az összeadásra és szorzásra vonatkozó amaz alaptörvény, melynek értelmében valamely összeg hozzáadása egyes összeadandóinak egymásután való hozzáadása által és valamely szorzattal való szorzás egyes tényezőivel egymásután való szorzás által történik.
(francia: assonance, összecsengés), magánhangzói rím, a rím egy kevésbbé tökéletes faja, mely valószinüleg megelőzte a teljes rimet, s abbanáll, hogy a rímszóknak pusztán magánhangzói egyeznek meg, míg a mássalhangzók egyezésére nincs tekintet (p. ember-tenger). A valódi rímet maig is teljesen pótolja az A. oly nyelvekben, melyekben a hangzók kiejtése tiszta és minden szótag, az utolsó is, szabatosan, teljesen hangzik. Ezért a spanyolban az A. a rímelés rendes módja, külön műforma;. főleg a románcok rimelése A.-ban áll. Nem pótolhatja azonban az A. a rímet az oly nyelvekben, minő a német, melyben a szók jelentősebb eleme nem a hangzó, hanem a mássalhangzó s a nem hangsúlyos hangzók kiejtése hanyag; különben az ófelnémet élt vele s a német népdal maig is használja. A. bizonyos értelemben van nálunk is, mert nyelvünk kedveli a hangzókat, sőt verselésünkben a magyar A. célszerübb és fontosabb is a teljes rímnél. Irodalmi felújulásunk óta költőink sokat adtak a rímre, de német hatás alatt a német rímelés követelményeit tartották több kevesebb sikerrel szem előtt s a rimek jóságához megkivánták minden betü egyezését. A rím teljességének e sürgetése ragozó nyelvünk föltételei közt azzal a bajjal járt, hogy költőink ugyanazon szóelemek (képzők és ragok) összerímeltetesére szorultak, miáltal a rim újsága szenvedett; amennyiben pedig ezt kerülni akarták, a rímelő szók összekeverésében voltak mesterkéltekké; egészben pedig oly szabály volt a rímelés teljessége, melyet minden igyekezet mellett sem tarthattak meg. Végre Arany János Valami az A.-ról cimü tanulmányában kifejtette (1854), hogy költői gyakorlatunk helyesen járt el, midőn teljes rímek helyett A.-cal is beérte; megállapítá egyszersmind az A. törvényeit s költeményeiben alkalmazta is, amint erre népdalok, sőt műköltők is példákat adtak volt. Különben nálunk az A. nem külön módja a rímelésnek, melyet következetesen alkalmaznának, hanem a teljes rímek közé vegyül, mint kevésbbé teljes rím s nem is elég hozzá a hangzók egy ezése, hanem a mássalhangzók rokonsága is szükséges. Greguss nem is nevezi A.-nak, hanem magyaros rímnek.
Régi magyar nőnév, mely Azzunka alakban a XV. század közepén fordul elő. Hasonló név volt a törökségnél a Khatun, melynek szintén annyi a jelentése, mint: «asszony».
l. kisközség Győrmegyének pusztai járásában, (1891) 532 lakossal, kik bortermesztéssel foglalkoznak, postával. 2. Ostfi-A., kisközség Vasmegyének kiscelli járásában, (1891) 1709 magyarajku lakossal, a Rába folyó mellett; az Ostfi-család itteni dombon fekvő várának romjai már alig láthatók. Vasuti állomás, posta- és táviróhivatal.
l. (Frauendorf, Frna), kisközség Nagyküküllömegyének bólya-berethalmi járásában, a Viza patak mellett, (1891) 1355 szász és oláh lakossal, nevezetes gabona- és bortermesztéssel; vasuti állomás. 2. A. (Szecsel), kisközség Torda-Aranyosmegye alsó-járai járásában, közel a járai patakhoz, mely mellett hegytetőn várromok láthatók. Van (1891) 531 oláhajku lakosa s jelentékeny erdős határa, melyben Szucsel és Asszonyfalva havasa nevü puszták vannak. Ny felé innen gyönyörü erdős bércek láthatók, melyek már a Muntyele mare hegytömeg jelentékeny magasságu (1600-1800 m.) részei.
Nagybány a hajdani neve (l. o.)
nagyközség Biharmegyének székelyhidi járásában, (1891) 1135 magyarajku lakossal, postával, vasúti megállóhely.
(Eszvan, a régiek Syene-je), a tulajdonképeni Egyiptomnak legdélibb városa a Nilus partján, melynek itt vannak utolsó vizesései, Elefantine szigettel átellenben, pálmaerdők között, mintegy 4000 lakossal. A. környéke régiségekkel van telve: a Faraok s a Ptolemaiosoktól épített, ma homokkal borított templomokkal s palotákkal a rómaiaktól s araboktól emelt erődítésekkel és falakkal. Figyelemre méltók továbbá a 6 km. hosszu vörös gránitbányák, melyekből az obeliszkek és az egyiptomi s az etiopiai templomok óriási szobrai készültek. A folyó balpartján terülnek el Syerre katakombái. Délre számos termékeny és bájos sziget van, köztük a régiek Elefantinéja, hol a rómaiak idejében a hires Nilométer állt. A. ma különösen mint Egyiptom határvárosa nevezetes. Itt kezdődik az egyiptomi vámterület Nubia és Szudán felé; itt nyeri továbba a Nilus hajózhatósága azon fontosságot, mely a városnak már korán s a középkorban is az arabok uralma alatt messze terjedt kereskedelmi hirt szerzett. Miután az ókorban észrevették, hogy a Nap a leghosszabb napon Syeneben nem vet árnyékot, itt vonták a rák fordulóját, mely azonban voltakép tovább délnek fekszik.
l. Assziria.
(Kohlrauschia Kunth, növ.), sokáig a szegfűvel egyesített (Dianthus prolifer L.), ma többnyire külön választott génusza a szegfüféléknek. Kelyhe csöves hengerded, egészen hártyanemű, két-két aszott előlevél egészen körültakarja, ezenfelül az egész csembőkvirágzatát szárazas asszúpikkelyek szorosan fogják körül. Szirma jóval apróbb, mint az ismeretesebb szegfüveké, s lassankint és hosszan elkeskenyedik, azért az egész virágzat inkább szalmavirággömbnek látszik. Az A: nek hazánkban két faja van: a K. proliféra (L.) közönséges; a K. obcordata (Reut. et Marg.) csak Buccari mellől ismeretes lehet, hogy ide is a délibb vidékről vetőmaggal került.