a Mátrában Egerhez közel, Recsk környékén, zöldkő-trachitból áll, melyben arany- és ezüstercet s termésrezet találtak.
József (szendrői), magyar iró, szül. Pakson 1798-ban, megh. Egerben 1874-ben. A. m. kir. helytartó tanácsnak volt tisztviselője (1817-1834). Ezen idő alatt készítette el nagy statisztikai tarképét 1: 7 0,000 méretben, mely 7 lapon Bécsben 1830-38- ban jelent meg Klang lgnác kiadásában ily cim alatt: «Mappa generalis topogr. eccl. ethnogr. statistica regni Hungariae magni item principatus Transsylvaniaea. Nagy műveért számos kitüntetésben részesült, többek közt a párisi statisztikai társaság tagjává választotta, s ezért ennek hazánkról államtani közleményeket irt francia nyelven. 1834-ben mint nyugalmazott titkár Borsodmegyébe mályi birtokára vonult vissza s itt és Egerben irodalommal és kertészettel foglalkozott. 1849-ben az orosz táborban kormánybiztos volt. Művei közül egyidőben igen olvasott volt Szellemi omnnibus kéjutazások az élet urain (Pest 1855-56, 3 kötet, 2-ik bővített kiadás 1861) című szellemes humorisztikus dolgozata: Hasonlók ehhez: Eszmék az életnap fogyatkozásai s leáldoztáról (Pest 1858), Szellemi röppentyük (Pest 1859), Pikánt vázlatok az élet és törtenelemből 1863). Munkatársa volt a Wigand-féle ismeretek tárának is.
(kohászat). A kicsurgatott aszalék (l. Aszalás) beolvasztásánál az aszalékon kivül aszalék-kéneskő is (vas-, réz-, ólom-, ezüst- és kénvegyület) keletkezett. Az aszalékból kicsurgott ólom pedig, mely már nem volt olyan dús ezüstben, mint az első csurgatásnál nyert ólom, aszalékólom-nak neveztetett.
Igy neveztek a kohászatban azokat a vaslapokat, melyeken az aszalékkorongok állottak a csurgatás alatt.
1. nagyközség Abaujmegyének szikszó jár., (1891) 1571 magyarajku lak., a vasút mellett, termékeny határral, melyen sok búzát és jó bort termesztenek. A helység azelőtt Borsodmegyéhez tartozott. - 2. A., kisközség Somogymegyének igali j.-ban, (1891) 1068 magyarajku lak., kik lótenyésztessel foglalkoznak; e faluról mára XIII. szd. elején tetetik említés.
Különböző termények könnyebb eltartására célszerünek bizonyult azokat bizonyos hőfoknál aszalni. A termény különfélesége szerint a szükséges aszaló szerkezete is változik, s ezért külön helyen ismertetjük a komló-, maláta- és a gyümölcsaszalót.
a friss gyümölcsből úgynevezett aszalókban készül, abból a célból, hogy a rothadási anyagoktól megválva télire épen maradjanak. Aszaló gyanánt szolgálnak a sütőkemencék vagy külön e célra épített fütőkészülékkel ellátott kamarák; sokan a szabadban a nap által aszaltatják a gyümölcsöt fatálcákon. Nem minden gyümölcs alkalmas aszalásra. Leginkább szokás a szilvát, almát, körtét, cseresznyét, meggyet aszalni.
keleti Afrikában, a Tadsurrah-i öböltől 18 km. távolságra, Soától keletre. Christopher francia hadnagy 1841. kimutatta, hogy e tó tükre 174 méterrel alantabb fekszik a tenger szinénél; e szerint a tó oly depresszióban fekszik, mely a földrétek eddig ismeretes behorpadásai sorában a második helyet fogtálja el. Ujabban Sunis francia mérnök kereste fel e nevezetes tavat. (Petermann, Geogr. Mittheilungen 1887. 93. 1.)
Vannak évek, melyekben a rendesnél kevesebb csapadék van, v. ha a csapadékmennyiség egészben véve a szabályszerül eléri is, hosszabb időre terjedő szárazság áll be, mely magas hőfok kiséretében a növényzet fejlődését kellő nedvesség hiánya, miatt megakasztja, sőt azt teljesen tönkre is teszi. Legnagyobb mértekben káros hatást gyakorol a hosszabb időre terjedő szárazság, ha hótalan tél után következik s a teli nedvesség hiányát a tavasz folyamában elég gyakori és bő esőzés nem pótolja. Ilyenkor az őszi vetések tetemes kárt szenvednek, a talaj nem készíthető, el kellőleg a tavaszi vetés alá, az elvetett mag hiányosan kel ki s ami kikelt, nem indulhat jó fejlődésnek, az égető napsugarak s szántó szelek nem csak a vetéseket sanyargatják, hanem a réteket és a legelőket is lepörkölik, vagyis A. áll be, mely néha nagy területre terjed s egyike a legfélelmesebb elemi csapásoknak. Az A. a föld némely részén nevezetesen déli vidékeken rendes jelenség, mellyel számot kell vetni s az egész gazdálkodásnak hozzá kell alkalmazkodnia, északibb fekvésü vidékeken ellenben csak elvétve s többnyire kisebb mértékben jelentkezik. Hazánkban az A. elég gyakran fordul elő s a mezőgazdaságon ejtett csapásai némelykor szerfölött sulyosak. Az utolsó nagyszabásu aszály nálunk az 1863. évben fordult elő, mikor is az Alföld legnagyobb részében nemcsak hogy termés nem volt, hanem sok gazdasági állat, melyeket a Felföldre, Erdélybe vagy a Dunántulra nem tudtak az éhhalál elől elhajtani, elpusztult, sőt az emberek között is éhinség uralkodott. Sok évig tartott, mig az A. által okozott veszteség ismét pótolhatóvá lőn. Az A.-t közönségesen dögvész és káros állatok elszaporodása néhol a társadalmi rend felbomlása szokta követni. Az A.-t szabályellenes időjárás okozván, megakadályozása nincs az ember hatalmában. Az ellene ajánlott többféle védekezési mód közül leghatásosabb a csatornázás s ezzel kapcsolatban az öntözés. L. Sporzon P.:;Mit tehet a magyar gnzda a szárazság ellen. Budapest, 1876.
régi, de némely nyelvjárásban máig élő szó. A népnél a női mellénynek derékon alul függő karéjait (pellempátyait) jelöli. Arany J. is használja Buda Halálában (3. én.) a köntös alján levő csipkézett, rovátkolt szegély értelmében.