(gör.) v. fertőzésmentes. A modern sebészetben szokásos kifejezés a sebgyógyítás és a gyógyulás lefolyásának megjelölésére. A modern sebészet a sebgyógyításnál a fertőzést (rothadó bomlást) elkerülni törekszik, tehát A. (l. Antiszepszis). Ha ezen törekvése sikerül, akkor a seb gyógyulása A. Ugyanezen fertőzéstől mentes állapotot a modern sebészet legujabban kötöző anyagjain is igyekszik elérni, s olyan kötöző anyagokat használ, melyek egyáltalában semmi fertőző csirát nem tartalmaznak (aszeptikus kötöző anyagok); ezen állapotot úgy érhetjük el, ha ezen anyagokat egyideig forró vízgőznek (100° C.) tesszük ki, s azután a levegőtől elzárva visszük a sebre, v. kisebb mennyiségü kötöző szereknél úgy, ha azokat 150° C. száraz melegnek tesszük ki.
Gahn dalekarliai földbirtokos által (szül. 1814-ben, meghalt 1874-ben) feltalált vegyészeti szer faépületek, falak és festmények megóvására. Aseptin simplex, óvószer a tej és az ételek megsavanyodása ellen.
(aseptol, szozolsav) az ortooxibenzol szulfosav amelyet ujabb időben gyógyszerül használnak. Előállítható egyenlő súlyú karbolsav és töm. kénsav elegyítése útján (a megmelegedés megakadályozandó, mert különben paraoxibenzolszulfosav képződik). A még kénsavat tartalmazó savat bariumkárbonáttal telítik, amidőn az oldhatatlan bariumszulfát leválik, mig az oldatban az ortooxibenzolszulfosavas bárium marad. Az oldathoz ezután éppen annyi kénsavat elegyítenek, hogy az összes bárium szulfát alakjában leváljék. A leszürt oldatot annyira higítják, hogy fajsúlya 1.155 legyen. Oldata antiszeptikus és antipiretikus hatása folytán gyógyszerül használatos.
(a régiek Atropaténeé-je), Persia északnyugati határ-tartománya orosz és török örményország, Kurdisztán, Irak-Adsemi, Gilan és Talids közt, nagyobbára hegyek alkotta természetes határok közt. Területe körülbelül 104,000 km2. Az egész tartomány 12-1500 m. magas felföld, amelyet magas hegyek és mély völgyek tesznek egyenlőtlen felületüvé. Belsejében, egymástól mintegy 100 km.-re emelkednek a legnagyobb magaslatok: a Szavalan (4752 m.) és a Szahand (3505 m.). A. nyugati részében fekszik az Urumiah tó. Az egész vidék vulkánikus; a naftaforrások nem gyérek és a földrengések nagy károkat okoznak. Az éghajlat, bár A. Sziciliával egy szélességi fok alatt fekszik, a föld magasságánál fogva hűvös és egészséges, a mélyebb völgyekben azonban a nyár forró és a télen át hóval borított hegyekben a téli hideg kemény. Kisebb folyókban nincs hiány; a legnagyobbak. az Arasz és Kizil Uszen határfolyók. A Szalmasz és Urumiah sikjain a növényzet buja, a sórétegekkel borított helyeken gyérebb, erdők különösen a városok körül vannak; gabonán kivül a föld különösen gyümölcsöt és kitünő szőllőt terem. A legelőkön számos marha tenyészik, különösen kitünőek a lovak. ércek bőven vannak; ezüst-, réz- és vasérceket találtak, de fahiány miatt a bányászat jelentéktelen; a Tebriz környéki hegyekben fehér márványt törnek. A lakosság, amelyet 7-800,000-re becsülnek, az Arasz mellékén örmény, az Urumiahtól nyugatra kurd, egyébként turkomán és nagyobbára nomád; persákat csak a nagyobb helységekben találni. A tartomány 10 kerületre van felosztva; főhelye Tebriz. A.-ból ered az ottani török nyelvjárás elnevezése az aszeri v. aszerbaidsáni, melynek némi kis irodalma is van. (V. ö. Monteith-Journal of a tour through A. a Journ. of the roy. geogr. Soc. 1834. III. és Kiepert Map of A.)
l. Asphaleia.
A természetben előforduló földi szurokból (bitumen) ipari feldolgozás utján nyert anyag. Magát a földi szurkot már a legrégibb korbán is felhasználták építési célokra, amit igazol az, hogy a régi irók feljegyzései szerint Ninive város falainak téglái földi szurokból készült habarccsal voltak egymással összekötve. A természetes A. - a földiszurok - tisztán nem fordul elő, hanem minden egyéb rokon anyaggal mint kőolajjal vegyülve, v. pedig, ami leggyakoribb, úgy jelentkezik, mint zsiros olajos kőzet, p. o. Svájcban a Val de travers néven ismert bányában, és nálunk Krassómegyében Resica közelében, vagy mint szurkos olajos föld, mint p. Biharmegyében Felső-Dernán. Kőolajjal vegyülve óriási mennyiségben fordul elő a Kaspi-tenger mellékén Baku közelében. Reánk nézve legfontosabb a felső-dernai telep, mely oly óriási kiterjedésben és oly nagy vastagságú rétegben birja az első minöségü szurkos földanyagot, hogy ezen gazdagságánál fogva képes lenne arra, hogy Európa nagy részét egymaga lássa el A.-tal, ha közlekedési tekintetben oly állapotban lenne, amilyent közgazdasági fontossága megérdemel.
A bányában termelt nyers anyagból az A.-ot úgy állítják elő, hogy földes részeitől előbb olvasztás, azután kimosás utján megszabadítják, végre a felesleges mennyiségü olajtartalomtól lepárlás utján megfosztják s ily módon megtisztítva tégla vagy pogácsa alakban szállítják rendeltetése helyére. Az A. igen sokféle célra használható fel és már több mint félszázad óta különösen Francia-országban és Svájcban főképen az építészet és utkészítes körül alkalmazzák. Azonban a 40-50 év előtt használt és a jelenleg feldolgozott aszfalt között tartósság és szépség tekintetében az utóbbi előnyére lényeges különbség mutatkozik. A régebben felhasznált A. ugyanis hamar megrepedezett, likacsos lett, kitöredezett, felhajlott, míg a jelenlegi, föltéve, hogy közönséges szurokkal v. egyéb nem bele való anyaggal nem hamisítják, vagy az eredetileg jó anyag nem égett fel a megmunkálás alatt már ezen hiányokat nem mutatja. Az A.-nak jelenlegi felhasználásában városrendezési és szépítési szempontból elsőrendü fontossága van, mert belőle készítik a szép, egyenletes, ruganyos és könnyen tisztítható járóutakat, valamint a szebb utcákon a kocsiutakat is, Az A.-járók az u. n. öntött A.-ból (asphalte coulé) készülnek úgy, hogy előbb a járónak szánt területen a kiegyengetett és ledöngölt talajon mintegy 10 centiméter vastagságu beton-réteget raknak le, erre azután 3-5 centiméter vastagságu olvasztott A. réteget öntenek, ezt kiegyengetik és kavicsos poronddal behintik. A kocsiutat vagy öntött A.-ból, de már kettős rétegben vagy pedig még gyakrabban sajtolt A.-ból készítik. A sajtolt A.-ot először poralakuvá pörkölik s a mintegy 12-15 cm. vastagságu beton-rétegre rakják és könnyü szerkezetü hengerekkel belapítják. Használják az A.-ot a kongókövek hézagainak kiöntésére is, miáltal a kövezet összefüggőbbé válik. Legujabban nálunk Budapesten A.-makadámot is készítenek, ami abból áll, hogy a rendes módon előállított makadámot A.-tal leöntik és így a makadám felületét egyenletesebbé és ellenállóbbá teszik. Az A. az építkezéseknél is nagy szerepet játszik különösen mint elszigetelő réteg az alapfalakban és a boltozatokban, továbbá mint udvarok, istállók, műhelyek, konyhák burkolata és mint tetőfedő anyag is. Az A.-ot az európai iparban a fekete lakk előállításához használják; a festészetben, pedig áttetsző festékül (lazur) és a festek gyors száradását előmozdító anyagul (siccativ). A rézmaratásnál a rézlemez fölszinét A.-os réteggel vonják be és e rétegbe karcolják be az ábrázolást, melyet rézmaratás utján akarnak előállítani. L. Rézmetszés.
Az A.-t hazánkban a hetvenes évek legelején kezdték először burkolatként alkalmazni és pedig az akkori Pesten a Hatvani-utcában, melynek úgy kocsiutját, valamint gyalogjáróit is A.-tal vonták be. Azóta Budapesten s az ország több városában, mint Aradon, Kassán, Debrecenben, Egerben az A.-burkolat nagyon elterjedt és még mindig terjedőben van épp úgy mint a külföldön, különösen pedig Berlinben és Londonban, hol ezen jó burkolatnak számos előnyét gyorsan felismerték s azt fokozott kiterjesztéssel kiaknázni sietnek.
léha utcarovó, «járdataposó».
zöld ébenfa, világosabb vagy sötétebb erü, olivzöld vagy zöldes barna. Tömöttség, keménység és súly tekintetében megegyezik a fekete ébenfával. A forró égalj alatt cserjeként tenyészik. Aspaltus ebenus.
(növ., Psoralea bituminosa L.), DélEurópa aszfaltszagu vitorlás növénye,; levele három ágú, virágzata gömb. Régen herba trifolii bituminosi néven görcs, váltóláz stb. ellen használták.
l. Aszfalt.