azon vastag gerenda, melyre a pincében a hordókat fektetik; néhol gantár-, kantár-, csánterfának is nevezik a német Gantter után.
a hordónak legalsó dongája, mellyel a pince ászokfáján fekszik.
sörös és boros hordók alátámasztására való és a pince hosszában párosával fektetett fa, melyen a hordók elől-hátul nyugszanak. A gerendák mérete a hordók súlyától függ, de hogy a levegő alúl jól átjárhasson 20 cm -nél alacsonyabbra nem csinálják. L. még Vánkosfa.
az a bor- és sörhordó melybe a bort vagy sört utóerjedése befejeztével lefejtik s így tartják raktáron.
A kierjedt borok pincekezelését A.-nak nevezik. Az A. az ászokpincében történik s a bor az ászokhordóban van elhelyezve. Az ászokpince különbözik az erjesztésre berendezett s fűthető erjesztő pincétől. Az ászokhordók rendszerint jóval nagyobbak az erjesztő hordóknál. Az Á. alatt végzendő főbb munkálatok a következők: a lefejtés, töltögetés, derítés, kénezés, palackozás, a borbetegségek orvoslása stb.
(ném. Schwellrost), az építészetben az alapozásoknál használt fekvő rács mely több vízszintes, 16-20 cm. vastag gerendákból az u. n. ászokfákból áll s ezekre jönnek a küszöbfák s végre a pallóburkolat. L. Alapozás.
erősebb fajtáju sör, melyet a hideg évszakban főznek nyári használatra. Ellentété a téli vagy csapos sör, mely gyengébb és rögtöni használatra készül. L. Sörgyártás.
(gör.), test nélküli; aszómaton, testetlen lény, isten.
(növ.), aszottka, tájias kiejtéssel acat; igenévből főnevesített növénygénusznév, mint a reszelt, metélt, sertés, tengeri stb. (Cirsium Tourn., bárcs Diósz.), a csöves fészkesek génusza; majd tágasabb értelemben veszik s ekkor más génuszokat (Picnomon Adans., Chamoepeuce DC., Ancathia DC. stb.) is alárendelnek, sőt ilyenkor a Cirsium-nak még a Cnicus L. nevet is elébe helyezik. Ilyen értelemben a Cirsium-nak 160-210 faja terem a földkerekségen elszórva. A szűkebb értelmű Cirsium-ból Európában 61, hazánkban 16 faj terem, de ezt a számot e génusznak gyakori és bőven termő, nem ritkán állandó fajvegyülékei még inkább gyarapítják. Bogácstermetű két- vagy többnyári füvek v. kórók, gyakran lefutó, többnyire töviskesen fogaslevelekkel, piros vagy halaványsárga virágokkal. A bogácstól (Carduus L.) csak a tollas bóbita választja el; mind a mellett a Cirsium-nak és Carduus-nak oly különkülön alakköre van, hogy e két génusz fajait kissé gyakorlottabb szem össze nem téveszti sőt köztük. a hibrid származék se bizonyos (Carduus cirsiformis Vuk.). Inkább alkalmatlan kórók mert jó erős tövisei a jószág száját megsebesítik. A zöldség v. halavány A. v. szelid töviske (C. oleraceum L.) halavány sárga fészkű, fiatal levelét Északon és Oroszországban főzelék közé vegyítik. Nedves rétre takarmánynak is ajánlják. Hama rabb lehet kaszálni, mint a lóherét, minden jószág szereti, 10 esztendeig kitart anélkül, hogy termőképessége csökkenne. Magvát a tengelice legjobban szereti. A mezei A. (C. arvense L., szabv. fodorbogács igazi aszott) magasra nő elágazik. Levele lándsás, szárnyas hasábú, tövisesen fogas; sok aprós virágfészke ágasbogasan áll, virága piros. Bóbitáját vánkostölteléknek lehet használni, fiatalon v. szétzúzott állapotban a jószág megeszi. Tőkéje többnyári, a földben szétfut, bóbitás magjáról könnyen és nagy mértékben szaporodik, csaknem kiirthatatlan gyommá lesz. Gabonában gyakran nagyon elszaporodik s ha sűrün nő, a vetést egészen elnyomja vagy az aratás értékét csökkenti, sőt a kévébe kötözéskor szúr is s a munkát késlelteti, miért az A..-at napszámosokkal szokás a vetésből eltávolítani. Ez a munka az aszottolás v. acatolás.
az, melynek szemei a szokottnál vékonyabbak, soványabbak, milyen rossz talajon rendesen, száraz években pedig kivételesen jó talajon is terem. Minthogy a gabonában előforduló aszott szemek annak súlyát és minőségét s ennek következtében árát leszállítják, ezért azok eltávolítása erre alkalmas rosta- és magválasztó szerkezetek segélyével nagyon ajánlatos.