a neve ama többnyire üveg-, porcellán- vagy ezüstből készült edénynek, mely egy, két vagy három egymásfölötti vagy egymásmelletti tányérból áll, középen kiemelkedő virág-, állat- vagy emberalakkal. Célja, hogy a díszesen terített asztalnak gyümölcs-, sütemény-, cukorral telve, mintegy kiemelkedő középpontját tegye.
régente a. m, tányérnyaló.
alatt az étkezés közben a szomjúság ellen fogyasztandó könnyebb borokat értik, megkülönböztetésül egyrészről az erősebb, nemesebb pecsenye és aszubortól, másrészről a silányabb korcsmai és cselédbortól.
szerveta, szalvéta (fr. serviette), az a négyszögletes fehérnemü, melyet evés közben szájtörlésre használnak. Ünnepélyes alkalmakkor az asztalkendő csinos, diszes hajtogatására nagy sulyt fektetnek, s e hajtogatás által többnyire virág vagy gyümölcs alakot adnak az asztalkendőnek. Az A. nálunk rendszerint az abrosszal egyező minőségű. (l. Abrosz). Külföldön az ábrás szövésű abroszhoz vászonból készült asztalkendők is szokásosak. Nem ritkák most már a papiros asztalkendők. sem, amelyek kevésbbé foszlatott, tehát hosszú rostszálú anyagból készült, vékony papirosból állanak.
(Dapifer). Régi időkben a királyi udvartartáshoz tartozó személy, kinek feladata a királyi asztal és konyha felügyelete volt. Ma a kir. A.-ok pusztán cimzetesek, funkciójuk nincsen s az udvari méltóságok közé is csupán a főasztalnok sorozható. L. Főasztalnok.
1. György, ev. ref. lelkész, szül. Nagy-Károlyban 1822 okt. 28. Tanult eleinte szülővárosában, 1837-től pedig Debrecenben. 1846. NagyKárolyba ment segédlelkésznek, a következő évben rendessé választatott ugyan, de csak nyugalomban volt elődének halála után, 1850. foglalhatta el állomását. 1859. egyházmegyei főjegyzővé s egy év mulva esperessé választatott;. e hivataláról azonban később lemondott. A közpapok mozgalmának egyik vezére volt. Különböző lapokban számos dolgozatát közölte. Megirta a nagykárolyi ref. egyház és város történetét (1863. 1892).
2. A. Pál, 1848. évi országgyülési követ, egyike Kossuth leglelkesebb párthiveinek, szül. 1796-ban, előkelő mármarosmegyei családnak volt ivadéka. Kossuth teljhatalmú kormánybiztosnak küldte Erdélybe, hol 1849 márc. 11-én meghalt. Öccse, Sándor, szül. 1823 május 5., megh. párbajban Genfben 1857 febr. 17.-as 1849 február 8-iki aradi csatának volt hőse. Kezébe ragadván a 29. zászlóalj zászlóját, visszavezette a városba a már-már megfutamodó hadat és elűzte a vár felmentésére jött szerbeket és a temesvári őrséget. Horváth Mih., Függetl. harc tört. II. 335-36. 1.
l. Asztalosság.
oly fa, melyet nyersanyagképen az asztalosok szoktak feldolgozni. Ha az asztalos puhafáról beszél, akkor ez alatt a fenyő, nevezetesen a lúcs a jegenyefenyőfát érti és leginkább ezt dolgozza fel. A kemény fanemek közül az asztalos főleg a tölgy-, a bükk-, a juhar-, a szil-, p kőriss a diófát stb. használja. L. Műszerfa.
Vastag és rövid penge, rövidebb v. 50 cm. hosszu fogantyuval, funérok harántos elmetszésére. szögek faragására stb.
egyrészt épületek fölszerelési tárgyai, másrészt butorok és egyéb fából készült háztartási cikkek lehetnek.