fát finomabb cikkekre feldolgozó iparág. Megkülönböztetünk épületés butorasztalosságot, mely két ág megint számos különleges iparágra oszlik. Az épületasztalos a fát többnyire tömören, borítás nélkül dolgozza fel, mig a butorasztalos rendesen csak fenyőfákból ritkán tölgyfából készít tömör bútorokat, a keményfa butorokat azonban borítva (funérozva) készíti, azaz a butor szerkezeti anyaga vm. könnyü likacsos, az enyvet jól fölszivó fából (vakfa, bâti) áll, melyet aztán. a vékony keményfa funérral borítanak. Ott, hol könnyűséget, alaki változatlanságot és tartósságot követelünk és hol a bútor nedvességnek nincsen Kitéve, mint valamennyi lakásberendezési bútornál, a funérozás nemcsak helyén van, hanem okvetetlen követelmény. Tévhit az, hogy a tömör fából való keményfa bútor jobb mint a funérozott. Az A. már az ó-kor népeinél is kifejlett iparág volt. A görögöknél már butor-, épületládaés kocsiasztaloaság volt. Az enyvezés különböző módjait, a különböző enyv fajtáit, a ma használt lényeges A.-szerszámokat, a funérozást a faragványokkal való diszítést már ismerték. A rómaiaknál az A. már fényüzési ipar is volt. Tudomásunk van arról, hogy egyes thujafa-asztallapokért százezreket adtak ki. A népvándorlás idején és a középkor kezdetén alig létezett. Csak a gót izlés terjedésével és még inkább a renaissance korában emelkedett ezen ipar megint bámulatos magas fokra, még pedig Európa minden kulturállamában. Izlés és szerkezet tekintetében nagy visszaesés állott be a mult század végén és ezen pangás századunk közepéig, a világkiállítások létesítéséig tartott. A kiállításoknak köszönhetjük nagyrészt azt, hogy az A. terén épp úgy, mint a művészetek és művészi iparok terén általában jelenleg a renaissance egy új korszakát éljük át.
széles tábláju szék, melyet a nép asztalul is használ. (Arany: Családi kör.)
és asztalkopogtatás. Az előbbivel jelzik az asztalnak forgó és tovahaladó mozgását, mikor az asztal körűi ülő v. álló személyek a kezüket ráteszik és a kis ujjak egymást érintve, bizonyos láncot képeznek. E nemű kisérleteket először az észak-amerikai Egyesült-Államokban tettek; Európában is tettek hasonló kisérleteket csaknem minden társaságban és pedig oly sikerrel, hogy tudósok és avatatlanok figyelmét egykép lebilincselte. Vele járt ezután az úgynevezett asztalkopogtatás, kérdés és felelet-játék, melynél az asztal igent v. nemet, v. az abc egy betüjét jelzi egyik lábának remegésével v. dobogásával. Minthogy a feleletet csak értelmes lény adhatta, az egész dolgot szellemeknek tulajdonították. Féltudósok egész sora kereste a villamosságban, mágnességben, idegfluidumokban a tünemény okát, mig mások az egészet egyszerü csalásnak tartották. Faraday bebizonyította, hogy mindkét szélsőség helytelen és az asztaltáncoltatásnál önámítás van a dologban, mert azok, kik kezöket az asztalra teszik, tudatlanul az u. n. ideomotorikus mozdulatok alapján jókora nyomást gyakorolnak, melyek -ha irányt adnak nékik nehéz asztalokat is megmozdíthatnak. A spiritiszták ragaszkodnak elméletükhöz s vándorapostolaik most már nem mozgó, hanem lebegő és röpülő asztalokat mutogatnak.
város Persiában, l. Asztorabad.
a mágiában az est szelleme. Csak szerdán fordultak hozzá; azt a képességet adta a hozzá fordulóknak, hogy a föld hatalmasai előtt kedvesekké tehették magukat.
(gör., a. m. ingadozó, könnyen mozgó). A. tűk, azok a mágnestűk, melyeket csak rendkívül csekély erő tart a mágnesi meridiánban. A mágnestű asztatikussá tehető az által, hogy közelében egy acélmágnest helyezünk el úgy, hogy a földmágnességnek a tűre való hatását jóformán teljesen ellensúlyozza; vagy pedig úgy, hogy közös tengelyre két, lehetőleg egyformán mágnesezett tűt erősítünk oly módon, hogy egynevü sarkaik éppen ellentett oldalra irányuljanak. Ez esetben a két mágnestű nyomatékának különbségével arányos erő tartja a tűt a meridiánban. L. Mágnesség, Galvanométer.
(gör., fővárosiasság, lat. urbanitas), finomság a beszédben, az élcben; mint az irónia egy faja: enyhe; gúny. V. ö. Eufémizmus.
(gör.), erőtlenségi állapot, főleg öregeknél és kimerült egyéneknél. Néha különböző hevenyes betegségek többnyire már kezdettől fogva nagy erőtlenséggel járnak, s rendesen rosszul végződnek; ezeket aszteniás alaku betegségeknek nevezik. ilyen lehet a tüdőgyuladás is, midőn mérsékelt lázzal jár; a tüdő beszűrődése korlátolt s nem nagyfoku, mindazonáltal a beteg ereje mindinkább hanyatlik, s végre teljesen kimerül.
(gör.), a szem könnyü kifáradása; a minek többféle oka lehet. Legszokottabb az A. arcomodativa vagyis az alkalmazkodással való küzködés, mit leginkább a fiatalkori messzelátók tapasztalnak (hypermetropia), akik olvasás közben szinte idegesek lesznek tőle; alkalmas domború szemüveg megszünteti e kellemetlenséget. Súlyos betegség vagy gyermekágy után is meggyöngülhet az alkalmazkodás, nehezen esik az olvasás, kézimunka; de a test megerősödésével a kifáradás is elmulik. Közellátók szemének kifáradása az A. muscularis, vagyis a két szem együttnézését intéző belső egyenes szemizomnak gyöngesége, amikor mindegyik szem külön-külön jól lát, de a két szem együttes használatra alkalmatlan; olyan hasábos köszörűlésű pápaszem segít e bajon, amelynek két üvege a belső szélén vastagabb, külső szélén vékonyabb. Az olyan közellátók is tapasztalják e kifáradást, akiknek közellátósága nagyobb foku, hogysem a harmadméternyi rendes munkáló távolba látnának, tehát a rendesnél közelebbről kell mindent nézniök; ezeknek baján olyan gyöngébb homorú szemüveggel lehet segíteni, amely megengedi nekik, hogy ne kelljen a könyvet harmadméternyinél közelebb tartani. Az ideghártya betegségében is fárad a szem, s ez A. retinalis. Akinek a szeme hurutos, annak kivált estefelé nehezedik el a szeme, mi A. conjunctivalis.
(ásv.), az olyan korundváltozat, melynek az optikai tengelyre normálisan metszett és domborúvá köszörült lapjain hatsugarú csillag világlik. Ha ez a tünemény vörös korundon tapasztalható, akkor az rubin-asztéria v. csillagos rubin: ha kék színűeken, akkor zafir-asztéria, csillagos zafir v. opálozó zafir a neve; a topáz-A. név sárga szinű korundokra vonatkozik.