(másképen Osci ludi), népies bohózatok, a Campaniában volt Atella városról nevezve, ahol ezek az A. játszottak. Innen jöttek át Rómába. Nemcsak dilettansok, hanem hivatásszerű színészek is előadták, még pedig mindig ál arcban. Voltak állandó alakjai, mint p. egy félkegyelmű, a telhetetlen Maccus, a dicsekvő Bucco, a félrevezetett, jólelkű öreg Pappus, egy nagyétvágyú púpos, a bohóc Sannio. Eleinte valószinüleg rögtönzésekből álltak, de később ez ki volt zárva, mert mértékes sorokban voltak készítve, de mindig igen alantas tárgyakkal, triviális nyel vezettel. A Kr. e. I. századtól kezdve hívatott költők és színészek foglalkoztak velök. Szerzőkként említik Pomponiust, Noviust s a császárság korából Mammiust. (V. ö. Ribbek Scenicae Romanorum poesis fragmenta, Lipcse, 1873; Munk, De fabulis Atellanis, Berlin, 1840.)
(gör.), orvosi műszó, az állkapcsoknak velökszületett fejlődési hiányossága.
(gör.), orv. műszó. A szívnek hiányos kifejlődése, mely főleg a válaszfalak tökéletlen kiképzésében áll. Igy a szív négy ürege helyett néha csak három van meg; néha rendellenes közlekedő nyílások maradnak fenn ezek között; a szívből ki induló edények eredése felcserélt lehet stb. Többnyire tehetetlenné teszik az életet a vérkeringés tökéletlensége miatt.
(gör.), orv. műszó. A gerincvelő hiányos fejlődése, mely többnyire annak valamely részén a gerincvelő egész hosszában jelentkezik, s maga után vonja a gerincvelő ezen részéhez tartozó testrészek fejletlenségét.
vagy al tempo (ol.), zenei műszó: időmérték szerint. E kifejezés akkor van helyén, ha valamely zenedarabban a szigorú időmérték szerinti előadást más kifejezéssel, p. ad libitum, ritenut- v. accelerando által félbeszakították, ilyenkor a szigorú időmértéknek újból érvényre juttatására irják elő az a tempo kifejezést.
város Salerno olaszországi tartományban, a Diano mellett levő magaslaton, (1881) 2554 lak. A görögök Athéna Petilia nevü városáakropolisza helyén.
(lat.), a trágyaféreg. L. Scarabaeus.
(lat.), fekete, vészthozó. L. Dies Atri.
Így nevezik a kisebb vízfolyások v. a csapadékvizek elvezetésére szolgáló építményeket. Ezek a hidaktól, csak nyílásuk kisebb volta és szerkezetük egyszerüsége által különböznek s kettőjük között éles határt vonni nem lehet. A vasutaknál a 10 méterig terjedő nyílásokat még áteresztőnek s csak az ennél hosszabbakat nevezik hídnak. Kisebb, mintegy 1,20 méterig terjedő nyílásokhoz használhatók: a csőáteresztők (agyag, vas v. beton csövek) és a fedett A.-k. Nagyobb nyílásokhoz már boltozott vagy pedig ú. n. nyílt Á.-k épülnek. Utóbbinál az oldalfalak a töltés egész magasságára felnyúlnak és közvetlenül rajtuk fekszik a nyílást áthidaló fa- v. vas tartószerkezet.
(Aternus), folyó Közép-Olaszországban, l. Pescara.