a keleti gótok királya, Eutharik és Amalasunthának, Nagy Theodorik leányának fia. Szül. 517-ben, megh. 534-ben. Mint kilenc éves gyermek követte nagyatyját (526.) anyja gyámsága alatt. A. kicsapongó életet élt. (L. Amalasuntha.)
Elba sziget görög neve.
Ácháb Izrael királyának leánya, aki Jórámhoz, Juda királyához ment férjhez. Fiának, Achazjának halála után kiirtotta családjának férfisarjadékait s elfoglalta a trónt. Csak egy unokája, Jóás maradt életben, akit addig rejtegettek, mig felnőtt s hat év után (Kr. e. 837 körűl) Jójádá főpap a gyermeket őseinek trónjára ültette. Midőn a templomba az uj király köré sereglett nép lármájától odacsalatva a történteket észrevette, eltépte ruháit s kiáltani kezdett: «Lázadás, lázadás!» Jójádá kikisértette a templomból, ahol aztán megölték. Az A.-tól Baal tiszteletére emelt oltárokat lerombolták és Jahve tiszteletét helyreállították. A. története képezi Racine «Athalie» cimü tragédiájának tárgyát, melyhez Mendelssohn Bartholdy irta a zenét.
L. (Tierbith Tausch, növ.), az ernyősek génusza mintegy 7 fajjal Európa déli és Ázsia nyugati részén. Hazánkban 3 faja (A. Hungarica Borb. a régi Bánság mészszikláin, az A. Cretensis L. és A. Haynaldi Borb. et. Uechtr. a horvát felvidéken, sőt Fiuméhez közel, a Monte Maggiorén az A. Matthioli is) terem.
Aiolos tesszáliai királynak és Enaretenek fia, Beócia (mások szerint Orchomenosz) királya. Felesége Inó, az első nejétől, Nephelétől származott Phrixost és Hellét el akarván veszíteni, rávette szolgáló asszonyait, hogy a vetőmagot pirítsák meg, hogy ki ne sarjadhasson, az ezért Delfibe küldött követeket pedig rábeszélte, hogy feleletül hozzák, hogy a terméketlenségnek csak Phrixos feláldozása fogná végét vetni. Az Inó kedvéért Athamástól elhagyott, aggódó Nephelé aranygyapjas kost küld gyermekeinek melyen ezek a tengeren át megszöknek. Útközben Hellé leesik a kosról a nevére nevezett Hellészpontusba. Magát Athamást később a nép fel akarja áldozni Zeus Laphystiosnak, de unokája Kytissóros váratlanul megérkezik és megmenti azzal a hírrel, hogy Phrixos él. De viszont az isten parancsa folytán azontul az Athamás-nemzetségnek minden elsőszülöttét kellett feláldozni, ki azonban szökéssel elkerülhette sorsát. Majd Athamást ismét ujabb baj, Héra haragja éri, mert felnevelte magánál a gyermek-Dionysost. Megőrül s tébolyában megöli Inótól szült fiát Learchost, mig másik fia Melikertés Inóval együtt a tengerbe veti magát. A kijózanodott Athamást Beóciából elűzik: kóborlása közben megkérdi a jóslatot, hogy hol telepedjék le, s feleletül nyeri, hogy ott, hol vadállatok fogják őt megvendégelni. Vándorutját folytatva az athamási határban, Athamániában, Epirusz egy déli kerületében juhok húsán lakmározó farkasokra akad, melyek láttára eliramodnak. Itt telepszik meg tehát, s elveszi Hypseus leányát, Themistót. A. annyit jelent, mint: a «víztől elborított mélyföld hérosza», s valószinüleg helyi istene Athamániának. Plinius megemlékezik a rodusi Aristonidas ércöntőnek egy, a Learchos halálán szomorgó A.-szobráról.
(ejtsd:-acskovics) Pál (Platon), gör. n. e. püspök és szerb iró, szül. Zomborban 1788 j un. 29., megh. 1867 ápr. 9. 1812-ben Karlócán papi pályára lépett. 16 évig tanár volt Szt.-Endrén és Zomborban. 1839-ben budai püspök lett, 1848-ban a magyar vallásügyi miniszteriumban tanácsos és bácsi püspök. Irodalmilag is működött. Önálló munkáinak száma 39, melyek többnyire olvasókönyvek, bibliamagyarázatok, alkalmi egyházi beszédek és énekek szerb nyelven.
a nyugati gótok királya (554567). A bizanci hajóhad támogatásával megverte A gillát s ennek meggyilkolása után foglalta el 554. a királyi trónt. A Földközi-tenger partjait Valenciától Gibraltarig a bizantinusoknak kellett átengednie. Két leánya közül Brunhild Sigbert ausztráziai királynak, Galsuintha pedig soissonsi Chilperich királynak volt neje.
a nyugati gótok fejedelme, ki eleintén Hermanrik, a keleti gótok királyának fönható sága alatt állott. A hunoktól szorongatva, Hermanrik halála után a nyugati gótok pogány részével a mai Erdélybe húzódott vissza. 376. kénytelen volt Macedoniába és Tesszáliába átkelni, hol Fridigern halála után a nyugati gótok vezére lett.
Ekkor aztán békét és barátságot kötött Nagy Theodosios császárral. Mikor 381 jan. l 1-én Konstanti nápolyban meghalt, N. Theodosios fényesen eltemettette, seregét pedig zsoldjába fogadta.
szent (özvegy). Niketas és Eiréné, főrendü vagyonos szülők leánya, ki a IX. század elején Degina szigetén született, megh. 860 aug. 14. Már zsenge korában idegenkedve e föld hiúságaitól, a földöntúliakban lelte örömét; azért, hogy egészen az isten tiszteletére szentelje magát, a kolostori magányba vágyódott. De szülői ellenkezvén szándékával, őt egy ezredeshez adták férjhez, ki azonban 16 nap mulva a szaracénok elleni csatában elesett. Ekkor azt hivé, hogy követheti szíve hajlamát, s visszavonulhat az annyiszor óhajtott magányba. De szülői erről mit sem akarván hallani, ujra férjhez adták; azonban férje megegyezésével lemondván e föld csalfa örömeiről, apácává lőn. Miért is férje példáját követvén, javait eladta; saját házában pedig az istennek szent magányban szolgálni kész jámbor nőtársulatot alapított és ennek főnöknőjévé avattatott fel. Négy év mulva más távolabb eső vidékre vonulván, ott alapított zárdát, mely Timia név alatt lőn ismeretessé, E zárdában halt meg.
L. (növ.), a fészkesek Anthemis-nemüinek génusza, Afrika déli részén 40 fajjal. Az A. annua L. kerti növény szép aranyszínű, sátorosan sorakozó virágfészekkel, melyet az Ammobium alatummal együtt mint szalmavirágot télen bokrétába kötnek.