1345. a dniesztervidéki tatár khánnak nagyvezére (s egyszersmind sógora) volt. Az ő seregét támadták meg ez évben Gyertyaszentelő Boldogaazony napja (febr. 2.) körül a székelyek Laczkfy Endre, akkori székely ispán vezérlete alatt, és három napi rettentő harc után tönkretették. Maga Athlamos is foglyul esett, s bár kiváltására roppant sarcot ajánlottak föl a tatárok, azt a székelyek nem fogadták el, hanem a foglyot lefejezték. A nép a magyarok győzelmét Szent László király közbenjárásának tulajdonítá. (Hits. Hung. Fontes Dom. III. k. 151-2.)
Igy nevezi a XIII. századbeli Varsói krónika Gejza magyar fejedelem nejét, Adelhaid lengyel hercegnőt. (L. Adelhaid.) Ezen krónika a magy ar hagyomány ellenében A.-ot mondja Szent István királyunk anyjának s vele hozza kapcsolatba azt a mondát, melyet Hartvik Szt. István születéséről az anya megnevezése nélkül beszél el. E monda szerint midőn A. már közel volt a szüléshez, megjelent előtte papi díszben Szt. István vértanu s így szólt hozzá: «Athleida asszony, bizzál istenben! Légy nyugodt, fiat fogsz szülni s az első, kinek e nemzetben korona van szánva. Légy rajta, hogy az én nevemet viselje.» Elámulva kérdi a nő: «Ki vagy te uram s mi a neved?» «én István vértanu - vagyok felelt emez - az első, ki vérét ontotta Krisztus nevéért.» Erre eltünt. Thietmár merseburgi püspök Beleknegininek nevezi A.-t, mit «Szép asszonynak» magyaráz, tulajdonkép azonban azt jelenti: «a fehér úrnő»; szerinte Beleknegini férfias hajlamokkal birt, lovagolt, vívott, szeretett inni. Határozott jellemével nagy hatást gyakorolt férjére s valószinü, hogy a kereszténységnek is ő nyerte meg Gejzát s nem az erdélyi Sarolta, mint régi forditásaink állítják, melyek A.-ról mitsem tudnak. Van egy vélemény, mely Belekneginit nem tartja egy személynek Adelhaiddal, tagadva, hogy az a Dewist, kinek a felesége volt, Gejza lett volna.
(ejtsd: ethlón), város Irországban, Westmeath és Roscommon grófságokban. a Shannon mindkét partján; a piszkos Irishtownra (Roscommon grófság területén) és a folyó balpartján fekvő szép új városra oszlik, (1881) 6765 lak. Megerősített vára a Shannon jobb partján, magaslaton épült.
(héb. Othmiél), Kenaz fia. A Birák könyvének elbeszélése szerint (I. f. 11. v.) Kirjath Széfer (Debir) kanaánita várost meghódította, amiért jutalmul Kaleb leányát, Akhszát neki adta feleségül. Egy másik elbeszélés szerint (Birák 37.) A. szabadította meg az izraelitákat Kúsán Risathajim, Mezopotámia királyának nyomása alól.
a Stewart-Murray családnak hercegi címe, A család őse, John de Moravia, 1225 körül élt. A grófi rangot John Stuart kapta (1357), aki lorne-i James Stuartnak és Johannának, I. Jakab skót király özvegyének fia volt. E címet John Murray, Tullibardine grófja örökölte (1629). Ennek fia marquis lett 2676-ban; unokája pedig herceg (1715). A család a XVII. és XVIII. században a Jakobiták pártjához tartozott, amiért sok viszontagságnak volt kitéve. A család feje, ill. hercege (mint Strange gróf), tagja az angol felsőháznak. (Stephen, Diction. of Nation. Biogr. II. k.)
(ejtsd: etszöl, 1. hegyes és regény és vidék Perth skót grófságnak északi részében; a Grampian-hegyek és a Tay közt van a Killiecrankieszoros, mely hitessé lett a közelében 1689-ben vivott csatáról, melyben Graham of Claverthouse elesett. 2. A., helység Massachusetts ész.-amerikai államban, vasöntőkkel és gyapjuszövéssel, 1880. 4307 1.
(ang. ejtsd: ethom, azaz otthon), Angliában a rendes formája s elnevezése a családi meghivóknak.
hegy és hegyfok Európai-Törökországban, 50 km. hosszu, szélein szaggatott, belsejében hegyekkel takart és olaj- v. gyümölcsfákkal beültetett földnyelven, mely a régiektől Chalcidicenek nevezett félsziget délkeleti vége; a görögök Ájosz Órosz-nak, a keleten használatos frankok nyelvén Monte Santo-nak, szláv nyelven Szvjeta Gorának, a törökök pedig Ainorosznak hivják. Az A. messziről fohér mészkő-kopnak látszik; magassága 1935 m. A földnyelvet Pravlika nevü 2285 m. széles földszoros csatolja a Balkán-félszigethez. Ezt a földszorost vágatta keresztül Xerxés a persák királya, mely átvágásnak nyomai maig is láthatók. A. ma sajátos szerzetes-köztársaság székhelye, amely 20 kolostorból, 10 faluból (szkete) 250 magános cellából és 150 remetelakból áll, amelyekben mintegy 5000 szerzetes és ugyanannyi szolga lakik. A kolostorok kétfélék: cenobiták és monasztira idioritma; amazokban a barátok egy apátnak alávetve közösen együtt élnek, emezekben szabadjukra vannak hagyva és a kolostortól csak bort és kenyeret kapnak. A barátok közt, akik a különböző görög-keleti vallásu nemzetekből kerülnek ki és igen józan életet élnek, a kormányt 20 küldöttből (minden klastromból egy) és 4 elnökből (kik minden évben más-más 4 kolostorból kerülnek ki) álló testület gyakorolja; ez kezeli a fegyelmet, a vagyont és gondoskodik a szuultánnak fizetendő adóról. A kormányzó testület Karieszben, a hegyfok közepén, 2000 m. magasban;.egy völgyben fekvő faluban székel, melynek 400-500 tisztán férfi lakosa van; ugyanitt lakik az aga bosztandsi az a török tiszt is, aki közvetítő a szt. szinodus és szultán közt. Más törököt, valamint nőt az A.-on nem törnek meg. A kolostorok. templomok és kápolnák különböző nemzetek alapítványai; köztük legjelentékenyebb az állítólag a X. századból való Lavra kolostor, amely az A. hegy lábanál áll. Miként a többi, ez is erődhöz hasonlít, amelyben két templom van és a leggazdagabb könyvtár. Egykoron e klastromok a görög tudományosságnak és a keresztény bizanci művészetnek középpontjai voltak; most is nagy könyvtárakat és 13,000 kéziratot foglalnak magukban. amelyek nagyobbára teologiai tartalmuak, de régiségöknél és diszítéseiknél fogva diplomatikai és paleografiai szempontból igen becsesek: a barátok csak őrzik, de nem forgatják. ( V. ö. Boltz: Die Bibliotheken der Klöster des A., Bonn, 1881. és az A.-hegyi kolostorok könyveinek jegyzékét Lambros Spiridiontól I. k. 1. r. Athén, 1888.) A. a görög-keletiek fontos bucsujáró helye; de már az ó-korban is szent helynek tekintették. A hegykup élén akkor a trák Zeusnak óriási szobra állott. A VIII. század közepén keresztény remeték választják lakóhelyeikül, kevéssel utóbb már kolostort is építenek rajta; a mai kolostor-gyarmat alapítójául Athanasios barát tekinthető, aki 968-ban kezdette meg Lavrát építeni; 1385-ben a mai kolostorok már mind állottak. (V. ö. Gass: Zur Geschichte d. Athosklöster. Brockhaus H.. Dia Kunst in den Athos-Klöstern, Lipcse 1891. (Képekkel.) Spratt: Remarks on the isthmus of mount A. Jour. of. th. Roy. Geogr. Soc. vol. XVII. Havass R.: Athosz hegy. Földr. Közlem. 1890.)
szabeus neve Astarténak.
város a hajózható Barrow mellett, az ir Kildare grófságban; Dublinnel csatornaköri össze: (1891 5034 lak. Barrow nyugati partján szép kastély épült.