(l. a mellékelt térképet), a világ tengerek egyike az ó-világ s Amerika partjai közt.
Alakja, határai, nagysága.
Alakja általában kanyargós, óriási völgyhöz hasonlít, amelyben a kontinensek kiálló részeinek az ellenkező oldalon hasonló öblök felelnek meg. Határaiul sokan a két sarkkört tekintik; a kontinensek elhelyezkedését tekintve, Északon csakugyan a sarkkör alatt közeledik egymáshoz jobban két kontinens, azonkivül itt fekszik Izland szigete is, itt tehát a sarkkör természetes határ; ellenben délen az a vonal tekintendő természetes határul, amely Afrika és Dél-Amerika végső pontjait, a Jó-Reménység-fokot a Hoorn-fokkal köti össze; ez az 50. sz. kör. Hossza eszerint 13,335 km. Szélessége legnagyobb a 20° alatt; itt 9000 km.-t tesz ki, legkisebb Norvégia és Grönland között: 1445 km., a Jó-Reménység és Hoorn-fok. közt: 7225 km., Sáo-Roca-fok és Guinea közt 3100 km., New-York és Liverpool közt 5605 km. Az egyenlítő vagy még inkább a Sáo-Roca és Guineát összekötő vonal két medencére osztja; északira és délire. Amannak partjai szakadozottak, öblökben és szigetekben gazdagok. Itt van: Labrador, UjSkócia, Florida, Jukatán; nyugaton, Skandinávia, Jylland, Jütland és a Pironeusi-félsziget; itt vannak Island, Grönland, Uj-Foundland, az Antillák, Madeira, az Azorok, a Verde-foki és a Brit-szigetek; itt vannak a nagy öblök: s Hudson a Szt-Lőrinc, a Mexikói, a Karibi, az északi-, a Balti, a Balni, a Finn, a Rigai-öblök és tengerek, a La-Manche, a Biscayai öböl s végill a Földközi-tenger a maga számos ágával. A déli medencében ellenben a partok mindenütt szakadatlan vonalokban huzódnak el: egyedüli nagyobb öböl a Guineai; a szigetek is gyérek; eltekintve a Guineal-öbölben levő kisebb szigetcsoporttól, csak egyes sziklák emelkednek a tenger szine fölé.
Mélysége és feneke.
Az A. oceánt körülbelül közepén északról délfelé a fenekén elhozódó földhát kétmedencére osztja; a földhát nagyobbára a partok kanyarodásainak az irányát követi; Izland szigetétől dél-nyugati irányban hozódik az északi szél. 50°-ig, itt alacsonyabb lesz, azután dél-délkeleti irányt kap és ismét magasabba lesz, a 40° és 35° közt az Azorok csoportjában a felszinre kerül, hirtelen leszáll és ismét délnyugati irányban halad tovább; a 20°-nál, ahol Dolphin-risenek hivják, amint látszik elfordul délkelet-felé a Szent-Pál szigetig; ezen tul már kevésbbé ismeretes. E földhát és az ó-világ közt csatorna van, amelynek legnagyobb mélysége az északi medencében a Kanári-szigetektől nyugatra 6000 m., a déli medencében pedig Szt.-Ilonától keletre 5000 m. A sekélyebb helyek közt a keleti csatornában, eltekintve a Brit-szigetek környékétől, legjelentékenyebbek: az 55 m. mélységben levő Gorringe-zátony az északi szél. 36° 30' és a greenwichi nyugati hosszuság 11° 37' alatt, a 90-150 m. mélységben levő Dacia-zátony a Kanári-szigetektől Északra. A nyugati medencében a Bermudas és Szent-Tamás közt 7000 m.-nél mélyebb helyek vannak, sőt Puerto Rico szigettől Északra 8341 m. mélységet mutat a mérő ón. E medencében a sekélyebb hely: Uj-Foundland keleti lejtője, amelyet alkalmasint az északról jöve jéghegyek törmelékei létesítettek. Feltünően meredek lejtője van a Skócia és a Faröer közt elnyuló, 400-500 méter mélységben levő zátonynak, amelyet valami jégkorszakbeli glecser végmorenájának tartanak, továbbá az északi szél. 49° 40' és a greenwichi nyugati hosszuság 29. 10' alatt 1145 m. mélységben elhuzódó Faradaydombnak, amelynek keletkezését vulkáni erőnek tulajdonítják. Az A. közepes mélységét 3680 m.-re becsülik (az északi medencében 3810 m., a déli medencében 3590 m.).
[ÁBRA] ATLANTI ÓCZEÁN
Hőmérséklet és áramlatok
A viz felszinének hőmérséklete a déli medencében egyenletesen csökken az egyenlítőtől a sarkkör felé. Az északi medencében ezt az egyenletességet megzavarják a nagy kontinensek, amelyek közelükben nyáron a vizet melegebbé teszik, télen pedig lehűtik, és az áramlatok, amelyeknek következtében a (20°) meleg viz a keleti részén jóval messzebb emelkedik, mint a nyugati részén. Az áramlatok vagy ideiglenesek vagy állandók; amazokat tartosabb szelek támasztják; ezeknek keletkezése és iránya a rendes légáramlatokkal és a partok alakulásával függ össze. Az északkeleti és délkeleti passzát szél egy-egy egyenlítői áramlatot szül: az egyik a Guineai-öbölből a Sáo-Roca felé tart, a másik a ráktérítő és a 10° közt az Antillák felé folyik. Amaz a Sáo-Roca-nál ketté ágazik, a déli ága a brazilisi, az északi a Guyanai; ez a Karibi-tengerig hatol. Kettejök közt folyik kelet felé a Sierra Leone mellett a Biafra-öbölig a Guineai vagyis egyenlítői ellenáramlat. Gyorsaságuk különböző. Az északi egyenlítői áram leggyorsabb a greenwichi nyugati hosszuság 45-60° közt (16-21 teng. mért. naponként), a déli ugyanott, az ellenáramlat pedig 0-24° közt; ez nyáron gyorsabb mint télen. Az A. déli medencéjében a) a brazilisi áram a La-Platáig ér; b) a Hoorn-foki hideg áram északkeletnek tart és amazt keletre szorítja; c) a nyugat-afrikai hideg áramlat csaknem az egyenlítői ellenáramlatig hatol föl. Az északi medencében a legjelentékenyebb áramlat 1. a mexikói öböl áramlat (l. o.), mely északkeletnek tart, egyik része a Finistére-foknál tőle elválik és délnek kanyarodik, a másik része ellenben messze elhatol északnak; 2. a Labrador-áram, mely a Davis utjából jő és Uj-Foundlandnál az öböláramlat alá sülyed.
A szargasszo.
Különös sajátsága az A.-nak az u. n. szargasszó-tenger, amely az Azorok, az Antillák és az északi szél. 17-39° közt terül el. Körülbelül akkora mint Franciaország; rendesen szélcsend uralkodik rajta és hol tömegesen hol elszórtan Fucus natans borítja; ennek szine sárgászöld és barna közt váltakozik; a hajózást sehol sem akadályozza és igen gazdag állati életet rejt magában. A növény alsó részeit meszes inkrusztációk takarják, közöttük számtalan apró rák, kagyló és egyéb apró tengeri állat él. Többféle elmélet támadt már, amelyek e szargasszó keletkezését ki akarják magyarázni. Legvalószinübb, hogy a növények magában a tenger vizében nőnek és a körülöttük járó áramlatok okozzák, hogy a Fucus natansokat a szél nem viszi el más helyre.
A szelek.
A szélcsend öve juliusban az északi szél. 10 és 15°, januárban pedig az egyenlítő és az északi szél. 5° közt terül el. Tőle Északra fujnak az északi passzátők, amelyek télen a 30°-ig, nyáron pedig még tovább északnak érezhetők; tőlük Északra a változó szelek öve terül el; ebben főképen nyáron Amerika közelében a délnyugati, Európa közelében pedig az északnyugati szelek az uralkodók. Az egyenlítőtől délre a délkeleti passzátok erősebbek, mint az északkeletiek; ezek a Fokvárosig Amerika mellett pedig Rio-Janeiróig érezhetők. Az északi félgömb nyarán a passzátok az egyenlítő fölött mint déli szelek, Afrika közelében pedig mint délnyugati szelek érezhetők. A bakterítőtől délre ismét a nyugati szelek az uralkodók és pedig az amerikai oldalon az északnyugatiak az afrikain pedig a délinyugatiak. A szelek és áramlatok irányánál fogva a délnek menő vitorlás hajók, az északi medencében a keleti oldalon, az egyenlitőn tol pedig a brazilisi partok mellett mennek Rio-ig, ahol azután az ut kettéválik, az egyik a Jó-Reménység-foka, a másik pedig a Hoorn-fok felé vezet. Az északnak evező hajók a délkeleti passzátok által vitetik magukat, s az északkeleti passzátok övében Amerika közelében járnak, végül, ha Európába jönnek, az északi medence nyugati szeleitől hajtatják magukat.
A közlekedés.
Az A. északi medencéje a legiparosabb és legélénkebb forgalmu országok közt terülvén el, rajta a közlekedés olyan élénk, hogy átlag több az ember rajta, mint Európa legészakibb vidékén. A rendes hajójáratok száma évrőlévre növekszik; legtöbb az angoloké, 9 angol hajójárat van Európa és Amerika között, 3 Nyugat-India és Közép-Amerika közt, 5 DélAmerika felé és 4 a Fokföld felé; az angolok után sorakoznak a németek és franciák; Hollandia, Belgium, Spanyolország, Portugália és Magyarország csak egy-egy hajójáratot tart fenn. Földünk összes tengeri hajóinak számát (1886) 142,500-re becsülik 20.400,000 tonna tartalommal; ebből az A. melléki államokra 61,700 hajó esik 14.560,000 tonna tartalommal. 1866-ban készültek el az első kábel lerakásával, amely az Irországban fekvő Valenciát az Uj-Foundlandon levő Heart's Contenttel kötötte össze. Ez idő óta a kábelek számát szaporították. Most Európát Észak-Amerikával 10 köti össze, Dél-Amerikával pedig kettő;. ez Lisboából Madeira és a Verd-foki szigeteken keresztül Braziliába, Pernambucoba visz. (V. ö. Tomson: Voyage of the Challenger. The Atlantic. Lond. 1877.) North and South-Atlantic. Chart on the gnomonic projection. (Washington, Hydrograph-Office. 1891.) Prince Albert (de Monaco), Carte des courants de l'Atlantic Nord. (Paris 1892). Thomson, The Depts of sea (London). Coles J., Geography of the United States. Ocean Currents, Trades etc. With mars. (London, 1891..) Girard, Les explorations sousmarines (Paris, 1874.).
Hermés és Aphroditénak fia, kit egyébként Hermaphroditosnak, sőt Atlantiadésnek is neveznek.
(gör.) az ókorban meseszerü sziget Afrika nyugati részén. Állítólag csakugyan létezett, lassankint sülyedt el s a Kanári és Azori szigetek lennének fenmaradt részei, a melyek csakugyan mostanában is sülyedő félben vannak.
az ácsmunkában a fakötés egy neme. Két, egy síkban fekvő s egymást keresztező gerendát Á.-sal kötnek össze, ha azok mindegyikét a keresztezési ponton fél vastagságban kimetszik és összeillesztik. Megkülönböztetendő az egyszerü Á. (1. ábra), a sarok-A. (2. és 3. ábra). a fecskefark alaku Á., a ferdén metszett sarok-Á. vagy tiroli kötés és a rovásos sarok-Á. vagy francia kötés.
1.ábra. 2. és 3.ábra
[ÁBRA]
Egyszerü átlapolás. Sarok átlapolás.
Iapetos és Klymené fia, fitestvére Menoitios, prométheus és Epimétheusnak. Homéros szerint a távol nyugaton ő tartja azokat a nagy oszlopokat, melyek a földet az éggel összekötik. Hésiodos szerint fejével és karjaival az eget támasztja, míg a jóval későbbi költők az éggömböt tartatják v. az éggömb tengelyét forgattatják vele. A régibb mondákban az égboltot a messze láthatáron mintegy tartó, támogató tenger istenének tünik fel, a fiatalabb mitoszok ellenben már geografiai vonatkozással azt mesélik róla, hogy valaha boldog király volt, kit Perseus a gorgófővel nagy hegyorommá változtatott. Ugyanis a görög földrajzirók a homérosi s hésiodosi helyek alapján nevezték el az északafrikai hegy konglomerátumot Atlásnak, s nevére keresztelték el az Atlanti óceánt és a mesés Atlantis szigetet. Pleioné nejével nemzi a pleiasokat (l. o.), Aithrával a hyasokat, Hesperissel a hesperiseket. A név jelentménye tartó.
[ÁBRA] Atlás.
A. ábrázolva mint király az éggömböt tartó Hérakléssel egy olimpiai metopén s egy attikai vázán. Egyenes tartásban, az éggömböt tartva alakítják rendesen egészen a hellenisztikus korszakig. Ettől fogva az éggömb súlya alatt összeroskadófélben. arcvonásaiban a kimerültség kifejezésével jelenítik mer, így p. az itt is bemutatott, a nápolyi múzeumban őrzött 6374. számu szobor. A.-oknak híttak ennélfogva minden, vállával valamit tartó férfialakot; l. Atlászok, de v. ö. Telamón alatt is. - L. Vetter, Der Mythos v. A. u. seine neueren Deutungen, Mainz 1858 és Stoll, és Furtwünqler a Roscher-féle Lexikon der griechischen und römischen Mythologie. I. a. Lipcse 1884-1886. 704 -711. l.
(ásv.). l. Malachit.
1. hegylánc Afrika ÉNy-i részében; a Nun-foktól a Bon-fokig, iránya DNy-ról éK felé tart; hossza körülbelül 2300 km. Ny-i és K-i részre osztható; amaz Marokkóban patkóalaku, igazi, összefüggő hegylánc karakterét viseli; emez az Algeriai A. széles fensík, amelynek É-i és D-i lejtője közt a távolság 150 km. és amely K-i végében ismét hegyláncalakot öltve, Tuniszt ágazza be. Az Algériai A. é felé szép, termékeny völgyekben, tell-ekben, ellenben D felé, hol a Dsebel-Amur és Dsebel Auresz koronázzák, meredek v. hosszu kopár lejtőkben ereszkedik le a sivatag felé. Legmagasabb része Marokkóban van - csak itt emelkednek csúcsai a hóhatár fölé 3500 m.- nyi magasságra. Az Algériai A. középmagassága 1000-1100 m. a legmagasabb csúcs a Dsebel Aureszben, a Selia 2328 m., Marokkóban ellenben egyes hágók mint a Tagerut-hágó 3657 méterre a legmagasabb hegycsúcs, az Aisin pedig ennél is nagyobb magasságra emelkedik. Marokkóban van e hegylánc legmesszebb a partoktól, 250-300 km.-nyire, ellenben Algeriában csak 160-180 km.-nyire. Geologiai alkatát tekintve a kristályos kőzetek csak az É-i és D-i szélein, belsejében pedig csak elszigetelten mutatkoznak. A legkiterjedtebb képződmények a szilur- és devon-formáció, a jura, kréta és a korai harmadkori képződmények. örökös hó illetőleg glecserek hiányzanak: Hooker azonban 1871-ben Marokkóban morenákra és a jégkorszak nyomaira talált. A benszülöttek csak a marokkói A.-re tudnak általános nevet: ez az Idraren vagy Deren, az adrar a. m. hegy többese. A legnagyobb folyóvölgyek az Atlanti oceán felől az Ued Szusz, a Tenszift és a Szebu: a Földközi-tenger felől a Muluia, a Selif, a Szahel és a Medserda: Az A. D-i részén szintén erednek patakok, de ezekben nagyobbára csak esős időben van viz; egyedül kettő ér el a tengerig: a Nun és a Drá; a többi mind a homokban vagy a Szahara sós mocsaraiban vész el. Az A.-t már a régi görögök ismerték, még mielőtt Ny felé hajózásaikat megkezdték; ez ismereteik már a Homéros- és Hésiodos-féle mitoszokban nyilvánulnak; Hérodotos mondja róla, hogy a garamantok országától (Fezzantól) 20 napi járásra kezdődik és a Héraklés-oszlopokig nyúlik. Valamivel biztosabb ismeretek róla azonban csak a rómaiak körében, különösen Pliniusnál és Strabónnál merülnek föl, minthogy a rómaiak birodalma Marokkóra is kiterjedt. Az arab irók közül az A.-t legjobban ismerte Ibn Khaldun; az ujabb utazók közül a marokkói A.-re vonatkozólag legtöbb tudósítást nyujtanak Rohlfs, Hooker és Lenz. V. ö. még Thomson I., Travels in the Atlas and Marocco (London, 1889). Schnell P. Das marokkanische A.-Gebirge. (1891.) - 2. A. jelenlegi elnevezése a Mercator óta általánosan elterjedt térképgyüjteményeknek. Ujabban ez elnevezést más, p. anatómiai v. technologiai képek gyüjteményére is alkalmazzák. - 3. A. orvosi elnevezése a legfelsőbb gerinccsigolyának, melyen a koponya ül; magyarul fej gyámnak is nevezik némelyek. L. Gerincoszlop. - 4. A. (francia és ang. nyelven satin) selyemből készült szövet, mely szép fényét a sajátságos szövésnek köszöni. amennyiben ugyanis a jobb felén a finom és szép mellékfonal nagyobbrészt szabadon látható. Eredete szerint az A. a szövőszéken a sírna öltés rendszere szerint készült alaphimzésnek tekintendő. Kevésbbé finom atlasznemekbe pamut is szőhető, minthogy a beleszőtt anyag csak a szövet visszáján mutatkozik. A pamut-, gyapot- és vászonatlasz a selyematlasz utánzása, mely anyagának minőségénél fogva az előbbivel szépség tekintetében természetesen nem mérkőzhetik. Különösen említést érdemel a khinai A.. melynél a mellékfonál selyem míg a főfonal lenből készül. Ujabban gyönyörü atlasz készül Franciaországban. Angliában és Németországban is. A török A. selyemszalagokkal átszőtt gyapotszövet. A. brokát sűrü, nehéz gyapjuszövet kiemelkedő mintákkal, atlaszmódra appretálva.
(növ., Larix v. Cedrus Atlantica Manetti. Pinus Atlantica Endl.), az Atlaszhegység tornyos termetü cédrusfája. ezüstszűrke leveleiről ezüstcédrusnak is nevezik.
a. m. malachit (Zay: Magyar mineralógia).
(növ. ), a Leucadendron argenteum Lam. nevü, a Proteafélék közé tartozó hasznos fa Fokföldön. Levele. kivált mikor a nap rá süt, csillog mint az ezüst. A hajósok, kik Fokföld erdeit legelőször látták, erről a fáról alkották az arany- és ezüsterdők meséjét. A.-nak mondják a Ferolia Guianensis Aubl. atlaszfényü fáját is (l. Ferolia), végre a Meliafélék Swietenia chloroxylon Roxb. (chloroxylon Swietenia DC.) fája a himalájai A.