város, l. Attok.
az áldás-éval (l. o.) egy közös alapon álló fogalom, melynek nyelvünkben, Budenz szerint (Magyar-ugor összehas. szótár 732. l.), amazéval egy gyökből eredő szó is felel meg. E szó igei tövének alapjelentése, a rokon nyelvek tanuságához képest, annyi mint «rossz szándékkal erős, hathatós szavakat kiejteni», utóbb «szidni», «korholni», «káromolni», «kárhoztatni», tehát mindaz, amit legjobban a lat. «maledicere» foglal egybe. Az Á. tehát alapjában véve nem egyéb, mint egyenesen valamely felsőbb lény haragjának, vagy bosszúállásának kifolyásakép nyilvánúló «rossz kívánság», vagy ilyennek valamely felsöbb lényre való hivatkozással történő emberi nyilvánítása: Az Á. úgynevezett «foganat»-ába, vagyis hatóerejébe vetett hit ugyanazon alapon áll, mint az áldás hatékonyságában való bizodalom. Kiterjedésének köre is épp oly tág, mint az áldásé. Alakja, szintén az áldáséhoz hasonlón, lehet szertartásos és hagyománytól szentesített, s ennek folytán bizonyos, az istenséggel való közlekedést közvetítő személyek (papok, vagy választott, az istenektől különösen kegyelt, tőlük megszállott egyének) hatásköréhez tartozó, vagy a pillanatnyi felhevülésnek bárki részéről történő nyilvánulása, amely utóbbi esetben az átkozónak az el- vagy megátkozotthoz való vérségi viszonya szerint növekedhetik az Á. hatóereje (pl. az atyai vagy anyai Á. a néphit szerint jóval súlyosabb, mint bármely más, távolabb álló személyé). Az Á. bizonyos megállapodott, hagyományos formáinak nem éppen az átkozás tudatos szándékával, hanem csak a harag bosszankodás vagy akár pusztán a leszólás, szidás, legyalázás, megvetés kifejezéskép használása, különösen az ilyekkel való gyakori visszaélés, szokásszerü dobálódzás: a káromkodás (l. o.), melyek egyik legerősebb gyökere a régibb pogány vallások reakciója a reájuk oltott kereszténység ellen s mint ilyen, legalább addig, amig tudatosan az uj vallás szenteknek hirdetett lényei ellen való tiltakozó gyalázkodás nyilvánul benne nem is tulajdonképeni átkozódás, hanem inkább puszta szidalmazás és lealázás. Az Á. szertartásos alakjainak egyike az úgynevezett kiátkozás (anathema), másika pedig, amely a néphit egyik jelentős tárgya a babona és a büvölés keretébe tartozó ráolvasással járó átkozás. Á. egyházi értelemben. L. Kiközösítés.
(növ.. Elodea Rich.,Udora Nutt, Apalanthe et Egeria Planch., Anacharis Rich., vízdög), a békatutajfélék génusza, 10 fajjal Amerikában. Virága pároséltü, kétlaki v. poligám, 1-3-ként egy-egy hüvelyben, s egyszikű létére a kelyhet és szirmot utánozza. Himvirágának t. i. tojásdad kehelynemű, továbbá csaknem kerek,.egész hosszas-tojásdad, sziromnemü lepelsallangja van, ezenfelül még v. van fonálnemü csöve v. nincs; hímje 3-9. Pároséltü virágának leple olyan mint a hímes virágé, csakhogy kisebb, 3 v. 6 hímes, szálas-hosszukás magrejtővel, három fordított nyílalaku, nyeletlen, s a lepel torkához függesztett piros bibével. Termő virága olyan mint a páros éltü, de hímje nincs vagy a helyén 3-szálas alhím van. Gyümölcse hosszukás, csaknem háromélü, kevésmagú. Európában csak egy becsempészett, de szomorú nevezetességre vergődött faja van az Elodea Canadensis Rich. et Mich. Angol- és Németország, Belgium stb. belvizeinek valóságos átka és csapása lett, s viselkedését és fogadtatását legtalálóbban jelzi a «Wasserpest», Hydra vegetabilis, átokhinár, vizdög elnevezése. A balatoni hináron kivül alig van szaporább növény a föld kerekségén. Ez az oka, hogy Európa északibb részén a figyelmet csakhamar magára, vonta, s a vizi közlekedésnek meggyült a baja vele. Szára gyenge, ágas, törékeny fonálnemü, dúslevelü, a vizzel hullámzó; az iszapba fogódzkodó hosszú gyökérszálakat bocsát. Szálas-lándsás. tompa levele aprócskán fürészelt, s egymástól szabályos távolságban háromtagu örveket alkot. Virága mintegy 5 cm. hosszu nyélen a levél tövéből ered, gyenge karminpiros szinü. Amely hímvirágnak nincs csöve, virágzáskor az anyatőről - mint a Vallisneriáé - leszakad, s a viz szinén szabadon uszik, de a csöves himvirág széle is a viz fölé emelkedik, s a termékenyülés itt esik meg. Leginkább a lassú, iszapos vagy homokos medrü, álló v. csendesen folyó vizet szereti, a kákás és nádas helyet kerüli. Az átokhinár Észak-Amerikából 1836. került Nagy-Britanniába: Legelőször az irek földjén Warringtown mellett, 1841. a skótok földjén Berwickshire-ben, 1847. Angolország közép részein virágozva is látták. Valószinüleg vizi növényekhez, talán a Nymphoea odorata gyökereihez tapadva hurcolódott át az Ujvilágból. Alkalmatlankodását csak az ötvenes évek elején kezdi éreztetni. Európa északnyugati belvizeit rettentő mértékben árasztja el. A csatornákat eltorlaszolja, a zsilipek nyitását és lezárását, valamint a hajózást és más vizi közlekedést gátolja, fürdéskor és halászás közben alkalmatlan, sőt rendkivül nagy masszájával a vizek lefolyását is megakadályozza, az eltakarítása nagy költségbe került, főleg 1850-60 közt küzdöttek vele. Az Á.-nak Európában s hazánkban csak a kétlaki alak nősténye él, ritkán virágzik, hím példák nélkül, tehát szüzen nem köthet; s magról nem szaporodhatik.
[ÁBRA] Átokhinár termő példája, C a diagrammja, F a magrejtő hosszában metszve 4 petével.
Azonban könnyen törik, s a legkisebb darabkája is majd gyökeret bocsát és a fenékhez erősíti magát majd egy termövirág, oldalsarjakat ereszt, s mind a kettőből hamar új Á. keletkezik. Az Á.-nak alakbeli és biologiai ismerete még kissé hézagos. Az A. kártevőségének nagyításával, úgy látszik, túlságig mentek, de az is meglehet, hogy roppant szaporasága után mintegy kimerülve, bizonyos fokú hanyatlás állott be, vagy terjeszkedését és pusztítását korlátok közé szoritották. Mostanában az Á. ártalmával inkább hallgatnak és sehol sem terjed oly gyorsan és hatalmasan, amint régebben mesélték. Sőt a mostani tapasztalás az ellenkezőt is bizonyítja. Ha t. i. az Á. a sekély vízben, csatornákban stb. alkalmatlan lehet is, valamint a tavak eredeti vegetációját s fiziognomiai képét jelentékenyen meg is birja változtatni mindamellett az Á. pusztításától való borzadalom meglehetős alaptalan, sőt egyáltalában nem a leghaszontalanabb növény a világon. A vizi madár eszi. A hattyu is szereti, sőt az Á.-tól a tavat is rövid idő mulva megtisztítja. A hal szeret közte tanyázni, sűrü párnái közt a halikra, a hal meg a rák kikelése zavartalan marad. Ahol sok terem, trágyázónak, sőt takarmánynak is felhasználható. Gőzkazánban a kéregképződést akadályozza. Igen figyelemreméltó az a sajátsága, hogy a vizeket jótékonyan dezinficiálja. A víz, amelyben az Á. él, kristálytisztaságú és szagtalan, ezt a piócatenyésztők figyelmébe ajánljuk. Aquariumba is célszerü. Azt is tapasztalták, hogy ahol a tenyészésére szükséges anyagot elhasználta, magától is elpusztúl.
Az Á. hazánkban még mindig ritkaság s hinár természetü létére sem hallatszott ellene semmi panasz. A Balatonban nem nő. 1882. év nyarán a Muránál, Kis-Barkóc határában egy holt ér langyos tiszta vizében leltem. Azóta Pozsony, Budapest és Soroksár határában, valamint a Csepel-szigeten is felütötte a tanyáját, de a mi viszonyaink, úgy tapasztaljuk, a németországi vizek eme pestisének nem nagyon kedvezhetnek, mert kártevő módjára éppen nem szaporodik, sőt egyes helyekről (Soroksár) el is pusztul. Nevezetes azonban, hogy Európában idáig Budapest és Mura-Szombat (Kis-Barkóc) e nomád növénynek légdélkeletibb termőhe-lye. Európán és Amerikán kivül már Tasmániában (1862), a Ganges mentén (1873) s Ujzélandon is (1880) észlelték. A lehetőség megvan, hogy az Á. a vizi madár lábához tapadt sárral is terjed.
l. korallszigetek.
(gör.) neve azoknak a rendszereknek, melyek atomokból, azaz minőségükben változatlan, legkisebb, oszthatatlan részekből konstruálják az anyagot. Ezeket a legkisebb részeket, atomokat v. minőségre nézve különbözőnek gondolhatjuk s e különböző minőségü atomok magyaráznák az anyagok különbségét; v. pedig minőségre nézve egyformáknak, s akkor az atomok száma, helyzete, geom. alakja és mozgása szülné az anyag összes tulajdonságait. Az A.-ra már az ind filozofiában akadunk; Anaxagorás minőségileg meghatározott elemekből konstruálja az anyagot: első rendszeres és következetes kifejtője azonban az A.-nak az atomisztikus iskola, melynek alapítója. Leukippos, legnagyobb alakja Démokritos (l. o.). Az atomisztikus iskola egyszersmind az első materialisztikus rendszer alkotója, mert alapelve az: csak az atomok léteznek és az üres tér. Az atomok száma végtelen; formára nézve is végtelen különbségüek, minőségükre nézve azonban egyek s változhatatlanok, csak helyüket változtatják. A dolgok különbsége atomjaik számának, nagyságának, helyzetének és rendjének különbségéből ered; az atomok nyomás és lökés által hatnak egymásra. Nehézségüknél fogva az atomok öröktől fogva a végtelen térben lefelé mozognak. Az atomok tért foglalnak el, testecskék, corpuscula és azért az A. e fajtája korpuszkuláris filozofiának is neveztetik. Epikur majdnem minden részletében követi Demokritost, csak bizonyos önkényes mozgást tulajdonít atomjainak. Híres tanítványa, Lucretius költeményében: De rerum natura nagy stiláris művészettel adja elő az A.-t is. A korpuszkuláris elméletre a mohammedánoknál (mute kallemîn, l. Arab filozofia) is akadunk, a középkorban Aristotelés tekintélye századokra elnyomta. De már 1619-ben Sennert német orvos határozott A.-t tanít, azonban csak Gassenditől számíthatjuk az ókori korpuszkuláris elméletnek öntudatos és következetes megujítását, ami a fizikára nézve korszakalkotó tett volt. Gassendi A.-a azonban még majdnem mindenben hasonlít Epikuroséhoz. Boyle Róbert viszi be az atomokat a kémiába. Newton elmélete teljesen átalakítólag hat az atomisztikára: Uj fogalmat visz be, az állandó, a távolba ható erő fogalmát; ezentúl az atomok többé nem érintés által hatnak egymásra, hanem vonzzák egymást. Ezzel a régi kinetikus atomisztika átmegy a dinamikus atomisztikába. Az atom elmélete ezentúl különböző irányban halad. Némelyek megtartják az atomot korpuszkulumnak, kis testecskének, mely tért tölt be; mások kiterjedés nélküli, matematikai pontnak nézik, mely szellemi természetü (Leibnitz monaszai) vagy tisztán erőközéppontnak, mint a francia fizikusok nagy része (Ampegrevere, Cauchy, Moigno stb:). Kant filozofiája pedig elkerülhetetlenné teszi annak vizsgálatát; milyen atomelméletre, mint hipotézisre, van szüksége a fizikának, s mily kiegészítésre szorul a. fizikusok atomja ismerettani szempontból. L. Atomok.
(kémia). A. alatt ama legkisebb részecskéket értjük, amelyekből végeredményben valamennyi test össze van téve. Különféle atomokat különböztetünk meg amelyek úgy súlyra mint anyagra nézve egymástól különböznek, és sem fizikai, sem kémiai úton tovább szét nem oszthatók. Több atom együtt molekulát képez. A molekula a mekánikai oszthatóság határa, de kémiai uton még atomokra bontható. Az atomok határozott súllyal birnak; abszolut súlyukat meghatározni lehetetlen, de viszonyos sulyukat - az úgynevezett atomsulyt - meghatározhatjuk. Dalton ajánlatára egységül a hidrogént választjuk, ennek atomsúlya tehát 1: Berzeli- us az oxigén atomsulyát 100-nak vette és ehhez viszonyította a többieket; mananapság azonban kizárólag a Dalton ajánlotta egységet használjuk. - Az atomsuly meghatározása sok nehézséggel egybekötött dolog. Ha ugyanis valamely elem atomsulyának meghatározásáról van szó, úgy azon elem összes vegyületeinek pontos analizisére van szükségünk, továbbá e vegyületek molekula-sulyát is ösmernünk kell. Amely vegyület egy molekulájában legkisebb mennyisége van az illető elemnek. ezt a mennyiségét fogadják el atomsulyul. A molekulasuly meghatározása a Gay Lussac-Avogadro-féle törvény alapján, a gőzsürüségből történik. Azon elemnek tehát, amelynek vegyületei gőzzé nem alakíthatók, atomsulyát sem állapíthatjuk meg e törvény alapján. Ez esetekben a Dulong-Petit-féle törvény alapján történik az atomsuly meghatározása, mely szerint az elemek atomsulya és fajhője szorzata, az ú. n. atommeleg, - egyes kivételektől..eltekintve - valamennyi elemre nézve közel ugyanakkora. Néha az izomorfia alapján is következtethetünk az atomsúly nagyságára. Atomsulymeghatározásokkal elsőnek Dalton; foglalkozott. de az ő értékei csak közelítő számba mennek. Nagyszámu pontos meghatározásokat Berzelius végzett. Továbbá Turner; Dumas, Marignac végeztek pontos atomsulymeghatározásokat. A legnagyobb pontosságot Stas érte el, mintaszerü kisérleteivel.
Az elemek atomsulyát a következő táblázatban találjuk:
l. Atomok.
(diffuzió), vagy szétömlés alatt értjük az egymással közvetetten v. közvetett érintkezésben levő gázok (légnemek) azon tulajdonságát, melynél fogva egymásba áthatolni és igy egyenletes keveréket alkotni törekszenek. Ha pl. két egymás felett álló s egy csappal összeköttetésbe hozható edény közül a felsöt hidrogénnel, az alsót pedig oxigénnel töltjük meg, s azután a közlekedő csapot megnyitjuk, akkor a légnemek kezdetben fajsúlyaik szerint elheÍyezkedve maradnak. Kis idő multával azonban mindkét edényben egyenletes keveréket találunk annak jeléül, hogy a sulyosabb oxigén áthatolt a hidrogénbe s a könnyebb hidrogén lehatolt az oxigénbe. Valahányszor különnemü légnemek közvetetlen érintkezésbe jönnek, mindannyiszor bekövetkezik ez a kölcsönös áthatolás, amit a fizikában szétömlés, néven ismerünk. A különböző fajsúlyu légnemek szétömlési gyorsasága különböző és Graham (1834) törvénye szerint a sűrüségük négyzetgyökével fordított arányban áll. A hidrogén sűrüsége 16-szor kisebb; mint az oxigéné, tehát Ö 16=4-szer gyorsabb a szétömlése. Hasonló tüneményt észlelhetünk akkor is, ha a különnemü légnemeket likacsos választófal (gipszlemez, állati v. növényi hártya) különíti el. Az elkülönített légnemek a választófal likacsaiba és ezen át egymásba hatolnak és keveréket alkotnak. Ezt a tüneményt átömlésnek nevezzük. Mivel az Á. a választófal likacsain át történik, azért is főleg ennek anyagi minőségétől függ. Jelentékenyebb a gipszlemezen át, mint a növényi vagy állati hártyákon. Ha a választófal igen vékony, akkor az Á. gyorsaságára Graham fönebb említett törvénye áll. Hogy a levegő alkotórészei, az oxigén és nitrogén mindenütt, a legmagasabb hegy tetején épp ugy, mint a völgyek fenekén, ugyanazon arányban találhatók, a gátak szétömléséből magyarázható. A folyton működő szétömlés okozza a szénsavnak eloszlását is, mely enélkül városok és falvak közelében oly mennyiségben halmozódnék fel, hogy a levegőt ártalmassá tenné.
(transfusio), sebészeti operáció, mellyel beteg egyén ereibe szabalyszerü módon vért öntünk gyógyítás céljából. Ezen operáció már régen a középkorban ismeretes volt, s valószinüleg a régi térmészettudomány azon felfogásából keletkezett, mely a vért tekintette a lélek székhelyének, s melyből a középkor azon szokása is eredhetett, melyet vérszövetségnek (Blutbund) neveztek, mert felfogásuk szerint, aki másnak vérét magába veszi, az ezzel annak lelkében és szellemi működéseiben is részes lesz. A vérszövetségnél ugyanis az emberek apróbb sebeket ütöttek testükön, a kifolyó vért egy serlegbe felfogva, ezt összekeverték s a szövetségesek ebből egyenkint ittak. Később sok betegségnek gyógyításánál egészséges ember vérét kellett innia a betegnek (epilepsziánál), s embervérböl is készítettek gyógyszereket stb. Az első Á.-t egyik egyén testéből a másikéba 1667 junius 15-én Jean Denis és Emmerez végezték Párisban, kik bárány vérét ömlesztették át egy hasbeteg ereibe, aki ezután megjavult. Sokkal később fejlődött ki az Á. azon módja, melynél fecskendőt használtak (először James Blendull 1818). Az Á.- nek e szerint kétféle módja van: a közvetlen és a közvetett. Elsőnél a vért adó egyén ütőerébe kötött csövecskét (canule) közvetlen összeköttetésbe hozzák a vért felvevő egyén erébe (vena) kötött csöveoskével, s így a vért adó egyén erének verése maga szorítja át a vért a másik egyén erébe. A második módnál a vért adó egyén vivőerén (vena) érvágást végezünk, a kifolyó defibrinált vért a test melegére felmelegített edényekben felfogva, ugyanilyen fokra melegített (37-38° C.) fecskendőkkel a beteg egyén erébe befecskendezzük. Á.-re régebben embervért használtak, később azonban leginkább bárányvért. Akár ember, akár állat vérét ömlesztjük át a beteg erébe, azt üvegpálcákkal lapos edényekben addig verjük, míg minden rostanyagja (fibrin) kivált s a vért azután vászonszöveten átszürve használjuk fel (defibrinált vér), mert tapasztalat szerint az ilyen vért legkönnyebben asszimilálja a szervezet. Vérátömlesztést végezünk nagy és gyors vérvesztéseknél (szülések, sérülések stb. után); továbbá sulyos vérszegénységnél (anaemia perniciosa), fehérvérüségnél (leukaemia), némely mérgezéseknél (széngőz, éter, kloroform, ópium, morfium, sztrichnin) s égési esetekben stb. Az átömlesztett vér mennyisége 150-200 köbcentim.-nél kevesebb nem szokott lenni, egyes esetekben ennél jóval több lehet.
Egyik állatfaj vére a másik fajra majdnem méregként hat néha. Ujabban defibrinált ember vért beteg ember bőre alá is fecskendeznek, mit Ziemssen ajánlott.
(gör.) orv. műszó alatt egyes szervek rugalmasságának gyengülését, s főleg külső behatásokra hiányzó reakcióképességét értjük; így az A. oka főleg az öregek betegségei lassubb gyógyulásának. A. gyakran van a has zsigereiben, amidőn a gyomor és belek renyhén működnek, a has felpuffadt, korog, székrekedés áll fönn. Gyógyítása részint izgató, részint erősítő szerek segítségével történik. - A. uteri orvosi kifejezés. A méh összehuzódásainak gyengesége vagy hiánya; oka a méh izomzatának pettyhüdtsége, kifáradtsága, ami szülés után a legnagyobb veszedelem, mert következménye vérzés, amely válságossá lehet, ha a bába nem dörzsöli gyurja a méhet s igy összehuzódásra nem ösztökéli; forró vízzel való irrigálás,.anyarozs-kivonatnak a bőr alá fecskendezése a leghatásosabb eljárások megszüntetésére.