(ejtsd: attiré) János Dénes, francia festő, szül. Dôleban a Franche Comté-ban 1702. Megh. Khinában 1768. Rómában képezte magát, utóbb a jezsuiták rendjébe lépett s 1739-ben mint hittérítő Khinába ment, hol nemsokára megnyerte a császár kegyét és udvari festőjévé lett. A császár kivánságára felhagyott az európai festészeti modorral és tipikus khinai példák szerint az aquarellfestésre adta magát. Az általa három más jezsuitával együtt (Damascenus Sichelbarth és Castiglione) készített 16 képet 1753-60-ig a dsongarok ellen viselt harcokból Párisban Cochin felügyelete alatt roppant nagyságban rézbe metszették. A lenyomatok elkészülésük után azonnal Khinába küldettek s csupán néhány példány maradt vissza a királyi család s a könyvtár tulajdonában.
(Attés, lat. Atys), frigiai istenség, kinek legrégibb pessinusi mitoszát az Agdistis cikkben adtuk. Mondájának változatai közül felemlitendők az Ovidius és Hermésianax költőknél található verziók. Amannál A.-ba, egy szép frigiai ifjuba belészeret Kybelé, ki temploma papjává tette s megfogadtatta vele, hogy hozzá való hűségét és szüzességét nem szegi meg soha. De Sagaritél nimfa szerelme elfeledteti A.-sal fogadását. Kybelé megöli a nimfát, A. pedig megtébolyodik, s a Dindymon hegyén megcsonkítja magát. Hermésianaxnál ellenben A. a frig Kalaosnak a fia, ki Lidiában a Kybelé-tiszteletet meghonosította, miért a lidek annyira ünnepelték, hogy Zeus féltekenységből az országra vadkant küldött, mely A.-t megölte. A.-nak ezen mitoszából fejlődött ki az Atys- (l. o.) és Adrastos-mitosz. De számos verzió közt csaknem mindenütt A. megcsonkítja magát, s Kybelé (Agdistis) keseregve keresi a hegyekben. Már az ókorban felismerték az A.-mitosz allegoriáját, hogy A. jelenti a tavasszal fakadó és még bimbó állapotokban elaszó virágokat, melyek gyümölcsöt nem hoznak, s melyeknek elasztát az anyaföld (az anya-istenség Kybelé) szomoruan siratja. Ünnepei három napig tartottak. Az elsőn fenyőfát döntöttek le s azt ibolyákkal megkoszoruzva ünnepélyesen az istennő szentélyébe vitték, jelezve vele a mitosz azon válfaját, mely azt mesélte hogy Kybelé a fenyőfát mely alatt A. megcsonkította magát s véréből ibolyák fakadtak elő, barlangjába vitte s kesergett mellette. A második napon szilaj zene mellett őrjöngve, bőszülten rohantak a Kybelé-papok a hegyek közé keresni az istent. A harmadikon azután jelezve A. megcsonkítását a papok (galli) s főleg az archigallus véresre karcolták karjaikat. E kultusz Kisázsiában volt honos, Görögországba alig hatolt be, ellenben Rómába már erősebben, hol Claudius császár idejétől fogva Kybelével együtt A.-t is széltiben tisztelték. Aművészet ifjunak ábrázolja süveggel a fején és a testet szorosan fedő ázsiai ruházattal, rendesen Kybelével együttesen.
(ejtsd: âttitűd), franc. műkifejezés, melyet kiváltképen a plasztikai művészetekben használnak oly esetekben, midőn élő egyén v. egyének jelentősebb életmozzanatot ábrázolnak. Önálló művészetté lady Hamilton nápolyi angol követné tette, ki a XVIII. század végén európaszerte föltünést keltett az antik szobrok utánzásával. Legkiválóbb A.-alakító volt e században Händel-Schutz kitünő német szinésznő, ki testi bájaival, finom utánzó és megfigyelő tehetséggel, művészi találékonysággal és költői eszményítéssel tudta az antik plasztika és modern festészet szellemét megjeleníteni. A jelen század első évtizedeiben elért sikereit máig csak Schröder Zsófia és Seckendorf (Patrick Peale) szinművész közelítette meg.
l. Accius.
(ejtsd: ettlborró), város Ész-Amerikában Massachusetts államban, a Mill partján, (1880) 11111 lak.; jelentékeny ékszerárú-készítéssel, pamutfonókkal.
l. Felvonás.
Atock, város és erőd a Pendsabban Brit-Indiában, a ravalpindi-i kerületben, 4200 l. (mivel az Indus halpartján, a Kabul torkolatával csaknem szemközt épült, amely folyó völgye főút Afganisztán és Hindusztán közt), különösen fontos helység. Az Indus itt keskeny mederben folyik; rajta vasuti hid is visz keresztül. A.-kel szemben kis erőd áll, amelyet némelyek szerint Akbar, mások szerint pedig Nadir sah épített. A. mellett haladtak el az összes hódító hadak, amelyek Indiába akartak utni; így Nagy Sándor (Kr. e. 326-ban), Tinmur (1397), Nadir sah (1378) stb.
József; homeopata orvos, született Diakováron 1807 szept. 9. Megh. 1856-ban. Ernyedetlen szorgalomnlal tanulva a bécsi József-akadémiában, az orvosi és sebészeti tudományokat elsajátította. Barátaival szemben a legbensőbb meggyőződés hangján védte Hahnemann elveit. 1831-ben Münchenben orvosi oklevelet nyert. Ezután majd Bécsben, majd a Szepességben látjuk őt, honnan azonban, minthogy élete a kolera miatt felizgatott köznéptől veszélyben forgott, menekülnie kellett. 1834-ben írta «Hriefe über Homoeopathie» címü munkáját. 1839 óta Pesten, mint orvos nagy hírre tett szert. Több munkája bizonyít rendkivüli tehetsége és szorgalma mellett, így: Die venerischen Krankheiten, Primordien einer Naturgeschichte der Krankheiten stb.
(ang., ejtsd: ettöni), Angliában: 1. A. in fact a. m. meghatalmazott. 2. A. at Law eredetileg a westminsteri főtörvényszékek: Superior Courts of Common Law at Westminster mellé rendelt hivatalnok, aki másoknak (ügyfeleinek) ügyeit vitte. Más bíróságoknál «solicitor», ismét más bitóságoknál. «proctor» Volt a neve. Jelenleg az A.-k, solicitorok és proctorok törvényes neve: Solicitor of Ne Supreme Court. Feladatuk a pernek előkészítse a szóbeli tárgyalásig, ahol az ügynek képviseletet az ügyvéd (counsel, advocate, barrister) veszi át. = 3. A. General a. m. koronaügyész, a koronának, polgári ügyekben, bizonyos esetekben a közvádnak képviselője büntető ügyekben.
1. földtani értelemben vulkáni anyagnak felemelkedését jelenti, valamely rétegen vagy rétegcsoporton keresztül. Á. kőzet a. m. eruptiv kőzet. Utóbbi kifejezés használatosabb, l. Eruptiv kőzet. 2. Á. az ellenség arcának, vmely pontja ellen intézett főtámadással való kettészakítása. Van hadászati és harcászati Á., ez utóbbi a jelenkori, felette hatásos lövőfegyverekkel ellátott, gyalogság és tüzérség ellen csak kivételes viszonyok között hajtható végre; ellenben a lovasság harcai alatt még alkalmazható. Harcászati Á.-sel különösen akkor érhető el nagy siker, ha az ellenfél felette hosszu arcra osztotta szét seregrészeit, amint ezt p. l 1796-ban az osztrák-piemonti sereg tette a Piemontba nyomuló Bonapartéval szemben.