(San Juan Nepomucen de A.), város Venezuela délamerikai köztársaságban, az Orinoko alsó folyásánál. Közelében van az Orinoko folyó-. nak hires vízesése.
l. Nautiloideák.
a francia Adour folyónak latin elnevezése.
(posta), utánvételes küldemény, vagy postai megbizás feladója részéről az utánvételi lap megfelelő cinizése által, illetve a megbizási jegyzék alján levő záradék megfelelő kitöltése által tehető azon kikötés, hogy a posta által beszedendő összeg ne neki (a feladónak, illetve hitelezőnek), hanem számlája javára a m. kir. postatakarékpénztárnak, avagy a feladás helyén székelő és nyilvános számadásra kötelezett bármely pénzintézetnek fizettessék ki. Átutalásnak csak a belföldön és az Ausztriával s a megszállott tartományokkal való forgalomban van helye. Az utánvételi lapnak (postai megbizásnál a csatolható postautalványnak) szelvényére a feladó a pénzintézet tájékoztatására könyvelési stb. adatokat is irhai. Átutalt utánvételről szóló feladó vevényre a feladó neve mellé az illető pénzintézet nevét is kiirják L. Közvetett adók.
Vm. növénynek egyik helyről a másikra ültetése; célja lehet nagyobb tér nyerése v. az, hogy a növény álláshelyénél jobb földbe jusson néha azonban csupán a kert ujabb berendezése (új ágyak alkotása) oka az Á.-nek. Az Á.-nél a gyökereket amennyire lehetséges kimélni kell. Á.-e az erdei facsemetéknek. Ha a zsenge csemetéket azon ágyból, melyben azok a mag elvetése után kikeltek, kellő távolságban egymástól tágabb helyre átültetik, ezáltal azok gyökérzete jobban fejlődik, s az ily csemeték, kivált ha ismételve átültettettek, biztosabban megerednek és rendeltetésök végleges helyére kiültettetvén, az idő viszontagságai ellenében edzettebbeknek mutatkoznak. Azért tehát a csemeték átültetése, mit másként iskolázásnak is mondanak, nagyon ajánlatos. nem tévesztendő azonban szem elől, hogy ez a művelet az erdőültetés költségeit tetemesen növeli, miért is nagyban csak oly helyen követendő, hol a kiültetett csemetéket nagyobb veszélyek fenyegetik, kicsinyben és értékes fanemekre alkalmazva azonban föltétlenül célszerü. L. Erdőkert és Faültetés.
(tech) csavarkötésekben a csavartok alá használják, midőn az összekötendő tárgyak felülete nyers v. lágy v. midőn a csavarszár számára készített lyuk bővebb mint a csavarszár. Finomabb tárgyakhoz esztergályozott állapotban használják, durvább tárgyakhoz azonban, nyersen.
v. átmetszés, kanyargós folyóknál a meder kiegyenesítése végett kiásott mederrész. Szabályozási célokra igen gyakran szokták alkalmazni így hazánkban is a legtöbb nagyobb folyónál; a Tiszánál és Körösnél pedig mondhatni hogy a szabályozás egyik alapját az A.-k képezik. Céljuk az, hogy az árvíz utját megrövidítsék és az előálló nagyobb esés következtében folyását meggyorsítsák; ezenkívül előmozdítsák a meder mélyebb beágyazását. Ármentesítési célból is alkalmazhatók, hogy a töltéseket szabályos. vonalban lehessen vezetni, oly folyóknál pedig, melyek partjai párhuzamművek által védetnek, ezek előállítási és föntartási költségeinek kevesbítése végett. Néha a hajózási út rövidebbé tétele is irányadó lehet kiemelésüknél, ámbár eme szempontból nézve annyiban hátrányosak. hogy a vízfolyás gyorsítása következtében a víz szinét süllyesztik: miért is kis vízkor a hajózáshoz szükséges vízmélység kevesbedik. Az Á.-kar nem szokták teljes méretben kiásni, hanem csak egy, a kis víz szine alá érő csatornát ásnak a tengelyvonalban; s aztán magára a folyóra bízzák, hogy ezt annyira kimélyítse és kiszélesítse, mint a meder többi részét. Csekély esésü folyók azonban minők a Tisza középső és alsó része v. a Hármas-Körös, erre nem köpesek, különösen ha az Á. talaja kemény: miért az ilyen folyóknál vagy teljes nagyságban v. legalább igen nagy méretben kell az A.-okat kiásni, hogy anyamederré válhassanak.
átlényegülés (transsubstantiatio), a kat hitnek azon alapigazsága, mely szerint Krisztus Jézus az oltáriszentségben igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a kenyér és bor lényegének Krisztus Jézus testévé és vérévé való csodálatos átváltozása következtében, miközben csak a kenyér és bor alakjai maradnak változatlanok. Ugyanis, mivel a trienti zsinat szavai szerint Krisztus a kenyér és bor szine alatt a maga valóságos testét adta, azért az isten anyaszentegyháza mindenkor meg volt győződve arról; hogy a kenyérnek és bornak megszentelése (consecratio) által a kenyér egész lényege átváltozik Jézus Krisztus testének lényegévé, a bor egész lényege átváltozik Jézus Krisztus vérének lényegévé és ezt az átváltozást a kar. egyház megfelelően és határozottan kifejezendő, átlényegülésnek (transsubstantiatio) nevezte (13. ül. 4. fej.). A kar. egyház, fennállásának első percétől kezdve mindig erősen hitte Krisztus festenek valóságos jelenlétét az oltáriszentségben. Kiváló katolikus tudósok alaposan és kimerítőleg bebizonyították, hogy a három első keresztény század atyáinak hite és meggyőződése a lényegátváltozásról, vagyis a transsubstantiatióról a későbbi atyáknak és egyháznak hitével és tanításával tökéletesen megegyezik.
(görög metamorfózis), gyakori eleme a mitologia körébe tartozó mesék- és mondáknak, melyekben lépten-nyomon találkozunk embereknek állatokká, növényekké, vagy élettelen tárgy okká s viszont ilyeneknek, valamint állatok és növényeknek emberekké való átalakulásával. Ide sorolandók még az istenek kegyeltjeinek félistenekké, vagy élő lényekül képzelt égi testekké való átváltozásai is, amelyek az istenülés (apoteózis) egy nemének tekintendők. Az átváltozások rendesen valamely felsőbb hatalom akaratára történnek jutalom- vagy büntetés-, segítség- vagy bosszúállásképen. A jóakaratból történők áldás, a rosszindulat vagy haragból eszközöltek átok hatásainak tekintendők. Ez áldás vagy átok nem hat mindig egyenesen az illető felsőbb lény akaratának közvetetten nyilvánulásaként, hanem sokszor közvetett úton, bizonyos tárgyak érintése vagy használata révén nyilvánul az erre nyomban bekövetkező átalakulásban. Ilyenek pl. a mesékben gyakran előforduló azon Á., melyeknél bizonyos állatok nyomába (pl. szarvasnyomba, stb.) lépés idézi elő az illető állattá való átalakulást, vagy ahol valamely átokkal sujtott tárgy (pl. étel, ital, ruha vagy ékszer, stb.) varázsereje okozza a vele élőnek, a büvös hatás alól való felszabadulása vagy megváltásáig, állat-, növény vagy bármi más alakban veszteglését. (Erről l. a Bűvölés szót is.) Az Á. lehetőségében való hit alapja egyfelől az animizmus (l. o.) névvel jelölt azon ősemberi világnézet, amely nem von élesen. megkülönböztető határvonalat az ember és a rajta kivül felületesen ismerni tanult természeti tárgyak között, s igy amannak emezek bármelyikévé, vagy viszont való átalakulását egyáltalán nem tart ja képtelenségnek; másfelől pedig a felsőbb lények áldó, vagy átkozó kedvének a hatalmi körükbe tartozókkal szabad rendelkezési jogot tulajdonító azon feltevés, amely teremtő és fantartó erővel birónak képzelt lényt a tetszésétől függő s teremtményének szabad akaratából adott alak bármikor eszközölhető megváltoztatására is képesnek, kell, hogy tartsa, mihelyt e lény hatalmának, ugyane feltevés szerint, saját szeszélyén, vagy egy más, hasonló s esetleg még magasb rendü lény akaratán kivül egyéb korlátja nincsen. Az Á. a legtöbb antik mítoszban való nagy szerepük miatt már a görögöknél (kül. az alexandriai epigon-korszakban) is többszörösen nyujtottak alkalmat egyes mitográfusoknak arra, hogy bennök a legkülönbözőbb regék összefüzésére szolgáló külső kapcsolatot keressenek amely irányban legjelesb római utánzójuk (Ovidius (l. o.), kinek Átváltozások (Metamorphoseon libri) cimü munkája e műfaj legismertebb képviselője.
a pénzbüntetésnek. Ha rendőri v. kihágási ügyekben az itéletben csupán pénzbüntetés állapíttatik meg, meghatározandó egyszersmind az elzárás tartama, mely a pénzbüntetés behajtatlansága esetében ennek helyébe lép. Ezen átváltoztatásnál két forintot felül nem haladó pénzbüntetés helyett tizenkét óránál hosszabb ideig tartó elzárás nem állapítható meg. (1879: XL. t.-c. 22 §-a.) L. Pénzbüntetés.