(ejtsd: obná), kereskedő és iparos város Ardéche francia départementban; szőllőkkel, eper-, olaj- és gyümölcsfákkal sűrűn benőtt vidéken, az Ardéche-völgy kereskedelmének középpontja, különösen élénk a forgalma nyers selyemben és borban; (1886) 5660 lak.
(ejtsd: obé) Dániel Ferenc Esprit, francia operaszerző, szül. Caenben 1782 január 29. meghalt 1871 május 13. Atyja (Párisban műárus) kereskedőnek szánta, de Londonból e pálya. kezdetén kénytelen volt a fiút visszahívni, aki nehány kisebb művének sikere után (irt u. i. a. hites Lamarre számára és neve alatt gordonkaversenyt, majd hegedűversenyt s egy magánszinpadon tetszést aratott kis operát: Julie-t), a konzervatóriumon szerzett zenetudását Boieldieunél és Cherubininál buzgón egészítette ki. Ezután misét irt (honnan A portici-i némá-ba illesztette az Esz-dur imát vegyes karra a capella), s. első kisebb dalműve lanyha fogadtatásán okulva, Rossini modorát kezdte utánozni (1820: «Kastélybeli pásztornő»; 1821: «Emma, vagy meggondolatlan igéret»). Fölötte dallamos, ahol kellett: pajkos, a maga helyén pedig drámai zenéje, finom hangszerelése megalapította hitnevét, s csak öregbítette a Scribe Jenővel szövetkezés, kinek szövegei (érdekes, ügyesen szőtt cselekmény, lelemény a motivumokban, könnyed, előkelő stil, bámulatos termékenység és változatosság) a legközelebbi. rokonságban álltak Auber szellemes, többnyire vigan lüktető zenéjéhez. Auber szerencsés volt; 41 dalműve közül kiváló nagy hirnévre tett szert: A hó (1823), Udvari hangverseny (1824), Kőműves és lakatos (1825), A portici-i néma (1828), A menyasszony (1829), Fra Diavolo (1830), Bráma és a. bajadér (1832), A fakefe Domino (1837), A korona gyémántjai (1841) s még Carlo Broschi, vagy az ördög része (1842). (Mindezek, a pesti Nemzeti Szinházban is szinrekerültek.) Az életteljes művekért kitüntetésül Auber a szépművészetek «Institut»-ja tagjává, a «Conservatoire» igazgatójává. (1842), majd a becsületrend commandeurjévé lett, őt. kérték fel 1862. a londoni világkiállítást megnyitó ünnepi zenemű alkotására. A párisi «nagy opera» igazgatóságát nem fogadta el, csak hogy ráérjen komponálni; de 1870-ig példátlan buzgalommal vezette a Conservatoire-t. Mogorva ember volt, összes szeretetreméltóságát zenéjébe öntötte. Maradandó művei közül csak A portici-i néma tragikus.
(ejtsd: oberzsin), franciául így nevezik a kékes-vörös mázu khinai és japáni agyagedényeket, mivel színük hasonlít az anbergine: (Solanum Melongena) gyümölcsének viola színéhez.
Károly Ágost,. német prof. teologus, szül. Fellbachban, Stuttgart mellett 1824., megh. 1864. 1841-től kezdve Tübingában tanult, 1849-ben az ottani teologiai intézet segédtanára, 1851-ben baseli teologiai tanár lett. Főbb művei: Die Theosophie Ötingers nach ihren Grundzügen (2. kiad., Basel 1859); Der Prophet Daniel und die Uffenbarung Joannis (3. kiad., n. o. 1874) és Die göttliche Offenbarung (u. o. 1861-64, 2 köt.), a kinyilatkoztatásban való töretlen hit egyik legelszántabb képviselőjének tüntetik föl.
(ejtsd: ober) János Lajos, apát, francia meseköltő, szül. Párisban, 1731-ben, megh. 1814 mov. 10. 1773-84-ig a francia irodalom tanára volt a College royalon s 1774-ben a Gazette de France főszerkesztője s egyúttal királyi cenzor lett. Meséi természetességök, bájuk s gyakran igaz költőiességök által válnak ki. Le politique vertueux (Nancy 1762) cimű munkája gróf Bercsényi László Ignácnak van ajánlva s terjedelmes előszava a Bercsényi család történetét tárgyalja. Az első gyüjtemény 1756-ban jelent meg s rövid idő alatt hat kiadást ért.
Károly, francia iró, szül. Saint-Dizierben 1825 dec. 24. Előbb Dijonban, majd Párisban tanárkodott, majd egymásután a clermonti, poitiersi és nancyi akadémiák igazgatója lett, mig végre visszakerült Dijonba, mint az irodalom tanára. Művei: Etude critique sur les rapports supposée entre Sénéque el saint Paul (1857 és 1859); L'esprit public au XIII-e siécle; Les origines de la langue el de la poésie française (1875); Histoire de la langue ti de la littérature française au moyen-âga (1876-78); L'éloquence politique el parlamentaire en France avant 1789 (1882) stb.
(ejtsd: obervillié lé. vertit), helység Páristól Északra a Seine départementban, erőddel, (1886) 22 223 lakossal. Kaucsuk, illatszerek gyártásável, sörfőzőkkel, üveghutákkal. IV. Henriknek itt volt a főhadiszállása, midőn Párist ostromolta.
(ejtd: obeszpin), régi burgundi család, melynek kiválóbb tagjai: 1. Claude de l'A. Chateauneuf narquis, francia politikus, ki mint követ I. Ferencet és három fiát szolgálta. 1559-ben kötötte a Château Cambrésis-i békét. Megh. 1567. - 2. Gabriel de l'A. orleansi püspök, 1579 1630. -3. Charles d'A. szül. 1580., megh. 1653. Chevreuse hercegnőnek kedvence volt.
(ejtsd: obett), több kisebb folyónak neve Franciaországban (Côte-d'Or, Seine-et-Oise, Seine-Inferieur) départementban; ez utóbbi a legjelentékenyebb, 16 km. hosszu, s a Seine-be torkollik.
(ejtsd obinje) Théodore Agrippa d', latinosítva Albinaeus, francia tudós és költö, vitéz katona és jeles diplomata, régi nemes család ivadéka, született 1550 február 8.-án Saint-Maury családi kastélyban (Saintonge-ban). Megh. Genfben 1630 április 29-én. Kitünő nyelvtehetsége és költői hajlama már korán kifejlődött; magasabb kiképeztetését Genfben nyerte, Beza vezetése alatt. Minthogy atyja semmi vagyont sem hagyott reá, a hugenotta hadseregbe lépett (1567), melyben nagy vitézséggel harcolt, miáltal megnyerte IV. Henrik király kegyét, ki őt előbb Oléron sziget helytartójává, utóbb Guyenne és Bretagne altengernagyává nevezte ki. Hajthatlansága és türelmetlensége miatt azonban a király kegyét elveszté és többször, utoljára 1610-ben, az udvartól végképen száműzetett. Midőn a katolikus udvari párt, mely a protestantizmus ezen kérlelhetetlen előharcosát nem szivelte, menedékhelyén, St.-Jean d'Angely-ben is üldözőbe vette: A. elhagyta hazáját és Genfbe költözött (1620), hol haláláig az irodalomnak élt és köztisztelet tárgya volt. Művei közül kiemelendő: Histoire universelle 1550-1601» (3 köt., Amsterdam, 1616-20). mely művet a francia kormány merész nyiltsága és leplezetlen őszintesége miatt a hóhér által égetett el, ugyszintén Histoire secrete, écrite per lui-méme (2. köt., Köln, 1729-31) művét is. E munkát mely az előbbinek mintegy kiegészítése, Mémoires Lalanne cím alatt adta ki ujabban Párisban (1854). Németre kétszer is lefordították, a Schiller által szerkesztett Historische Memoiren c. gyüjteményben (a 9 kötetben) és a a Baum által készített kiadásban (Berlin 1854). Mindkét munka, felekezeti szempontja dacárá, IV. Henrikre és korára elsőrangú fontossággal bir. A. azonfölül kiméletlen és maró gúny hangján irt szatirákat is hagyott hátra: Confession catholique du sieur de Sancy (Paris 1693). Aventures du boron de Faeneste 1618 (uj kiad. Prosper Mérimée-től 1855). Tragiques (szatirikus költemény hét énekben. 1616. uj kiad. Read-tól. 1872). Read adta ki azonfölül a: Le printemps, poëme de sas amours, stances et odes c. művet (Páris 1874). Összes műveiből. Réaume és Caussade rendeztek jegyzetes kiadást. (Páris 1873. 5. köt.) Életrajzát megirta Sayous M, Vie d'A., Réaume: Étude historique el littéraire sur A. d'A. (Paris 1883). Morillot, Discours sur la vie et les oeuvres d'Agrippa d'A. (Paris 1884). Salis, Agrippa d'A. (Heidelberg 2. hiad. 1892.). Nouv. dict. générale (III. 576 I.). Fia, d' A Constant, Maintenon marquise atyja. áttért a katolikus hitre.