(hallgató rendszer), l. Börtön rendszerek.
(ejtsd: obüszon) Creuse francia département egyik arrondissementjának főhelye, szűk völgy fenekén. szabálytalan utcákkal; európai hirü szőnyegszövéssel, amely a XV. századból való (15 gyár), posztógyárakkal, gyapjufonással, timárműhelyekkel, sókereskedéssel; (1886) 6212 lak. 732-ben alapították a szaracénok; a lX. században az ugyanily nevü vicomte főhelye lett és egy francia család e cimet máig is viseli.
Péter d', a johannita (rodusi) lovagrend nagymestere, az «egyház pajzsa», régi francia nemesi családból. származott. 1435-ben Zsigmond német császár és magyar király szolgálatába lépett és Albert osztrák főherceg alatt a törökök ellen harcolt. A francia-angol. háborúban kitünt Montereau ostrománál; az armagnacok élén a svájciakkal harcolt Szt.-Jakab mellett a Birs völgyében. Azután belépett a rodusi Johanniták rendjébe s a rend szükebb választmányának tagja (1467), a kincstár őre (procureur du trésori, a rodusi erődítmények felügyelője- és 1476. a rend nagymestere lett, Konstantinápoly eleste után rábirta VII. Károly francia királyt arra, hogy a török háború folytatására az egyházi javaktól tizedet szedett, s a johannita rendnek 16,000 tallért ajándékozott. 1480 máj. 23-tól jul. 28-ig Rodust II. Mohammednek óriási serege ellen hősiesen megvédte. Jelentése, melyet a császárhoz intézett, Frankfurtban jelent meg (1602). VIII. Ince pápa bibornokká nevezte ki. Megh. 1503. V. ö. Bonhours: Histoire de Pierre d'A., grandmáitre de Rhodus (Haag 1676).
Tapisseries d' (franc.), a. m. aubussoni szőnyegek v. kárpitok. Az ilynevü francia városkában a XVII. századtól napjainkig európai nevezetességre szert tett szőnyegek. L. Képszövés.
a. m. anno urbis coditae (lat.), a város (Róma) építése utáni évben.
Gers francia département főhelye, a Gers jobb partján, érseki székhely. A város alsó- és felsővárosra oszlik, amelyeket szűk, meredek utcák és lépcsők kötnek össze; terei szabályosak, nagy székesegyházzal, melyet már 1489-ben kezdtek építeni, rendkivül magas ívezettel, kitünő üvegfestményekkel és szép faragványokkal; 20,000 kötetből álló könyvtárral, szinházzal, geologiai muzeummal, képtárral, többféle iskolával, gazdasági egylettel, (1886) 15,090 lak., akik szeszgyártással, szalagszövéssel, timársággal, gyümölcstermesztéssel foglalkoznak és borral, pálinkával, fával, liszttel és gabonával kereskednek. Elimberris néven az auscok fővárosa volt; Crassus (Kr. e. 56-ban) elfoglalta; a rómaiak Augustának hivták; később a vandalok és a szaracének elpusztították; 87-ben érseki székhely lett és 1205. ismét városi jogokat kapott.
oroszosan: auchove, kaukázusi nép, l. Csecsenc.
Illig. (állat), a párosujjuak (Artyodactyla) rendjében a kérődzők alrendjébe s a kérges talpuak családjába tartozó állatnem, mely kizárólag Dél-Amerikában honos s az ott hiányzó tevéket helyettesíti. Mélyen behasított mozgékony felső ajaka, billentyüs orlyukai, hosszú nyaka, szikár végtagjai és két kérges talpú ujja a tevékre emlékeztet, de termete jóval kisebb s hátpúpja nincsen; fogazata az állkapocs mindkét felében: 1/3 metsző-, 1/1, szem-, 6/5, zápfog, mely utóbbiak közül azonban a mellsők korán kihullanak, úgyhogy a zápfogak száma a korral változik; szőrzete többnyire hosszú, gyapjas; rövid farka hosszú szőröket visel. Fajai: 1. Huanákó v. guanákó, ( A. huanaco Smith.) testhossza 2,25 m., vállmagassága 1,15, farka 15 cm.; hosszú szőre rőtbarna, a hasoldalon fehéres. Számos, egész 100 egyénből álló nyájakban él, amelyek egy bak vezetése alatt állanak; húsa és bőre miatt vadásszák. 2. Vikunsza (A. vicunna Fischer). Kisebb és karcsúbb termetü: finom gyapjas szőre a hátoldalon vörhenyessárga, a hasoldalon világosabb. A Kordillerákban Peru-, Bolivia- és Equadorban 4000 m. magasságban él: húsa és finom gyapjáért vadásszák; egy darab 4 márka értékű gyapjut szolgáltat. 3. Lama (A. lama Brandt), a huanákónál valamivel kisebb, színe változó (fehér, fekete, barna, rőt, tarka stb.), csak szelídítve él s különösen tehervonásra használják; húsát eszik, szőréből durva szöveteket s köteleket készítenek. 4. Alpakka (A. paco Desm.), kisebb a lámánál: fabér v. fékete színü. Ős időktől fogva nagy nyájakban tenyésztik, de itt-ott v. elvadult állapotban is él. Húsa ízletes, finom gyapját (alpakka), melynek mázsája 240320 márkán kel, évenkint egyszer nyírják.
két örmény tudósnak a neve. 1. János keresztéty, az idősb, először adta ki a Vitae sanctorum a cm. címü művet számos érdekes jegyzettel (1810-15. 12. köt.); másik műve Joannis Ozniensis oratio phantasticos arm. lat.) (1816). Ugyancsak tőle jelent meg Oratio syuodalis el contra paulitianos sermo (1833). 2. Pasqual az ifjabbik, különösen mint lord Byron tanítója ismeretes! ennek költségén egy örmény-angol nyelvtant adott ki (1819, 2. kiad. 1832), melyben Byrontól több fordítás van; egyéb művei egy francia-örmény és örmény-francia lexikon (L. köt. 1812-17), utóbb egy angol-örmény és örmény-angol lexikon (1846). P.-t, mint a Velencei örmény apátnak titoknokát, 1837 január 27-én Trefort Ágoston, voltkultuszminiszter is meglátogatta s megjegyzi róla (Kisebb dolgozataiban Bpest, 1882), hogy az ázsiai nyelveken kívül csodálatos könnyedséggel beszélt több európai nyelvet, t. i. a francia, angol, latin, olasz és magyar nyelvet.
(ejtsd: akklend), 1. szigetcsoport a Csendes-óceán D-i részében, Új-Zélandtól valami 370 km.-re; legnagyobb az A., Adams és Enderby; területök 509 km2. A.-on több jó kikötő van; a szigetek lakatlanok, csak cethalászok látogatják. 1806-ban Bristow kapitány fodezte föl; 1850-ben cethalász-társaság székhelyévé tették, de ujra elhagyták. Az éghajlat sem nem zord, sem nem egészségtelen, de az idő örökké borús. 2. Hosszú és szép öböl a Bengáliai-öböl keleti részén, a Tenasszerim folyó torkolatánál. 3. Uj-Dél-Wales egyik grófsága; területe 615,000 hektár, 1000 lak.; főhely: Eden. 4. Uj-Zéland legészakibb tartománya; területe 69,000 km2 90,000 lak., főhelye A. 5. Az ugyanily nevü tartomány fővárosa Új-Zélandon 1876-ig a teljes biztonságot nyujtó Vaitemata-kikötő D-i oldalán; Új-Zéland belsejével a Vaikatu, a Vaipa, Piako folyók és vasút köti össze; e fekvésének köszönheti gyors fölvirágzását; 1844-ben alapították, 1891-ben már 39,789 lak.; nagy dockokkal, fűrészmalmokkal és asztalosiparral.