(lat.) a. m. hallgattassék meg a másik fél is. Seneca használj a Medeájában. Értelme, hogy meghallgatás nélkül senkit sem szabad elítélni.
Benth., ajakas növény 9 fajjal Észak-Amerikában.
(lat.), kihallgatása, meghallgatása a fejedelem vagy magas méltóságú személyek részéről a kérelmet, panaszt intéző, köszönetet, halát, hódolatot, üdvözletet tolmácsoló személyeknek, küldöttségeknek. Az A. nyilvános vagy általános, ha arra mindenki bebocsátást nyer, előjegyeztetés feltétele mellett vagy enélkül is. Ez rendszerint meghatározott időszakokban tartatik.
Külön, v. magánkihallgatás, melyen magas állásu vagy fontős küldetésben járó személyek, testületek fogadtatnak. A királyi A.-nak egy mondhatni kényszerü neme az, midön egyes befolyásos magánemberek vagy közhivatali méltóságban levők valamely eljárásuk, magaviseletük miatt, annak igazolása, a felség véleményének, esetleg megrovó itéletének meghallgatása végett kihallgatásra rendeltetnek (ad audiendum verbum regium).
(lat.), a III. század óta a katechumenek első és a vezeklők második osztálya, kik a nyilvános isteni tisztelet alkalmával a templom belső csarnokában állva hallgatták a szónoklatot s az evangélium felolvasását, de nem volt szabad az azt. követő szent áldozásban résztvenniök. L. Katechumenek.
A püspöknek joghatósága polgári peres ügyekben. A kereszténység őskorában a keresztény hivek minden peres ügy ükben a világi biróságok mellőzésével a püspökhöz fordultak, mely szokás Nagy Konstantin római császár alatt törvényes szentesítést nyert oly értelemben, hogy még a rendes biróságok előtt folyamatba tett perek is, bármelyik érdekelt fél kérelmére később azonban csak az ellenfél beleegyezésével a püspöki hatóság elintézése alá bocsátandók.
nagy, ivalaku öböl Finistere francia départementban; E-i vége a magas Raz hegyfok, D-i vége pedig a Penmarch sziklák; a hajózás benne veszélyes. Nevét a partján, a Goyen torkolatánál épült ugyanily nevű (1886: 2183) halászok lakta városkáról kapta.
(ejtsd: odifré-paszkjé) Edme Armand Gaston., francia herceg és politikus, szül. Párisban 1823 okt. 20. Az A.-P.-ek családfája nem messzire nyúlik vissza az előidőkbe. Etienne Denis P. (szül 1811-ben, a párisi rendőrség főnöke 1811-ben, megh. 1862 jul. 5.) 1820-ban kapta meg a pairséget és a hercegi címet. Ez utóbbiakat unokaöccse, Gaston. d'A. örökölte (Florimon d'A. főadókezelőnek és Pasquier Gabriella Zoénak fia). A herceg a jogi pályára lépett, 1845-1848-ig az államtanácsban viselt hivatalt, a forradalom kitörésekor pedig Sacy kastélyába vonult vissza. Csak 1863-ban és 1869-ben lépett a politikai pályára, amidőn Orne departementban a hivatalos jelölttel szemben sorompóba lépett; de mind a két esetben a választásnál megbukott. Az 1870-71-iki eseményekben nem volt része, de 1871 febr. 8-án a nemzetgyülésbe választatott, melyben mint a bonapartisták ellenfele és a jobb középpárt tagja csakhamar kitünt. Ő szerkesztette többi között az 1870-71. évi háborúról szóló jelentést is. Politikai tekintetben a monarkia visszaállítására törekedett, még pedig az Orléans-család javára; meggyőződvén azonban, hogy ügye reménytelen, a konzervativ köztársaságnak lett hive. 1875-ben a nemzetgyülés elnökévé választotta, 1876-ban pedig a szenátusnak lett elnöke. Konzervativ elvei dacára nem vett részt a Broglie-Fourtou miniszterium alkotmányellenes üzelmeiben és nem helyeselte a tervezett államcsínt. Midőn az 1879 jan. 5. megejtett választások következtében a köztársasági párt a szenátusban is többségre emelkedett, A. nem választatott többé elnökké és azóta fontosabb politikai szerepet egyáltalában nem játszott. Nyilvános fellépte 1879 óta a francia akadémia üléseire szorítkozik. Neje: Fontenilliat Jenny Marie (szül. 1825), kinek atyja szine tén adó-tisztviselő vala. Gyermekeik: Etienns (1856), Mária (ki Vassinhac d'lmécourt marquilnak neje) és Nicole (szül. 1858.).
(ejtsd: oden) J. M. V., francia iró, szül. Lyonban 1790., meghalt 1851 febr. 21. 1815-ben Párisba ment, könyvkereskedést nyitott s több munkát adott ki a Bourbonok érdekében. A. a hires utazási kézi könyvek megalapítója ily cim alatt: Guides Richard. Számos művei közül még megemlítendők: Histoire de Mart. Luther (Páris 1839); Histoire de la vie des ouvrages et des doctrines de Calvin (2 köt. II. kiadás 1851); Histoire de Henri VIII et du schisme d'Angleterre (2 köt., 3. kiadás 1862); Histoire de Léon X. et de son siecle (2 köt., 3. kiadás 1851).
(lat., gör.) Rhodes-től (az alkalmazás módja szerint: Dentafon, Fonifero), 25-30 centiméter átmérőjü, hajlékony, kemény kaucsuklemez vagy lemezekből álló készülék, mely nyelénél fogva felsö szélével vagy a metsző-fogakra vagy a járomcsontra helyeztetik azon célból, hogy a hanghullámok nagy felületről felfogva, közvetlenül a koponya csontjain át a hallóideg végkészülékéhez eljuthassanak. Csak oly nagyothallók használhatják hallásuk javítására, akiknek a halló-idegük és annak végkészüléke rendben van.
(Hughes szerint), készülék, amely a hallásképesség megmérésére szolgál. Áll egy mikrofonból; 2 Leclanché-elemből, amelyek két rögzített, egymással párhuzamosan álló, de ellentétes irányban felcsavart, különböző hosszuságú (6-100 méter) tekerccsel függnek össze: egy harmadik, az előbbeni kettő között, 0-200 beosztáson mozgatható másodlagos tekercsből, amely négy kis telefonban végződik. A mikrofonban keletkezett gyenge hang, a 200-as beosztásra állítva be a másodlagos tekercset, teljes erejében, 0-on pedig abszolute nem hallható. Ezen készülékkel a hallásképesség alsó határát azon fokozat adja, amelynél a mikrofonban keletkezett, és a telefonon át a megvizsgálandó fülhöz odavezetett hang éppen csakhogy hallik.