l. Hadbiró.
v. Sanctissimi (Uditore di Sua Santita), a pápa legközelebbi és legbensőbb tanácsadója a pápához intézett azon kegyelmi kérvények és jogügyek elintézésénél, amelyeket a pápa személyesen kiván eldönteni, valamint azon ügyekben is tanácsadó és a határozatok előkészítője, amelyeket a pápa a konzisztóriumban, valamely kongregációban vagy a «gra tiae signaturá»-ban személyesen kiván kimondani. Résztvesz a kinevezések és választások megvizsgálásában és az informativus processusban. Hatásköre a megbizó pápa halálával megszünik. Polgári és bűnügyekben gyakorolt birói hatalmát XVI. Gergely 1834-ben megszüntette.
a «Rota Romana» nevü római kuriai biróságnak tagjai.
(lat.), az a helyiség, tanterem, amelyben a tanárok tartják előadásaikat. a hallgatók egyetemlegesen szintén így neveztetnek. Zárdákban ez az elnevezés a fogadószobákra vonatkozik, amelyekben az idegenek érintkezhetnek a zárdabeliekkel.
(lat.), hallj, láss, hallgass!
l. Audsila.
(ejtsd: oduár) Olympe, francia irónő, szül. 1839., megh. Nizzában 1890 jan. 12. Rövid és szerencsétlen házasság után férjétől, A. marseillei közjegyzőtől elválva, Amerikában, Egyiptomban, Törökországban, Palesztinában, Sziriában, Oroszországban utazgatva, tapasztalatait kulturképekbe és regényekbe tette le: Les mystéres du sérail et des harems turcs (1863) Les mistéres de l'Égypte (1865), L'Orient et ses peuplades (1867), A travers 1'Amérique (1869-1871, 2 köt.), Les soupers de la Princesse Louba Askof (1872), L'amie intime (1873) stb. A császárság vége felé politikával és társadalmi kérdésekkel foglalkozott: Le luxe effréné des hommes és Le luxe effréné des femmes (két válasz Dupin szenátornak), La femmehomme (válasz Dumasnak) stb.
(ejtsd: oduen,) János Viktor, francia zoologus, szül. Párisban 1797 ápr. 27., hol az orvosi és természettudományokat tanulmányozta. 1833-ban a muzeumnál a rovartan tanárává lett; 1841 nov.!i-én halt meg. A rovarok, rákok és földi giliszta bonctani viszonyait tárgyaló munkái annak idején feltünést keltettek; a kormány megbizásából több utazást tett és többféle kártékony rovart tanulmányozott. Sokat dolgozott Milne-Edwards és Blanchard társaságában. Dolgozatainak nagy része a. tőle alapított Annales d'histoire naturelle-ben és más folyóiratokban jelent meg. Nagyobb munkái: Recherches pour servir á l'histoire naturelle du littoral de la France (Páris, 1830. 2 köt.) és Histoire des insectes nuisibles á la vigne (Páris 1842), melyben a szőllőre nézve káros rovarokat tárgyalja.
(ejtsd: odran, l. Ödön, francia zeneszerző, szül. Lyonban 1842 ápr. 11. Atyja a marseillei konzervatorium tanára volt. Iskoláit Párisban végezte, később Marseilleben templomi karnagy lett. Világi zenét csak a 70-es évek végén kezdett művelni; nagy sikerü operettjei: Az üdvöske (La Mascotte), Gillette de Narbonne, Olivette lakodalma, A fölébredt alvó, A nagymogu és Miss Helyett, melyet Párisban 1890. szept. óta egymásután 800-szor adtak elő a Bouffes-színházban; ezt követte 1892. novemberben Sainte Freya c. operettje.
2. A. Gerard, francia rézmetsző, született Lyonban 1650 augusztus 2. Meghalt Párisban 1703. Olyan családból származott, mely híres volt rézmetsző művészetéről. A családi művészetben először atyja, Claude A. (szül. 1597., megh. 1677) taníttatta, de magasabb kiképzését három évi Rómában tartózkodásának köszönhette. Itt Carlo Maratti alatt tanult és IX. Kelemen pápa egy képe által lett hiressé. Colbert miniszter Párisba hivta és királyi rézmetszővé neveztette ki. Itt metszette barátja, Lebrun legkitünőbb műveit, s különösen a Sándorcsaták mesteri másolatalt. Sok egyébb műve is van. Fivére Claude A. (szül. 1641., megh. 1684) meglehetős tehetségű történeti festő volt.
1. oázis-csoport Tripolisz tartománybán Afrika északkeleti részében; legnagyobbak nyugaton A., középen Dsalo és keleten Nadi; ezek olyan magasságban vannak, mint a tenger felszine; homokbuckák környékezik minden oldalról, kitünő datolyát teremnek. Lakói, a berberek, körülbelül 3000-en, 3 törzsre oszlanak; mohammedánusok, sokan ügyes kereskedők; karavánjaik egészen Vadaig hatolnak; nagyobbára azonban földmivelők; a török uralomnak vannak alárendelve. A.-t már az ókorban ismerték; Herodotosz beszéli, hogy a nasamoniak a Szirtisztől évenként elmennek oda datolyát szedni. A rómaiak uralmuk alá hajtották és a karavánok védelmére erődöt építettek. A.-t ujabban Hamilton (1852), Beurmann (1862) és Rohlfs (1868, 1879) látogatták meg. 2. A., az oázis-csoport legnagyobb helysége.