uj, nagyon gyéren lakott grófság É.-Amerikában, Jowa államban a Misszuri és a Des-Moines közt. Audubon John hires ornitologusról kapta a nevét. Ter. 1814 km2, 1220 lak. Főhelye: Exira.
(ejtsd: odubon) János James (rövidítve Audub.), amerikai ornitologus, született New Orleansban 1780 május 4. Megh. New-Yorkban 1851 január 27. 16 éves korában Párisba ment és festőnek készült; visszatérte után Pennszilvániában telepedett meg mint ültetvényes és a madarak tanulmányozására adta magát. Tiz év mulva, 1840-ben elhagyta ültetvényeit és Hendersonba ment, Kentucky államba kereskedőnek, de bukása után ujólag a madártanra fordította figyelmét. Mint ornitologus az Ohión lefelé hajózott és Wilson Sándorral több éven át Nyugat-Amerika hegyeiben és erdeiben barangolt. 1826-ban Európába jött és megkezdette Birds of America c. nagy művének kiadását, amely Londonban jelent meg 1826-39-ig 4 kötetben és 435 táblán 1065 ábrát tartalmaz. 1829-ben visszatért Amerikába és Crnithological biography címü nagy munkájában Észak-Amerika madarait ismertette meg. 183233-ban még egyszer Európába jött és innen való visszatérte után alapította New-York fölött a Manhatanin szigeten az Audubon-parkot; 1843-50-ig kiadta a Bachmann Jánossal közösen dolgozott The Quadrupeds of North-America és Biography of American quadrupeds munkákat amelyekben Észak-Amerika és az egész Amerika emlősállatalt ismerteti.
Hartman v. A., l. Hartman.
1. Város a Szász-királyságban, Zwickau kerületben, a Mulde mellett, vegyi szerek előállításával, kohókkal, pamutfonással és csipkekészítéssel, (1890) 6000 lak. Közelében levő kaolinbanyái ki vannak merítve. 2. A Wesernek 111 kilométer hosszu mellékfolyója; Nienburgon felül v an a torkolata.
Lipót (auenbrugi), szül. Grácban 1722. Megh: Bécsben 1809.; orvos volt a bécsi spanyol kórházban. A. ismerte fel a kopogtatás nagy jelentőségét a mellüri szervek; különösen a tüdők vizsgálatánál. 7 évi szorgos vizsgálat után közölte észleleteit, egy kis értekezésben: Inventum novum ex percussione thoracis humani, ut signo abstrusos interni pectoris morbos detegendi. (Bécs 1761.) Felfedezéseire Corvisart (1808) keltette föl a figyelmet.
(v. Gauenstein), falu Aargau svájci kantonban; a Reinach-lovagok kastélyának romjaival.
1. János Nándor, pozsonyi születésű kapitány. a sztambuli héttoronyban 1664-ben irt naplójának eredeti kéziratát a pozsonyi evang. liceum könyvtárában fedezték föl 1874-ben. E mű cime: Ephemerides lucnlentiae, benne azonban nem Konstantinápolyban szenvedett fogságáról beszél, hanem a hadjárat előzményeit, a szeredi csata lefolyását s a saját fogságba hurcoltatását irja le körülményesen. Konstantinápolyba érkeztével s e város leirásával vége a műnek. E lappangó kéziratról az irodalomnak volt tudomása, mert Bél Mátyás és az ő idézete után Hammer-Purgstall használta, ki A: 11 évi fogságának történetét is említi.
2. A. Lipót; hegedűművész, szül. Veszprémben 1845 máj. 28. A pesti nemzeti zenedében Ridley Kohne-, Bécsben (1857-8) Dont-, végre Hannoverában Joachim tanítványa. A legelsők egyike a hang tisztasága tekintetében, staccatóiban pedig szinte felülmulhatatlan. Mint «hangversenymestert» Düsseldorfba hivták (1863); ezt Hamburggal cserélte fel (1866). 1868. az ifjabb Müller testvérek messzehirü meiningeni vonósnégyesének első helyét ő töltötte be, s hangverseny-körútjukból csakhamar meghivatott a szt.-pétervári császári zenekarhoz és egyszersmind konzervatóriumi tanárnak.
Alajos welsbach-i lovag, német könyvnyomdász, szül. Welsben, Felső-Ausztriában 1813 május 11., megh. Bécsben 1869 julius 10. Auer szülővárosának egy kis nyomdájában tanulta a betüszedés mesterségét, de emellett szabad óráiban nyelvek tanulmányozásával is foglalkozott. 1837-ben, 24 éves korában, Lincben törvényszéki tolmács lett és itt irta Elméleti és gyakorlati francia-, valamint Olasz nyelvtan nyilvános és magántanulásra cimű műveit, melyeket Metternich hercegnek ajánlott, mi által magára vonta a herceg figyelmét. 1839-ben hosszabb utazást tett Németországban, Svájcban, Franciaországban és Angliában, hogy a külföld nevezetesebb nyomdáit és rokonfaju intézeteit tanulmányozza. 1841-ben a bécsi udvari és állami nyomda igazgatójává neveztetett ki. A hanyatlásnak indult nyomda összes betükészletét A. a saját tipométriai betürendszere szerint ujraöntette. Megirta ezután Der polygraphische Apparat der Wiener k. k. Hofund Staatsdruckerei (Bécs 1853) cimü művét és kimerítően megirta ugyancsak ezen intézet történetét. Auer igazgatása alatt a bécsi államnyomda egyike lett a legnagyszerübb enemű intézeteknek s igazgatásának kitünő pénzügyi eredménye arra birta a pénzügyminisztert, hogy a Gloggnitz melletti Schlöglmühl nevü állami papirgyár felsőbb vezetését is reá bizza, mely megbizatásoknak oly kitünően felelt meg, hogy a már pusztuló schlöglmühli papirgyár a második évben 20,000 frt tiszta jövedelmet hajtott; még sz évben udvari tanácsosi méltóságot nyert. 1860., mint a vaskoronarend tulajdonosa, Welsbach előnévvel örökös lovag címet nyert. 1862-ben a bécsi császári porcellángyár fővezetését is reá bizták. A. vezette a Lembergi és a temesvári állami nyomdákat is, melyek a bécsinek fiókjai voltak. Első volt, ki megkisérlette a végnélküli papiron való nyomást, s már az ötvenes évek végén ilyen pa pirra nyomtak, még pedig közönséges gyorssaj tón a bécsi állami nyomdában. Ezen műveletre szabadalmat is vett, mely azonban már akkor sem volt abszolut uj, mert French Tamás Amerikában már jóval előbb (1858 dec. 17.) használta. Magas kitüntetései és 24 érdemrendje dacára, az irigység és kegyvesztés nem kimélte meg, ez elkeserítette és 1864. nyugdijaztatását kérte. Művei közül megemlítendők: Sprachhalle oder das Vaterunser in 603 Sprachen (Bécs 1844), latin betükkel; Vaterunser in 200 Sprachen (Bécs 1847), az illető nemzetek betüivel, és Typenschau des gesammten Erdkreises (Bécs 1845), mely három mű a bécsi állami nyomdának, idegen ábécék tekintetében, rendkivüli gazdagságáról tesz tanuságot.
1. Város a Szász-királyság Zwickau kerületében, csipke- és fehérnemükészítéssel, (1890) 7481 lak. 2. Város Bajorországban Oberpfalz kerületben, (1890) 1838 lak., közelében érdekes barlangokkal; 3. helység Hessen-Darmstadt Starkenburg kerületében (1890) 1831 lak.; közelében a nagyherceg nyári lakával, Fürstenlager-ral.
1. Bertold, kiváló német iró, szül. Nordstetten faluban a württembergi Schwarzwaldban 1812 febr. 28. zsidó szülőktől, megh. Cannesban 1882 febr. 8. Szülei papnak szánták, de A. Stuttgartban elvégezve a gimnáziumot, Tübingában, Münchenben és Heidelbergában filozofiát tanult. A deákegyletek ellen inditott üldözések folyamán 1836. néhány hónapig Hohenasperg várában fogságot szenvedett. Kiszabadulta után Menzel Farkas (l. o.) zsidóellenes támadásaira Das Judenthum und die neueste Literatur (1836) c. füzetével felelt, mely szabadelvü szellemével és emelkedett stiljével nagy sikert aratott s ismertté tette A. nevét. Fokozta hirét nyomban következő két regénye: Spinoza (1837, 2 köt. és Dichter und Kaufmann (1839, 2 köt.; tárgya Kuh Efráim szerencsétlen német költő élete). Ezen ifjukori törekvéseinek befejezése után következett Spinoza összes műveinek német fordítása (1841, 5 kötet, 2. kiad. 1871, 2 köt.), melyhez a filozofus jeles életrajzát csatolta. Ujabb, egyetemes irányú működésének előhirnöke: Der gebildete Bürger, Buch für den denkenden Mittelstand (1842); rendkivüli sikert aratott, főműve pedig: Schwarzwälder Dorfgeschichten (1843) A. leghiresebb munkája, mely máig föntartotta népszerűségét és (részben legalább) majd minden európai nyelvre lefordíttatott. A nép életének és gondolkodásának hű rajza, mély izlés és művészi alakítás teszik ez elbeszéléseket kiváló műremekekké, melyeknek értékéből a sok helyütt túltengő reflexió, sőt rendszeres bölcselkedés nem sokat vonnak le. Példáját számos fiatal erő követte, kik a falusi történetet az ujabbkori elbeszélésnek egyik virágzó önálló fajává tettek. Mig A. első falusi elbeszélései kisebb terjedelmüek s inkább humorosok voltak, a későbbiek nagyobb szabásuak és mélyebb, részben tragikus összeütközéseket tárgyalnak; ilyenek: Die Frau Professorin (melyet Birchpfeiffer Sarolta Dorf und Stadt cimmel igen kedvelt szinművé dolgozott át), Lucifer, Diethelm von Buchenberg, később Barfüssele (1856), Josef im Schnee (1861), Edelweiss (1861) stb. Egyidejüleg Der Gevattersmann (1845-48) címmel a nép fölfogásához mért naptárt adott ki, melynek humoros elbeszéléseit utóbb, ujakkal bővítve, Schatzkästlein des Gevatersmanns (1856) címmel rendkivül népszerű könyvvé gyüjtötte össze, Schrift und Volk, Grundzüge der volksthümlichen Literatur (1846) c. művében pedig Hebel (l. o.) jellemzéséhez fűzve saját irodalmi működésének mintegy elméleti ígazolását adta. A negyvenes években különféle helyeken, többnyire Berlinben és Boroszlóban lakott, a 48-iki mozgalmat Bécsben élte át (Tagebuch aus Wien 1849), mire 1859-től rendszerint Berlinben lakott, kizárólag irodalmi működésnek élve. A dráma terén lett kísérletei nem váltak be (Andree Hofer 1850, Der Wahrspruch 1860); annál nagyobb sikereket aratott a nagy regény terén: Neues Leben (1851, három kötet), Auf der Höhe (1865, három kötet), Das Landhaus am Rhein (1868, 3 köt.), Waldfried (1874, 3 köt.), Landolin v. Reutershöfen (1878), Der Forstmeister (1879, 2 köt.), Brigitta (1880). Magyar fordításbán: Buchenbergi Diethelm története. Novella. Magyaritá Szenvey József (Pest, 1856. Emich Gusztáv). Waldfried. Regény. Ford. Frecskay János (Budapest, 1874. Athenaeum). E művekben széles és mély műveltsége, nagy ember ismerete, a jellemek rajzában és a cselekvény megszerkesztésében nyilvánuló alkotó ereje fényesen érvényesülnek, bár túlzó optimizmusa túltengő, reflexiója sokszor csorbítják a tiszta művészi hatást. Élete végén ujra visszatért a falusi történethez Nach dreissig Jahren c. gyüjteményében (1876), melyben első novelláinak alakjait ujra, de csekélyebb sikerrel szerepeltette. Végre összegyüjtötte aforizmáit (Tausend Gedanken des Kollaborators 1876), esztetikai dolgozatait (Deutsche Abende két kötet, 1850 és 1866) és kisebb elbeszéléseit (Zur guten Stunde 1872, 2 köt.). Összes művei 1863-64. jelentek meg 22 kötetbon. Az ember és iró jellemzésére fontos forrás: Briefe an seinen Freund Jakob Auerbach (1884, 4 köt.). 1892. karácsonykor megjelent hagyatékából Dramatische Findrücke (Stuttgart).
2. A. János Gottfried, német arcképfestő, szül. Mühlhausenban 1697., megh. 1753-ban. Legnevezetesb műve IV. Károly császár képmása a bécsi császári gyüjteményben, mely dagályosságát és egyszerű technikáját tünteti föl.