Auglaize

(ejtsd: ogléz), grófság É.-Amerikában, Ohio államban. Ter. 1149 km2, 20,000 lak., termékeny talajjal, székhelye: Vapakoneta.

Augmentum

(lat.), a mult időnek az ige elé járuló jele a görög, szanszkrit, zend nyelvben: p. a jelen idő gör. ferw szanszkr. bharâmi viszek, a mult e-feron, szanszkr. a-bharam. Augmentativum, nagyító szó. Aomen augmentativum: nagyit főnév, minők különösen az olasz nyelvben vannak nagy számmal, p.: braccio kar: braccione nagy kar; casa ház: casotta nagy ház. Augmentatio, l. Hosszabbítás.

Augsburg

(magyarul Ágosta ), Schwaben bajor közigazgatási kerület fővárosa, a Wertachnak a Lechbe való ömlése mellett 490 m. magasságban, több vasuti vonal találkozásánál, több rendbeli hatóságnak, ugyszintén püspöknek és káptalannak székhelye, (1890) 75,633 lak. A város három részre oszlik: a felső- és alsóvárosra és a Jakab külvárosra. Jóllehet ódonszerü s szabálytalanul épült város, mégis néhány szép utcája, több nyilvános helye és több szép és nevezetes épülete van. Ezek közül említésre méltó az 1615-20-ban épült városház, amelynek legnagyobb dísze az «arany terem»: A város 11 kat. temploma közt a legnagyszerübb a székesegyház, melynek egy része még a X. században épült, igen szép bronzkapuval, Holbein 4 oltárképével és érdekes üvegfestményekkel: A Miksa-út végén az 1477-1507-ben épült Szt. Ulrik templom áll. Az öt protestáns templom közül a Szt. Anna-templomnak jó festményei vannak. Jelentékeny épületek még: a dísztéren álló rezidenciális kastély, melynek egyik most már beépített szobájában nyújtották át V. Károlynak az «ágostai hitvallást»; a Fugger-ház, amelynek belsejét szép képek ékesítik; a Maximilián-muzeum és a Fuggerei, szegény augsburgiak számára épített lakóházak. Számos iskoláján és egyesületén kivül jelentékeny a kir. képtár; ez a hajdani Szt. Katalin-kolostorban van elhelyezve és az ó-német művészet történetére nézve nagyfontosságu: név szerint a sváb mesterek, az idősb és ifjabb Holbein, Burgkmair, Zeitbloom és mások kitünő festményeik által sokkal jobban vannak itt képviselve, mint bárhol másutt. Az augsburgiaknak közmondásossá vált jótékonyságáról számos jótékony intézet és egyesület tesz tanuságot. A középkorban és még azon túl is A. ama városok közé tartozott, melyeknek ipari és művészi élete a legnagyobb virágzásban állott. Jóllehet ezek az idők ma már a történeti visszaemlékezéseknek teszik csak tárgyát, a város máig is a német szorgalom és művészi izlés székhelye maradt és az ipar tekintetében ismét ujabb fölvirágzásnak indult. Legjelentékenyebb a pamutszövő ipar, több mint 300,000 orsóval és legalább 3000 szövőszékkel; emellett számbajő a gyapjufonás, a gyapju- és pamutkelmék számára a fehérítők, a papirgyártás és ékszerkészítés, serfőzés és a nyomdaipar.

A mai A. alapja az a telep volt, melyet a rómaiak Kr. e. 15-ben, miután Vindeliciát meghódították, Augusta Vindelicorum néven alapítottak és amely gyorsan fölvirágzott, úgy hogy már Tacitus A.-ot egész Rhaetia legvirágzóbb városának mondhatta. A népvándorlás alatt többizben elpusztították; 506-ban Teodorik a keleti gót birodalomba kebelezte, de 30 évvel későbben a frank királyok fönhatósága alá jutott. Nagy Károlynak Tasszllo ellen viselt háborujában A. 788-ban majdnem teljesen elpusztult. A frank birodalom föloszlása után a város a sváb hercegnek jutott; ekkor sokat szenvedett a magyarok betöréseitől, mig L Ottó császár a Lechmezőn őket le nem győzte. 1276-ban szabad birodalmi várossá lett. Ez időtől kezdve mind nagyobb fontosságra emelkedett és virágzásának tetőpontját akkor érte el, mikor 1368. az arisztokratikus városi kormányzatot a demokráciai váltotta föl. A sváb szövetség, melyhez A. 1488-1534. tartozott és melynek birósága itt székelt, emelte a város fényét és politikai jelentőségét. Világhirét azonban leginkább, polgárainak kiváló jártassága a tudományokban és művészetekben, a kereskedelemben és iparban alapította meg. Nürnberg és A. volt az É-i Európa és Olaszország közti kereskedésnek főhelye, mig a XV. század végén a spanyolok és portugálok fölfödözései a világkereskedésnek más irányt nem adtak. A. egyuttal központja v olt a német művészetnek is, melyet a két Holbein, Burgkmair, Altdorfer, Amberger, Schäufelein, Hagenauer, Dienecker és mások képviseltek. A schmalkaldeni háboru óta, mikor V. Károly segítségével a patricius családok jutottak túlsulyra, A. jólétének magaslatáról alábbszállni kezdett. Számos országgyülést és lovagjátékot tartottak itt, 1555 szept. 26-án itt kötötték meg az Augsburgról nevezett békét. A reformáció történetének legfontosabb mozzanatai A. nevéhez vannak kötve. A harmincéves háború ujabb viszontagságokat hozott a városra. A restitucionális rendelet 1629. legelőször A.-ban hajtatott végre; 1632. Gusztáv Adolf, 1635. egy évi ostrom után a császári hadsereg tartotta bevonulását. Mig 1612-ben A.-nak még körülbelül 70,000 lakosa volt, addig ez a szám 163516,420-ra apadt. A spanyol örökösödési háboruban 1703-ban a bajor-francia hadsereg ostromolta ismét a várost és miután elfoglalták, nagy hadi sarcot vetettek ki reá. A pozsonyi békekötés által 1805-ben elvesztette birodalmi szabadságát, mire 1806 márc. 4-én a bajorok vették birtokukba. V. ö. Jäger, Gesch. v. A. (Darmstadt, 1837) és Schörchen (München, 1863). Az A:-i püspökség mint birodalmi közvetetlen birtok állítólag még a VI. században alapíttatott. A püspök a XV. század óta Dillingenben lakott. Püspöki megyéje 2540 km2 területet foglal magában, 86,000 lak. 1802-ben szekularizálták és Bajorországhoz csatolták.

Augsburgi béke

melyet az 1555 febr. 5., Ferdinánd király (V. Károly császár testvére) áltat megnyitott augsburgi országgyülés (1555 szept. 26.) hozott. Az A. határozatai ezek: 1. A lutheránus rendek (de nem egyszersmind alattvalóik) és a szabad városok szabad vallásgyakorlatot és a reformálás jogát (jus reformandi) kapják. 2. Az ev. rendek területe a kat. főpapság fönhatósága alól kivétetik.

Törvénybe iktatták továbbá (bár az evang. rendek határozottan tiltakoztak ellene), hogy a katolikus főpapok, ha más hitre térnek, állásukat, rangjukat s birtokaikat is veszítsék el. Ez az u. n. reservatum ecclesiasticum. És viszont kimondták ezuttal a kat. rendek tiltakozásával, hogy a kat. főpapság a már kitért alattvalóit a katolicizmus fölvételére ne kényszeríthesse. Eme függőben maradt két kérdés, valamint az a körülmény, hogy az alattvalóknak nem a vallás szabad gyakorlata, hanem csak a kiköltözködés joga adatott meg, a jövendő viszályoknak csiráit rejtette magában. Az augsburgi béke lényegesen hozzájárult a fejedelmek területi hatalmának gyarapításához is.

Augsburgi csata

955-ben a magyarok Bulcs és Lehel alatt ostromolni kezdték Augsburgot, melyet püspöke Ulrik hősiesen védelmezett. Ottó német király azonban, ki időközben kibékült a magyarokat behivó vejével Konrád herceggel, aug. 9-én már megjelent a vár fölmentesére s másnap nyolc dandárral kezdte meg a támadást. A magyarok azonban, kiknek egy része Bulcs vezetése alatt még az éjjel átkelt a Lechen, Augsburgtól délre Königsbrunn mellett háta mögé kerültek, s az utolsó támadást intéző cseheket szétvervén. nyomban a hetedik, majd a hatodik dandárt támadták meg. Ottó a futók feltartóztatására s megsegítésére Konrád herceget küldte, kinek vértes lovasai a tábort fosztogat magyarokat meg is szalasztották. (Ottó, kezében a szent lándzsával, most maga indult a magyarok derék hadára., mely Bulcs hadosztályának szerencsétlenségét egész mértékében még nem ismervén egyideig a leghősiesebben küzdött a túlnyomó erő elől azonban a magyarok végre is hátrálni kényszerültek. A vitézek egy része a megáradt Lech folyamba veszett, más része a felgyujtott falvak tűztengerében pusztult el sokat pedig futásközben vertek agyon a menekülő bajor parasztok. Állítólag csak hét magyar menekült meg a veszedelemből (l. Gyászmagyarok). Lehel, Bulcs és még egy magyar vezér (talán Sur) fogságba esett s utóbb Regensburgban mind a hármat fölakasztatta a király. De a németek is sok halottat vesztettek; köztük volt a kétszínü Konrád herceg is, kit magyar nyíl teritett le. Botond ugyan, aki ezalatt a Rajna mellékén hadakozott, a szerencsétlenség hirére visszatért és állítólag bosszút állt a németeken és a zsákmány egy részét visszavette; ez azonban csak afféle szépítgetése az eseményeknek. mint mikor Livius elbeszéli, miként szedte el Camillus a gallok Brennusától a Rómában ejtett zsákmányt. E csata tulajdonképen nem az egész magyar nemzetnek, hanem csak két törzsnek veresége volt ugyan. de így is nagyban hatott arra hogy a magyarság fölhagyjon rabló kalandjaival s jobban simuljon az európai viszonyokhoz. A nevezetes csatatéren talált emlékek egy részét az augsburgi Maximilián-muzeum őrzi. Ez ütközet főforrása az egykori Widukind, Res gestae Saxonicae. Pertz Monum., III. 456. Egyéb kútfők: Rödel, Bischof Udalrich v. Augsburg u. d. Hunnenschlacht auf d. Lechfeld. (München, 1886.) Hofmann, Die Thore u. Befestigungen Augsburgs vom X. Jahrh. an. (Zeitschr. des hist. Vereins f. Schwaben. XIII. 1887.) Urházy, 955. aug. 10. (P. Napló 1855. II., 43-4.) Köstler. Die Ungarnschlacht auf dem Lechfeld. Augsburg, 1884. Szabó Károly, Vezérek kora. 262-318 l. Czuczor Gergely 1824-ben hőskölteményt írt Augsburgi ütközet címen.

Augsburgi hitvallás

l. Ágostai hitvallás.

Augsburgi interim

l. Interim.

Augst

helység Svájcban, az Ergolz, a Rajna mellékfolyója, két részre osztja az Aargau kantonhoz tartozó Kaiser-A.-ra (490 lak.) és Basel-A.-ra (400 lak.) Baselland kantonban. Selyemhernyó tenyésztéssel. Az egykori Augusta Rauracorum romjaival.

Augurál

(lat.), jósol, jelekből következtet, gyanít; augurium, jóslás előjel.

Augurelli

Giovanni Aurelio. alkémista, szül. Riminiben, működése a XVI. század első felére esik. Chrysopoeia cimű hexameterekben irott munkáját 1524. X. Leo pápának ajánlotta aki elfogadta ugyan a költeményt, azonban helyette csak üres tárcát adott, mondván: «aki ilyen művészethez ért, annak csak tárcára van szüksége».


Kezdőlap

˙