az 5 aranytallér értékü kir. szász pisztoly előbbi neve, tartalomra és értékre nézve a, porosz Friedrichsd'orral egyenlő. Volt egyszerü, kettős és fél. A hétéves háboru alatt oly silány A.-t vertek, hogy értéke alig volt 2 tallér.
falu Schleswig porosz közig. kerületben, Alsen szigetén (1890) 604 lak. Kastelyában előbb a holstein-sonderburg-augustenburgi hercegek laktak.
a dán királyi és oldenburgi hercegi családnak egyik ága. 1848. a dánok VIII. Keresztély oldenburgi fejedelmet választották királyukká, ki I: Keresztély néven a trónt csakugyan el is foglalta. Nagybátyjának, VIII. Adolf holsteini grófnak halála után a schleswig-holsteini rendek is I. Keresztélyt választották hercegükké, de csak azon föltétel alatt, ha megigéri, hogy Dániát és a hercegségeket soha egyesíteni nem fogja. I. Keresztély második fia, II. Keresztély szintén viselte a dán koronát. E II. Keresztélynek két legidősb fia megosztotta maga között a hercegségeket. Az idősbik, III. Keresztély (egyuttal dán király), megalapította a glückstädti, az ifjabbik, Adolf, a gottorpi ágat. 1564. a glückstädti ág oszlott megint két mellékágra, amennyiben III. Keresztély fia és utóda II. Frigyes ifjabb öccsével, János herceggel megosztozkodott. II. Frigyes megalapította a glücksburgi családnak királyi. ágát, melynek férfi sarja 1863. VII. Frigyes dán királyban kihalt János herceg pedig a holstein-sonderburgi mellékág-nak lett alapítója. János halála után (1622) a holstein-sonderburgi mellékág (melynek tagjai nem viseltek koronát), négy ágra oszlott: Sonderburg, Norburg, Glücksburg és Plön, melyek közül csakis a Sándor herceg, János második fia által alapított (ifjabb) sonderburgi ág virágzik. A sonderburgi ház ismét két ágra vált: az 1627. Ernő Gűnther által alapított sonderburg-augustenburgi és a Sonderburg-Beck-féle ágra, mely utóbbit 1825 óta ifjabb glücksburgi ágnak is neveznek. Az augustenburgi ágnak történeti nevezetességü képviselői: Keresztély, (1798-1869) és ennek fia, Frigyes Keresztély Ágost (szül. 1830 nov. 16., megh. 1880). Keresztély igényt formált a dán koronára s testvérével együtt résztvett az 1848-52. küzdelmekben (l. Schlestvig-Holstein). A háború szerencsétlenül végződött. Keresztély kénytelenvolt(1852 dec. 30.) birtokairól s jogairól lemondani, elismerni a trónöröklésről szóló londoni jegyzőkönyvet s számkivetésbe távozni. Azóta Primkenauban élt, Sziléziában. De mikor VII. Frigyes dán király 1863. férfi utód nélkül meghalt, Kerasztély lemondását visszavonta s jogait Frigyes Keresztély Ágost fiára ruházta át. VII. Frigyes dán király halála után (1863 nov. 15.) a herceg fölvette a VIII. Frigyes nevet, minisztériumot nevezett ki, követet küldött a német szövetségi gyülésre és a vele barátságos viszonyban élő Koburg-Gotha herceg országában hadsereget is kezdett szervezni. Törekvését a német nép és több fejedelem rokonszenvesen fogadta: de a német szövetségi gyülés a porosz udvar erélyes követelésének engedvén, Holstein megszállását határozta el és a határozat végrehajtását Poroszországra és Ausztriára bizta. Ezek az 1864. schleswig-holsteini háború megindítása és befejezése által feladatukat szerencsésen meg is oldották, miközben a hercegnek szereplésre nem jutott alkalom. Csak most folytatott Poroszországgal is alkudozásokat, de Bismarck oly föltételeket szabott, melyeket a herceg el nem fogadhatott. V égre kitört az 1866. porosz-osztrák háború, mely a hercegségeket véglegesen a poroszok hatalmába juttatta. VIII. Frigyes meghalt 1880 jan. 14., mire legidősb fia, Ernő Günther (szül. 1863 aug. 11.) lett a hercegi háznak feje, ki, miután idősebb nővére, Auguszta Viktória (l. ezt) 1881. II. Vilmos, a mostani német császár felesége lett, a német kormánnyal kibékült és beérte a «fenség», cimmel. A dán korona pedig az ifjabb glückstädti ágra szállott, miután Keresztély herceg, Lujza dán királyi hercegnőnek férje lett.
János Keresztély Vilmos, német protestans teologus, született a gothai Eschenbergben 1772., megh. 1841. Jenában tanult, 1803-ban a keleti nyelvek rendes tanára lett ugyanott, 1812-ben teologiai tanár Boroszlóban, 1819-ben Bonnban. 1828-ban fő egyházi tanácsos és 1835-ben egyházi tanácsigazgató Koblenzben. Hittudományi működésének első szakában racionalista. később ortod. irányba terve át, a porosz ágenda-vitában a régi egyházi rendszer védőjévé lett. Számos iratai közül kiemelendők: Lehrbuch der christlichen Dogmengeschichte (Lipcse 1805, 4. kiad. 1835); Denkwsürdigkeiten aus der christlichen Archäologie (u. o. 1817-31, 12 köt.); Handbuch der christlichen Archdologie (u. o. 1836-37, 3 köt.); Kritik der preussischen Kirchenagende (Frankfurt 1824).
l. Saarbrücken.
mexikói császár, l. Iturbide.
l. Saint-Augustine.
1. János Keresztély Jakab, francia zománcfestő, szül. Saint-Dié-ben Lothaiában 1759 aug. 15. Megh. Párisban 1832 ápr. 13. mint udvari festő s a becsületrend lovagja. Lefestette korának sok nevezetes emberét s a zománckészítés művészetet Franciaországban igen előmozdította. Iskolája sok kitünő művészt nevelt.
2. A. Vince br., cs. k. tábornok, szül. Pesten 1780 március 17., megh. 1859 március 6., a század elején a mennyiségtan tanára volt a bécsújhelyi katonai akadémián, majd a napoleoni háborukban a vezérkarnál szolgált. Ő szerkesztette ama jelentéseket, melyek az asperni csata tér, Vének alapul szolgáltak. 1813-ban a szövetséges svéd trónörökös seregéhez csatlakozott és Norvégiában harcolt, hol nagy része volt Friedrichsort. Vára elfoglalásában. A békében a tüzérség javítása, a rakéták tokéletesítése és a katonaságnak tökéletesebb lőfegyverekkel való ellátása körül szerzett érdemeket, mikért báróságra és altábornagyi rangra emeltetett. Ő hozta be a Lorenz-féle kupakos puskákat. A szabadságharc után a bécsi arzenál építését vezette és mint a tüzérség nyugalmazott parancsnoka halt meg.
I. Ferenc magyar király által Bécsben Szent Ágoston címére alapított felsőbb papnövelde, melynek rendeltetése lehetővé tenni a magyarországi és ausztriai egyházmegyék papnövendékeinek a görög katolikusokat is ide értve a bécsi teologiai fakultás látogatását. Van egy fő-, egy lelki igazgatója és 3 tanulmányi felügyelője. Az A. 10 magyar papnövendék tartására a Vallásalapból 1846 óta évi 5000 frt segélyt huzott, mely összeg 187 r-ben 10,000 frtra lett felemelve.
Sámuel Kis Martonból, Prolegomena in systema sexuale Botanicorum c. munkát irt. Bécs 1777, 84 lap. 8.