(csehül: Hustopeč), város Morvaországban, Brünntől 36 km.-re; szeszégetéssel, szőllő- és gyümölcstermesztéssel, élénk marhavásárokkal, (1890) 3639 lak.
l. Bélpoklosság.
mezőváros Stiriában, igen szép vidéken, 662 m. magasságban, három kis folyó összefolyásánál, amelyek a Traunt alkotják, (1890) 1509 lak., nagy sófőzővel és hatásos sósfürdőkkel, vizgyógyintezettel, számos nyári lakással; évenként körülbelül 6000 idegen keresi föl. A sófőzés évenként 170,000 mmázsa sót ad. Közelében van Alt-A. falu, a hasonnevü tóval, továbbá a Grundeltó (az ausseei medence legszebb része), a Toplitz tó és a Kammer tó. (L. Pohl, Der Kurort A., Bécs 1871.)
Leitmeritz cseh kerület főhelye, az Elbe balpartján, ahol a Biela szakad belé; a szász határtól 15 km. távolságban, regényes és termékeny vidéken, fontos vasuti csomópont, (1890) 23,723 lak. Templomában, mely állítólag 826-ban épült, Dolce Carlotól szép madonnakép van. A város gyors fölvirágzásnak indult. Ipartelepei: nagy kémiai gyár (1000 munkással), üveghuta, gép-, hajó-, cukorfinomító-, bőr- és illó olajgyár. A. lakosságának legjelentékenyebb jövedelmi forrása egyrészt a gyümölccsel, gabonával, ásványvizekkel és fával, másrészt a. vidék barna kőszenével való kereskedés; a vidék évi kőszéntermése körülbelül 60 millió mmázsa, melyet nagyobbrészt külföldre szállítanak. Az Elbe jobb partján, 3 km.-nyire A.-tól meredek sziklán állanak Schreckenstein romjai. II. Ottokár tette szab. kir. várossá; 1282-ben Brandenburgnak elzálogosították, de csakhamar visszavásárolták. 1426-ban a hussziták lerombolták, de csakhamar újra felépült. 1639-ben a svédek foglalták el.
város Afrika keleti részében, az afarcsaládhoz tartozó modeido törzs szultánjának székhelye, valami 100 km.-re a Tadsurra öböltől, az ugyanily nevü sós vizü tónál; jelentékeny kereskedelmi hely, ahol D. Abisszinia népei az afarokkal és dankalikkel cserélik ki áruikat. 5-6000 lak. A. szultánja az Antonelli gróffal 1888 dec. 9-én kötött szerződés értelmében az olasz fenhatoságot birtokai, az Amfilától a Dumeira-fokig terjedő Dankali-part, fölött elismerte.
(ejtsd: asztn) Jane, angol regényirónő, szül. Steventonban (Hampshire) 1775 dec. 16., megh. Winchesterben 1817 jul. 24. Regényeiben különösen a középrendü emberek csendes folyásu életét rajzolja mesterien, amivel Scott Walternek az elismerését is kivivta. Munkái: Sense and sensibility (1811) s azután (1816-ig), Pride and prejudice, Mansfield Park, Emma és Persuasion, melynek irása közben érte a halál.
(lat.), zord, viharos déli szél, köd és gyakran zivatar kiséretében. Az athéni széltornyon egy ifju ábrázolja feldölt vederrel és oldalt fellebbent köpennyel.
város Morvaországban, a Littava mellett, Brünntől 20 km.-re K-nek, (1890) 3475 lak., szép templommal, Kaunitz-Rietberg herceg kastélyával. A város történeti nevezetességre az 1805 dec. 2-án vívott csata és az ugyanazon év dec. 6-án megkötött fegyverszünet által tett szert. Az ütközet Napoleon francia, I. Sándor orosz és I. Ferenc osztrák császár jelenlétében folyt le, s e véres döntő csata következtében Ausztria elvesztette Velencét, Tirolt és Voralberget 31/8 millió lakossal, s ezek helyett csakis. a csekély kiterjedésü, gyéren lakott Salzburgot csatolhatta országaihoz. 1805-ben Mack osztrák fővezér seregének Ulm mellett történt kapitulációja után, a Bajorország felé utban volt oroszok visszafordultak s Morvaország felé hátráltak, ahova az osztrák hadi erőknek Olaszországon kivül levő részeit is összevonták. Bécs elfoglalása után Napoleon seregével Morvaországba sietett, hogy az ott összegyüjtött sereget megtámadja, mielőtt még az Olaszországból Észak felé siető Károly és János főhercegek az alájuk rendelt 86,000 emberrel az osztrák-orosz hadsereg működését támogathatnák s a mindinkább fenyegetően fellépő Poroszország nyilt ellenséggé válnék. November végén Napoleon serege a Brünn és Austerlitz között levő magaslatokat szállta meg, míg a szövetséges osztrákok és oroszok ugyanakkor Prerau környékén állottak és Holleschau-nál harctért is készítettek elő. Az orosz vezérkarnak ekkor értésére jutott; hogy Napoleon legfölebb 60,000 emberrel harcolhatna, míg a szövetségesek ereje jóval meghaladta a 80,000 embert. Ezért I. Sándor cár elhatározta, hogy nem várja be az osztrák főhercegek előnyomulását, hanem rögtön megtámadja Napoleont. I. Ferenc császár és király kénytelen volt szövetségese kivánságának engedni s így a szövetségesek dec. 1. megkezdték az előnyomulásukat Brünn felé és 2-án 85,700 emberrel megtámadták az eközben 71,000 emberre felszaporodott francia sereget. A csataterv szerint a szövetségesek a franciák jobb szárnyát akarták megkerülni, hogy Napoleont elszigeteljék hadászati alapjától, Bécstől és a Dunától. A szövetségesek 2-án reggel az Austerlitztől s a Littavától nyugatra fekvő magaslatokon helyezkedtek el. Napoleon észrevette ellensége megkerülési szándékát, és ez okon főtámadását a környék felett uralkodó s a megkerülés végrehajthatása miatt csak gyengén megszállott pratzeni magaslat ellen irányozta, amelyen a szövetségesek harcának középhada állott. Míg a franciák jobb szárnya Davoust tábornagy alatt majdnem háromszorta erősebb ellenség ellen védte magát példás szivóssággal s a győzelemben való rendíthetetlen bizodalommal, addig Soult tábornagy a francia főerővel leverte a Kutusov orosz fővezér által személyesen vezényelt szövetséges középhadat s ennek csapatait a pratzeni magaslatoktól a francia jobb szárny ellen harcoló szövetséges seregrészek hátulsó harcai és tartalékai közé űzte, ami ezeket is visszavonulásra birta. Délkor a szövetségesek már mindenütt megkezdték volt a hátrálást, amely a franciák erélyes üldözése közben rendetlen futássá vált. A szövetségesek 27,000 embert és 180 ágyut vesztettek; a franciák állítólag csak 7000 embert. Az austerlitzí csata következménye az volt. hogy I. Ferenc császár és király dec. 6-án fegyverszünetet (austerlitzi) és 26-án békét (pozsonyi) kötött Napoleonnal.
(ejtsd: jusztin), grófság É.-Amerikában. Texas államban a Brassos folyó mentén; ter. 2736 km2, 49,000 lak. 2. Texas állam főhelye, gyönyörü vidéken, a Coloradó folyó balpartján, melyen a görögök nagy viz idején, azaz télen A.-ig eveznek föl; néhány szép nyilvános épülettel, artézi kutakkal, vasöntőkkel, jégkészítéssel; jelentékeny a kereskedése pamuttal, gyapjuval, bőrökkel. és fával; (1891) 26,400 lak.; 1870 óta főváros; 3. város, Minnesota állam főhelye a Cedar folyó mellett, 2630 lak.; 4. város Nevada territoriumon, ezüst ércbányák környékén.
(ejtsd: ásztin) 1. János, nevezetes angol jogtudós, szül. 1790., megh. 1859. Legnevezetesebb műve a neje által kiadott: The province of Jurisprudence determined és Lectures on Jurisprudence stb. (1829).
2. A. Alfred, angol iró, szül. Devonshireben 1835 máj. 30., 1853-ban Londonban promoveálva, 1856-ban ügyvédi irodát nyitott s 1861-től egészen az irodalmi munkásságnak szentelte magát; 1865. mint konzervativ képviselőjelölt lépett fel. Mint a Standard levelezője a vatikáni zsinat alatt Rómában, a német-francia háboru idejében pedig a porosz király fő hadiszállásán tartózkodott. A. sokoldalu tehetség s különösen mint gunyoros iró tüntette ki magát. Művei: The Season, a Satire (1861, 3. kiadás 1867); The Poetry of the Period (1870); The Golden Age (1871); Interludes (1872); Rome or death, a poem (1773); Madonna's child (1873); Leszko the bastard, or a tale of Polísh grief (1877); Vindication of Lord Byron (1873); Savonarola c. dráma (1881); Soliloquies in song (1882). Különösen határozoti oroszgyülöletéről nevezetes.
3. A. Sára, angol irónő, szül. Norwichban, a Taylor-családból 1794., megh. Londonban 1867. Kitünő nevelésben részesült s különösen német irodalommal foglalkozott. 1820 neje lett A. János, londoni ügyvédnek. Irodalmi működését névtelenül kezdte Pückler fordításával 1832-ben; utóbb neve alatt jelent meg: Characteristics of Goethe (1833, 3. köt.). Majd Ranke két művét fordította le és Sketches of Germany from 1760 to 1824 c. értékes munkát adott ki. Többször és hosszasabban tartózkodott Drezdában és Weimarban s igy ismerkedett meg behatóbban a német viszonyokkal. Leánya, A. Lucy, Duff Gordonné, szintén német történeti munkákat fordított angolra.
4. A. Stephen F., 1823. engedélyt kapott arra, hogy Texasban, mely akkor Cohuila mexikói államhoz tartozott, 300 amerikai családot telepíthessen. 10 év alatt e telep állammá nőtte ki magát. A mexikói kormány gyanus szemmel tekintvén a függetlenségre törekvő gyarmatot, Austint elfogatta. 1835. szabadságát visszanyerve, Texasban termett s az akkori forradalmi párthoz csatlakozott. A fölkelők vezérletét Houstonra bizván, maga mint Texas ügynöke az Egyesült-Államokba indult, hol a fiatal állam elismerését vivta ki. Nagyrabecsülve polgártársaitól, meghalt 1836 dec. 27. Az 1839. alapított főváros az állam alapítójának nevét viseli.