(gör.), előnév, a. m.. önmaga. Sok összetételben használják p. Autokrata, Automata, Antodidakta stb.
(dram., spanyol: «aktus»), a spanyol szinpad szent darabjai (A.-s sacramentales), melyek a középkori moralidadesből fejlődtek; eleinte a templomokban, utóbb legtöbbnyire urnapján ünnepélyes körmenetek befejezéséül szabad piacon nagy pompával adattak elö. Az A.-k v. az urnapját, v. a karácsonyt (A. al naciamento), v. a szentek életet jelenetezték és együttesen «comedia divinák»-nak. is neveztettek. Timoneda már 1566-ban irt egy «Szent Máriát»; legmagasabb tökélyig vitte az A.-kar Calderon, kitől 95 autos sacramentales, közte 200 loas (bevezetések) és 100 saynetes (vagy entremeses, vigabb jelenetek, epizódok a tulajdonképi szent történet előtt) maradt fenn. 1765-ben az A.-k szini előadása, mint a szent történetek profanációja, betiltatott.
(gör.) a. m. önéletleirás.
(gör., a. m. a földből szülöttek), valamely ország őslakói, nemkülönben ezek utodai, a más népekkel nem elegyedtek össze. Autochtón népeknek tekintették magukat az athéniek, arkaszok, latinok, gallok, szittyák stb.
(spanyol auto de fé, portugál. autoda-fé, latin. actus fidei «hitcselekvény, hititélet»). A spanyol és portugál inquizició által eretnekség miatt halálra itéltekkel való ünnepélyes körmenet, illetőleg a halálos itélet végrehajtása volt. Kezdetben az A. az itéletnek nyilvános, ünnepélyes felolvasását jelentette ugyan, de amelynek közvetetlen következménye mindig a kivégzés volt. Az ünnepélyes itéletkihirdetést a megejtett vizsgálat után gyakran későbbre halasztották, hogy az egyháznak diadalát nagyszámu áldozatok kivégzése által valamely nagy ünnepnapon tüntessék elő. Az áldozatra szánt eretnekekkel való körmenetek szerint pünkösd és advent közti egyik vasárnapon, leginkább mindszentek napján tartattak. Napfölkeltekor megkondult a főtemplom nagy harangja, jelezvén a borzasztó látványosságot, melyre a nép nagy tömegekben tódult, azon hitben élvén hogy az A.-nak puszta megszemlélése is érdemeket szerez neki isten előtt és a legelőkelőbb férfiak is tisztességet találtak abban, ha e kivégzéseknél mint a szent törvényszék poroszlói szerepelhettek. Az ünnepélyesség emelésére rendesen megjelent a király is egész fényes udvarával. A menetet a domokosrendi barátok nyitották meg, az inquizició zászlaját vivén elől. Utánok a megtértek lépdeltek, kiket a törvényszék csak vezeklésre itélt; majd ezek után a halálra itélt eretnekek jöttek mezitláb, san benitóba, szűk tunikába és hegyes sipkába öltöztetve, mögöttük a megszökött eretnekek képmásait vitték a templomba, hol a halálra itélteket, kezökben kioltott gyertyával egy feszület elé állították, hogy hallják meg halálos itéletöket. Ez kihirdettetvén, az elitélteket átadták a világi hivatalnoknak, ki őket megbilincseltette, a tömlöcbe visszaszállíttatta, hogy onnan a kivégzés helyére vitesse. Mielőtt az inquizició embere átadta volna a halálraitélteket a világi hivatalnoknak, öklével mindenik elitéltnek a mellére ütött, annak jeléül, hogy az inquizició immár átszolgáltatja őket a világi hatalomnak. Ha a halálra itéltek a végrehajtás előtt visszavonták s megtagadták eretnekségöket, akkor enyhítesül csak kötéllel fojtották meg őket, ellenkező esetben azonban elevenen égették meg, velök együtt tűzre tevén a megszökött vádlottak képmásait és a korábban ellhaltaknak tetemeit is. E tömeges kivégzéseket 1481-től kezdve üzték legnagyobb mértékben, s a legfényesebb A. az volt, mely 1680-ban, II. Károly spanyol király alatt Madridban tartatott. Az A.-k a XVIII. században meglehetősen kimentek a szokásból, úgy, hogy az utolsókat a mult század vége felé rendezték, ámbár Valenciában még ezen sz.-ban, 1826-ban is, az autodafénak minden formaszerüségei közt végeztek ki egy Ripoll nevü tanítót. A kivégzéseknél az újabb időkben annyiban tértek el a régebbi szokásoktól. hogy az itéletet többé nem nyilvánosan, hanem az inquizició épületének udvarán hajtották végre. Az 1834-ben közzétett hiyatalos jelentések szerint egyedül Spanyolországban 1481-1808. 34,658 embert végeztek ki nyilvánosan v. titokban s 288,214-et itéltek életfogytig való börtönre, v. küldtek gályarabságra.
(gör.), olyan tanult, s bizonyos szakban jártas egyén, aki ezen ismereteit nem nyilvános v. magánoktatás utján, hanem önképzés folytán, saját tevékenységével szerezte. A rendszeres, mások által szakszerüen eszközölt tanítás mellőzése vagy nélkülözése sokszor rendkivüli ügyességre vezeti az A.-t, ámde gyakran annak árnyoldala, az egyoldaluság és túlbecsülés is jelentkezik. Az új kor egyik legkiválóbb tudósa, Franklin Benjámin A. volt.
(gör.), a. m. öntevékeny, önmagától ható; ami saját erejéből hat.
(növ.), az élősködő, különösen a rozsdagombának ivadékcserével párosuló fejlődésében az a nevezetesség, hogy ugyanannak a gombának különböző spórás ivadéka (Aecidium, conidium és teleutospora) teljes fejlődését ugyanazon a gazdanövényen folytatja és végzi be, amelyen a fejlődését megkezdette; nem vándorol át más növényre, mint p. a gabonarozsda, amely utóbbi esetben a fejlődést többgazdásnak v. vándorlásnak (heteroecia) nevezzük.
(Tympanophonia), orvosi műszó, azt a beteges állapotot jelenti, amidőn egyes fülbetegek saját hangjukat egyik v. másik fülben erősebben hallják.
(növ.), l. Önöntermékenyítés.