1. Frigyes Keresztély Benedek, német jogtndós, szül. Lübeckben 1809. A rendészet terén kiváló iró. Főmunkája: Das deutsche Gaunerthum (4 köt., Lipcse 1858-62), a büntetőjogászra kiváló érdekkel bir.
2. A. Gyula Lipót Ede, szül. 1803 julius 4-én Lübeckben, megh. u. o. 1867 máj. 17. Füvészettel foglalkozott, hosszabb ideig a szt-pétervári botanikus kertben volt alkalmazva; a Lallemantia növényt róla nevezik. Munkája: De plantis quibusdam Italiae borealis et Germaniae anstralis rarioribus, Berlin 1829.
(Averghen). mezőváros Belgiumban Nyugat-Flandria tartományban, a Schelde mellett. Csipkekészítéssel és festőgyárakkal; dohánytermeléssel. 3700 lak.
város Olaszországnak Avellino tartományában a Clamio forrás vidékén, 3700 lak., közelében alaktitokban gazdag barlang és Abella régi város romjai.
1. Gertrud Gomez de. spanyol költőnő, szül. Cuba szigetén, 1816. Megh. Szevillában 1873 febr. 1. Puerto Principé-n. Atyja a cubai hajóhad parancsnoka volt. 1840. állandóan Madridban telepedett le. Itt irta Peregrina álnév alatt andaluziai lapokban számos kisebb költeményét, melyek már 1841. összegyüjtve adattak ki (Poesias lirias). 1846-ban férjhez ment Sabater képviselőhöz, azonban már néhány hó mulva özvegységre jutott. 1860. második férjét Masiem ezredet és képviselőt is elveszte.
2. A. Miklós, az argentinai köztársaság elnöke. szül. 1836 október 1-én, megh. 1885 dec. 26-án, A. Marcosnak, Tucuman kormányzójának fia volt, kit Rozas diktátor rémuralma idején gyilkoltak meg (1841). A család ezután számkivetésben élt, s csak Rozas bukása után tért haza 1851. A. jogot hallgatott, azután több éven át a «Nacional» szerkesztője volt, s 1861. a buenos-ayresi egyetemen az államgazdaságtan tanára lett. 1860 óta, képviselő volt, és Sarmiento kormányra járásakor 1868. az igazságügyi, vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcákat viselte. Vezetése alatt a közoktatásügy rendkivüli lendületet nyert. A föderalisták 1874. elnöknek választották. Hivatalát okt. 12. foglalta el. Minden erővel az ország jólétének előmozdításán fáradozott. A halál Európából hazájába utazása alatt érte őt utol. V. ö. Loyez: Historia de la republica Argentina. Dominguez Historia Argentina. (1861.)
I. tartomány Olaszországban, Campaniában. Benevento; Foggia, Potenza, salerno és Caserta tartomány okkal határos; három kerületre oszlik; ter. 3649 km2. Az Apenninek főgerince vonul rajta végig, amely vizválasztó; az Adriai és Tirhéni-tenger közt az előbb említett tengerbe torkollik az Ofanto, Carapelle és Cervaro; emennek vizkörnyékéhez tartozik a Volturnoba szakadó Calore. Földje elég jól van megmívelve: főképen gabonát és bort, azonkivül gyümölcsöt, kendert és olajbogyókat terem; a házi állatai közt legtöbb a juh. Ipara csekély. Lakóinak száma (1881) 392,620. 2. A hasonló nevü tartomány főhelye, a Vergine hegy tövében, a Sabbato mellett: püspöki székhely: nagy szalámi-gyárakkal, (1881) 20,485 lak. A. környéke termékeny, de egészségtelen. A régi Abellinum 7 km.-rel odább feküdt: a mai A.-t 887-ben elpusztították; időnként II. Frigyes székhelye volt.
(zene), Az A. mindig kedvenc tárgya volt a zeneköltőknek, kik vetekedtek ennek megzenésítésében. Magyar zeneszerzők közül különösen Liszt Ferenc és Beliczay Gyula irtak e szövegre kiváló műbecsű egyházi szerzeményeket. L. Angyali üdvözlet.
E női szerzetesrend Franciaországban 1447-ben keletkezett, Szt. Ferenc szabályai alapján. A legszigorúbb fegyelem alatt éltek. mindig bőjtöltek és mezitláb jártak. A rendet a francia forradalom alatt megszüntették.
L. (növ.), l. Zab.
Vilmos. angol szinész és szinigazgató, mint a szinpadi berendezés, a szinházépítés s az előadás reformátora szerzett érdemeket. Szül. Londonban 1600., ugyanott halt meg 1668-ban. Legnevezetesebb ujítása az volt, hogy a gyermekek és ifjak által személyesített női szerepeket nőknek osztotta ki s nők által játszatta, miáltal az előadás érdekét tetemesen növelte.
Rikhárd, német bölcsész, szül. 1843 nov. 19. Párisban, tanulmányait Zürich-, Berlin és Lipcsében végezte, 1876. magántanár lett a lipcsei egyetemen. 1877. pedig a bölcsészet rk. tanárának meghivták a zürichi egyetemhez. Főmunkái: Philosophie als Denken der Welt gemäss dem Princip des kleinsten Kraftmaasse. (1876.) Kritik der reinen Erfahrung. (2. köt. 1888-1890.) Der menschliche Weltbegriff. (Lipcse 1891)