Koch (növ.), a zab génuszának alneme, Schur génusznak tekintette, s hazánknak érdemes botanikusáról Heuffelia-nak nevezte. A réti, többnyári gyökerü, gyepesebb zabfajok tartoznak ide; melyeknek szalmája rendesen meddő tőlevelekkel jelenik meg; füzérkéi nem csüngők, pelyvájuk pedig csak 1-3 erü.
(ejtsd: aváns), németül Wiflisburg; város Svájc Waadt kantonjában, római régiségekkel, (1888) 1860 lak. A régi Aventicum, melyet a Kr. e. VI. században alapítottak, a rómaiak idejében Helvécia fővárosa volt. a germánok 419-ben. Attila 447-ben földulta. Wiflis burgundi gróf. kitől német nevét kapta, 907-ben helyén kastélyt épített: 1476-ban keletkezett a mai kis város.
(ejtsd: avnel. 1. A. Pál, francia író és költő. szül. Chaumontban (Oise), 1823 október 9-én. Eleinte kereskedőnek szánták, de csakhamar irodalmi tevékenységre adta magát s több lapba dolgozott. Munkái: Alcove et boudoir költemények (1855), Chansons (1869) és Chancons politirlues (1870), néhány vaudeville és vigjátek; Un homme sur le gril, Les amoureux stb., továbbá egy kötet elbeszélés és több regény. 2. Öccse, György (szül. Beaumontban 1828 dec. 31., megh. Bougivalban 1876 julius 1.), a Republique francaise szerkesztője volt, Megjelent tőle: Anacharsis Cloots, l'orateur du genre humain (1866, 2 köt.). Lundis révolutionnaires (1875) stb. -3. A. György, vicomte d', franc. iró, szül. Neuillyben 1855., rövid ideig tisztviselő volt a belügyminiszteriumban. Richelieu et la monarchie absolue c. műve (1884-90, 4 köt.) akadémiai jutalmat nyert.
a zabból előállított fehérje. A hüvelyesek leguminjával azonosnak lenni látszik.
Avignon városnak latin neve.
l. Ibn Báddsa.
l. Avenches.
a hét halom egyike, melyeken az ókori Róma a Tiberis balpartján a köztársaság és császárok idején elterült. L. Róma.
János, voltakép Turmair, a. XVI. század kiváló humanistája és történetirója, szül. Abensbergben (Aventinum) Bajorországban 1477 jul. 4. megh. 1534 jan. 9. Tanulmányait Ingolstadtban, Bécsben, Krakóban és Párisban végezte. 1507-ben lngolstadtban telepedett le. 1509 után az ifju Lajos és Ernő bajor hercegek nevelője volt. Ernőt 1515-16. olaszországi útjában is kisérte, és 1517. a bajor történetirói hivatalt kapta. Az egyházi visszaélésekről tett nyilatkozatai miatt azonban a papok üldözőbe vették és 1528-ban fogságba is került. Börtönéből Eck bajor kancellár közbenjárására szabadult ki. Azután hol Abensbergben, hol Regensburgban élt: Szülővárosában 1861. emlékszobrot állítottak neki. Művei: Annales Bojorum (lngolstadt 1554, Basel 1615, Lipcse 1710). E munkáról német ny elven írt kivonatot is készített (Chronika). Alapos forrástanulmány, kritikai él és igazságszeretet jellemzik e művet, melyet sokan az első igazi történeti munkának tartanak. A bajorok történetét 1460-ig közli, kapcsolatban a német és az egyetemes történelemmel. Müveinek teljes kiadásáról a bajor tudományos akadémia gondoskodott. (München 1880 --1884, 5 köt. A szerkesztés jelenleg Riezler kezeibe van letéve.) Magyarországra vonatkoznak: Heinemann, Zur Kritik ungar. Geschichtsquellen im Zeitalter der Arpaden-Epoche. (Neues Archiv für ältere deutsche Gesch. 13 köt. 1887) és Radrmacher. Aventin und die Ungarische Chronik. (u. o. 12 köt. 559 1.). V. ö. Dittmar: Aventin (Nördling. 1862); Wiedemann: J. A. nach seinem Leben um seinen Schriften (Freising 1858); Döllinger: a. und seine Zeit (Münch. 1877), továbbá Wegele életrajzi cikkét az Allgem. Deutsche Biogr. I. köteteben, a 700 I.
(lat.), a. m. rászállás, rámaradás örökül; megüresedett hűbér, mely ismét a hűbérúrra visszaszáll. Az ilyen természetü birtokok neve: aventatae terrae.