l. Zend-Aveszta.
1. folyó Franciaországban, Séveracle-Château-tól 1 km.-re ered; átszeli A. département-t a Viaur fölvétele után, mély kanyargós. meredek falu völgyben foly és Tarn-et-Garonne départementban 240 km.-nyi folyás után, Montauban alatt 8 km.-re a Tarnba torkollik. 2. francia département Hérault, Tarn, Gard, Lozere, Cantal. Lot és Tarn-et-Garonne départementok közt. Területe 8743 km2. Hegyek, völgyek, fensíkok és hegyszakadékok igazi útvesztője; nagyjából földje K-en a legmagasabb; e részét az A. folyó két részre osztja: az É-i magában foglalja a nagyobbára mészkő-rétegekből álló Levezon, Larzac-fensíkokat és az úgynevezett Causse Noirt a D-i pedig az Aubrac gránit láncot, a maga kialudt vulkánjaival és bazalttömegeivel (a legmagasabb csúcs 1471 m.). Ny felé a hegyek alacsonyodnak és a völgyek kevésbbé mélyekké, de szélesebbekké lesznek. Folyói az A., mely benne ered és Ny felé keresztül vágja; a Tarn meg a Lot és ezeknek kisebb mellékvizei, köztük a legnagyobb a Truyere. A magasabb részeken az időjárás zord és gyakran változó, az alantabb fekvő részeken szelidebb. Ehhez alkalmazkodik a növényzet is; szőllő csak a Lot balpartjától Entraygues-ig terem, de az sem kitünő minőségü: a gabonanemüek a völgyekben megteremnek; különösen sok a burgonya. A legnagyobb erdők az Aubrac-on vannak. Aránylag legnagyobb területet a legelők foglalnak el; legtöbb van az Aubracon és a Larzacon: az előbbiek különösen híresek, az utóbbin pedig készítik az európai hírü Roquefort sajtot juh- és kecsketejből. A. földjén sok házi állatot tartanak, különösen sok a szarvasmarha és a juh, amely utóbbiak igen finom gyapjut adnak. Ásványországi kincsei közül első helyet foglal el a szén, amelyet legnagyobb mennyiségben a Lot és Aveyron közt levő vidéken bányásznak; a réz, ólom, cink, antimon és ezüstércek bányászata el van hanyagolva ellenben márványt és egyéb köveket törnek. Érdekesek A. barlangjai; ezek közt legismertebb a Salles-la-Source; továbbá a fontaynes-i égő hegy. A lakosok száma (1891) 400,467, akik az utóbbi évtizedekben mindjobban fordítják az iparra figyelmöket, legjelentékenyebb a vasipar, másodrangu helyet foglal el a réz- és cinkolvasztók, a vászon- és posztószövés, a bőrcserzés, üveg- és papírgyártás. A. főhelye Rodez; arrondissementjai: Espalion, Milhan, Rodez, Saint-Afrique és Villefranche. A. őslakói a ruten nevet viselték; Caesar őket is római uralom alá vetette; fővárosuk Segodunum volt; 472. a Ny-i gótok, a VI. században pedig a frankok, 688. Aquitania hercegének, 768. pedig ismét a frankok uralma alá került. 1631. a brétigny-i béke az angolok kezébe adta, de 8 évvel későbben föllázadt uj urai ellen és külön grófok alatt élt. 1589. IV. Henrik véglegesen a francia koronához csatolta. (V. ö. Bosquet: Abrégé de l'histoire du département de l'A. Clermon-Ferrand. 1853. Serres: Notice géol. sor le dép. de l'A., Brüsszel, 1845.)
József; olasz tábornok és radikális államférfiú. Szül. Chieri-ben (Piemont) 1789., megh. Rómában 1879 dec. 25. 1805-ben lépett az ugynevezett «becsület-gárdá»-ha, és Napoleon császár alatt harcolt. A császár bukása után 1814. szárd hadnaggyá lett s résztvett a szerencsétlen san-salvariói felkelésben (1821); azután Spanyolországba menekült, hol az akkori szabadelvü kormány szolgálatába lépett. 1824-ben a francia hadsereg fogságába esett és Amerikába számüzetett. Az 1848. évi események hitére visszasietett hazájába és hadügyminisztere lett a római köztársaságnak, melynek bukása után ismét Amerikába vándorolt. 1860-ban megint visszatért Olaszországba és beállt Garibaldi önkéntes csapatába; 1866-ben résztvett az osztrákok ellen vívott harcokban, 1867. pedig az Egyházi Államba való betörésben. Ekkor már annyira beleélte magát az örökös harcba, tervezgetésbe és összeesküvésekbe, hogy béke idején sem tudott nyugton maradni. Mint képviselő a kamarának legradikálisabb tagjai közé tartozott, 1878-ben pedig elnöke lett az «ltalia irredenta» cimü egyesületnek, mely az osztrák jogar alatt élő olaszoknak felszabadítását itta zászlajára.
járási székhely Aquila degli Abruzzi olasz tartományban, antik régiségekkel, (1881) 6485 lakossal. Közelében van a csatorna kezdete, melyen a Fucino tó vizeit a Liribe vezették le.
l. Áfgán.
(lat.) a. m. nagyanya.
város Olaszországban, Udine tartományban, a Livenza mellett, a Monte Cavello alján, szőllőkkel és eperfákkal beültetett termékeny rónán; 6200 lak.
római meseköltő, ki körülbelül a IV. században élhetett Kr. sz. u. Ránk maradt tőle 42 ezópusi mese elegial versmértékben. Melyeket a középkori iskolákban sűrün olvastak. Alexander Neckam a XII. században utánozta Novus A. cimü gyüjteményében. Kiadta legujabban Baehrens a Poetae Latini Minores V. kötetében (Lipcse 1883).
(lat.), a. m. kalitka.
A XIII század skolasztikusai avicebron Avencebrolnak nevezik a «Fonsvitae» (Élet forrása) c. híres filozofiai munka iróját, melyet sűrün idéznek, de melynek szerzőjéről semmit sem tudnak (arab irónok tartván). Csak ujabb időkben (1845) sikerült Munknak e rejtélyt megoldani. ismertette meg velünk magát a művet s szerzőjét aki azonos a hites héber költővel,Salamon ben Jehuda ibn Gabirollal. Ibn Gabirol (Gebirol) 1020 táján Malagában született s 1069-ben v. 1070-ben halt meg Valenciában. Vallási költeményein kivül, melyek a héber költészet gyöngyei, s ma is megvannak a héber liturgiában, egy erkölcsi munkát irt (Az erkölcsök megnemesítéséről). Főműve «Az élet forrása», melyet szerzője arab nyelven irt s a toledói Gundesalvi a XII. század közepe táján latinra fordított. a XIII. században egy héber filozofus Sem Tob ibn Felaquera nagy kivonatokat fordított belőle héberre; ezt találta meg Munk s később egy latin fordítás is megkerült 2 kéziratban. A mű ugy látszik kevés tetszésre talált héber körökben s csakhamar feledésbe merült, mégis befolyással volt a zsidó kabbalára, amint a Soharban kifejlődött. Zsidó gondolatok, aristotelikus s ujplatónikus elméletek olvadnak benne össze. Párbeszédben van irva; a tanuló kérdéseket intet a tanítóhoz, melyekre ez megfelel. A XIII. század skolasztikusai jól ismerik. Bámulatosan összevág azzal a panteizmussal, melyhez a XIII. sz. francia filozófusai, főleg Amalricus (l. o.), David de Dinant hajlottak. Albertus Magnus és Aquinoi Tamás cáfolgatják, Roger Bacon, Duns Scotus sokban megegyeznek vele, Giordano Bruno pedig a XVI században sűrün idézi s fölhasználja. A mű alapgondolata, hogy a szellemi szubstanciáknak is van anyaguk, tehát a testek és lelkek egyaránt anyagból és formából állanak. A teremtő s a látható világ közt kell, hogy közvetítő lények legyenek, mert a távolság köztük sokkal nagyobb, hogysem közvetetten kapcsolat állhasson faun köztük. Ily közvetítők az isteni akarat, mely az egész világot teremti s mozgatja (tehát ma az isteni ész, mint Aristotelés tanítja), továbbá az általános anyag s az általános forma, a világszellem, végre a természet. A testi világ a szelleminek képére alakult mindannak, ami látható, megvan analógiája a láthatatlanbán. Nehéz e filozofia elvont részleteiről itt képet! adni, de látni való, hogy elődjei közül Plotinosszal érintkezik, kit a szerző közvetetlenül nem ismert, de ki helyett az uj-platónikus filozofia néhány arab földolgozását, melyből a XII. század vége óta a skolasztikusok is merítettek, bizonyára olvasta, a későbbiek közül pedig David de Dinant közeledik hozzá, ki talán ismerte s Spinoza sem áll távol tőle, aki valószinüleg Avicebront magát nem olvasta. De aki a forma s anyag azonosságát tanítja, igen hasonlít ahhoz, aki a gondolkodást s kiterjedést azonosítja.