(Abu Ali Al Husain Ibn Abdallah Ibn Sina arab filozofus Afsennában, Bokhara tartományban született Kr. u. 980., megh. 1037. Igen korán fejlődvén, már mint gyermek tanulta a jogot s teológiát, azután fizikát; metafizikát s 16 éves korában orvostant. Nouh ben Mansur fejedelem, aki Bokharában lakott, súlyos betegségben rábizta magát a fiatal orvosra s szerencsésen meggyógyulván, kegyével elhalmozta. A palota óriási könyvtárában Ibn Sina bőven kielégíthette rendkivüli tudásvágyát. Midőn apja s a fejedelem is meghalt, A. ott hagyta Bokharát Djordjan-be ment, ahol nyilvános előadásokat tartott s megkezdte híres orvosi «kanon»-jainak kidolgozását, mely leginkább megörökítette nevét s Európában is, századokon keresztül, az orvosi tanulmányok alapján tekintetett. Zavaros idők jártak akkor, melyek gyakran kizavarták lakhelyéből. Hamadinban a fejedelem, Sems-Eddaula; vezírévé tette s ekkor itt a nagy filozofiai művének (Al-Sefa) egyes részeit. Erre nagy hallgatóság előtt előadásokat tartott a filozófiából, azután pedig mulatott tanítványaival, zeneszó mellett, mértéktelen módon áldozva Dionysosnak s Aphroditének Erős testalkatát megrontották a hányatott élet s az orgiák, melyekben részt vett. A. korának egyik legbámulatosabb embere s egyike a legtermékenyebb erőknek. Nyilvános elfoglaltsága mellett, hányatott életének közepette, szenvedélyeitől zaklatva ráért óriási munkákat írni, melyeknek száma száznál többre rúg. Két filozofiai főműve az említett Al-Sefa (A gyógyulás) és Al-Nadjah (a szabadulás). Amaz filozofiai enciklopédia 18 kötetben, a másik az elsőnek kivonata 3 részben. Több munkája latin fordításbah is megjelent. Avicenna filozofiája lényegében Aristotelésé, habár egyben-másban ő is, mint a többi keleti bölcsész, idegen elemeket vegyít beléje. A tudományokat beosztja három csoportba: felső tudomány, mely a nem anyagiakkal foglalkozik (metafizika); alsó, mely az anyagi dolgokkal foglalkozik (fizika); középső tudomány, melynek részei részben a metafizikával, részben a fizikával függnek össze. Fogalomtana a középkorban nagy hatással volt a realizmus s nominalizmus harcának fejlődésére. Isten s a föld között S is, mint sok más peripatetikús, közvetítő kapcsokat keres. A világ örökkévalóságát tanítja. A lélektanban is javítja egyben-másban Aristotelést. Érdekes ama tanítása, hogy értelmünk nemcsak tanítás által, a rendes módon fejlődhetik, hanem közvetetten isteni megvilágítás folytán is. Ennek legfelsőbb foka a prófécia, amiért az észbeli megismerés s a próféták tanítása közt. ellenmondás lehetetlen.
L. (növ.), Avicennáról elnevezve, a Verbena-félék örökzöld fája. Levele átellenes, összenőtt, épszélü. Virágzata a levél tövében v. a szár csúcsán nyeles, gyümölcse bőrnemü, lapított, egymagú s a kehely meg a hegye-levelek fogják körül. 4 faja él mind a két földrész melegebb tengerei partján. Az A. tomentosa L. Arábiában, Abisszinia és Nubiában sárgavirágú, levele hosszas, tompa, visszáján molyhos. Gyökere piros, nyálkás, kissé sós s az arab orvosok ivaerlő szernek tartották. Fájából csónakot csinálnak, mert a féreg nem hantja, továbbá fogtisztítót, mely a fognak meg a foghúsnak üdvös lenne s Mekkában árulják. Levele a teve, szamár és juh takarmánya. Gyümölcse belét, főzés közben keserű izét elvesztvén, eszik. A tropikus-amerikai A. nitida L. kérge cserző de más fajokkal melegházban is ápolják. Az újzélandi A. resinosa L. kérgéből mézga folyik, melyet a nép fogyaszt. L. Api-api.
Brug. (állat), a szárnyas kagylók (Aviculidae) egyik neme, amelynek fajai a hites keleti gyöngyöket termik. Kagylói többé-kevésbbé egyenlőtlenek, levelesek, betü l gyöngyházfényüek; bal kagylójuk ívesebb, mint a jobb; tárószegélye egyenes, mindkét végén szárnyforma nyujtványba megy ki, mindkét oldalán gyenge főfog emelkedik; a jobb kagylótélben a kis mellső nyujtvány alatt a byssus-mirigy befogadására szolgáló kimetszés van. Ez idő szerint 25 élő faja ismeretes, valamennyi a meleg tengerekből. Legnevezetesebb faja a gyöngytermő A. (A. v. Margaritana margaritifera L.) kagylója körös-négyszögü, gyengén fejlett hátulsó nyujtványokkal, zöldesbarna, fehér sugarakkal és pikkelyforma, koncentrikus levelekkel; 15-30 cm. hosszu; az Indiai óceánban él; egyik rokon faja Amerika partjain s nevezetesen Nyugatindiában tenyészik. A tőlük termelt gyöngyök miatt igen keresettek és nagy becsben állanak. A Földközi tengerben az európai gyöngytermő A. (A. tarentina Lam.) él, amelynek gyöngyei azonban értéktelenek. A gyöngyök gyöngyházból állanak, amely azonos a kagylók héjainak belső fölületet bevonó gyöngyházréteggel. Sokáig nem tudták megfejteni a gyöngyök keletkezését, ma már azonban tudják, hogy úgy keletkeznek, hogy a kagylók és köpeny közé jutott idegen testeket, homokszemeket, más állatok apró peteit stb. a gyöngyház körülnövi. Már a régi rómaiak is tudták különben azt, hogy ha a gyöngytermő kagyló héjait átlyuggatják, vagy azokba idegen testeket bocsátanak, pár év mulva gyöngyök lesznek belőlük és Keletindiában most is követik ezen eljárást. A gyöngyök rendesen a köpenyben képződnek, de képződhetnek a test más részeiben, sőt még a szívburokban is. Halászatukat buvárok végezik az úgynevezett gyöngykagylóterületeken amelyek 6-15 fonál mélységben terülnek el s a parttól néha 5-6 mértföld távolra faküsznek. A kihalászott kagylókat aztán partra szállítják, a levegőn rothadni hagyják s csak azután szedik ki belőlük a gyöngyöket. Megtörténik, hogy 20-30 kagylóban sem találnak gyöngyöt, mig néha egyben 20-at is. Magukat a kagylókat is értékesítik s különösen a gyöngyházat dolgozzák ki; az értékteleneket födélcserép gyanánt használják.
Legnevezetesebb gyöngykagylóterületek Ázsiábán a persa öböl Bahrem és Ormus szigete mellett vannak, ahol 30,000 ember halászgat és mintegy 400 ezer font sterling jövedelemre tesz szert évenkint, továbbá Cejlon sziget nyugati partjain, hol az angol kormány halásztat. Amerikában legnevezetesebbek a nyugatindiai partokon a mexikói s a kaliforniai öbölben fekvő területek. Az egész földön évenkint mintegy 20 millió gyöngykagylót halásznak, de alig egy ötödrészében találnak értékes gyöngyöket. a gyöngyök értéke nagyságuktól, formájuktól, szinüktől és fényüktől függ; vannak szurokfekete, zöld, vörösbarna, rózsapiros; ibolyaszínű, világoskék gyöngyök is, melyek közül Európában a fehérek, Cejlonban a rózsapirosak, keleten a sárgásba játszók a legkeresettebbek. Európában a legszebb keleti gyöngye II. Fülöp spanyol királynak-volt; ez 250 kacatot nyomott, s galambtojás nagyságu volt. Csökkenti a keleti gyöngyök értékét az, hogy évszázadok folyamában elveszítik fényüket. Vannak mesterséges gyöngyök is, amelyeknek készítését IV.-ik Henrik korában Jacquin találta fel; e gyöngyöket üvegből csinálják s a küsz nevü hal (Alburnus) ezüstös pikkelyeiből készített folyadékkal, az úgynevezett keleti gyöngy-esszenciával adják még gyöngyházfényét.
Portl., a bivalvákhoz tartozó ásatag állatfaj; a felső-triász (raeti emelet) vezérkagylója. Németországban Avicula conforta rétegek.
(lat.) a. m. kiváncsiság, kivánság.
Cassius, római hadvezér Marcus Aurelius császár idejében. A pártusok ellen viselt háboruban, Kr. e. 162-165. átkelt a Tigrisen s Szeleuciát és Ktesiphónt elfoglalta. Mint Sziria helytartója és a Kelet csapatainak vezére Egyiptomban veszedelmes lázadást fojtóit el. Mialatt M. Aurelius a Rajnánál és Dunánál harcolt 175-ben kikiáltatta magát császárnak, de már 3 hónap mulva két tisztje megölte.
Rufus Festus. a Kr. u. IV. századból Volsiniiből való római költő, ki latin nyelvre ültette át Aratos Phainomenait és Dionysios Periégétésnek hexameteres földleirását. Irt azonkivül egy, csak nagyobb töredékben (703 sorban) ránk jutott, valószinüleg Eratosthenés után készült leirást a Földközi tenger partvidékeiről. Összes munkáit kiadta Giles (Oxford 1835), az «Aratea»-t Breysig (Lipcse 1882).
(ejtsd: aviyiana), város Torino olasz kerületben, a Dora Ripuaria jobb partján, 3500 lakossal. A város fölött levő dombon régi kastély romjaival.
(ejtsd avillyáno), Város Olaszországban, Potenza tartományban, egy dombon, amelynek alját a Bianco öntözi; márványbányákkal, (1881) 13,000 lak.
(ejtsd: avinyon), Vaucluse francia département székhelye, a Rhone balpartján s a Durancole-csatorna mellett, igen termékeny síkságon; csaknem teljesen ovális alaku; szűk és kanyargós utcákkal. É-i végében emelkedik ki csaknem függélyesen a Rhoneból egy 660 méter magas sziklás domb a rocher des Doms, amelynek felső részét parkká alakították s amelynek tetejéről ggyönyörü kilátás nyilik mindenfelé. A várost pártázatos, nagyszerü kapukkal ellátott falak veszik körül, melyeket VI. Kelemen pápa (1349-ben) kezdett építtetni és V. Orban (1368) fejezett be. Körülöttük boulevardok vannak. A Rhôneon átvezető (1177-1188) régi híd helyét, amelyből csak 4 boltív van, most lánchíd pótolja. Kiváló épületei: a pápai hatalmas palota a Rocher des Doms D-i lejtőjén, amelyet XII. Benedek (1334-42), VI. Kelemen (-52), VI Ince (-62) és V. Orban (-70) építettek; a Notre-Dame des Doms székesegyház a pápai palota mellett (a XII. sz.-ból), a Szt.-Pétertemplom, remek gót homlokzattal, a csaknem romokban heverő St.-Martial-templom. a rokkantak háza, az 1353-ben alapított kórház, a városháza, az alapítójáról elnevezett Calvet-muzeum 85,000 kötetnyi könyvtárral, 2500 kézirattal, festményekkel stb. Lakosainak száma (1891) 43,453, akik közt sok az iparűző; a főbb iparágak: a selyemfonás és szövés, gépgyártás, billiard-; kocsi és butorgyártás, kötél-, papír- tésztanemü- és csokoládégyártás és kémiai szerek előállítása. Élénk a kereskedés selyemárúkkal, liszttel, gabonával, borral, szesszel, épületfával, bőrrel, olajjal, szarvasmarhákkal és gyümölccsel.
A. a legrégibb időkben Avenio Cavarum néven szerepel; korán szövetkezvén a rómaiakkal, kiváltságokkal halmozták el és virágzóvá lett. E korbeli nagyszerü épületeinek már romjai is elpusztultak. 413-ben a burgundok, a VI. században a frankok hatalmába került; 733-ben Jusszuf, az arabok vezére foglalta el; 3 évvel később ismét a frankoké lett. Későbben A. a Jurán innen levő Burgundia, majd Arelat és végül a provence-i gcófok birtokához tartozott. 1125-ben Raymond Bérenger Arelat ura és Jourdain Alfonz Provence ura közt osztatott föl; ez az állapot 1214-ig tartott; ez időtől fogva hosszas zavarok dúltak a Provenceban. A. ezt hasznára fordította s egészen önálló köztársasággá lett és újból fölvirágzott. Boldog korszakának az albiai eretnekség vetett véget: A. az eretnekek pártjára állott, amiért VIII. Lajos elfoglalta. 1290-ben II. Károly Anjou grófja és Nápoly királya örökölte; ekkor A. ismét jólétnek örvendett; egyeteme sok ifjut csalt falai közé. Nagy jelentőségü év A. történetében az 1309-iki, a midőn a pápák székhelyévé vált, akik közül VI. Kelemen Nápolyi Jankától, az Anjou grófok örökösétől 80,000 arany frton megvette. A.-ben a következő pápák székeltek; V. Kelemen (1314-ig), XXII. János (1334-ig), XII. Benedek (1342-ig), VI. Kelemen (1352-ig), VI. Ince (1362-ig) V. Orbán (1370-ig) és XI. Gergely (1378-ig) ez utóbbi 1376 szept. havában Rómába költözködött. Amidőn Rómában VI. Orbánt (1378 -89), a francia bibornokok pedig Fondiban VII. Kelement választották meg, ez a Ny-i egyházszakadásra vezetett. A. még 1411-ig maradt meg az egyik pápa székhelyének. Ez idő óta A:-ban mindig csak pápai legátus lakott. 1789-ben a francia forradalom kitörése után A.-ban is csakhamar megváltoztak az állapotok; a nép föllázadt a pápai uralom ellen és a párisi nemzetgyüléstől azt kérte, hogy A. és Venaissin grófság Franciaországhoz csatoltassék; e kivánság teljesült. E miatt újabb polgárháború tört ki, aminek csak a napoleoni uralom vetett véget. 1797-ben a tolentinoi békében a pápa A.-ról és Venaissinről Franciaország javára lemondott. Az A.-i fontosabb zsinatok: 1209. az albiaiak ellen, 1210-ben a toulouse-í gróf ellen, 1328. a császári ellenpápa ellen.