1. A. José Wicolo d', spanyol diplomata és müértő, szül. Barbunalesben, Aragoniában 1731., megh. Párisbán 1804 január 26. Tanulmányait a huescai és szalamankai egyetemeken végezte. 1765 óta mint követ Rómában élt, ahol a legkiválóbb tudósokkal és művészekkel, különösen pedig Mengs képiróval érintkezett. XIV. Kelemen alatt a Pármát illető határozatokban és a jezsuita-rend eltörlésében nagy része volt. Ő kötötte 1796. a bolognai fegyverszünetet. A római köztársaság kikiáltása után (1798) Firenzébe ment s onnan követnek Párisba. Hivatalát 1803-ig viselte és a két ország között való jó viszony föntartására törekedett. Irodalmilag is működött. Kiadta Mengs barátjának műveit életrajzzal együtt ( Párma 1780, 2 köt.); lefordította és jegyzetekkel látta el Middleton Cicero életrajza c. művét (Madrid 1792. 4 köt.). 2. A. Don Felix, szül. 1746 május 18., meghalt 1811. Természettudós és hites utazó volt. Főműve: Voyage dans l'Amerique méridionale (4 köt., Páris 1809., térképekkel).
Avi Aazari. rabbi, Egerben élt 1420 körül, irt néhány dicséretet és minden napra való éneket. Kézirata a római vatikáni könyvtárban egy hártyakódex végén található.
Arisztóces, a bécsi mechitarista örmény szerzetesek főapátja. Legfőbb érdeme, hogy megalapította a «Jó, katolikus könyveket terjesztő társulatot», melynek mintájára szervezte később a magyarországi püspöki kar a «Szent lstván-Társulatot». 1847. örmény nyelven politikai és tudományos heti lapot adott ki Európa címen.
István, ciliciai örm. kar. primás és hírneves nyelvész. Legnagyobb irodalmi sikert görög-olasz-örmény-török szótárával ért el. Munkáját a következő címmel adta ki: Nuovo dizionario ellenico-italiano-armeno-turco, compilato dal frateili Aristace e Stefano Azarian. Vienna 1848.
a halál angyala a török néphitben.
1. Ódéd fia, a Krónikák könyvének (II.. 15.) elbeszélése szerint rábirta Ászát, Juda királyát, hogy az országot a balványoktól megtisztítsa. 2. A. Abéd Wegó, zsidó ifju, aki Dániel könyvének elbeszélése szerint Dániellel együtt Bablloniában élt: Miután nem akart Nebukadnezár arany bálványa előtt leborulni, izzó kemencébe dobták, de csodálatos módon életben maradt. (Dán. 3. f.) Görög zsidók Dániel könyvének ezen elbeszélését, amely arra szolgált, hogy az Antiochus Epifánes vallásüldözésével szemben a zsidókat kitartásra buzdítsa, kiegészítették azzal, hogy Abéd Negó imádkozott a tüzes kemencében s miután imádságát az Ur meghallgatta, két társával együtt hálaéneket énekelt. A görög toldalékok Dániel könyvéhez ugy az imának mint a hálaéneknek szövegét közlik. 3. A. Judo királya, l. Uzzijjá.
(növ.), déleurópai galagonyafaj (Crataegus Azarolus L.), a mi galagonyáinktól molyhos fiatal ága bolyhos virágnyele és kelyhe, 3-5 metszetü, többnyire mindkét felől pelyhes levele és nagy sárga vagy piros gyümölcse különbözteti meg. Nálunk néhol díszcserje, de Keleten Európa déli tájain, különösen pedig Olaszországban termesztik. Naspolya nagyságu gyümölcse (amiért vad naspolyának is nevezik) kellemes borízü, nyersen v. befőzve eszik, sőt lazzerolo vagy azzarolo néven kereskednek is vele.
Az Asarum Europeum növény gyökerében előforduló kámforszerü anyag. Tiszta állapotban hófehér és tökéletesen szagtalan, vizben nem oldódik, de jól oldódik borszeszben, éterben, benzolban. Képlete C20H26O5, Az A. kémiai sajátságait behatóan Fabinyi R. kolozsvári egyetemi tanár tanulmányozta. (Vegytani Lapok IV. köt. 14 97 és 145. l. V. köt. 65. 1.)
Ákos, szül. Verbiason (Beregm.) 1850 ápr. 27. Megh. 1888 jul. 20. 1875-ben gyógyszertani tanársegéd lett. Majd a berlini, müncheni és párisi iskolákban az állatorvostant és járványtant tanulmányozva a budapesti állatgyógyintézet ny. r. tanárává nevezték ki. Alig van tekintélyesebb francia vagy német állatorvostani vagy járványtani szaklap, melynek munkatársa ne lett volna; e minőségben nagy tevékenységet fejtett ki. Lefordította Charcot előadásait az idegrendszer betegségeiről és Orth kórbonctani jelzéstanát. Kiváló része volt a magyar tudományos állatorvostan megalapításában.
Mózes III. k., 16, 11. s köv. v. szerint a hosszu napon a zsidók, mig az áldozati kultusz fanállott, két bakkecskét hoztak áldozatul, amelyekre azután a főpap sorsot vetett. Az egyiket föláldozta az istennek, a másikat pedig elküldötte a pusztába «Azázélnak». A szó magyarázatában eltérők a nézetek. A zsidó magyarázók közül legtöbben egy nagy hegy nevének tekintik v. nem tekintve tulajdonnévnek «elküldendő»-vel magyarázzák, ill. fordítják (ha-mistalléach, gör. apopompaiosz, aperchomenosz). Az utóbbi után indultak némely egyházatyák, így Jeromos is. Ugyanezen a nézeten van Luther. Mindannyian abból indultak ki, hogy a szentirás nem érthet Azázél alatt valamely szellemet, mert nem ismerhet el ilyet hatalomnak az istenen kivül, különösen amidőn bűnbocsánatról van szó. A pusztába küldött bakkecske csak azt jelképezi, hogy az isten az ő népének bűneit eltávolítja hozzáférhetetlen helyre (innen a bűnbak kifejezés), Némely bibliamagyarázók ezzel szemben A.-t egy pusztai gonosz szellem nevének tekintik, a bakkecske elküldése pedig szerintük egy régi népszokás maradványa.