Ázsia azon vidékeit, hol a szőllő megterem, jobbára olyan népek lakják, melyeknek vallása tiltja a borivást, azért azután csak a keresztények és zsidók készítenek némi bort; de ez távolról sem fedezi a szükségletet. Leghiresebb a persa sirászi bor ezenkivül a Szmirna vidékén termő muskotálybort és a palesztinai libanon d'oro és ula-i borokat dicsérik, melyek a délvidéki aszúborok jellegével birnak. A szőllő Ázsiában sok felé igen jól diszlik, de vagy aszúszőllőt készítenek vagy szörpöt és serbettet főznek belőle.
l. Kolera.
Ide tartoznak a közönséges méh ciprusi és kaukázusi fajtái, továbbá az Apis dorsata, Apis florea és Apis indica. A ciprusi méh főleg Ciprus szigetén található, de Dél-Európában is el van terjedve, így Dél-Franciaországban Dél-Olaszországban, Szicilia szigetén, Dalmáciában. Nagyságra és testalkatra nézve az olasz méhhez hasonló, de színe, sokkal szebb; tora veresebb, potroha szebb sárgaszínü, mint az olasz méhé, s szőrezete fehérebb; szorgalmas gyüjtő, a telet jól kiállja s nem rajzik sokat, de igen ingerlékeny miért is tenyésztése nagy ügyességet követel. A kaukázusi csinos és nagyon szelid méhfajta, fulánkját úgyszólván nem is használja, de lusta, keveset gyüjt. Az Apis dorsata florea és indica csupán Ázsiában találhatók; legérdekesebb ezek között az A. dorsata, melynek két fajtája ismeretes: az egyik sárgaszínü, vadtermészetü, a másik fekete színü, szelidtermészetü állat. Az első magas fák tetejére v. kiálló sziklafejekre nagy lépet épít; ha a benszülöttek, mézet szedve, bolygatják, a háborgatókat megtámadják, s ha dühösek az üldözéssel nem akarnak felhagyni miért is ilyenkor a mézszedők csak csellel birnak a méhek szúrásaitól menekülni. E csel abban áll, hogy az üldözött egy fagallyat vesz kezébe s ezzel bemenekül vm. közeli folyóba s ott alámerül; alámerülés után a gallyat elbocsátja, maga pedig a viz alatt másfelé úszik. A méhek követik az úszó gallyat s így az üldözött megmenekül. Egy ázsiai méh Bambera név alatt ismeretes, de ez is valószinüleg csak az A. dorsata.
l. Szibéria és Transzkaukázia.
Ázsia földrajzának, történelmének, az ázsiai vallások, ny elvek, erkölcsök és irodalmak vizsgálására alakult egyesületek. A legrégibb a «Bataviansch Genootschap van Kunsten en Wetenschappen», Batáviában 1779-ben alakult; kiadványai: Verhandelingen (1779 óta), Tijdschrift voor Nederlandsch Indie (1842-53) és Tijdschrift voor Indische Taal-, Landen Volkenkunde (1853 óta). Valamivel későbben alakult meg az Asiatic Society of Bengal, melyet 1784-ben Jones W. alapított; kiadványai: a híres Asiatic Researches (Kalkutta, 1788-1836 20 köt.) és a Journal of The Asiatic Society (1832 óta); ez utóbbi 1865 óta két szakra (természettudományi és bölcselet-történelmi) van beosztva; hozzájárulnak még az ülésekről kiadott jelentések (Proceedings). A társaság egy osztálya India természeti állapotápak ismertetésére külön Transaction-okat is adott ki (1829-32, 2 köt.). Ezen társaságnak felügyelete alatt jelenik meg 1846 óta Kalkuttában a Bibliotheca indica is, a Kelet ismeretére vonatkozó forrásmunkák gyüjteménye, amely eddig is több mint 500 füzetet foglal magában. 1884-ben a társaság 100 éves fennállásának emlékére kiadta a Hörsch tiszteletbeli titkártól irt Centenary Report-ot. A XIX. században különösen Nagy-Britanniában és Franciaországban számos hasoncélu egyesület keletkezett. A jelentősebbek: a Société asiatique Párisban; kiadványai (1822 óta) a Journal asiatique és a Collection des auteurs orientaux. A Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland Londonban; kiadványai a Transactions (Lond. 1824-34, 3 köt.) és a Journal of The Royal Asiatic Society 1834 óta; az American Oriental Society Bostonban; kiadványai: a Journal (1850 óta) és a Proceedings. Az Oesterr. Morgenländische Gesellschaft Bécsben; kiadványa a Blätter (1854 óta). A Deutsche Morgenländische Gesellschaft Lipcsében; kiadványai 1846 óta a Zeitschrift és az Abhandlungen zur Kunde des Morgenlandes. Szükebb körre szorítkoznak: a Société orientale de France Párisban (1842 óta), amelynek kiadványa: a Revue de l'Orient, de l'Algérie et des colonies; az 1859-ben Alexandriában alapított Institut égyptien, amely 1862 óta Bulletin-eket és Mémoirokat ad ki. Ide tartoznak. a Palesztina-átkutatására és a bibliai archeologia művelésére alakult társaságok is: az 1850-ben alapított Literary Society of Jerusalem (több év előtt feloszlott), az 1870. alapított Society of Biblical Archaeology (ebbe olvadtak bele a régebben alakult Anglo-Biblical lnstitute, a Syro-Egyptian Society, a Chronological Institute és a Palestina Archaeological Association), amelynek kiadványai a Transactions (1872 óta) és a Proceedings; az 1865-ben alakult English Palestine Exploration Fund, amely kiadja a Quarterly Statements-t, 1872-79-ig a szent földet egészen fölmérette és a mérések eredményeit egy uj térképben (1880 és 1882) és ennek kiséretében magyarázó szövegben tette közzé. Hasonló célu társaság alakult Amerikában és Németországban is. Megemlítendők még: a beiruti társaság az ugyanottani maronita tud. társaság (mindkettö 1882 óta ad ki közleményeket), a Kon. Institut voor de Taal-, Landen Volkenkunde van Nederlandsch Indie Amsterdamban (1853 óta adja ki. Bijdragen-jait), a konstantinápolyi Es-sark, a szt.-pétervári régészeti társulat keleti osztálya (kiadványai: Trudy) a Madras Literary Society, a Literary Society of Bombay, amelyek 1828 és 1829-ben a Royal Asiatic Society-val egyesültek, végül az igen fontos China branch of The Royal Asiatic Society Hongkongban, mely 1848 óta néhánv kötet Transactions-t adott ki.
titkos társaság, mely 1780-ban Ausztriában keletkezett s innen Németországra is kiterjedt; tendenciája és berendezése hasonló a rózsa-keresztesekéhez.
l. Török birodalom és Ázsia.
Ázsia legnevezetesebb tyúkfajtái: a Kokhinkhina, a Brahmaputra, a malaj-i s az indiai viador.
l. Agio.
A fonóiparban felhasznált rostos anyagok, minő a len, kender juta stb. akkor, midőn még a növény szárán vannak, farészekkel, gummiszerü anyagokkal és fehérnyeszerü vegyekkel is telítvék. Ezen anyagok egy részét ki kell oldanunk, hogy a rostok feldolgozhatókká váljanak. A kioldást Á.-nak nevezzük. Az Á. v. lassu korhasztás, v. oldószerekkel való kezelés. Az első esetben természetesnek, az utóbbiban mesterségesnek mondjuk. A természetes áztatás a kivitel módozata szerint a következő csoportokra osztható: 1. A harmat-Á., ez csak oly helyen alkalmazható, hol nagy mértékü a harmatképződés, s lényegében abban áll, hogy gyepen kiterítjük az áztatandó terményt s addig hagyjuk ott; mig a farészek törékenyekké válnak, s a rostokról könnyen leválnak. Kedvező időjárás esetén ezen áztatási mód adja a legszebb terményt. 2. A folyó vizben való Á., amelynek lényege az, hogy az áztatandó terményt oly partrészek mentén fektetik a vizbe s terhelik meg kövekkel, hol a viz sekély és lassu folyásu. Ezen eljárás jó eredménnyel jár, de mert a korhadás folytán keletkező vegyületek a halakra káros hatásuak, azért ezen eljárás sem ajánlatos. 3. Az álló vizben való Á. legjobb kiviteli módja abban áll hogy az áztatandó termény oly medencékbe helyeztetik, amelyek vizzel telíthetők s amelyekből a viz lecsapolható. Ezekben a korhasztás a viz lassu hozzá folyasztásával szabályozható. Ez a leggyakrabban alkalmazott eljárás. Néha lecsapolható medencék helyett mocsarakba rakják az áztatandó terményt. Az ily mocsárvizben való áztatás ugyan gyorsan halad, de a termény festődik s a sártól piszkolódik, miért is értéke csökken.
A mesterséges Á., v. meleg vizben való Á. lényege, hogy az áztató viz hőfoka 30° C.-nál nagyobb. Minél nagyobb a hőfok, annál gyorsabb az Á. Az Á. hatályát alkalikus vegyületek hozzáadásával is növelhetjük. A hőfok s alkalikus vegyületek mennyiségének fokozásával az Á. idejét tetszőlegesen csökkenteni lehet, így p. mig a len az álló vizben való áztatásnál 8-14 napot szükségel, addig a mesterséges Á.-nál 2-4 nap alatt sőt 150° C. fürdőben 1-2 óra alatt befejezhetjük az Á.-t.. A gyorsított Á.-nál könnyen előáll a túláztatás, v. azon állapot,.a midőn már a rostszálak anyaga is oldatik. L. még Kender és Len.
Á. a mezőgazdaságban a takarmányelkészítesek azon neme, melynél a takarmányt valami sajtárba v. kádba rakják s annyi vizet öntenek reá, hogy ellepje, és abban kellő meglágyulás végett 24-48 óráig állni hagyják. Áztatni főleg csak az érdes takarmányféléket, p. a polyvát célszerü, a közéletben azonban gyakrabban áztatják a sertés számára a szemes eleséget, de azt előnyösebb darálva etetni. A korpa és olajpogácsa áztatása se bizonyult célszerünek. Á. alatt értjük még a rétöntesi módok legegyszerübbjét is, melyet csak igen csekély lejtősségü területen szoktak alkalmazni és mely abból áll, hogy kellő irányban megfelelő számu árkot ásunk, melyekből az azokban összegyült vagy az azokba beeresztett viz a rétterületen elszivárog. Az Á.-nak csupán nedvesítő hatása levén, csak jó és áteresztő talajon mutat hatást és főleg olcsósága, valamint más tökéletesebb öntözési mód alkalmazhatatlansága teszi ajánlatossá. L. Rétöntözés.