bajfűfa Melius Juhásznál, borostyánkő Molnár Albert és Comenius szótárában (Laurus L.), a róla nevezett család génusza. örökzöld fák bőrnemü váltakozó levelekkel, a levelek tövéből eredő nyeles, ernyősen csoportosuló vagy igen kurta-bogas virágzattal, kétlaki vagy páros éltü virágokkal s ellipszid csonthéjas gyümölccsel, mely alatt a lepelnek majdnem tányéralaku alja látható. 3 faja közül a Laurus Canariensis Webb (Kanári B.) Madeirán meg a Kanári szigeteken honos a L. glauca Thunb (dereszöld B.) japáni; gyümölcséből kövér olajat sajtolnak. Legnevezetesebb a nemes babérfa (L. nobilis L.) 5-18 m. magas; koronája igen ágas, ága kopasz, sűrűn leveles; levele 6-10 cm. hosszu, hosszas lándsás v. tojásdad, bokros, fényes zöld; virága zöldes- v. sárgásfehér, gyümölcse egész 2 cm. hosszu, vékonyhusu kékesfekete és egymagu. A babér hazája Ázsiának meleg vidéke, Sziriában meg a ciliciai Tauruson nagyon közönséges. Európa mediterrán vidékén eredetileg nem honos, ide a régibb korban ültették, azóta mindenfelé termesztik, sőt Svájcban, Angol-, Skót- és Irországban is félig-meddig elvadult. Hozzánk legközelebb Abbaziában van babérliget. Másutt csak díszül tartják, hidegházban kitelel. Kellemes fűszeres illatu és ízű leveleit (folia Lauri) régebben orvosságnak használták, ma mint ételfűszer (savanyu passzulyba és burgonyába, hordós káposztába, a nyúlpecsenye levébe, általában vadsült tejfölös levébe, ecetes uborkához), ecetbe és likőrbe, füge és édesgyökér bepakolására használatos. Olasz-, Francia- és Spanyolországból jut a kereskedésbe.
Gyümölcse (Baccal Lauri) szárazon zöldesbarna, meglehetős erős kellemetlen zamatos keserű ízű, zsiros fűszeres. Tartalma 0.80 % párolgó olaj, 1 % kristályosítható, szagtalan és íztelen, elillanó, vizben oldhatlan babéranyag (Lauxin; Cindex 22 Hindex 30 Oindex 3), 12.8 % zöld kövér olaj, 26 % keményítő stb. A nép gyomorerősítőnek, füstölőnek, válamint baromorvosságnak, elpárolgó olaját (oleum lauri aethereum) kronikus bőrkiütések és férgek ellen használják. Gyümölcséből kifőzés és sajtolás utján különösen a Gardatónál szép zöld, félig folyékony babérolajat (oleum laurinum) is nyernek, mely közönséges hőfoknál szemcsés, zsirnemü állományu, erős füszeres szagu s babérstearinsav (laurostearin) tartalmu. Bedörzsölésre és bebalzsamozásra használják. A lappoknak és szamojedeknek kedvelt izgató és élvezeti szere. A melegebb vidéken a mészárosládát kenik be vele, mert ez az embernek egyáltalában nem kellemetlen szag a legyet elriasztja.
AB.-t vagyis a görögök Daphné-ját régebben bálványfának tekintettek s Apollónak szentelték. Nagyrabecsültetését örökzöld hervadatlan lombjának köszöni; a dicsőség és érdem jelképe lett. A tébaiak a 9 esztendőnként ünnepelt daphnephoriákon az ajtókat, a házi isteneket, az ősök képeit babérágakkal ékesítették. Apolló papjai is babérkoszorut viseltek, hogy prófétai álmot lássanak, e célból vánkosuk alá is babérlevelet tettek. Áldozat alkalmával B.-t égettek s a csendes égés rossz idő, a ropogás és pattogás ellenben szerencse jele volt. Az ókorban gyakori balhiedelem volt, hogy a B.-ba a mennykő belé nem üt, ezért Tiberius császár, mihelyest zivatar kezdett mutatkozni, fejére babérkoszorut tett. A régiek azt is hitték, hogy a babérlevél élvezete igazmondó és jósló itétetet is kölcsönöz (daphnomanteia), ezért. Pythia, midőn a háromlábu jósszékhez ment, babérágakkal volt körülcsavargatva, babérlevelet kellett rágnia, azért Daphnephagos mellékneve is volt. Apollo is babérággal vonult be Delfibe. A B. Orestesnek elásott engesztelő áldozatából sarjadzott volna. Ezek folytán a B. Görögországban hamar elterjedt s más istenes dolgok végzésekor is használták. Babérág lett az énekesek jelző növénye s mint Corona triumphalis l. Koszorú) a győztes hadvezér és költő homlokát diszítette. Ezen a réven lett a babérkoszoru később a kitüntetés szimboluma, a doktorrá avatottat is gyümölcsös babérággal koszoruzták s a baccalaureus (a. m. babérbogyós) kitüntető szó innen ered. A mai görög nép virágvasárnap a babérágat a templomba viszi. Hazánkban a B. nem honos s igy a nép életével kevésbbé forradt össze.
(Lauraceae, Laurineae, növ.), melegtartományi kétszikü örökzöld fák vagy cserjék, a sokanyásak rendjében, melléklevelek nélkül. A gyakran egyivaru, csillagszerü, kettős, hármas és négyes tagu virágok leple kétsoros, kehelynemü, a him négysoros, de a belső sor álhimekké alakul, egyrekeszü, de három levél alkotta termőjökből egymagu csonthéjas vagy bogyó-gyümölcs lesz. Mintegy 1000 faja él a meleg tartományokban, minden részökben elpárolgó olaj van, azért többnyire füszer- és orvosi növények. Az örökzöld erdőknek jelentékeny alkotó részei. Európában csak a babérfa nő közülök.
(növ., Salix pentandra L.), egész 7 m. magas, öthímes fácska v. cserje. Hazánkban inkább az északi megyék lápos helyein gyakori. Tojásdad levele szélességével, valamint a felszín ragyogó színével a babérfa leveleit utánozza. E levél dörzsölve jóillatú s a levélnyél, valamint a levél szélén levő fogak is jószagú mézgát izzadnak. A Salix Silesiacával s néhány más apró bokros fűzzel együtt legfentebb terjed a füzek közt a hegyeken; a Felkai völgy alatt 1000 m -nél nagyobb magasságban terem. Meszestalajú vidéken is nő, p. Lucski, Stubnya körül. Németország É-i és közép részein díszfának ültetik. Kesernyés összehúzó izü héját néhol a kinin potlószereül használják, állítólag váltóláz ellen is jó.
l. Babérfa.
1. Vince, szül. Hodony temesmegyei községben, 1822. Tanulmányait Temesvárott, Szegeden s Karlócán végezte, honnan Aradra a teologiára ment, majd Kecskeméten s Budapesten jogot hallgatott. 1846. az aradi gör. kel. román tanítóképzőintézetnél mint tanár, 1849. mint tanfelügyelő működött Krassó, Temes és Torontál vmegyékben. 1849. az aradi egyházmegye Bécsbe küldte, hogy e püspökség érdekeit a birodalmi kormánynál képviselje; 1849. Bécsben a birodalmi törvények és kormányrendeletek lapjánál a román szöveg szerkesztője volt; 1851. a legfőbb törvény- és semmítőszéknél tanácsi titkárrá, 1859. valóságos udvari tikárrá nevezték ki; 1862-63. a m. kir. kancelláriánál a bűn- és fenyítő-, továbbá a kegyelmi ügyek előadója; 1863. a budapesti kir. tábla ülnöke, hol ez évi aug.-tól 1869 ápr.-ig működik. Három ízben orsz. gy. képviselő volt. Főnyi Mocsonyi Andrással együtt ő vívta ki az 1864. karlócai szerb kongresszuson a románság hierarkikus elválását a szerbektől; a magyar országgyülésen ugyancsak a Mocsonyiakkal egyetemben megalkotta a román nemzetiségi pártot. B. családi neve Caluser. A B. nevet 1818 óta viseli családja, amikor B. Jakab, ki gyermektelen volt, adoptálta Caluser Gergelyt Mosnicából (Temesm.); ennek fia B. Vince. B. a román akadémiának tagja, ahol leginkább történelmi értekezéseket tett közzé. Nevezetesebb munkái: Sprachen u. Nationalitäten-Frage in österreich. (Von einem Romänen, 1860. Megjelent román nyelven is.)
2. B. Viktor dr., szül. Bécsben 1853. Orvosi tanulmányait részben a budapesti, részben a bécsi egyetemen végezte, ahol 1877. oklevelet nyert. Ismeretei gyarapítására fölkereste a külföld legkiválóbb férfiait, Párisban Cornilt, Pasteurt, Berllnben Virchowot, Kochot. A budapesti egyetemen mint a bakteriologia rendkivüli tanára működött. Bratian J. és Sturdza D. miniszterek meghívására Rómániába ment, ahol rendes egyetemi tanárnak nevezték ki, külön törvénnyel szabályozvá dotációját. Művei megjelentek magyar, román német s francia nyelven: A bakteriologia rövid tankönyve, orvosok használatára; Les bactéries et leur tole dans l'anatomie et l'histologie pathologiques des maladies infectieuses (I. kiad. Páris 1885., II. kiad. u. o. 1866., a III. kiad. sajtó alatt) stb.
3. B. Aurel, dr., B. Vince legidősebb fia, szül. Bécsben 1852.; a reáliskolákat Budán s a műegyetemet Pesten végezte. Miután tanári s doktori oklevelet nyert a kémiából, fizikából s ásványtanból, elment Heidelbergbe, Bunsen laboratoriumába. A brassói gör. kel. főgimnázium megválasztotta tanárnak, ahol három évet töltött; innen Bukarestbe hívták meg a felsőbb gyógyszerésziskolához tanárnak s egyúttal testvére, B. Viktor dr. bakteriologiai és patologial intézetéhez a kémiai vizsgálatok vezetesére, ahol most is működik.
(Babaeuf) Ferenc Noël, francia jakobinus, szül. St.-Quentinben 1764 nov. 23., megh. 1797 máj. 27. 16 éves korában árvaságra jutott s később egy kataszteri bizottság tagja lett. Mikor a forradalom kitört, odahagyta állását és a forradalom szolgálatába állott. Az amiensi Correspondant Picard-ban közölt néhány cikke miatt a kormány elfogatta és Párisba vitette; itt azonban 1790. fölmentettek. Később, Robespierre bukása után, B. Cracchus álnév alatt Le tribun du peuple c. hirlapjában a tömeg uralmát hirdette és a földbirtok uj fölosztását követelte. Rövid időre elzárták; de ez nem akadályozta meg abban, hogy fölforgatási eszméit annál féktélenebbül hirdesse. Számos bukott jakobinus szegődött hozzá és formaszerü összeesküvést szőttek, mely a direktórium megbuktatását és az 1793. demokratikus alkotmány visszaállítását célozta. A direktórium B.-t, Darthét és az összeesküvés több cinkosát 1796 májusban ¦elfogatta és a hazaárulás
vádja alatt Vendômeban külön törvényszék elé állította. Midőn a halálos itéletet neki és Darthének (1797 máj. 23.) kihirdettek, a fölolvasás közben tőrt szurt mellébe. Darthé követte példáját és azonnal meghalt; B. életben maradt és a nyaktiló alatt végezte életet.
kis sziget Timortól é.-ra, a Wetter és Kambing szigetek közt.
(Bábisták)jelen századunk harmincas éveiben Persiában keletkezett mohammedán szekta, melynek alapítója a Sírázból származó Ali Mohammed. Ez 1835-ben 23 éves korában a siiták szent bucsuhelyére Kerbelába zarándokolt és az ott hallgatott előadások révén a vallásos miszticizmust karolta fel. Ez idő után a népnek vallásos előadásokat tartott, melyekben az iszlám közönséges felfogásától eltért. Elragadó ékesszólásával rajongásig lelkesitette hallgatóit. Nemsokára már nyiltan az iszlám reformátorának mondta magát és mint ilyen a báb (kapu) címet használta, ő lévén az igaz istenismerethez nyiló kapu. Hívei közül sokan az istenség inkarnációját látták benne. Egy uj Koránt irt arab nyelven, valamint számos vallástani iratban tanait részletesen kifejtette. Isten- és világfelfogása az emanáció elméletén alapszik. Az iszlám sok rituális törvényeit, az eledelre vonatkozó korlátokot mellőzi, a tiszta és tisztátalan közötti külömbséget eltörli és a fősúlyt a vallás szellemi felfogására helyezi; a más vallásvakkal való érintkezés tekintetében szabadelvü álláspontot foglal el. Legfontosabb reformja a nők társadalmi felszabadítása; megszünteti a nők elfátyolozását, megnehezíti a házasság felbontását. Egy lelkes kazvini nő, Zerrin Táds, kit hívei «kurrat el ajn» (a. m. szem gyönyörüsége) címmel tisztelték meg, az uj próféta tanainak legelső hirdetői közé tartozott. A kormány eleinté nem lépett fel túlságos szigorusággal a B.-k ellen, megelégedett azzal, hogy a prófétát őrizet alá helyezte, anélkül azonban, hogy híveivel érintkezését és levelezését megakadályozná. Midőn azonban a B. tan követői a hatóság ellen is engedetlenséget mutattak, Naszreddín-sáli mindjárt trónralépte után (1848) erélyesebben lépett fel a B. szekta hivei ellen, kik Huszein Busrevi vezérlete alatt a hatalom ellen elkeseredett ellenállást fejtettek ki. Mázendránban Seich Tábarszi sirja mellett egy fellegvárban négy hónapon át védekeztek; legyőzetésük után mindnyájukat halálra itélték. Ezzel a titkos B.-k kiméletlen üldözése megindult; magát a prófétát hű apostolával, Mollah Mohammed Alival együtt 1849-ben Tobrizben főbelőttek. Az uj Báb Mirza Jahja Bagdádban telepedett le, ahol a hozzá zarándokoló hívek nagy számával érintkezett. Ezeknek a nyilvános lázadást eltiltotta, míg ő maga nem híja fel őket ily fellépésre. De csakhamar nehány bábi által a sah élete ellen kísérelt merénylet (1852) fokozta a kormány szigoruságát; 40-et közülük nagy kínok között kivégeztek és azóta a bábizmushoz való szegődést főbenjáró bűnnek tekintik. Mindamellett a B.-k propagandája titokban nem szünt meg, és az uj tan hívői nemcsak Persiában, hanem török területen is nagy számmal vannak elterjedve; befolyásuk a szellemek szabadabb irányára nyilvánvaló. A B. szekta hívei két felekezetre oszolnak: a Szubhi Ezel vagyis Mirza Jahja, és a Huszejn Ali vagyis Bei felekezetekre; aszerint amint az egyiket vagy másikat ismerik el Bab jogos utódjának. Huszejn Ali (Behaulláh) 892 októberben Akkában meghalt. Tanaik részleteire nézve a legujabb időkig, azok alapján, amiket a modern Persiát tárgyaló munkákból és útleirásokból tanulhatni lehetett, csak felszines ismereteket lehetett kapni. Most magától a szekta alapítójától eredő számos arab és persa nyelven írt értekezés került a pétervári könyvtárak birtokáha, és Rosen Viktor bárónak a könyvtárakról szhló katalogusaiban vannak ismertetve és részben kiadva. A persa bábikkal folytatott közvetlen és beható érintkezés úgymint egyéb eredeti források alapján készült az e szektát ismertető legalaposabb munka Browne Edward-tól, A traveller's Narrative written to illustrate the episode of the B. (2 kötet, Cambridge 1892), valamint ugyancsak a szerzőnk értelmezései a Journ. of Royal Asiatic Society 1889-92. évfolyamaiban.
Babiagora (Babagura), a Kárpátok éNy-i határláncolatában a nyugati Beszkidek (l. o.) egyik csoportja, mely Árvamegye északi határán, részben már Gaiiciában a polhorai hágótól (809 m.) a Visztulába ömlő Skawa völgyéig, illetőleg a Fekete Árva és Skawa közti podvilki vagy Beszkid hágóig (703 m.) terjed. Az árvai lapályból elég gyorsan emelkedik fel; főgerince a polhorai hágótól az ország határa mentében a Beszkid hegyen (923 m.) át éK felé csap a Madralowáig (1170 m.), innen D felé hajlított félkörben Kh felé fordul egészen a felsőlipnicai és wilcznai völgy közti mély nyeregig (986 m.), innen hosszu háttal éK félé fordulva egészen a Skawa és Bysztra völgy képezte kanyarulatig. A lipnicai nyereg két főcsoportra osztja; a nyugatiban a Brana (1517 m.) és Szokolica (1367 m.) mellett maga a B. csúcs (1725 m.) a keletiben a Polica (1367 m.) emelkedik legmagasabbra. A B. hegység főgerince meredeken emelkedik, oldalait fenyves, derekát gyalogfenyő fedi, csúcsán csak gyér fű terem az összehalmozódott sziklák közt. Déli lejtői szelidebbek, északi lejtői meredekebbek, völgyei kevéssé lakottak, nehezen járhatók. Ha a B. «fejkötőjét felteszi», rossz időt várhatni. A polhorai hágótól Ny-ra az Osszus hegycsoport emelkedik a Pilszkóval (1557 m.). A B. túlnyomóan kárpáti homokkőből áll. A B. (a. m. asszony, nagyanya) szláv istenségtől vette nevét, melyet a pogányok a hegy csúcsán imádtak; napforduló idején a gorálok még ma is tüzet gyujtanak a hegyen s azt hiszik, hogy a boszorkányok ott gyülnek össze. A hegység legjobban a polhorai fürdőből (D felől) v. Zawojából (é felől) mászható meg. Csúcsán 1876-ban József nádor látogatásának emlékére obeliszket állítottak fel. V. ö. Wespl E.: Egy nap a B.-n. (Magy. Kárpátegy. évk. V. 234-247.) Jablonszky János: Kirándulás a B.-re. (Földr. közlemények. II. 368-378.) Matzura J.: Illustrirter Führer durch die Beskiden. (Teschen 1891). Hunfalvy J.: A magy. birod. természeti viszonyainak leirása. I. 172-174.
(ejtsd: babics-gyálszki) Ljubumir, jelenleg a legkedveltebb horvát regényiró. Szül. a zágorjei Gredicában 1854 okt. 26. Jelenleg a horv. szlav. dalm. kormánynál fogalmazó. Az irodalom terén először 1884. lépett fel, mikor Gjalski álnév alatt első Batoric c. regénye a Vienac nevü szépirodalmi lapban megjelent. Később ugyanezen lap számára még több regényt és elbeszélést irt. Iz varmegjinskih dana (A vármegyei napokból) c. könyve 1881. a Matica Hrvatska kiadásában jelent meg.