(ang., ejtsd: bébi) a. m. kis gyermek.
(Babyllus, Babylla, szent), Zebinus után 237-től antiochiai püspök. Husvét előestéjén valamelyik császárt, valószinüleg Deciust, nagy vétkei miatt eltiltott a keresztény isteni szolgálatban való részvevéstől. E miatt börtönbe került és kegyetlen kinzásokat szenvedett s 250-ben vértanuhalált halt. Kivánságára láncait, mint érdemjeleket, vele temették. Sirja fölött később templom épült, úgyszintén Daphneban is, hol Apollón jósdája volt akkoriban, s hova Gallus császár szt. Babylas ereklyéit vitette. A jósda 362. leégett s ez alkalommal Julianos, a hitehagyott, haragjában az antiochiai templomot bezáratta, kincseit pedig elvette. Szt. Babylas ereklyéi a keresztes hadjáratok alatt Kremónába kerültek. Emléknapja a római egyházban jan. 24-én.
(azelőtt Bacalhao), magas hegyekkel borított sziget Uj-Fundland K.-i partja mellett, 7 km. hosszú és 2 km. széles.
(lat.) a. m. bogyó, puha és fel nem nyiló gyümölcs, p. a szőllő, az egres, a tök. B. Lauri, babérbogyó. B. juniperi, borókabogyó B. Spinoe cervinoe, a varjutövis benge (rhamnus catarthica) bogyói.
(Baka) Péter. református lelkész a XVII. században. Szatmár vármegyében született, iskoláit is itt végezte, azután Hollandiában a franekerai egyetemen több évet töltött; haza jőve a nagyváradi reform. kollégiumban volt tanár, de innen részint kötekedő magaviselete részint mér téktelen életmódja miatt távoznia kellett, s rá egyes refermátus főurak házaiban tartózkodott, 1666-ban pedig Kemény János volt fejedelem özvegyének, Lónyay Annának udvari prédikátoera lett. Munkái: De signis sextae quae est de probationibus spirituum. Pars altera, continens spiritus Posoniensis in Hungaria; qui anno 1641 et 1642 apparuisse dicitur. Trajecti ad Rh. Defensio simplicitatis ecclesiae Christi. Fhranekerae 1653. Rákóczy Györgynek ajánlva. Ezen ajánló levelében azt fejtegeti, hogy a harcokat és tudományokat kedvelő Magyarország miért nem versenyezhet más nemzetekkel akadémiák felállításában stb. V. ö. Bod P., M. Athenás 250. l. Szabó Kár., Régi magyar könyvt. I. 437.
v. bakkahiri, v. bakuri. v. puri. papuri, Brazilia egyik indián törzsének különböző nevei.
(Baccalarino, Bachalarino;aközépkorban fanciául: Bachelier, olasz: Bacceliere, ang.: Bachelor). A szó eredetét megmagyarázva, l. Babérfa alatt. A XIII. századtól kezdve IX. Gergely pápa által a párisi egyetemen behozott elnevezése azon tanulóknak, akiknek a vizsga kiállása után megengedtek, hogy bizonyos tantárgyakból előadásokat tarthassanak. Rang szerint voltak egyszerüek (simplices s. biblici, ad biblia), futók (currentes s. sententiarii) és kiképzettek (formari). Később általánosan elterjedt az egyetemeken ez az elnevezés és intezmény, és azt az akadémiai fokot jelentette, melyet a tanulónak a doktorság vagy magiszterség előtt el kellett nyernie. Franciaországban ez jelenleg is így van.
B. artis musicoe, akadémikus méltóság, mely Angolországban a zenetudományok körébe vágó értekezés által nyerhető el. Ily zenei akadémikus méltóság csakis Angolországban, s ott is csak az oxfordi és cambridgei egyetemen létezik és pedig két fokban, u. m. a baccalaureus és a magasabb foku doctor címen. Professor musicoe tulajdonképen csak az oxfordi egyetemen van; Cambridgeben és Londonban (a Gresham-féle kollégiumban) csak lector-ok tanítanak. - Hogy valaki baccalaureus lehessen, arra szükséges: hogy 7 évig tanulta legyen a zenét elméletileg, amellett, hogy azzal gyakorlatilag is foglalkozott; továbbá megkivántatik, hogy zenei tehetségét nyilvánosan bebizonyítsa és úgy tehetségét, mint képzettségét zenei tekintélyek bizonyítsák. Azonkívül a baccalaureus-jelöltnek egy többszólamu cantatet kell zenekarkisérettel irnia, s egy kitüzött napon előadnia; végre öt év lefolyása után a B. haladásának felmutathatása esetén a doctor címért folyamodhatik.
(ejtsd: bákkárá), kis város Meurthe-et- Moselle francia départementban a Meurthe mellett (1886) 5257 lak. 1766-ban alapított kristályüveggyárral, amely e nemben Franciaországban a legkiválóbb helyet foglalja el, fa- és szénkereskedéssel; a XVIII. századból való szép templommal.
kedvelt hazardjátek, mely Franciaországból származott át hozzánk. Whist kártyával játsszák. Lásd még Hazardjátékok.
Alfréd, olasz államférfiu, szül. Russiban Ravenna mellett 1828 aug. 6., megh. 1890 okt. 2.-án. Bolognában tanult s mint húsz éves ifjú részt vett az 1848. szabadságharcban. A forradalom leveretése után Ravennában élt mint mérnök. 1872. Rómába hivták, s az állami folyamszabályozás és vízépítések főigazgatójává tették. Nagy része volt a Tiberis szabályozásában (1875), 1876-ban képviselőnek választották, s egyúttal titkári állást foglalt el a közmunkák miniszteriumában, 1878. pedig közmunkaminiszter lett. E tárcát majdnem öt évig vezette s különösen a vasúthálózat kibővítése körül szerzett nagy érdemeket. Visszalépése után Crispi, Cairoli, Nicotera és Zanardellivel az ú. n. pentarkiát alkotta. Depretis halála után is megmaradt ellenzékinek volt társával, Crispivel szemben, akkor is, midőn ez 1889-ben tárcával kinálta meg őt. Számos, különösen a vízi építésre vonatkozó szakmunkát írt.