sok éven át nyitrai ispán Kálmán király idejében. élt még 1111-ben is, midőn a király a nyitrai várjobbágyok és a zobori apátság közt a Vág folyón levő vámszedés miatt keletkezett viszálkodások alkalmából az apátság jogait megvizsgáltatta s az apátság 12 előkelő nyitrai ember tanuskodásávai bizonyította, hogy Szent István kora óta élvezte a Vág vizén szedett vámok harmadát. A tanuk közt volt Bacha ispán is. (Fejér- pataky L., Kálmán kir. okl., 43., 45. l.) Egy másik B. 1146-ban mint II. Gejza király blastusa (főkomornyikja) említtetik az ország főurai közt. (Árp. új okl., I. 58.)
város a porosz Koblenz kerületben, a. Rajna balpartján, bortermeléssel bőr- és lombfűrészgyártással, (1890) 1943 lak. Mellette a Rajnának a hajózásra veszélyes sellői voltak, melyeket azonban sziklarepesztésekkel eltávolítottak.
Dániel. ág. ev. főesperes és a Kisfaludy-társaság levelező tagja, szül. Ratkón, Gömör vmegye, 1840 jun. 18. A gimnáziumot Sajó- Gömörön, Iglón, Rozsnyón és Eperjesen, a teologiát Eperjesen és Bécsben végezte. 1873. hivták meg Budapestre a tót ev. egyház lelkészévé, 1874. esperessé választatott. Irodalmi téren kiváltképen a magyar költők műveinek tót nyelvre fordításával foglalkozik; ezért a Kisfaludy-társaság 1879 jan. 29. levelező tagjai közé választotta; székfoglalóját Szladkovics András Detván cimü költeményéről tartotta 1880 jan. 28., mely az évlapokban jelent meg. Már teologus korában munkása volt az irodalomnak, költeményeket és novellákat irva és fordítva magyar, német és lengyelből a Sokol (Sólyom), Orol (Sas) és Priatel skoly a literatury (lrodalom- és iskolabarát) cimü tót lapokba. Ittjelentek meg fordításában Arany, Petőfi, Gyulai, Szász K., Dalmady, Győry Vilmos, Tóth Kálmán, Kiss József, Lauka és Balázs Sándortól versek, beszélyek, Greguss meséiből és Jókaitól sok kisebb mű, továbbá a tót közművelődési egyesület: Vlast és Svetje (Haza és a világ), Slovenské Noviny (Tót ujság) és az általa kiadott naptárban szintén több költemény és prózai fordítás magyar irókból; legutóbb Temérdek, Bartók, Szendrey Julia, Mikszáth, Zichy Géza gróf és Szabó Endrétől. Munkái: Nevädze (Buzavirágok) 3 kötetben, Szakolca 1870 (Költemények, novellák, rajzok); Duha na oblacéch (Szivárvány a felhőkön), Budapest 1851 (fordítás németből, aszketikus tartalmu); Zbože zouky (Kegyes hangok), u. o. 1885 (vallásos tartalmu lirai költemények és fordítások németből, magyarból); Lohynska zelina, u. o. 1886 (Lohinai fű Mikszáth-tól). önállóan és tót egyházi szaklapokban (p. Korhubev na Sionu, Zászló a Sionon) jelentek meg egyes egyházi beszédei és vallásos tartalmu költeményei is tót nyelven. Lefordította az angol misszió által kiadott aszketikus tartalmu, egy-két ivnyi terjedelmü iratkák (Budapest 1874-1884) több mint 50 darabját. Átnézte és sajtó alá rendezte Sartorius Dániel Postilláját két kötetben (Budapest 1874) és Diarium biblicum-át (u. o. 1879) és a legújabban megjelent, Czékus István püspök által kiadott Magyar Agenda két kötetét. 1891 szept. 24-én a Luther-Társaság alelnökévé választatott. Mint ilyen a Luther-Társulat kiadványait rendezi.
(ejtga: bács) Dallas Sándor, amerikai mérnök, szül. Filadelfiában 1806 jul. 19., megh. Newportban 1867 febr. 17. Franklin Benjámin dédunokája. 1827. a filadelfiai egyetemen a természettudományok tanárává lett; 1836. a Girard- College elnökéül választatott, ezután pedig Európába jött, hogy itt Anglia, Francia- s Németország és a Svájc nevelési rendszerét tanulmányozza. 1838. visszatérve hazájába, szülővárosa oktatás- és nevelésügyét szabadelvü irányban iparkodott szervezni. 1842. befejezvén az iskolák szervezését, 1843. ismét elfoglalta egyetemi tanszékét. Egyidejüleg az Egyesült-Államok kormánya Hassler utódjául az Észak-amerikai partfölmérések felügyelőjévé nevezte ki.
B., angol zeneművész fitestvérek: 1. Ferenc Ede, szül. Birminghamban 1833., megh. u. o. 1858-ban. Hauptmann és Plaidy tanítványa Lipcsében; bejárta Német- és Olaszországot, Algériát. Zongora-, ének-, vonóshangszer-művei vannak, továbbá «Rübezahl» és «Ki milyen» ( Which is which) c. operái. - 2. Walter, szül. u. o. 1842., meghalt 1888 márc. 26. az előbb említetteken kívül Moscheles, Richter és Liszt tanítványa. Utóbbitól 1865. tért haza; mint karnagy és zongoramüvész az új-német zenei irány apostola.
(1872- 74), l. Tengeri tudományos expedició.
(ejtsd: baslé) János Lajos Tivadar. francia történetiró, Pissy-Pôvilleben (Alsó-Seine) szül. 1820. Pályáját Havre-ban kezdte, mint a törtenelem tanára. Utóbb a roueni felsőbb előkészítő iskola tanára és a város könyvtárosa lett. Művei közül megemlítendők: La guerre de cent ans (1852); Mahomet et les Arabes; Les Francais en Italie au XVI. siecle; Les rois catholiques D'Espagne (1853); Sur la methode historique (1850); Sur la formation de la nationalite francaise (1859); Les hommes illustres de France (1867); Cours d'histoire (1868-75, 3 köt.); Cours d'histoire de France (1871-74, 3 köt.) stb. Dezobry közreműködésével kiadta a Dictionnaire de biographie et d'histoire (9. kiad. 1883, 2 köt.) és a Dictionnaire général des lettres, des beaux arts et des sciences morales et politiques (4. kiadás 1875, 2 köt.) c. műveket.
(franc., ejtsd: bas'lié) a. m. Baccalaureus.
1. Miklós, francia építész és szobrász, szül. Toulouseban 1485., megh. 1566. Olaszországban Michelangelótól tanult. Franciaországban a renaissance építkezés egyik uttörője volt. 2. János Jakab, francia festő, szül. Párisban 1724., megh. u. o. 1805. Különösen virágokat és gyümölcsöket szeretett festeni s mint ilyent megbizták a sévresi királyi porcellángyár vezetésével. Irt egy könyvet is: Histoire et secret de la peinture a la cire, contre le sentiment du comte de Caylus (Páris 1755).
- hegység, Stiriában a Dráva, Messling, Sann és Drann között; K-en a Pettani-mezőbe olvad bele. Bár gnájszon nyugvó gránittömegből áll, egészen a középhegység tulajdonságai jellemzik. Felsőbb részeit erdők, alját Stiria legjobb szőllői takarják. Legmagasabb csúcsa: a Velka Kappa (1546 m.).
1. Simon, újabbkori héber iró és költő héberül irt mnnkáiban: Bacharach S.), szül. Liptó- Szt.-Miklóson 1823., megh. Budapesten 1891-ben mint a pesti izraelita hitközség pénztárnoka. A negyvenes évek elejétől fogva különböző héber folyóiratokban megjelent költeményei tágabb zsidó körökben ismeretessé tették nevét. Különösen a műfordítás terén jeleskedett; egyebek közt Lessing Bölcs Nátán-ját fordította héberre. 1868. megjelent Zemiroth Háárec címü munkája (magyar címe: Nemzeti énekek, héberre ford.) a legjelesebb magyar költőkből tartalmaz héber müfordításokat.
2. B. Vilmos, a jelenkori zsidó tudományos irodalomnak egyik legszorgalmasabb mívelője, született Liptó-Szt.-Miklóson 1850. Gimnáziumi tanulmányait Magyarországon (Besztercebányán és a pozsonyi ev. liceumban), első egyetemi évét a budapesti, a többi kettőt a boroszlói egyetemen, teologiai tanulmányait pedig a boroszlói rabbi- szemináriumban végezte. 1876-77. Szegeden működött mint rabbi; 1877. a budapesti orsz. rabbiképző intézet tanárává neveztetett ki, s azóta ez intézetben működik mint a bibliai tudományok tanára. 1878 őszét mint zsidó tábori lelkész töltötte a Boszniát okkupáló hadsereg főhadiszállásán. 1884. Bánóczival együtt megalapította a Magyar-Zsidó Szemlét, melynek hét évig volt társszerkesztője. Nagyobb munkái: Nizami's Leben u. Werke und der zweite Theil des Nizamischen Alexanderbuches (Lipcse 1871, Robinson S. által angolra fordíttatott); Muslicheddin Sá'di's Aphorismen u. Sinngedichte. Zum ersten Male herausg. u. übersetzt, mit Beiträgen z. Biographie Sa'di's (Strassb, 1878); A babyloniai amórák agádája (1878); Ábráhám Ibn-Ezra mint grammatikus (1881); Abulvalid Mervan Ibn-Ganaah élete és munkái (1885); Abulvalid M. I. G. szentirásmagyarázatából (1889); A középkori zsidó vallásbölcsészek szentirásmagyarázata Maimuni előtt (1892). Derenbourg Józseffel együtt kiadta Abulvalid nagy héber nyelvtárának arab eredetijét. összefüggő egészet alkotnak az agáda történetére vonatkozó következő munkái: Die Agada der Tannaiten (2 köt., Strassb. 1884 és 1890); Die Agada der babylonischen Amoräer (u. o. 1878); Die Agada der palaestinensischen Amoräer (I. köt., u. o. 1892). Ezeken kivül a különféle zsidó és nem-zsidó, német, angol és francia tudományos folyóiratokban számos dolgozatot közölt.