Baciccio

(ejtsd: bacsiccso) János Battista, olasz festő, szül. 1639-ben Genovában, megh. 1709-ben. Rómában tanult, hol VII. Sándor figyelmét magára vonta. Sok képet festett a római templomokba és nagy mestere volt a szinezésnek.

Bacillaria

Gm (növ.), a kovamoszatok csaladjának (Nitzschia-féle) génusza, individuumai szálasak vagy keskeny ellipszoidok, pálcika-alakuak (bacillum a. m. pálcika). Négy faja él a tengerben és a sósmocsarakban.

Bacillária-föld

l. Diatoma-föld.

Bacillus

l. Bakterium.

Bacčinci

kisközség Szerém vm. sidi j.-ban, (1891) 1326 horvát és szerb lakossal.

Back

(ejtsd: bekk). sir, György, angol tengerész, akinek nagy része volt az északnyugati átjáró kérdésének megoldásában. Szül. Stockportban 1796 nov. 6-án, megh. Londonban 1878 jun. 23-án. Már 1825-26-ban résztvett Franklin és Richardson utazásaiban. Azért nevezték őt ki 1833-ban azon expedició vezetőjének, amelyet az elveszettnek vélt Ross kapitány fölkeresésére küldtek ki. Miután 1834 április 25-én hirül vette, hogy Ross kapitány már kiséretével együtt visszakerült Angliába, elhatározta, hogy a Jeges-tengerhez megy. Jun. 7-én hagyta el Reliance erődöt és a hónap hátralevő részét arra használta föl, hogy csónakjait és egész fölszerelését hengereken. a Backfolyóhoz tolatta. Julius 7-én indult el a folyón lefelé és 29-én a Viktoria-foknak nevezett hegy- fokon túl, az é. sz. 67° 11' alatt érte el a Jegestengert. De ezt annyira ellepte a zajló jég, hogy csak az Ogle-fokig nyomulhatott rajta elő. A fölfedezett területet IV. Vilmos-földének keresztelte és hazája birtokának jelentette ki. Az utjában érintett legészakibb pontot Richardson-foknak nevezte el. 1836-ban ujra kiküldték, hogy a Hudson-öblön és a Repulse-öblön át nyomuljon elő, de hajója, a Terror a jégben rekedt augusztusban és csak a következő évben tért vissza Angliába csekély eredménnyel. 1839-ben lovagi rangra emelték, 1857-ben ellenadmirálnak, 1863-ban aladmirálnak, 1867-ben admirálnak nevezték ki. Utleirásai: Narrative of the arctic land expedition to the shores of the mouth of the Great Fish or Back River, and along the shores of the Arctic Ocean, in the years 1833, 1834 and 1835 (London 1836; németül Andree, Lipcse 1836). Továbbá; Narrative of the expedition in H. M. ship Terror (London 1838).

Backer

Jakab Adriaensz, hollandi festő, szül. Harlingenben 1608-ban, megh. 1651-ben. Nem volt termékeny mávész. Korábbi festményei mesterére, Rembrandtra és barátjára, Flinckre emlékeztetnek. Ilyenek: saját arcképe a braunschweigi és két arckép a müncheni képtárban. Később az olaszokat utánozta és mitoszi tárgyakat festett. - Unokaöccse B. Adriaen (1635 vagy 1636- 1684) nagyon középszerü történelmi festő volt.

Backergunge

(ejtsd: bakkergönds), kerület Bengáliában Dakka tartományban; a Gangesz-torkolat keleti ágától a Megnáig terjed. Területe 12,881 km2, lakóinak száma 2.900,890. Földje alacsony és mocsáros; a Gangesz és Megna ágainak áradásai nagy részét folytonosan el-elöntik; a forróság nagy, amiért is az éghajlat rendkivül egészségtelen. Termékenysége nagy; fő termékei: kitünő rizs, cukornád és olajos magvak. Déli részeit dsönglök alkotják, melyekben számos az indiai vadállat. Főhelyei: Barrisszol (fővárosa), Szibpur és B.

Backhuysen

Ludolf; hollandi festő, szül. Emdenben 1633-ban, megh. Amsterdamban 1708-ban. Eleinte városi irnok, majd kereskedősegéd volt. Végre Alart van Everdingen és Hendrik Dubbels műhelyében festeni tanult és korának elég tekintélyes művésze lett. Gyakran veszedelmes utazásokat tett a tengeren, hogy a háborgó elemet tanulmányozza. A tengeri képek festésében a tökélynek bizonyos fokát el is érte, bár festményei mindig kissé egyhanguak és hires kortársai, p. Van der Velde, tengeri képeivel alig hasonlíthatók össze.

Bäckman

Vilmos Olaf András, svéd költő, szül. mint vidéki lelkész fia, Jönköping mellett, 1824-ben. Elvégezve Upsalában felsőbb tanulmányait, Stockholmban kénytelen volt magántanítással foglalkozni, majd a posta- és távirda-hivatalnoki pályára lépve, Göteborgban s Haparandában hivatalnok volt, mig végre Neder-Kalixban állomásfőnök lett. Hiressé a dán Andersen szellemében irt költői mondaciklusával lett, mely két kötetben 1850-1851-ben jelent meg e cím alatt: Sjö-jungfrun's sagor (Mondák a tó szüzéről)


Kezdőlap

˙