a neogén, illetőleg az alsó miocén második mediterrán emeletének egyik megkülönböztetett fácies-képződménye. A Lajtamésszel egykoru. Kék, finom márgás agyag, igen gazdag kagylókban és foraminiferákban. Nevét a Bécs melletti Badentől kapta.
falu Baden nagyhercegség Lörrach kerületében, a Blauen-hegy lábánál, (1890) 576 lak. Mint klimatikus gyógyhely és eléggé látogatott fürdő ismeretes (4-6000 fürdővendég), csinos kórházzal, körülötte parkkal. A Schlossbergen B. kastély romjai láthatók; 1784. római fürdőmaradványokat fedeztek fel.
1. Clarisse francia irónő, szül. Straszburgban 1840. A régi korok nőinek társadalmi kérdését tanulmányozta. Első munkája La Femme dans l,Inde antique (1864), amelyet az Institut pályadijjal tüntetett ki; további művei: La Femme grecque (1871), amelyet a francia akadémia tüntetett ki egy dijával; La Femme romaine (1877); végre La Femme française dans les temps modernes (1883). Ezenkivül több kisebb művet is irt.
2. B. János, Landau városának (Pfalz) s a körülötte levő néhány falunak reformátora s 1518 óta első evangéliomi prédikátora; megh. 1545. eleinte II. Lajos zweibrückeni herceg nevelője volt. 1521-ben megfordult a híres wormsi birodalmi gyülésen, hogy Landau birodalmi városnak szabadságát s jogait az uj császár által megóvassa. Innen haza vitte magával a Luther reformációja iránti hajlamot s ez időtől fogva, bár eleinte a speieri püspök akadályozta, a reformáció megerősítésén fáradozott; e célból már 1526. egy kis kátét adott ki (Ein Gespräch-Büchlein); ez volt az első evangélikus káté, Lutherét is 3 évvel megelőzte; ugyanezen évben jelent meg tőle Straszburgban német és latin nyelven Von d. Gans és De ansere cím alatt az urvacsorai tant tárgyaló és egyszersmind a róla elterjesztett és a császár füleihez is eljutott azon rágalom ellenében védekező irat, mintha ő a ludaknak is kiosztotta volna az urvacsorát, melyre alapul az szolgált, hogy egy Gans nevü nő is volt az urvacsorával élők között. Később pedig azzal gyanusították, hogy Schwenkfeld eretnekségéhez hajllk, minthogy irányában több türelmet tanusított, mint kora ortodox teologusai. Egész életén keresztül szíves barátságban volt Bucerrel s ennek szellemében a német és helvét reformáció hiveinek kibékéltetésén fáradozott.
mintegy 60 falu, község stb. neve Olaszországban, jelentékenyebbek: 1. B. de Calavena, falu Verona tartományban, az egykor német eredetü Tredeci Commune főhelye volt, pompás márvány-bányákkal, (1881) 2554 lak. 2. B. Polesine, város Rovigo tartományban, az Adige jobb partján, igen termékeny vidéken, timáriparral, (1881) 5900 lak. 3. B. Tedalda, falu Toscanaban, a Metauro forrásai közelében, egykor hires apátsággal, (1881) 2245 lak.
(Leblich) Domingo Castillo, spanyol utazó, szül. 1766. Barcelonában, megh. a mekkal zarándokúton Meseribnél 1818 aug. 30. Ifju korában a mennyiségtannal, földrajzzal, természettudományokkal, zenével, de kivált az arab nyelvvel foglalkozott. 1801. mint a spanyol kormány titkos küldöttje utazott északnyugati Afrikába. Hogy mohammedánusnak mondhassa magát, sajátkezüleg végezte önmagán a körülmetélést. Tangerban Ali bég álnév alatt mint a próféta rokona szállt partra; hamis bizonyítványait a pecsétekkel együtt maga gyártotta. A marokkóiak mindenütt nagy hódolattal fogadták és a császár is úgy bánt vele, mintha testvére lett volna. Mivel IV. Károly király restellte volna ezt a rendkivül hiszékenységet és bizodalmat hálátlan árulással (B.-nak az volt a megbizása, hogy felkelést szervezzen a császár ellen) viszonozni küldöttjét visszahítta. Visszahivatása után B. Mekkába utazott a zarándokokkal, bejárta északi Afrikát, Görög és Törökországot meg Sziriát; a legszentebb helyekre is bejutott és mindenütt részt vett az ünnepélyeken. 1807. tért vissza Spanyolországba, ahonnan 1814. Franciaországba költözött. Ott adta ki útleirását Voyage d'Ali Bei en Afrique et en Asie (Páris 1814) cím alatt.
Ferenc, irodalomtörténeti iró, szül. Székesfehérvárt 1854 aug. 27., középiskoláit ugyanitt és Egerben járta, két évig teológiát tanult, majd a budapesti egyetem bölcseleti karán elvégezvén tanulmányait, 1879. tanári és 1881. doktori oklevelet nyert, 1883-tól 1891-ig Ujvidéken tanított, jelenleg a budapesti VI. ker. áll. reáliskola tanára, a pedagogiai társaság titkára, az orsz. közoktatásügyi tanács birálótagja és az akadémia irodalomtörténeti bizottságának segédtagja. A vidéki lapokban megjelent szépirodalmi kisérletei s néhány nyelvészeti értekezése után, kiválólag az irodalomtörténettel foglalkozik. Első nagyobb monografiája Gaal József élete és munkái, a Nemzeti könyvtárban, Budapest 1881., mely megalapította jó hirnévét; ezután a Magyar Helikon c. pozsonyi irod. vállalatban megirta és kiadta Csokonai Vitéz Mihály (1883), Kisfaludy Sándor (1883) Az Arany János (1884) gróf Gvadányi József és Gaal József (1885) és, Fáy András (1886) életrajzát. Iskolai használatra kiadta értékes bevezetéssel és magyarázatokkal Petőfi Sándor válogatott költeményeit (2 köt., Budapest 1888). Főműve eddigelé Fáy András életrajza, széleskörü forrástanulmányok alapján, gazdag történelmi részletézéssel készült monográfia, mely az akadémiátol pályadíjat nyert s ugyancsak az akadémia könyvkiadó vállalatában jelent meg 1890. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel látta el Jósikának Ifj. Békési Ferenc c. regényét és Gaal József összes műveit. Irt még számos kritikai, alkalmi, úti és néprajzi, valamint tárcacikket különböző lapokba és az Osztr. Magyar Monarchiába. A tanügyi irodalom terén is jelentekeny sikerrel működött; részint értekezésekkel (M. Tanügy 1883-85 s másutt), részint iskolai könyvek szerkesztésével (Magyar irod. olvasókönyv 4. köt., becses magyarázatokkal). Beöthy Zsolttal együtt szerkeszti az Athenaeum új illusztrált irodalomtörténetét.
(franc., ejtsd:badizson). Oltottmészből és kőporból v. okkerből készült festék, melyet falak szinezésére használnak. Olasz B. (Mormorillo) a. m. valamely szín hozzáadásával megfestett, mészből és krétából (bécsi fehér) álló vakolat, melyet rétegenkint kennek föl s hogy fényt kapjon, kefélnek és gyapjuronggyal dörzsölnek.
Antal, olasz festő, régi veronai festőcsaládból, szül. 1517., megh. 1560. Érdekes képe Krisztus bemutatása a templomban c. a torinoi képtárban. Művészettörténeti jelentősége B.-nek abban áll, hogy Paolo Veronese mestere volt.
kisközség Zólyomm. besztercebányai járásában, (1891) 1190 tót lak.
(franc. ejtsd: badén), a. m. bohó, pajzán; badinage pajzánság.