l. Becsuán.
nagyközség Pestmegye váci alsó j.-ban, a Galga lapályán, (1891) 2130 magyar lakossal, igen szép erdőséggel; egy része a gödöllői uradalomhoz tartozik; hozzátartozik az aszódi javítóintézet, mely az 1814. megszünt cukorgyár épületében van elhelyezve. Ez Magyarországon az első javítóintézet, melynek rendeltetése megromlott erkölcsü fiuk javító nevelése. Oly gonosztevőket küldenek oda, kiket a törvény értelmében fiatal koruk miatt fegyintézetbe adni nem lehet. Az intézet 1884 óta áll fenn; hozzá 35 ha. föld (szántóföld, szőllő) tartozik, melyet a fiuk müvelnek, kiket a kertészetben is oktatnak.
(ang., ejtsd: beg), zsák, továbbá mérték; különösen gyapjumérték = 120 kg.
v. bagu, Afrikában (Szenegámbia) a Rio-Grande folyó mellett lakó néger nép, mely testileg, amilyen erőteljes, szellemileg és erköcsileg épp olyan aljas természetü. Teljesen meztelenül járnak és a legváltozatosabb vadházasság (promiscuitas) dívik náluk; a férfiak, ha nem vadásznak, tunyaságban és dorbézolással töltik idejüket, a nők rizs- és gabonatermeléssel foglalkoznak. Rabjai a babonaságnak; ha valaki meghal, minden holmiját elégetik s a hitök szerint az utódok az elhaltnak csupán a szellemi tulajdonságait öröklik.
(franc., ejtsd: bágázs) a. m. podgyász, málha.
nagyközség Biharvmegye mihályfalvai. j.-ban, (1891) 2509 magyarajku lakossal.
kikötőáros német Kelet-Afrikában, Zanzibar szigetével szemben a nyugatnak, a nagy tavakhoz járó karavánok kiinduló pontja, (1890) 20,000 lakossal; a német társaság erődjével és francia hittérítő állomással. 1888. a németek elleni falkelés innen indult ki.
a bántokhoz tartozó délafrikai néger nép, melynél régente divatban volt, hogy az eltemetettek számára. az ital-áldozatot (sört) a sírnak egy nyílásán át a holtnak fejére öntötték.
sötet-piszkos, vörös, néha fekete színü bőr, melynek jellemző, nyirfakátránytól eredő szaga van. Lábbelit, nyerges munkát és bőr-díszműárukat készítenek belőle. A B.-t először Oroszországban készítették, s készítésének módját titokban tartották. Most már másutt: Németorszában. Franciaországban, Angolországban is gyártják még pedig jobb minőségben, mint az oroszok. Az oroszok ezt a bőrt «luft»-nak. nevezik, mi egy párt jelent. A B.-t ló-, marha-, borju-, kecske-, de legtöbbnyire tehénbőrből készítik. A cserzésre fűzfacser, ritkábban nyírfacser, nyárfacser és vörösfenyőkéreg szolgál. Az előkészítésre még ezenkivül nyirfakátrány (Döggert), a hikészítésre pedig halzsir kell. A B. készitése a közönséges cserzővargás bőréhez nagyban hasonlít. Oroszországban a bőrt meszezés után rozsból, zabból és sóból álló péppel, kutyaganéjjal (kaskával) v. higított savakkal tisztítják. A bőrt cserzése után ismét rozs és zabpéppel kezelik, hogy megpuhuljon és megtisztuljon. Erre azután színezik, kisimítják, kiigazitják és szárítják. A B. sajátságos szaga a nyirfakátránytól (deget, Döggert) származik, melyet a bőr husoldalába posztóval bedörzsölnek. Ezt az olajat a nyírfa kérgének és ágainak száraz lepárlása révén nyerik. Megfestés végett a bőr színét timsóoldattal áztatják, két-két bőrt színével egymásra téve, összevarrnak s ebbe a zsákba töltik a festőanyag oldatát. A B. vörös színét a vörösfától, brazilisi fától, illetőleg a szandálfától kapja. A bőrnek négyzetes szemölcseit úgy adják meg, hogy hornyolt hengerrel végighengerezik. Németországban, Franciaországban és Angliában a B. cserzésére gyakran tölgyfacsert és esetleg más cserzőanyagokat is használnak. A kikészítést rendesen végzik. A bőr megfestésekor következőleg járnak el. A bőrt ónoldattal (savas óntetraklorid oldattal) pácolják. A festőanyagot 70 rész reszelt vörösfából, 3 rész borkőből és 420 rész vízből készítik. Ezt a keveréket forralják, szűrik s le hagyják ülepedni. A pácolást és a festést a táblán; kefével vagy szivaccsal végzik.
(fr.), csekélyjelentőségü dolog, csekélység ugyszintén jelentéktelen tárgyu jogügy. (L. kisebb polgári peres ügy.) B.-nek hivják a zenében a rövid könnyűded, tetszetős tartalmu zenedarabot. Tündöklő példák Beethoven ismeretes bagatellejei (83., 119. és 126. mű).