(Uah el), a régiek oasis parva-ja, az egyiptomi oázisok egyike. Fájumtól DNy-re 3 napi járás. A meddig a füldből fakadó források vize ér, addig terjed a növényzet; a termékek: datolya-pálma, rizs, rozs, búza, durrha és különböző gyümölcs. Arab lakosságát 3000 főre becsülik. Helységei: Zabu, Mendis, el-Adsuz, Baniti és el-Kaszr; ez utóbbi és Zabu a legnépesebbek. Az oázisban meleg (34§) források is fakadnak. A régiek azt hitték, hogy ezek hőmérséklete éjjel a legnagyobb, nappal a legcsekélyebb; újabb megfigyelések azonban kiderítették, hogy ez nem való. Néhány római épület-rom is van az oázisban.
v. Bhavalpur. 1. Angol fenhatóság alatt álló benszülött fejedelemség Elő-Indiában a Pendsab, Szindi, továbbá Dsesszelmir és Bikamir radsput államok és végül Bhattiana angol terület közt. 39,000 km2 területtel és (1881) 573,494 dsat, hindu, beluds és afgán lak. Területének csupán. 1/5-e, amely a Szatleds, Pancsnad és az Indus mellékén fekszik, művelhető.; a többi a:Maruszthala (a halál hazája) sivatagnak része. Buza, rizs, köles, indigo, cukornád, pamut és indiai mák a főtermékek; bivaly, kövérfarku juh, szarvasmarha, de kivált teve a házi állatok. B. khánja sokáig az afgánok fenhatósága alatt állott; Kudsa sah bukása után függetlenné lett, de Randsit-Szing uralma korában elismerte az angol fenhatóságot, amit az 1838-ki egyesség megerősített. Országát az angolok 1843-ban, midőn az angoloknak. segélyt nyujtott, megnagyobbították. 2. Az ugyanily nevü fejedelemség fő- és székvárosa, a szatleds D-i pontja közelében (1881) 13,635 1.6 km. hosszú fal keríti; nagy fejedelmi palotával és vasuti pályaudvarral, elég jelentékeny szövőiparral.
a bántu-négerek központi csoportjának neve; l. Bántu.
1. tartomány Braziliában az Atlanti-oceán partján Sergipe, Pernambuco, Piauhy, Goyos, Minas Geraes és Espiritu santo tartományok közt; természetes határai: a Real-folyó, a Sáo Francisco, a Serra do Piauhy, a Corunhaha, a verde Granda és Grande Pequeno folyók, a Serra dos Aimores és a Mucnry. Területe 426,427 km2. Tengerparti része sík, belebb kisebb-nagyobb 2-300 m. magas fensíkokból áll. A fentemített folyókon kívül öntözik az Itapikuru, a Contas és a no Grande de Belmonte. Klimája forró. B. Brazilia legtermékenyebb tartománya. A síkságon trópusi növényeket: pamutot, kakaót, kávét, indigót, cukornádat s különösen dohányt terem. hegyeit pedig ében- és nagyszámú épületfát szolgáltató erdők takarják. A hegyek belsejében gyémántot (Serre de Chapada, Serra de Sincora), topázt, smaragdot és más drágaköveket találnak. A lakosság (1888) 1.821,110 lélek, (közte 8000 vándor indus); a sikságon földműveléssel, a hegyekben leginkább állattenyésztéssel foglalkozik. B. 24 megyére (comarcas) van fölosztva. (L. Hartt: Scientific results of a Journey in Brasil.) 2. B. vagy Sao Salvador de la B. de Todos os Santos, a hasonló nevű tartomány igen szép fekvésü fővárosa, a nagyTodos os Santos-öböl keleti partján, Brazilia egyik félszigetének nyugati szélén. (1888) 80,000 nagyobbára színes bőrű lakossal. Két részre oszlik: a cidade baixa, vagyis alsó városra és a cidade alfa vagyis felső városra; az előbbi a lapos parton, az utóbbi a mellette levő dombokon (60 m.) épült. Az alsó város a kereskedők városrésze és szűk, piszkos útcákból áll. A felső város utcái szélesek és szellősek, a házakat kertek veszik körül; a felsőváros hűsebb, az alsó gyakran rendkivül forró és egészségtelen. A középületek jobbára a felső városban vannak, köztük az egykori jezsuita templom, mely csaknem egészen Európából hozott márványból épült, továbbá a kormányzó palotája, a városháza, a múzeum és igen sok, képekkel meg aranyozásokkal izléstelenül elhalmozott kolostor és templom. Gyönyörű a kilátás a passeio publico sétahelyről. Lóvonatú vasút visz a városon keresztül és a Bomfim, Itapagipe, victoria, Rio Vermelho külvárosokba. A várost több erőd védi: a Serrate, a Gambon és a forf do Mar. legjelentékenyebb iparág: a gyapotszövés és gyapot-kelmék és a burnót készítése. A pompás kikötő és a város környékének, különösen a mellette elterülő 3060 km. széles síkságnak, a reconcavo-nak bő termékenysége élénk kereskedést biztosítanak B.-nek. Előmozdítja ezt a falai alatt végződő bahia-sa-franciscói vasuti vonal is. Kikötőjével a következö fontos gőzhajózási vállalatok tartanak fönn állandó összeköttetést: a magyar Adria, 3 angol, 2 francia, 2 német és egy Észak-amerikai vállalat. Kiviteli cikkei: dohány, cukor, kakaó, kávé, kaucsuk, épületés butorfa, bőrök, gyémánt stb. (1889) 23.140,000 frt értékben. A beviteli cikkek: iparcikkek, liszt, 2.035,000 frt értékben. A Todos és Santos-öblöt 1502. Amerigo Vespucci fedezte föl s az első telepet állítólag Diego Alvarez Correa alapította rajta 1510; a városnak alapját 1549-ben vetette meg Souza Tamás braziliai Kormányzó. 1624. rövid időre a hollandiak tartották elfoglalva. Alapításától 1763-ig Brazilia fővárosa volt. 1823-ig portugal birtok volt.
Argentina köztársaság gyarmata a Vaposzta folyónál: Belgrano kikötővel és 1500 lakossal.
1. Kuba szigetének kikötőhelye, közelében réz- és szénbányákkal, 1500 lak. -2. Kolumbia kikötőhelye, a Goajire félszigeten. Bolivár a délamerikai konfederáció főhelyévé akarta tenni.
1. Mátyás, ág. ev. Lelkész, szül. 1706 febr. 24. Süvetén (Gömör vmegyében). Halálának éve bizonytalan. Tanult Ráhón, Ochtinán, Késmárkon is Besztercebányán, végül 1727 ápr. 27-től Wittenbergben. 1730. cserencsényi tanító lett, 1734. Eperjesre ment tótlelkésznek. 1745 börtönbe vetették, mert lefordította cseh nyelvre Cipriannak a pápaságról szóló müvét, de 1746 dec. 14. a fogságból megszökött és Poroszországba menekült. Itt bocsátotta közzé emlékiratát (Tristissima ecclesiarum Hungariae protestantium) hontalanságáról, hányattatásairól és szenvedéseiről. Munkáit részint német vagy latin-német, részint tótnyelven írta. Német és latin müvei által a külföldi német protestánsokat akarta felvilágosítani a magyarországi evangelikusok viszonyairól, tót írásaival pedig főképen alsóbbrendü, sok zaklatásnak és csábitásnak kitett hivei hitbuzgóságát akarta éleszteni. Különösen német müvei becses történeti források a magyar ev. egyház történetére nézve. Nevezetesebbek ezek közül: Kurze und zuverlässige Nachricht von dem Zustande der protestantiscen Kirche in dem Königreiche Ungarn, mely először 1744-ben, másdik kiadásban 1746-ban jelent meg s melyben a magyar reformáció történetét adja kezdettől az ő koráig. Beilage zu der im vorigen Jahre herausgegebenen Nachricht von dem Zustande der Protestantenten im Königreich Ungarn (1745).Zuverlässiger Bericht von einer neulich in Ungarn errichteten adeligen Gesellschaft (1745). Hivei tájékoztatására lefordította tót nyelvre E. S. Ciprián: A pápaság tönténetéröl és megnövekedéséről, (Wittenberg 1745) szóló müvét. Meiszner Hybla Tódor álnévvel.) Ez a munkája nagy feltünést keltett idehaza is, mind az evangelikusok, mind pedig a tót. katolikusok között. Egyéb munkái a már emittett Tristissima ecclesiarum Hungariae protestantium facies. Brigae 1747. (Ujabban kiadta Fabó András a: Monumenta Evang. Aug. Conf. Hong. Historica II. kötetében, Pest, 1863.)
nagyközség Baden nagyhercegségben, Schwarzwald kerületben (1890) 3355 lak. közelében gyenge kénforrásokkal, gabona és marhavásárokkal.
eredetileg Vohumanó. az első az Amsaszpandok (Amesa Szpenta) sorában. Békességet és barátságot terjeszt az emberek között. A meghaltak lelkeit ő fogadja a másvilágon és ő jelöli ki nekik a megillető helyeket. Minden hónap második napja neki van szentelve. B::Nameh, epikus költemény Bachmannál.
Gyula Fridrik Ágost, német filozofus, szül. 1830-ban, megh. 1881. Mint Schleswig Holstein szülöttje 1849. részt vett a dánok elleni harcban, azután Tübingában folytatta egyetemi tanulmányait. 1858. az anklami gimnáziumnak lett tanára, 1862. Lauenburgban, Pommerániában a felső polgári iskoláé. Itt halt meg. Schopenhauer követöje, csakhogy ennek alapgondolatait az individualizmus irányában fejleszti. Míg ugyanis Schopenhauer az egyéniséget futó jelenségnek tartotta, ugy hogy valamennyiben a lényeg, t. i. az akarat, azonos, azonegy: addig B. elfogadva az akarat alapelvét azt tanítja, hogy az akarat annyiféle, ahány az egyéniség, mely e szerint nem futó jelenség, hanem a világ lényegében gyökerező valóság, mely változhatatlan, mint az akarat, intelligibilis jellem, mely minden egyéniség lényege. Érdekesek előadás szempontjából is jellemrajzai és fejtegetései a jellemről szóló müveiben: Beiträge zur Characterologie (két köt. 1867), Mosaiken und Silhouetten (1877). Vannak általánosabb flloz. müvei is: Der Widerspruch lm Wissen und Wesen der Welt (két köt. 1880-81). Das Tragische als Weltgesetz und der Humor als ästhetische Gestalt des Metaphysischen (1887). Ezekben kifejti, hogy az akarattal, mely mint Schopenhauernél az ésszel ellentett principium, az egymással ellentétes irányok küzdelme vele jár, s e küzdelemből az következik, hogy a valóság reális ellentétek harca, mely az egyéniséget megoldhatatlan viszályba sodorja maga magával. A világ törvénye tehát a tragikum. A világ megismerhetetlen és megválthatatlatt. L. E. v. Hartmann értekezését B.-ról az Unsere zeit-ban 1876.