(növ.) l. Csődfű.
(Baktra v. Baktriane), az ókorban;az ind Kaukázus (Hindukus) Nyugati része, a Paropamizosz és az oxus folyó közti tartomány volt, mely ma Balkh nevet visel. A baktriaiak a persákkal és médokkal az indogermán néptörzs egyik ágát, az ari vagy persa ágat képezték s valószinüleg a zend nyelvet beszélték, melyet ez. okból ó-baktriai nyelvnek is neveztek. Az őskorban B., melynek legrégibb türténetét a rege homálya fedi, Zoroaszter, a nagy hitalapító és türvényhozó, müködésének volt szinhelye. A méd birodalommal együtt, melyhez később tartozott, Cirus alatt az általa alapított nagy persa birodalom része lett, minthogy a baktriaiak, Sogdiana és Margiana tőlük függö lakosaival együtt, önként elismerték Cirust uralkodójokul. B. már korán a műveltség székhelye és Baktra (a mai Balkh) nevü fővárosa Belső-ázsia kereskedésének fontos helye volt. N. Sándor a többi persa birodalommal a B:-i satrapiát is meghódította. 12 várost alapított benne és 14.000 görögöt hagyott vissza, kik e vidéken az uj civilizáció terjesztőivé lettek. N. Sándor halála után a Triparadiausban tartott gyülésen 321-ben Kr. e. Stazanor Soliból B: t és sogdianát is megkapta, azonban már I. Seleukus indiai badjárata alkalmával, 307. Kr. e., mindkét tartomány egyesíttetett a szir birodalommal. Ettől 255 körül II. Antiochus Theos alatt Theodotos vagy I Diodoros helytartó függetlenné tette magát. Ez ily módon görög birodalmat, az uj-baktriait, alapított Belső-Ázsiában, mely sokféle viszontagság dacára másfél századig állt fön. Euthydemos, aki II. Diodoros után következett, 220-190. N. Antiochus által India elleni hadjárata alkalmával legyőzetett, azonban az északi nomádok elleni védelmül, akik Sogdianában elterjedtek, a királyság birtokában hagyatott. Fia, Demetrius, és ennek utódja, Eukratides, megh. 147., a birodalmat délfelé a Paropamizuson tul terjesztették, és itt a Kabul és az Indus folyók körül a gürög uralum a parthok részéről fenyegető veszély dacára is föntartotta magát, miután a tulajdonképeni B. 139 körül I. Mithridates, a parthok királya által meghódíttatott és nemsokára (127) a szakok által elárasztatott. A görög uralmat az Indus körül 126 után különösen Menander erősítette meg és terjesztette. Halála után Hermaeos király uralkodása alatt 90 körül ismét ama szakok hatalmába került, kik ennek folytán az Indus hosszában a torkolatig ind-szcita birodalmat alapítottak. Az uj-baktriai birodalom történetéről hosszu ideig csak a régi irók irataiban voltak némi adatok találhatók, csak az utolsó évtizedekben vált lehetségessé, e birodalom történetéről biztosabb ismeretet szerezni azon nagyszámu görög-baktriai pénzekröl, melyek ind-szcita pénzekkel együtt Afganisztánban találtattak. E pénzek felvilágosítást adnak ama görög birodalom politikai és müvelődési történetéről és egyuttal több király névsorát is szolgáltatják. Eukratides pénzein jelentkezik elöször a görög mellett idegen nyelv is, mely a szanszkrit egyik tájszólásának bizonyul, betüi azonban feniciai eredetü abc-hez tartoznak. Az angol Prinsep fejtette meg ezen irás értelmét. (V. ö. Perry Gardner, The eoins of the Greek and Seythia kings of Bactria and India, London 1886. Stein, Zoroastrian deities on Indo-Scythian coins. u. o. 1886.)
gúnyneve a hamis trilláknak. A hamis kivitel abban áll, hogy a trilla két hangja nem következik egyenlő gyorsaságban egymás után, tehát a trilla ugyszólván sántít, vagy pedig abban, hogy a segédhang kelleténél magasabban vétetik. Wagner Rikárd a baktrillát a Mesterdalnokok 3. felvonásában alkalmazta a szabók karában.
1. orosz kormányzóság a Kaspi-tenger és Kur folyók közt; nagyobbára nem független vagy persa fennhatóság alatt álló tartományokból (Talis, Sirván, Seki, Kuba khánságokból) keletkezett, amelyeket az 1813. gulisztáni szerződés biztosított Oroszország részére. 1867. ujra alakitották 1859-ig neve: Semakha volt). Határai: a Kaspitenger, Dagesztán, Persia és Jelizabetpol kormányzóság. Területe 35,300 km2 A Kaukázus középső lánca és ennek kiágazásai borítják; É-on és középsó részét; D-en a Mugan-steppe terül el; magasabb hegycsúcsok: a Salbruz, a Babadagh. vizei nagyobbára csak patakok. Klimája egyes részeiben a magasság szerint különböző Legmelegebb a Kur környéke. Termékek: buza, rozs, sáfrány, gyapot, különféle gyümölcsök, főképen szőllő Legtöbb jövedelmet a köolajforrások hajtanak. A (1885) 735.600 lakos. között legtöbb a siita mohammedánus, a persa, tatár és turkomán; továbbá örmény és orosz. A hat kerület: Baku, Kuba, Lenkoran, Semakha, Gokcsa és Dsavat.
2. B. Az ugyanilyen nevü kormányzóság és kerület főhelye az Apseron-félszigeten, a Kaspitenger partján; a Kaspi-tengeren a legfontosabb kereskedelmi és hadi kikötő; (1886) 45,679 lak., akik tatárok, örmények, persák, oroszok, stb., kiknek számát azonban az 1892-iki kolera nagyon megapasztotta. Amfiteátrum módjára épült, nagyobbára szük utcákkal, nagy bazárokkal, karavánszerájokkal, mecsetekkel, II. Abbasznak, az egykori khánnak, palotája romjaival, élénk kereskedéssel. A Kaszpi-tengeri orosz admiralitás székhelye; vasúti végpont. Kikötője É-i részén van a Fekete-város (Cernij-gorodl és ebben a petroleumipar középpontja. A nyers petroleumot föképen a 11-14 km.-re K-nek fekvő Balakhani és Szabuncsi, továbbá az 5 km: re Ny-nak fekvő Bibi Ejbat falvaknál merik; összesen mintegy (1881) 173 (190 m. mély) kútból. Az évi nafta-termelés. 1873. a monopolium megszüntetése óta rendkivül emelkedett; 1889. 206 millió pudot tett ki. A nyers petroleumot Szurekhani falun kivül főképen a Cernij-gorodban raffinálják és részint a Kaspi-tengeren, részint a vasúton szállitják el. (1889. közel 60 millió pudot.) Szurekhani falunál vannak a B.-i örök tüzek, a földből kiömlő éghető gázok (bányagáz (CH4), a tüzimádók szent helye; közelökben egy nagy tűzimádó-kolostor is épült, B. égő gázait már az ó-korban ismerték. A VIII. században az araboké, azntán a sirváni khánoké. a XVI. századtól kezdve pedig jobbára a persáké volt. 1723-ban az oroszok foglalták el; 1735-ben visszakerült a persákhoz; 1806 óta az oroszoké. L. Marvin, The region of the eternal fire stb. (London 1884.
afrikai négertörzs; l. Kongo.
(lat., gör.), távolságoknak és magasságoknak tisztán pálcák segitségével való mérése, pontosabb szögmérő eszközök teljes kizárásával. E metódus nyilván nem ad nagy pontosságot, de mert gyorsan célhoz vezet, előzetes tájékozásra elég jól használható, különösen oly tárgyak (p. tornyok, fák, stb.) magasság-meghatárotására, melyeknek lábához férhet a megfigyelő. Ha szemünket a lemérendö tárgy lábától ismert távolságra lehetőleg közel a földhöz illesztjük és a tárggyal lehetőleg párhuzamos pálcát a szem és a tárgy látóvonalában betűzetünk úgy, hogy a pálca és a lemérendő tárgy csúcsa egymást fedje, akkor a tárgy és pálca, valamint ezeknek a szemtől való távolsága két hasonló háromszöget képez, melyben a tárgy magassága ugy áll a pálcához, mint amannak távolsága a szemtöl a pálca távolságához. Régente, szögmérő müszerek hiányában, az asztrunomiában is csupán bakulometriás módszerekkel mértek.
v. bákasz a bántunéger népcsaládhoz tartozó nép neve. L. Bántu.
Mihály. orosz agitátor, szül. Torzsokban, a tverji kormányzóságban, 1814., megh. Bernben 1876. jul. 1. Tipikus alakja és egyik előkelőbb képviselője annak a folytonosan lappangó forradalmi áramlatnak, melyet általában és közönségesen nihilizmus név alatt imerünk. Tanult, felvilágosult ember, akit nem csak szenvedély, hanem meggyőződés vezetett az agitátori tevékenységben. Előbb a pétervári tiszti iskolát végezte, kis ideig mint tisztjelölt szolgált is a hadseregben, majd 1830. haza ment apai nemesi birtokára s a bölcsészet tanulmányozására adta magát, később Berlinben a hegelianizmussal ismerkedett meg. Ezek után Elizard álnév alatt írogatott a Deutsche Jahrbücherbe s Drezdában telepedett meg; de az orosz kormány álneve dacára fólfedezte őt s üldözőbe vette, mert az irataiban hirdetett eszméket nagyon szabadelvüeknek tartotta. B., miután Drezdában nem érezte magát biztosságban, elébb Párisba, majd a Svájcba ment, ahol tevékeny tagja lett a kommunisztiko-szocialista egyletnek. Erre az orosz kormány megvonta tőle a külföldön való tartózkodási engedélyt, vagyonát elkobozta s meghagyta neki, hogy térjen haza. Ezzel örökre el volt zárva az utja hazája felé, ha csak biztos veszedelemnek nem akarta magát kitenni. Párisba ment, ott sok jeles emberrel megismerkedett; 1847 nov. 27. az 1830-ki varsói forradalom évfordulóján hatalmas és merész szellemü beszédet tartott, sürgetvén a szövetkezést oroszok és lengyelek közt, hogy közösen támaszthassanak Oroszországban forradalmat. E miatt Oroszország kérelmére kiutasították Párisból; az orosz kormány 10,000 ezüst rubelt tűzött ki a fejére s ő kénytelen volt Brüsszelbe menekülni; de a februári forradalom után ismét visszatért Párisba, majd részt vett Berlinben a márciusi zavargásokban s 1848. a prágai szláv kongresszuson, mindenütt agitálva. Az 1849. Drezdában kitört forradalomban tevékeny részt vett s tagja volt a forradalmi kormánynak; később innen a kormánnyal együtt Chemnitzbe menekült, itt azonban elfogták s előbb Drezdába, majd Königsteinba hurcolták ás halálra itélték. A halálos itéletet azonban nem hajtották rajta végre, hanem élethossziglan tartó fogságbüntetésre változtatták. Majd 1850 junius 13. kiszolgáltatták Ausztriának s az olmüci hadi törvényszék felség-árulás cimén kötél által való halálra itélte; de ezt a büntetést is halálig tartó fogságra változtatták. Ennyi viszontagság után az osztrák kormány utoljára is kiszolgáltatta őt Oroszországnak. B. szenvedései voltaképen csak itt kezdődtek. Miután egy ideig a slüsszelburgi, majd meg a pétervári petro-pavlovszki várban ült, 1855. KeletiSzibériába kényszermunkára hurcolták. Nehány év multán Szibéria főkormányzójától engedélyt kapott, hogy a kényszer-munka alól felmentetve mint egyszerü számüzött az Amur-vidéken megtelepedhessék; innen sikerült neki családja visszahagyásával 1860. egy amerikai hajón Japánba szökni, majd Kalifornián át Angliába jutni. s mihelyt ujra szabadnak érezte magát, folytatta agitációit. Ujra forradalomra hívta fel a lengyel és orosz népeket, hogy aztán egy nagy szláv köztársasági szövetséget alapítsanak; összeköttetésbe lépett Gercen Sándorral, a hirneves orosz publicistával, aki szintén Londonban lakott, s ezzel együtt a Kolokol (Harang) cimű folyóiratot szerkesztette. Az 1863. lengyel felkelés idejében B. tagja volt egy bizottságnak, mely Stockholmban orosz és lengyel emigránsokból alakult s amelynek az lett volna a célja, hogy a balti tenger-parti vidékeket Oroszország ellen fellázítsa: mintán azonban ez a terv végkép dugába dőlt, B. visszatért Londonba s mint az internacionale tagja igyekezett a szocialisztikus tanokat hazájába importálni és megkedveltetni. 1873. adta ki Zürichben (Császárság és anarkia) cimü munkáját. B. rendkivül szenvedélyes és türelmetlen ember lévén, terveivel legtöbbször a szélsőségekig ment s e miatt elvbarátai is visszahuzódtak tőle; igy a többi közt Marxszal is összeveszett s e miatt az internacionale 1877-i hágai kongresszusából ki is rekesztették. Elöregedvén, utolsó napjait Genfben, Luganoban és Bernben élte le, s az utóbbi helyen kórházban halt meg.
a bántu négerek népcsaládjának nyugati ágához tartozó nép neve. L. Bántu.
a becsuánok egyik törzse, mely arról híres, hogy már régóta (az európaiakkal való érintkezésök elött) ismerte a himlőoltást, csakhogy a B -k nem tehénnyirkot, hanem bizonyos állati hulladékrészt ojtanak a homlok bőrébe. L. Becsuán.