Viktor, spanyol költő és történetíró, született 1824 december 21. Barcelonában. Jogot tanult s már ifju korában foglalkozott irodalmilag Katalonia történetével. 1854-ben szülővárosának levéltárnoka, nemsokára pedig u. o. a történelem tanára lett. 1869 óta a cortes tagja. Mint költő leginkább a szinműirodalom terén aratott babérokat. E téren fáradhatatlan munkásságot fejtett ki. Legendái és balladái Primavera del ultimo trovador catalan faz utolsó kataláni trubadur tavasza) cim alatt jelentek meg. Történeti művei: Historia politica y literária de los trovadores (Madrid 1878-80, hat kötet), továbbá a Historia de Cataluna (Catalonia), Estudios historicos y politicos (történetri s politikai tanulmányok) stb. B. 1871 óta a madridi királyi akadémia tagja. Drámái összegyüjtve (Tragedias) Barcelonában 1874. s többi költői munkái Poesias completas és Obras poeticas (poétai művek) cimmel Madridban 1874 és 1880 jelentek meg.
Angora török vilajetben a felső Szakaria közelében fekvő romjai Pessinus (l. o.) Galatia városának; a romok közt kiválók: Kybele pompás temploma, egy akropolisz, szinház és egy hippodromosz.
Kálmán, magyar hadvezér a XVI. század második felében. Ifjukora óta bizalmas embere Bebek Györgynek, aki midőn 1567. bizonyos feltételek mellett hajlandónak mutatkozott magát Ferdinándnak megadni, e feltételek elöadását B.-ra bizta. Később az egri várban parancsnok s Ungnád Kristóf várkapitánynak kedvelt embere lett. Ez utóbbi 400 főnyi csapatot bizott rá, hogy Békés Gáspárhoz csatlakozzék. Minthogy azonban Békés Báthori Istvánnal szemben a csatát Szent-Pálnál elvesztette, B. csapatát visszavezette Egerbe.
1. József; ref. lelk. született Szőllős Vég-Ardón, Ugocsa vármegyében. Munkái Chrysant és Daria v. a megrettenthetetlen keresztyén. Szomorujáték 5 felv. Németből szabadon forditva, S: Patak, 1816. Munkács. Az az Munkács városának várának topográfiai, geográfiai, históriai és statisztikai leírása. Debrecen, 1836. Ezeken kívül a Szépliteraturai Ajándékban versei jelentek meg (1822-24); történet- és természettudományi cikkei a Felső m. orsz. Minervában (1827-29, 1831, 1834, 1836), Tud. Gyüjteményben (1829), Társalkodóban (1840). A munkássi klastrom bővebb ismertetése a öt történeti értekezése kéziratban a nemzeti muzeum kézirattárában.
2. B. Máté, plébános és cimzetes kanonok, született Jász-Apáthiban 1732., halálának éve bizonytalan. Papi pályára lépett; Bécsben Helltől csillagászatot tanult; 1761-ben Egerben mint a matematika tanára működött s egyszersmind a csillagvizsgáló igazgatója volt; később kun-szentmiklósi plébános és cimzetes kanonok. Föműve: Institutiones arithmeticre. Agriae 1765.
Cippórnak fia, a moabiták királya, aki Mózes II. könyvének elbeszélése szerint elhitta Bileámot, egy pogány prófétát, hogy megátkozza az izraelitákat; de Bileám kénytelen volt az átok helyett áldást mondani reájuk. Az elbeszélésnek tendenciája: bemutatni a pogányoknak az izraelitáktól való félelmét s hirdetni isten népének nagy dicsőségét, a mely még a pogány prófótát is áldásta kényszeríti.
kerületi főváros Nisnij-Novgorod orosz kormányzóságban a Volga partján, (1886) 4859 lak., kik leginkább földmüvelők.
Alekszejevics Mily, orosz zeneszerző, szül. Nisnij-Novgorodban 1836. Az uj orosz zenei iskola egyik főembere. Mintán 1855. nagy sikerrel hangversenyzett Szt: Pétervárott mint zongora-virtuóz, ugyanott zene-iskolát alapított, melyet 1872-ig vezetett; rendezte az orosz zeneegylet hangversenyeit s a cári énekkar igazgatója lett. Müvei nagyobb részét orosz és cseh témákra irt nyitányok, zongoraszerzemények, dalok, stb. teszik. Átirta két zongorára Beethoven quautettjeit is.
kis város és kikötö Krim-fésziget déli részén, az orosz Tauria kormányzóságban, (1885) 2347 nagyobbára görög lak. kikötőjét magas hegyek környékezik s bár benne a viz mindig csöndes nagyobb hajók horgonyzó helyéül még sem alkalmas B.-tól Ny-ra van a Szt.-György kolostor. Állitólag ennek helyén volt Artcmisnek tomploma, melyben Iphigeneia papnősködött. B. kikötöjét már az ókoriak ismerték Portu: Symholorum néven. a középkorban a genovaiak tartották megszállva s Bella Calanak hivták. 1475. a tatárok foglalták el; 1783. Oroszország birtokába került s 1854. a krimi háboruban B. mellett az angolok és oroszok közt heves összeütközés történt mely az előbbiek vereségével végződött.
v. Bákáláhári (magyarul pusztabeli), a délafrikai káláhári pusztákon tengődő testileg és lelkileg elsenyvedt népség, melyet a szülőföldjükre betolakodott népség mindenükből kifosztott és szülöföldjükröl kiüzött.
huros hangszer, mely különösen Oroszországban van elterjedve; a gitárhoz hasonlít két, három, vagy négy bélhur van rajta, melyek rendesen valamely lágy (moll) hangzat (akkord) hangjai szerint hangoltatnak. Az éneket és táncokat szokták ezzel kisérni, s a B. a Névától egész Khina határáig minden paraszt kunyhóban található. «Balalajka»cim alatt Julvecour orosz népdalokat adott ki francia fordításban (Páris 1837), Altman pedig német fordításban (Berlin 1863)