Tamás, pécsi püspök, régi nemes családból szül. Kolozsvárt 1580 dec. 3., megh. Pozsonyban 1625 márc. 10. Iskoláit szülővárosában, Bécsben (1602) és Rómában végezte; pappá szenteltetvén, 1607-től 1617-ig győri őrkanonok volt és 1611. jelen volt a nagyszombati zsinaton; 1613 aug. 21. boszniai címzetes püspökké neveztetett és egyuttal a szalavári apátságot és a kapornaki prépostságot nyerte; 1618: pozsonyi prépost, 1621. váci, 1622. pécsi püspök lett. A törvény- és történettudományokban igen jártas és Pázmány irodalmi iskolájának legkitünőbb tehetsége. Magyarul csak egy könyvet irt s ennek cime: Csepreghi iskola, melyben «a lutheranus és kálvinista prédikátoroknak tanuságukra és tévelygésekből való kitérésükre a csepreghi szitokszaporító prédikátort iskolázza» (Pozsony, 1616). Egyéb műveit lásd Szinnyey Magyar Irók élete és munkái.
János (balásházi), gazdasági iró, szül. Sátoralja-Ujhelyen, Zemplénmegyében 1797 márc. 6., megh. Debrecenben 1857 nov. 19. Iskoláit szülőföldjén, Sárospatakon és Lőcsén, a jogot Kassán végezte. 1816. Keszthelyen a Georgikonban gazdaságot tanult. Ezután gazdálkodással foglalkozott. 1820. Pestre helyezte át lakását és ügyvéd lett; 1824. Zemplénmegye táblabirája, utóbb szolgabirája lett. 1836. zempléni birtokát eladta Debrecenbe költözött és Vay Ábrahám gróf jószágigazgatója lett. A magyar tudományos Akadémia 1820 rendes tagjává választotta. B. egyike legtermékenyebb régi gazd. iróinknak. Különböző folyóiratokban megjelent számos cikkein kivül főbb munkái: Észrevételek a honi gazdaságbeli szorgalomnak akadályairól és orvoslási módjáról. Pest 1831. - Az okos gazda, vagy gazdasági tudomány. Pest 1830. 2. kiadása 1833. A háztartás és mezei gazdaság tudománya. Debrecen 1838-39. 2 köt. A magyar tudományos Akadémia nagy jutalmát nyerte el, 1857. - Több munkája kéziratban maradt fönn. - B. Debrecenben visszavonulva töltötte utolsó éveit. V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv és Szinnyei J., Magyar irók.
(rubinbalais), világosabb rózsavörösszinü spinell néha ibolyaszinü árnyalattal.
(balassagyarmati gróf és báró).
[ÁBRA] Balassa-család címere.
Ősrégi magyar család, melyet a mult század óta a kunkabar Bunger vezér fiától Borstól származtatnak. A rendelkezésünkre álló adatokban azonban semmi nyoma sincs ennek. Anonymus szerint Bors vezér a Miskolc nemzetségnek volt az őse, ámde az oklevelek sehol sem mondják a B.-k őseiről, hogy ezen nemzetséghez tartoztak volna s még csak közvetett adataink sincsenek, amelyek igazolnák e föltevést, sőt a B.-k ősi cimere, a bölényfej, határozottan ellene mond a Miskolc nemzetséggel való kapcsolatnak, amelynek címere, amint számos Árpádkori tagjának fenmaradt pecsétjeiből kitünik, sas volt. Ugy látszik, e föltevés onnan eredt, hogy a B.-k első ismert ősei Zólyom, Bars s Hont megyék főispánjai voltak, már pedig Anonymus szerint e vidéket Bors vezér szállta meg, ő építtette Bars várát, valamint a zólyomi erdőségben azt a nagy erődöt, melyet Anonymus korában «Borsod Zouolun» várnak neveztek. (Cap. 34.) Az ismeretes adatokból nem is lehet eldönteni, hogy a B.-k melyik Árpádkori nemzetségből származtak, bár 1222-től kezdve szakadatlan sorozatban ismerjük ezen előkelő család őseit és számos oklevél emlegeti őket. Van ugyan egy okmány 1301-ből (Anj. Okl. I. 11), mely Fulkus fia Mihály és fiai: Simon, Tamás és Pető bizonyos nógrádmegyei birtokának határjárásáról szól s megbizottjai közt megemlíti Ditricus fia Mykou ispánt, a B. család ősének, idősb Detriknek az unokáját, Folkus fia Farkas mesterrel, a Zéchéni család ősével, továbbá Koplen ispánnal és János fiával Márkkal együtt, akikről azt mondja, hogy mindannyian Mihály ispán nemzetségéből valók. Mihály ispánról, valamint testvéréről, Farkas mesterről, több izben említik az oklevelek, hogy a Kathyz vagy Kachuch nemzetségből valók s mivel a rokonságra egyéb oklevelek is céloznak: Wertner (A magyar nemzetségek. II. 142, 143. l.) a B. családot a Kathyz nembeliek közé iktatta. Az oklevelek közül az egyik a váci káptalan 1297-iki bizonyságlevele (Árp. Uj Okl. X. 284.), amely szerint Detrik fia, Mikó, két nógrádmegyei birtokát rokonainak: Folkos fia Mihály fiainak, Simon mesternek és Tamásnak elörökítette. A másik oklevél 1299. kelt (Árp. Uj Okl. X. 326.) s arról szól, hogy a losonci öt birtokrész fölött perlekedő Kathyz nembeliek, kiknek ősei Losoncot II. Endre nejének Gertrudnak meggyilkolásában való részvétük miatt vesztették el, a nekik örökségi jogon megitélt öt részt Biter ispán fiainak, Miklós és Jánosnak, az öreg Detrik kisunokáinak engedik át. Ugy látszik tehát, hogy a B.-k csakugyan Kathyz nembeliek. Mindamellett a cimerbeli különbség ez esetben annál jelentősebb és különösen számbaveendő körülményt képez, mert egy 1281-i oklevél (Árp. Uj Okl. X. 303.), mely szerint Mihály ispán fia Simon anyjának leánynegyedát ifjabb Detrik ispán fiaitól Mikó, Ochuz és Detriktől követeli, a Kathyz nembeliek (vagy szorosabban véve a Folkus fiak) és a B.-k közti rokonságot beházasodással előállt sógorságnak tünteti föl. Annyi bizonyos, hogy ezen rokonságnak az 1281. előtti időben nincsen nyoma, ámbár ugy a B.-kat, mint a Kathyz nembelieket már a XIII. század huszas éveitől kezdve említik az oklevelek s a többi érv mellett az is figyelmet érdemel, hogy más nevek voltak elterjedve a B.-knál (Detrik, Mikó, Ogouch, Biter, Donch) s megint más nevek (Simon, Mihály, Leustach, Elias, Folkus, Farkas, Zoloch, Tamás) a Kathyz nembelíeknél holott minden Árpádkori nemzetségnél azt tapasztaljuk, hogy a legkiterjedtebb elágazás mellett is használtak bizonyos jellemző közös neveket. Mindezen okoknál fogva a B. család közelebbi vérsége ez idő szerint el nem dönthető.
A XIV. század közepén a család már-már kihalóban volt, mikor Balás ujra megalapította. Róla neveztetett Ipoly-Gyarmat, Balás-, utóbb Balassa-Gyarmatnak. B. László királyi udvarnok volt, állítólag ötször nősült, de gyermekei csak Littvai Fruzinától maradtak. B. Ferenc 1492. szörényi, 1504. horvátországi bán. Utobbi méltóságot azonban nem sokáig viselhette, mert az országgyülés, azzal az indokolással, hogy Horvátországban birtokai nem lévén, annak bánja sem lehet, megfosztotta őt méltóságától. Mohácsnál II. Lajos király mellett vitézül harcolva esett el. B. Zsigmond, elfoglalván a tapolcai apátság és az egri püspökség birtokait, haláláig zaklatásoknak volt kitéve. B. Imre, Szapolyai János híve, ki őt 1534. Majláth Istvánnal együtt erdélyi vajdává nevezte ki, kapzsisággal vádoltatván, 1540., Majláthtal együtt fellázadt Szapolyai ellen; ezért a tordai országgyülésen felségsértőnek mondták ki, halálra itélték, Almás, Léta és Diód várait pedig elkobozták. Minthogy azonban Szapolyai még ugyanazon évben meghalt, Balassa elkerülte a büntetést és folytatta garázdálkodásait. Jóllehet Izabellának esküdött hűséget, mégis Ferdinánd pártjához csatlakozott, ki 1544. erdélyi főkapitánnyá tette. Megh. 1550. Testvére Menyhért előbb Szapolyai pártján állott s Hont vmegye főispánja volt, később Ferdinánd híve s 1552. a kir. hadak kapitánya lett. Féktelen, rakoncátlankodó természetű főur, ki mind Ferdinánd, mind Izabella pártjának sok dolgot adott. Alig esküdött ugyanis hűséget Ferdinándnak, már is Izabellához szegődött, majd ismét Ferdinánd pártjához állott, kinek végre 1661-től állandó híve lőn. Hűségéért Ferdinánd bárói rangra emelte és Tasnád, Szatmár és Nagybánya várával ajándékozta meg. Ettől fogva Ferdinánd vezérének, Svendi Lázárnak, jobbkeze volt s ennek oldalán többször tüntette ki magát a törökök és erdélyiek elleni hadjáratokban. Mikor 1564. B. Hegyalja ellen ment, Szatmáron hagyott nejét, Thurzó Annát, István és Boldizsár fiaival és leányával együtt Báthori István váradi kapitány foglyul ejtette. E fölötti bánatában neje és leánya nemsokára meghaltak. B. meghalt Bécsben 1568 febr. 9. Róla szól a Balassi Mennihárt árultatásáról, melliel el szakada az Magyar orszagi masodic valasztot Janos kiraltul. (Abrudbánya 1569, kiadta Karádi Pál, alföldi szuperintendens.) (L. o.) Második fia, István, 1570. kiszabadulván Báthori fogságából, Miksa király híve lett, kitől több birtokot kapott. Detrekőn nyomdát állíttatott s itt kezdék nyomatni 1584. Bornemissza Péter egyházi beszédeit. B. János már fiatal korában hiressé lett Francesco de Lasso spanyol vitézzel vivott párbajáról, melyben hatalmas és kérkedő ellenfelét legyőzte. 1550. Szolnok várának kapitánya, 1555. pedig a fölkelő nemesség vezére és a bányavárosok kapitánya lett: 1562. már Hont és Zólyom megyék főispánja s mint ilyen Szécsény várát vette ostrom alá, de kezén sebet kapván, az ostrommal felhagyott. 1869. rokonával Dobó Istvánnal együtt pörbe fogták, amiért Szapolyai János Zsigmondot Miksa ellen támadásra hivta fel. Börtönbe vetették, ahonnan kiszabadult. 1572. az országgyülés közbenjárására kegyelmet kapván, 1574. királyi főajtonálló és a felebbezési ügyek vizsgálója lett. 1575. Kékkő várát elfoglalták a törökök. Egy éwel rá meghalt. I. B. Bálint, gyarmati és kékkői báró, kiváló lirai költő, szül. Kékkő várában, 1551., megh. Esztergom ostrománál kapott sebében 1594-ben. Élete kalandokkal és szenvedésekkel teljes volt, melyeknek legfőbb okait végtelen érzékeny és szenvedélyes természetében, hirtelen lobbanó és hamar változó indulatai mellett korának viszonyaiban, körülményeiben s családi összeköttetéseiben kell keresnünk. Iskoláztatásáról nem sok bizonyosat tudunk, csupán annyit, hogy Bornemissza Péter hirneves reformátor, mint a család udvari papja, néhány évig vezette nevelését, s hihetőleg ő buzdította irodalmi munkálkodásra is. De a későbbi munkálkodásából, költeményeiben megnyilatkozó világnézetéből, a klasszikus irodalomban tanusított jártasságából egész biztosan következtethetjük, hogy kora szinvonalának megfelelő tudományos kiképzést nyert, anyjának, a nagyműveltségü és buzgó református Sulyok Annának vezetése alatt. Irodalmi működését 1572. 21 éves korában kezdte egy német munkának fordításával mire atyjának 1570-72. tartó fogsága adott alkalmat. A mély érzésü ifjunak fájt szülei szomorusága, s vigasztalásukul fordította Bock Mihály munkácskáját: Betegh léleknek való fives kertecske cim alatt. - Atyja még ezen évben kiszabadult fogságából, az udvarnál kitüntetésben részesült s fiát is elvitte oda magával. Szintén ez évben történt a pozsonyi koronázó országgyülés alkalmával egy udvari lakomán, hogy a deli ifju egy magánjuhásztáncával az egész udvar tetszését megnyerte. Élete ettől kezdve a hadak között, táborozásban folyt le. Már 1573. Egerben találjuk, hol katona társaival vig életet él. Itt ismerkedett meg Losonczi Annával, a temesvári hős leányával, a későbbi Ungnad Kristófnéval. A fogékony lelkü ifju szerelemre gyuladt a leányka iránt, s amint későbbi verseiben elejtett szavaiból gyaníthato, érzelme nem maradt viszonzatlan. Csapodár természete azonban valamely más, uj ismeretség következtében elvonta Losonczi Annától ki szerelmében mélyen megsértődve fordult el tőle, s nőül ment Ungnad Kristófhoz.
Balassa csak akkor tudta meg, mennyire szereti Losonczi Annát, mikor már elvesztette. Fölkereste sokszor személyesen és levélben, ajándékokkal és versekkel; de az egyszer visszautasított kedvest a büszkeségén ejtett sérelem mellett most már házassági eskü is elválasztotta tőle. A visszautasítás mostmég erősebben élesztette B. szerelmét. 1574. azonban Erdélybe kellett mennie Báthori István ellen Békesi Gáspár táborába. Mielőtt oda érhetett volna utközben Kornis Gábor huszti kapitány megtámada, csapatát szétverte, őt magát pedig megsebesítve elfogta. Fogsága két évig tartott, de nem volt nagyon szigorú, mert B. szabadon járhatott sőt, mint ezidőbeli versei tanusítják, többrendbeli szerelmi viszonya is volt, a nélkül azonban, hogy egyetlen állandó szerelmét (Losonczi Anna iránt) felejteni birta volna. Kiszabadulván, visszatért Magyarországba s részt vett a török elleni táborozásokban. Magán életéről ez időből nem sokat tudunk. Hét év mulva, 1584., házasságra lépett unokahugával, Dobó Krisztinával, Eger hős védőjének, Dobó Istvánnak leányával, Várdai Mihály ifju özvegyével. Mi vitte e lépésre, nem tudjuk; hogy nem az igaz szerelem, de nem is puszta számítás, az a későbbi fejleményekből kitünik. Talán Losonczi Anna iránt érzett reménytelen szerelme elől a családi élet csendes oltárához akart menekülni. De akármi is vezette e házasság rá nézve a szerencsétlenségek élte fogytáig tartó forrása lett. Vagyonára vágyó rokonai, különösen sógora,.a fukar és kegyetlen Dobó Ferenc vérbűnnel vádolták, pörbe bonyolították, s mikor ezek üldözése elől menekülendő 1586. a katolikus vallásra tért át, azt hiresztelték róla, hogy fiával együtt törökké lett. Ehhez járult, valószinüleg csélcsap természetének következményeképen, hogy felesége is elhagyta. Igy, vagyonának egy részétől megfosztva, a családi életből számüzve, kibujdosott az országból, 1589. Lengyelországban tartozkodott, öt évig ide-oda utazva. Végre 1594-ben a török ellen intézett nemesi felkelés alkalmával hazajött: Pálffy ezredéhez csatlakozott s Esztergom ostrománál megsebesülvén, meghalt. Kalandos életének, sok és nagy megérdemelt és meg nem érdemelt szenvedésének, mindig igaz örömének és bujának, mély vallásos, de mégis örökös hullámzásban levő kedélyvilágának hű tükrét nyujtják ránk maradt versei. Ezek négyfélék: vallásos énekek, vitézi és hazafias dalok, eredeti szerelmi költemények, és átdolgozások. Vallásos énekeiben ő is korának gyermeke: mindeniket az a csüggedés, az emberi romlottság feletti mély fájdalom, az isten büntető igazságosságának, de egyszersmind végtelen könyörületességének eleven érzése hatja át, amely az ő korának többi iróit is legjobban jellemzi. De e közös vonás mellett B. egyéni is. Énekei nem erkölcsi célzatuak, nem tanításra vannak szánva; megrendült lelkének, hánykolódó kedélyének, önmagával tusakodó belső vllágának igazi, önkénytelen megnyilatkozásai. Énekel, nem azért, hogy vigasztaljon, hanem azért, hogy vigasztalódjék. És ez a közvetlenség hatott is. Istenes énekei a Rimay és más szerzőkéivel együtt 1806-ig 31 kiadásban jelentek meg. Ugyanez a közvetlenség jellemzi hazafias dalait is, melyek között legszebb A végek dicséreti. Átdolgozásaiban is mindenütt érvényesíti egyéniségét. Ezeknek tárgyát nagyrészt Marullus és Angerianus középkori latin költőkből, néha török forrásból meríti, Euryalos és Lucretia cimü erotikus elbeszélését pedig Aeneas Sylvius hasonló cimü latin prózai elbeszéléséből dolgozta át. (Őt ez átdolgozásokra is saját megfelelő érzései ösztönözték, ugy, hogy ezek is egyéniségéből látszanak fakadni.
Legnagyobb azonban B. eredeti szerelmi költeményeiben, melyek soha ki nem nyomatva, századokig lappangtak s másolatukat csak 1874. fedezte fel Deák Farkas a br. Radvánszkyak radványi levéltárában. E költemények szivének történetét tárják fel; s ingatagságát bizonyítják, mert a lengyel citerás leánytól kezdve a legfőbb rangu nőkig nagyon sok ideáljáról adnak számot. Mindenikben erős érzés ellenállhatatlan szenvedély lüktet,. akár a reményt és ebből fakadó örömet, akár a kétségbeesést és ebből származott fájdalmat énekli meg. De mégis legszenvedélyesebbek, legszebbek azok, melyek Losonczi Annához előbb Anna, később Julia név alatt vannak intézve. A reménykedő és viszonzott, majd a visszautasítás miatt kétségbeesett szerelem valóban megható nyilatkozásai ezek, melyekhez hasonlót Csokonaiig és Petőfiig hasztalan keresnénk. S ami B.-nak mint költőnek legnagyobb érdeme: az a formának, melyben érzései kifejezésre jutottak, valóban művészi kezelése volt. Nyelve tiszta, mintha a magyaron kivül mást nem is tudott volna; változatos, eleven, tárgyhoz illő, mintha nem is Tinódinak, Ilosvainak és a többieknek lett volna kortársa; őszintesége, közvetetlensége mindig megtalálja a megfelelő szót és kifejezést. A belső formában nem mindenütt erős; érzelme, szenvedélye sokszor magával ragadja, terjengősségre viszi; de lapossá, unalmassá még igy sem lesz. Mint legelső magyar műdalköltő saját versnemet is teremtett, az u. n. Balassai strófát. Áll 9 sorból a következő rímelhelyezéssel: aabccbddb: a párosan rímelők hat szótaguak, az egymással rímelő 3-ik, 6-ik és 9-ik sorok pedig, hét szótaguak. Összes müveit kiadta Szilády Áron: Balassai B. költeményei. V. ö. bevezetéssel és jegyzetekkel., Budapest, 1879. L még Thaly Kálmán: Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok. Toldy, Költészettörténet, Toldy, Beöthy, Bodnár Irodalomtörténet és Gyulai Pál egyetemi előadásai, kőnyomatos ivek, stb.
2. B. Bálint gróf, királyi tanácsos, honti főispán, majd a kir. tábla birája. szül. 1626. v. 1631., megh. 1684. Részt vett a törökök ellen több ütközetben. Több lírai költeménye, egy színműve s Átok c. nagyobb költeménye maradt ránk, melyekben azonban nem árul el valami különösebb költői tehetséget. A színműben ifjukorát allegorizálja, az Átokban pedig hevesen s éppen nem választékos nyelven fakad ki rokonai ellen, kikkel folytonos viszálkodásban élt.
3. B. Ferenc, 1756. kir. kamarás, majd többféle tisztség viselése után 1785. Horvát- és Dalmátország bánja és főkapitánya. Kiváló készültségü férfiu, ki tanulmányait a bécsi Teréziánumban végezte s kit ugy Mária Terézia, mint II. József kegyének számos jelével kitüntetett. Mint József híve Horvátországban oly törvényellenesen uralkodott s úgy megsértette az ország jogait és konstitucióját, hogy egyformán magára vonta a magyarok és a horvátok gyülöletét. Meghalt 1807-ben, s vele kihalt a család grófi ága. Még mint a Teréziánum növendéke adta ki munkáját. Casulae, St. Stephani regis Hungariae vera imago et expositio. Bécs, 1754. Egy kézirati munkáját is őrzi a nemzeti muzeum kézirattára: Cime: Elaboratum de insurrectione Hungariae Josepho II. imp. anno 1789.
4. B. Imre, Pest, Pilis és Solt vmegyék főispánja s mint magát egy 1669-ben kelt levélben nevezi, szentelt vitéz (éques auratus). Nyugtalan vére folytonos kihágásokra serkenté. Kihágásainak következménye az lett, hogy jószágaitól, melyeket a király azután Zichy Istvánnak adott, megfosztatott. B. ekkor Erdélybe menekült s elveszett birtokainak visszafoglalását kisérlette meg, de hasztalanul. Sok hányattatás után 1863. Tállyán meghalt. Róla irják, hogy Dévényben 6 hónap alatt 4 bástyával megerősített s magas falakkal körülvett házat építtetett, melynek egyik ablakából. állítólag feleségét letaszította. Naplót hagyott hátra, mely 84 ívrét oldalon többnyire jószágai kormányzására vonatkozó jegyzeteket, panaszleveleket és folyamodványokat tartalmaz. Vége hiányzik. E naplót sajátkezüleg irta s a nemzeti Muzeum irattárában őriztetik.
5. B. Zsigmond, kir. kamarás, Nógrád vm. főispánja. Tanult, világlátott ember, kinek három szónoki munkája maradt ránk. 1609. az országgyülés mint követet Sziléziába küldte. 1619. a megrongált Kékkővárát építteté ujra; 1620. fent említett szónoklatait adta ki. Neje Zborovszky Samu lengyel herczeg leánya volt. 1585. Krakóban tartott fényes menyegzőjén a lengyel király is részt vett. Megh. 1623.
l. János, európai hirü sebész, a budapesti egyetemen a sebészet tanára s életében annak legfőbb disze, szül. Szt.-Lőrincen (Tolnam.) 1814., megh. Budapesten, 1868. Tanult a budapesti és bécsi egyetemen s itt avattatott doktorrá 1838. 1839. a bécsi cs. k. műtőintézet növendéke, 1841-ben közkórházi másodorvos, később helyettes főorvos lett. 1843-ban hivatott meg a budapesti egyetemre a sebészet tanárának. Mielőtt azonban tanszékét elfoglalta volna, hosszabb külföldi utazást tett. 1866. lett kir. tanácsos, később a Lipótrend lovagkeresztjét nyerte kitüntetésül, majd az orsz. közegészségí tanács elnökévé neveztetett ki. 1858. a magyar tudományos akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Az egyetemi műtőintézet felállítása, a magyar orvosi könyvkiadó társulat létrejötte kiválólag az ő érdeme. Nagyobb munkái: Gyakorlati sebészet 1. füzet (csonka maradt). - A hassérvekről képlőműtétek, stb. Kisebb munkái: Balassa János összegyüjtött kisebb művei cim alatt dr. Janny Gyula szerkesztésében jelentek meg.
2. B. József, tanár, nyelvésziró, a bölcsészet doktora, szül. Baján 1864. febr. 11. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Tanulmányainak végeztével a székesfehérvári kereskedelmi akadémia tanára lett. Buzgón és sikeresen működik a magyar nyelvészeti irodalom terén s kivált a hangtant műveli. Fő munkái: A fonétikai elemei. 1880. A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése. 1891. (Térképpel; mind a kettő a Magyar Tudományos Akadémia kiadványa.) Ugyane szakban számos értekezése van: Phonetik der Ung. Sprache. (Intern. Zeitschr. für Allg. Sprachwiss. IV.) A magyar hangok képzése, stomatoskopikus vizsgálódások nyomán. (Nyelvtudományi Közlemények XXI.) Hangtani alapelvek és vitás kérdések. (M. Nyelvőr XIII.) Fonétikai tévedések. (U. o. XV.) A szóvégző önhangzók a magyarban (Nyelvtudományi Közlöny XIX.) stb. Ezen kivül több jó iskolai könyvet irt kereskedelmi iskolák számára. V. ö. Simonyi Zs. A magyar nyelv, a művelt közönségnek II. 71-73.
nagyközség Nógrádmegyének balassagyarmati j.-ban, Nógrád vármegyének székhelye, az Ipoly mellett (1891) 708 házzal és 7738 lak. (köztük 6996 magyar, 189 német, 511 tót; vallásra nézve 3928 r. kat., 1536 ág. ev. és 2120 izraelita), több templommal, kir. törvényszékkel, ügyészség, adó-, tanfelügyelő-, szolgabirói székhely, közjegyzőség, illetékkiszabási és államápítészeti hivatallal, ügyvédi kamara és pénzügyőrbiztosi állomással, városi kisdedóvó, kórház, kaszinó és számos egylettel, szép megye és fogházzal s az angol kiasszonyok nevelőintézetével. Van itt ipartestület, alsófoku ipariskola, takarékpénztár, népbank, takarék- és hitelintézet, könyvnyomda. Asztalos és szücsipara jelentékeny. Vasuti állomás, posta és táviróhivatallal. A következő lapok jelennek meg B.-on: Nógrádi Lapok és Honti Hiradó (Horvát Danó) XXI. évf. hetilap. Nógrádmegyei Hivatalos Értesítő. XXXI. évf. hetilap. Nógrádmegyei Gazdasági Egyesület Értesítője (Fáy Árpád) VI. évf. kéthavi. A török hadjáratok idején vára is volt, melynek csekély romjai még ma is láthatók az Ipoly mellett. Azidőben még Nagy- vagy Ipolygyarmat volt az elnevezése, s csak miután a vár a Balassa családé lett királyi adományképen, nyerte jelen elnevezését. A várat 1552. Ali budai pasa elfoglalta; 1626. itt köttetett meg a béke II. Ferdinánd és a törökök közt, 1849. jul. 8. itt vívott ütközetet Pöltenberg magyar tábornok Anrep orosz tábornokkal.
Menyhárt árultatásáról (Comoedia B. M. á.), irodalmunk legrégibb reánk maradt drámáinak egyike, melyet egy névtelen szerző, Balassi Menyhártról, a XVI. század egyik elvetemült alakjáról 1565. irt és Karádi Pál unitárius szuperintendens, némelyek gyanusítása szerint a darab szerzöje, 1569. Abrudbányán kinyomatott. Az inkább olvasásra, mint előadásra szánt dráma, illetőleg dramatizált jellemrajz nem közönséges szatirai erő terméke. Jellemzése és dialogus a korhoz képest meglepően élénk. Öt részből áll és 48 lapra terjed. Egyetlen példányát az akadémia könyvtárában őrzik. Ujra lenyomatta Toldy, Kézikönyvében I. kötet L. Beőthy: Első magy. politikai színmű és kora. Szinműirók és szinészek Bpest 1882.
1. Ferenc, történetbuvár, maklári plébános, született Bethlenfalván, Udvarhelyszékben 1821 dec. 9., nemes székely szülőktől. Iskoláit Sz:-Udvarhelyt, Szolnokon Gyöngyösön, Budán végezte. Áldozárrá 1845. szentelték. 1859. Bánhorvátra nevezték ki önálló lelkésznek. Itt ismerkedett meg a szomszéd Bánfalván Kazinczy Gáborral, ki nagy hatással volt B. további munkásságára. Kazinczy révén jutott összeköttetésbe a tudományos körökkel S a hazai nagyobb könyvtárakkal. 1870. török-szent-miklósi, 11 év mulva maklári plébános lett. Már Török-Szent-Miklóson megválasztották kerületi espevesnek, 1892. pedig tiszteletbeli kanonoknak nevezték ki. A Történelmi Társulat mindjárt 1867-iki megalakulásakor választmányi, a magyar tudományos akadémia 1872. levelező tagjának, az archeologiai bizottság pedig 1892. működő tagjának választotta. 1892 óta az egri egyházmegye Történelmi adatok c. historiai folyóiratát szerkeszti. Számos munkái s értekezései közül nevezetesebbek: A rabonbánok áldozatai s a székelyek nemzeti gyülései. (Uj Magy: Muz. 1856. évf.) A székely dullók (u. o. 1857). A tetemrehivás v. halálujítás. Régi bűnvádi eljárás (u. o. 1858). Török-Szt.-Miklós történeti tekintetben (u. o. 1858). A székely szokások ősrégisége (u. o. 1859). Udvarhelyszék elsőbbsége a többi székely székek fölött (u. o. 1860). Adalék a honvédelmi rendszer történelméhez (u. o.). Az egri egyházmegye alakukása. Eger 1865. Adalék a Rákóczy-forradalom történetéhez (Magy..Tört. Tár: 1867). Vázlatok Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék helytörténetéből. Eger. Az aradi káptalan székhelye (Magyar Sion 1867. évf.). A székelyek alapszerződése vagyis a székely krónikának e szerződésre vonatkozó pontjai. Az egri vár 1687-iki feladásának alkupontjai s a törökök. maradékai Egerben (Akad. kiadv. 1874). Ludányi Tamás egri püspök (Akad. kiadv. 1877). Az egri egyházmegye régi főesperességei és a vatikáni levéltárból kiadott pápai tizedrovatnak a régi püspöki megyére vonatkozó bejegyzései (Vatikáni okirattár. Szerk. Ortvay Tivadar) stb. stb. jelenleg Heves vármegye monografiájának mohácsi vészig terjedő részén dolgozik.
2. B. Dénes tanár, szül. Bethlenfalván, Udvarhelyszékben 1854., nemes székely szülőktől. Középiskoláit a székelyudvarhelyi róm. kat. gimnáziumban, a bölcseleti (modern nyelvtudományi) tanfolyamot a kolozsvári egyetemen végezte 1878. B.-től számos ismeretterjesztő, pedagogia, bölcseleti, eredeti és fordított cikk, népköltési adalék, tankönyvbirálat stb. jelent meg elszórtan a különféle hirlapokban és folyóiratokban. 1882-3. az erdélyi közmiv. egyesület keletkezésekor dolgozótársa és szinbirálati tudósítója volt az erdélyi függetlenségi frakció Ellenzék c. közlönyének Kolozsvárt, 1885 óta polg. iskolai tanár Budapesten 1893. a Közoktatásügyi Szemle társszerkesztője. Önálló nagyobb műve: Nyelv, nemzetiség, nemzet, műveltségtörténeti és kulturpolitikai tanulmány, I. k. Budapest 1893. Lampel (Wodiáner és fia).
kerületi főváros és kikötő-hely a britindiai Orissza kormányzóságban, a Buraballang partján (1881) 20,265 hindu és mohammedán lak.; széles kikötőjét Balasore-Roadsnak hivják. Főképen olyan hajók horgonyoznak itt, melyek rizst és sót visznek Kalkuttába. 1846. dán kereskedelmi ügyvivőség volt, melyet az angolok megvettek.
Sztambul egyik külvárosának a neve, az arany-szarv sztambuli oldalán. Arról nevezetes, hogy lakossága tulnyomóan spanyol zsidókból áll, akik a fővárosnak Kuzkundsuk és Hászköj nevü külvárosain kivül legnagyobb számban itt telepedtek meg. Egy régi időkből fennmaradt kapu vezet e városrészbe, melyet mai napig is B.-kapuszunak, vagyis B. kapujának neveznek. Ezzel a névvel kezdődik egy sztambuli népdal, mely a spanyol-zsidók beszédét gunyolja ki.