(Almás), l. Almás-Balásháza. Balázsjárás, l. Gergelyjárás.
v. Balázsáldás abban áll, hogy a pap a szent mise bevégzése után két keresztalakba illesztett gyertyát tart a hivek álla alá, miközben e szavakat mondja: «Szent Balázs püspök és vértanu esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj- és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiunak és Szentlélek Istennek nevében. Amen.» E szertartást febr. 3. végzi az egyház szent Balázs püspök és vértanu emlékére, ki Diocletian római császár idejében sok csodás gyógyítást vitt véghez, a többi között 2 égő gyertyának keresztalakban egy kis leánynak álla alá tartásával gyógyított meg egy gyermeket, ki a torkában akadt halszálka miatt fuldoklott.
Odoricus, szent Ferenc-rendi szerzetes, szül. Mocsokon 1810., megh. 1875 aug. 11. Nyitrán. 22 éves korában lépett a szerzetbe és 1833. szenteltetett föl. A bölcselet, majd a teologia lektora, 1856-tól pedig három évig a szláv misszió igazgatója lett. Hosszabb ideig a nyitrai rendház főnöki tisztét viselte, 1868. pedig tartományi vikáriussá léptették elő. Munkáit l. Szinnyei: Magyar írók.
(Klein-Blasendorf, Bleselu), kisközség Kis-Küküllőmegyének dicső-szent-mártoni j.-ban, (1891) 1490 oláh és német lak., gr. Haller Jenő mintagazdaságával és Gerendi István mintaborászatával.
kisközség Sárosmegyének felsőtarcai j.-ban, (1891) 1108 tótajku lak.
növénynevek mellett Balbis Giovani Baptista, Torinoban a botanika tanára (1765-1831) nevének rövidítése (Flora Taurinensis, Torino 1806, Flore Lyonnaise, Lyon 1828-35, 3 köt.).
nyirdfajdkakas kitömve, vagy nemezből készítve avégre, hogy az eleveneket a leshelyhez csalogassa, honnan könnyen elejthetők.
(a görögök Héliopolisza), néhány száz kunyhóból álló szegényes falu Közép-Sziriában, azon széles völgy közepén, melyet az ókorban Coele-Syriának (ma Bekak) neveztek, az Anti-Libanon alján, 1172 m. magasban. 3 km. hosszu fal veszi körül, rajta kis patak foly keresztül. Hatalmas romjai teszik hiressé, amelyeket falak vesznek körül. E romok: A nagy-templom vagy a Nap temploma, amelynek csak alapfalai és 6 kolosszális oszlopa maradt fenn; a kis-templom vagy Jupiter temploma, óriási épület-maradvány, amely 227 m. hosszu és 117 m. széles, fenáll még gazdagon ékesített; korintusi stilusban készült cellája, azonkívül a déli oldalán 4, a nyugatin 2, az északi oldalon 9 és a keletin 2 oszlop; végre a kerek-templom, a melyből 4 oszlop maradt fenn s amelyet görög-templommá alakítottak. E templom-maradványok Antoninus Pius korából valók. Ezeken kivül fenmaradtak még: a derékszögü s hatszögü körfal, a nekropolisz, az akropolisz stb. Valamennyit az óriási méretek és az ornamentáció rendkivüli gazdasága jellemzi. B.-ről már az egyiptomi és assziriai hadi jelentések is tesznek említést. A görögök Héliopolisznak hítták: Augustus római gyarmattá tette. Omár kalifa vezére Abu Obeida 636-ban elfoglalta. A ker. háboruk idejében többször cserélt urat. 1170-ben földrengés, 1260. a mongolok, 1401. Timur hadai pusztították. V. ö. Wood and Dawkins: The ruíns of B. (Lond. 1757; uj. kiad. 1827.)
1. Adriano, olasz földrajzi iró és statisztikus, szül. Velencében 1782., megh. Páduában 1848. Nagy feltünést keltett Prospetto politico-geografíco dello stato attuale del globo (Velence 1808) című művével. Mint a velencei fővámhivatal tisztviselője irta meg a Compendio di geografia universale című művét. 1820. családi ügyekben Portugáliában utazván, ott a királyi levéltárakban gyüjtötte az anyagot Essai statistique sur le royaume de Portugal et d'Algarve című munkájához (Páris 1822, 2 köt.), amely a portugál irodalomról és művészetről sok, másutt nem található adatot tartalmaz. 1821-32. Párisban élt, ahol Atlas ethnographique du globe, ou classification des peuples anciens et modernes d'aprés leurs langues című művét irta meg (Páris 1826). Legelterjedtebb munkái: Abrégé de geographie (3. kiad. 1850; ném. 7. kiad. Bécs 1883). - Fia B. Jenő szül. Firenzében 1812., megh. Páviában 1884. mint a földrajz tanára az ottani egyetemen. Atyjának hátrahagyott műveit Scritti geografici cím alatt adta ki. (Torino 1841-42, 5 köt.) Saját művei: Gea, ossia la terra descritta (Triest 1854-67. 7 köt.) és Saggio di geografia (Milano 1868).
2. B. (Balbus) Jeromos (családi neve tulajdonképen Acellini volt), korának egyik legkiválóbb humanistája. Azt irja egyik versében, hogy Velencében született; meghalt 1530 november 11. Tanulmányait Rómában kezdte IV. Pál pápa hírneves tanárának Pomponius Laetusnak és Ripának vezetése mellett és Pádovában végezte. Főleg a jogban, ékesszólásban és költészetben tünt ki. 1485-ben Párisba ment, hol 1489-ben a humaniorák egyetemi tanárává nevezték ki. Párisban nagy hirnévre emelkedett, mint «rhetor gloriosus»; de kötekedő, vitatkozó természetével magára haragította tanártársait, kik néhány sikamlós tárgyu verse miatt őt erkölcstelennek, istentagadónak és hitetlennek nyilvánították. B. végre is kénytelen volt Párisból menekülni s Magyarországba jött, hol Vitéz János veszprémi püspök vendége volt. 1493-ban a bécsi egyetem hívta meg tanárának. Tagja lett a «Sodalitas Danubina»-nak, melynek elnöke Vitéz János volt. 1498 végén Magyarországba jött azzal a szándékkal hogy itt végleg letelepszik, azonban a Vértes táján rablók támadták meg, kik megfosztották minden pénzétől és félholtra verve hagyták az úton. Mindezt ő maga irja meg Elegia hodoeporicon-jában. Visszatérve Bécsbe, megismerkedett Schlechta Jánossal, Ulászló csehországi titkárával, akinek sikerült kieszközölnie, hogy B.-t 1498. a prágai egyetemen a jog- és széptudományok tanárává kineveztessék. 1501. ujra kezébe vehette vándorbotját. Magyarországba jött, s itt a papi pályára lépve, 1510. kanonok, 1513. váci prépost, két év mulva pedig egri őrkanonok lett. Eközben Ulászló király gyermekeinek: Lajosnak és Annának nevelője lett s a király bizalmas embere, ki őt Szakmáry György kancellár ajánlatára diplomáciai küldetésekre is felhasználta. 1515. Innsbruckban járt Miksa császárnál. II. Lajos trónralépését B. arra akarta felhasználni, hogy magának díszes állást teremtsen, de ez csak részben sikerült neki a stubnicai prépostsággal, mert ellenszenves természetét mindenütt ismerték. 1518-ban Zsigmond lengyel királynak Bona hercegnővel való esküvőjén ő képviselte az ország nádorát és fontos diplomáciai küldetésben járt el. Ugyanebben az évben II. Lajos az augsburgi birodalmi gyűlésre küldte, hol a törökök elleni harcra buzdított s a német császárt a magyarországi pártviszályok lecsillapításában való közreműködésre akarta megnyerni. Képviselte Magyarországot Aachenben, mikor Károlyt 1520. okt. 23-án császárrá választották, s még abban az évben elkisérte Lajos nővérét, Annát Innsbruckba, hogy őt Ferdinánd osztrák herceggel, Mária osztrák hercegnőt pedig Lajos számára eljegyezze. 1521-ben részt vett a wormsi gyülésen és Luther megtérítésén fáradozott. Innen hazatérve, annyira megijedt a törökök gyors előrenyomulásától, hogy a ráruházott pozsonyi prépostságot bérbe adva, Bécsbe menekült, hol Ferdinánd nagyon szivesen fogadta, s előbb az itélőszék tagjává, majd gurki püspökké nevezte ki. 1523. Ferdinánd Rómába küldte, hogy szövetséget létesítsen a fejedelmek közt a reformáció és a törökök ellen. 1524-ben ujra Budán járt, érdekes memorandumot dolgozva ki az érsek számára a cseh eretnekek megtérítése tárgyában. Innen ujra visszatért Rómába s hátralevő éveit mint VII. Kelemen pápa prelátusa és K.-Európa politikai ügyeiben tanácsadója, töltötte. Ez idő alatt Németországban is megfordult s Nürnbergben felkérték a pádovai egyetem igazgatására. De ez csak a velenceiektől szőtt csel volt, melynek majdnem áldozatul esett. 1530-ban résztvett Bolognában V. Károly császár koronázásánál s megirta De coronatione című művét, mely ujabb kellemetlenségekbe sodorta. Műveinek legteljesebb gyüjteményét Retzer József adta; H. Balbi opera poetica ac politico-moralia e cod. mss. primisque ty pis coll. et praefat. est Jos. Retzer Vindobonae (1791-92 két kötetben). Főbb művei: De civili et bellica fortitudine (1526). - De Turcorum origine (1526). - De pace inter christianos principes iucunda (1526). Ugyancsak Retzer irta meg életét és műveinek címét: Nachrichten von dem Leben und den Schriften des H. Balbi. (Bécs 1790.)
Bohuslav, cseh történetiró és jezsuita, szül. Königgrätzben 1621., megh. Prágában 1688 nov. 29. Cseh- és Morvaország különböző helyein volt az ékesszólás és költészettan tanára. Munkái: Epitome historica rerum Bohemicarum (2 kötet. Prága 1673-77); Miscellanea historica Bohemiae (8 köt. u. o. 1679-88). Ez utóbbi munkája révén B.-t a csehek nemzeti ujjáébredése előharcosának tartják. Dissertatio apologetica pro lingua Slavonica praecipue Bohemica című munkáját csak 1775. adták ki Prágában. Tömérdek egyéb műve közül említendő még a Bohemia docta, mely első izben szintén csak 1776-ban jelent meg Prágában.