több szűznek és vértanunak neve, kik közül időrendben első egy római szűz, Quirinus tribunnak a későbbi vértanunak leánya. kit I. Sándor pápa 1119. körül családostul együtt keresztény hitre térített. Ünnepét már régóta megülik, jelenleg március 31-én.
Decius Coelus, római császár, előkelő származásu s nagyműveltségü férfiu, miután kétszer konzul és helytartó volt, a szenátus Kr. u. 238. Pupienusszal együtt, Maximinus Thrax ellenében a császári méltóságra emelte. Mialatt Pupienus Maximinus ellen vonult, B. Rómában maradt. Maximinus meggyilkoltatván Aquilejánál, a két császár egy ideig nyugodtan uralkodott. Egyedül a pretorianusok nem voltak velök megelégedve, a kapitolinusi játékok alkalmával reájuk rontottak s a két császárt 3 havi uralkodás után 238. julius havában meggyilkolták.
Cav. (növ.), a gólyaorrfélék génusza, 1-3 fajjal Dél-Amerikában. - B. Willd. a. m. Tridax L., - B. DC. a. m. Rhetinodendron Meisn.
Cesare, olasz államférfiu és iró, szül. Torinoban 1789 nov. 21-én, megh. 1853 jun. 3-án. Politikai téren már 17 éves korában kezdett működni, amikor Napoleon az államtanács auditorává nevezte ki; később, Napoleon olaszországi hadjáratai alatt nagy szerep jutott neki az uj olasz tartományok igazgatása körül. 1824-ben visszavonult a polltikai pályáról és ez időtől fogva egész 1847-ig az irodalomnak élt, mint egyik legelőkelőbb tagja annak az irói gárdának, mely az 1820-50 közti években Olaszország ujjászületésén munkálkodott. Mazzini és Gioberti iratai mellett az ő Speranze d'Italia c. könyvének volt legnagyobb hatása nemzetére. Azt vitatta benne, hogy az olasz államok konfederációja lehetetlen mindaddig, míg az ország nagy része idegenek kezében van; az olaszoknak egyelőre csak egy célt szabad maguk elé tüzniök: a függetlenítést az idegen hatalmak alól. 1847 márc. 16-ától jul. 28-áig feje volt a legelső piemonti alkotmányos miniszteriumnak és lemondása után is több ízben vállalt a piemonti kormánytól politikai missziót.
Vasco Nunez de. spany. hodíto, szül. Jeres de Badajozban 1475., megh. Santa Mariaban 1517. 1510. Santo Domingoban Francisco de Eurico expediciójához csatlakozott, amely Darienba indult. Ott egy felkelés következtében az uj gy armat fejévé lett. Miután az aranyországnak hirét hallotta, 1513-ban délnyugat felé fölfedezőutra indult és rendkivüli fáradalmak után szept. 15-én a Panama-földszorosnak egy hegycsúcsáról a Csendes-tengert pillantotta meg. A partot a spanyol király számára birtokba vette; tettének jutalmául a fölfedezett tenger admirálisának nevezték ki. Azonban udvari cselszövények következtében igen rövid idő mulva Pedrarias Davilára bízták az elfoglalt uj ország kormányzását, aki Balboát lefejeztette.
(ejtsd: belbriggn), tengeri város Leinster ir tartományban, Dublin grófságban a Drogheda-öböl déli végében (1890) 2272 lak., hires harisnyakötőkkel.
don Bernando de, spanyol költő, született Val de Penasban (Mancha) 1568., meghalt 1627-ben. Ifju korában Mexikóba került, ott végezte teologiai tanulmányait. Bár közben többször meglátogatta spanyol hazáját, élete legnagyobb részét mégis Jamaika szigetén tölté, hol magasabb egyházi állása volt, 1620-tól kezdve pedig haláláig Puerto Rico szigetén, melynek püspöke volt. Főművei: El siglo de oro (Az arany század), félig prózában, félig versben irt pásztornovella; La grandeza mejicana (Mexikó nagysága 1609., e város költői leirása); végre: El Bernardo o la Victoria de Roncesvalles, mely nem kevesebb, mint 45,000 versben Bernardo del Carpio spanyol nemzeti hős történetet énekli meg (Madrid 1624).
Lucius Cornelius, Gadesban, Spanyolországban született, Metellus és Pompejus alatt szolgált Sertorius ellen és Pompejus által elnyerte a római polgári jogot. Midőn ezt 56-ban Kr. e. vitássá tették neki, Cicero megvédte őt még ma is meglévő beszédében (pro Balbo). A polgárháboru idejében a béke fentartásának több meghiusult kisérlete után Caesar pártjára állt; 40-ben Kr. e. ő volt az első külföldi római konzul.
(ejtsd: balcseszku) Miklós, román iró, szül. Bukarestben 1819., megh. Palermoban 1852. Résztvett az 1848. mozgalmakban. Először Erdélybe jött s a mócok vezérével, Jankuval lépett összeköttetésbe, majd Pesten és Debrecenben járt, hogy kibékítse Kossuthot a románsággal. A magyar-román egyesülésnek egyik legbuzgóbb hive volt, aki keserüen kifakadt a románság ellen: «nem látjátok, hogy a magyarok a szabadság asztalánál dőzsölnek s nektek csak morzsái jutottak. Ti Európa legrégibb zsarnokának, az osztráknak zászlói alatt harcoltok a szabadság nevében. Egyesüljetek a magyarokkal, hogy rövid idő alatt Bécs kapui előtt álljatok.» Terve az volt, hogy fellázítsa Moldvát és Romániát s hátba kapják az oroszt. Terve nem sikerült. Müvei: Istoria Romanilor sub Mihaiu Viteazul (másodszor adta ki a román akadémia Odobescu A. J. előszavával, Bukurest 1887), Cantarea-Rumániei, és Miscarea Románilor din Ardeal in 1848 (Az erdélyi románok mozgalmai 1848-ban). B. halálakor irta Alessandri gyönyörü ódáját, melyben a száműzetésben meghalt barátot s nagy hazafit siratja. Életrajzát Tocilescu G. Gergely irta meg.
l. Balkas-tó.