a római fürdők neve; a régi Rómában az emberek eleinte minden 8 nap egyszer fürödtek, még pedig a mosókonyhában (lavatrina). Az ifjak a Tiberis vizét keresték föl. Görög mintára tervezett fürdők csak a II. pun háború óta épülnek, számuk egyre nő, Augustus idejében Agrippa maga 170 újat építtetett, a város leírása Konstantinos idejéből pedig 952 fürdőt jegyez föl. Ezen számba nincsenek beleértve a császárok által emelt óriási fürdőépületek, az úgynevezett termák, melyek a fürdés mellett mindennemü szórakozást nyújtottak. A B.-ok ezen óriási száma legjobban bizonyítja; mennyire életszükségletté vált idővel a fürdés a rómaira nézve. S e tekintetben a Rómától messze lakó tartománybeli sem tett kivételt. Minden római városnak, sőt falunak is voltak fürdői. Aquincum fürdői közül eddig kilencnek maradványaira akadtak. Valamint Rómában, úgy a többi városokban ezen fürdők vagy a község pénzén épültek v. pedig a vállalkozók tulajdonát képezték, kik használatukért díjt szedtek. Mindkét esetben az aedilisek ellenőrzése alatt állottak. A fürdés rendes ideje a délutáni órákra 2-3-ig esett. Pompejiben még este is fürödtek, Rómában a fürdőket 2 órakor nyitották ki s naplementekor csukták be. A B. neve alatt ismeretes fürdők terve lényegében mindenütt ugyanaz. A főrészek voltak: a tepidarium, melynek langyos légmérsékletében a test átmelegedett s előkészült a caldarium használatára. Ennek hőmérséklete tetemesen magasabb volt, s egy medencét tartalmazott forró vízzel s egy másikat hideggel. A frigidariumban végül kihült a test, esetleg hideg vízzel leöblíttetett s aztán beolajoztatott. Ha külön helyiség (apudyterium) a levetkőzésre és felöltözésre hiányzott, az a tepidariumban történt. Fűthető helyiségek a tepidarium és caldarium voltak; padozatuk oszlopocskákon pihenvén, a meleg levegő alatta szabadon szétterjedhetett, sőt az oldalfalakhoz tapasztott csöveken át a magasba is fölvezethető volt. A kemence, hol a levegőt fölmelegítették. a caldarium tőszomszédságában feküdt; oly esetekben, midőn a fölsorolt helyiségek kétszeresen vannak meg, hogy a férfiak és nők egyidőben fürödhessenek, a kemence a két szomszédos caldarium között épült.
[ÁBRA] Balneum, Aquincumban.
A tepidarium hőmérséklete azért volt csekélyebb, mert csupán azt a levegőt kapta, mely előzőleg már a caldarium padozatát és falait átjárta. Az aquincumi fürdők között (l. ábra) mindkét berendezésre van példa. Az országút mentén fekvő nagy fürdőben, melynek alaprajzát közöljük a felsorolt helyiségek egyszer vannak meg, az ettől délkeleti irányban fekvő fürdő külön-külön osztállyal bír a férfiak és nők számára.
György (nagy-baconi), régi erdélyí nemesi családból származott és 1596. Eger vára hősies védelmében esett el. Egyik rokona László, Apaffynak a portához küldött követe a Wesselényi-féle összeesküvés idejében.
1. kis folyó Gömörmegyében; a Rima baloldali mellékvize, két forráspatakból ered; hossza 45 km. Völgyében 24 jómódu magyar község fekszik. V. ö. Findura Imre: A B. völgye. (Földr. Közlemények. 1890. XVIII. 162-183.)
2. Alsó-B., kisközség Gömörmegye rimaszécsi j.-ban, (1891) 626 magyar lak.
3. Felső-B., kisközség ugyanott, (1891) 956 magyar lak., postahivatallal, Koburg-féle kastéllyal, hg. Koburg Fülöp balogvári uradalmának széke; hercegi törzsjuhászattal és sertéstenyészettel. B. vára már Róbert Károly idejében fennállott s 1323-ban van róla a legelső okirati emlékezés. A következő században a Balog nemből való szécsiek kezére került, kiktől a csehek elfoglalták. Az ifju Mátyás király 1459-ben haddal indulván a cseh rablók ellen, azoknak számos más gömörmegyei fészkével együtt, ezt a várát is visszavette s ugyancsak Mátyás, 1460. a Szécsiek hűtlensége miatt, B.-ot Rima-Szécs városával együtt Rozgonyi Sebestyénnek adományozta. 1500-tól 1646-ig a vár ismét a Szécsiek birtokában van. A XVI. század közepétől fogva a török gyakran portyázott egész a vár tövéig, de a várat magát sohasem keríthette kézre. B. ez időben mint véghely szerepel s épp ezért az 1567: XVII. t.-c. Gömörmegyének kötelességévé teszi. hogy Várgede és B. megerősítéséhez munkásokat adjon, nehogy azok valahogy az ellenség kezére jussanak. Szécsi Mária, a Murányi Venus, gyakran tartózkodott e várban, mely az ő kezével együtt jutott Vesselényi Ferenc nádor birtokába. Vesselényi a várhegy alatt kastélyt építtetett. 1671-ben Vesselényi hűtlensége cimén a vár a kincstárra szállott s a Rákóczy-mozgalmak alatt lerontatott. 1691. a Koháry család kezére jutott a vár a hozzátartozó uradalommal együtt. A Koháryak jussán szállott az uradalom a Coburg hercegi családra. mely azt most is birja. A Coburgok itteni kastélyát herceg Koháry Ferenc építtette e század elején. E kastélyban most is megvan még egy Murány várából idekerült széles mennyezetes ágy, mely állítólag Szécsi Máriáé volt.
4. Fekete-B., kisközség Zólyommegye breznóbányai j.-ban, (1891) 4284 tót lak., postahivatallal.
5. Ipoly-B., kisközség Hontmegye nagy-csalomiai j.-ban, (1891) 578 magyar lak., postahivatallal, szarvasmarha-tenyészettel és termékeny határral.
-család. (Nebojszai s galanthai gróf és nemes.) Barsmegye régi nemes családja, melynek első ismert őse Ferenc, semptei várnagy, ki 1552. I. Ferdinandtól cimeres nemesi levelet nyert. Ugyanebben az időben élt József; kinek szépunokája János 1700. Füsst kir. adományul kapta.
[ÁBRA] Balog-család címere
Nejétől, Schossberg Krisztinától származott gyermekei közül László és János tüntek ki. Az előbbi 1760. altárnok, utobb országos levéltárnok volt; érdemeiért a szt.-István-rend keresztjét kapta, 1763-ban pedig Mária Terézia grófi méltósággal tüntette ki. Fia Károly, utód nélkül halt el. János a mult század második felében Gömör-Hont-, Nógrádmegye alispánja, utóbb szeptemvir volt. Török Klára nejétől származott hasonnevü fia (szül. 1759., megh. 1827.) korának és családjának egyik kitünősége, Komárom- és Barsmegyének többizben országgyülési követe s parlamenti vezérszónok volt. Hitvesétől, Csuzy Apolloniától származott számos gyermeke közül kitünt János (megh. 1862 jun. 8.), hires országgyülési szónok, az 1839-40. s az 1848. országgyüléseken Barsmegye követe. A szabadságharcot mint kormánybiztos teljes odaadással szolgálta s annak bukása után külföldre menekült. 1851 szept. 21. a pesti császári hadi törvényszék halálra itélte. Tizenkét évi számüzetés után kegyelmet nyerve visszatért hazájába s az 1861. országgyülésen Barsmegyét képviselte. Gyermekei közül két leánya van életben.
1. Ádám (Béri), II. Rákóczy Ferenc hadvezére, rettenthetetlen bátorságáról nevezetes kitünő portyázó. A romhányi csatavesztés után legtovább tartotta magát, jó ideig pusztítva seregével a dunántulí vidékeket. Pálffy János császári tábornok végre Szegszárd mellett elfogatta és lefejeztette. Emlékét sokáig őrizte a «Balog Ádám nótája», mely «Vörös bársony süvegem» kezdettel máig is ismeretes. Az eredeti, 1709-ből való szöveg kezdete így szól:
Török bársony süvegem
Most élem gyöngy életem:
Balog Ádám a nevem,
Ha vitéz vagy, gyer velem!
2 B. Ármin, az országos kir. tanítóképző intézet tanára, szül. Szabadkán 1859. Tanulmányait a szabadkai gimnáziumban s a budapestí egyetemen végezte. Munkája: Bacon Novum organumá-nak első része. (Ford. Budapest 1855.)
3. B. (selyei) István, ev. ref. lelkész. Születésének és halálának, ugyszintén tanulásának helye és ideje ismeretlen. Előnevéből következtetve azonban valószinü, hogy a mai Maros-Tordamegye Selye nevű községében született. Falujában először sertésőrző volt, csak azután került be valamelyik iskolába. Külföldön is járt. 1640. lett lelkész, hogy hol, bizonyosan nem tudható. Valószinüleg Huszton, mert 1644. mint odavaló lelkész már esperes volt, s e minőségében az 1646. évi szatmár-németii nemzeti zsinaton is jelen volt. Husztról, hol még 1650. is viselte az esperesi tisztséget, Gyulafehérvárra ment, hol II. Rákóczy György udvari papja lett. 1654. már mint ilyen említtetik. Az 1657. évi lengyelországi hadjárat következtében tatár rabságba esett, honnan 1658 máj. 5. kiszabadulván, visszatért a fejedelemhez; ennek eleste után pedig ujból huszti lelkész lett s még 1663. őszén ott volt. Az orvosi tudományokhoz is értett. Munkái: Két beszéd Iktári Bethlen Péter temetésén, Sáros-Szent-Mihályon, 1646 okt. 28. és Abaujszántón okt. 31. Temetési pompa (Várad, 1646. gyüjteményben). Temető-kert (Várad 1655. Két különböző nyomása ugyanabban az évben). Uti társ (U. o., 1657.) Életrajzi adatait össze szokták zavarni Séllyei M. István dunántuli püspöknek (a gályarabnak) életrajzi adataival.
4. B. István, a nemzeti szinház legrégibb tagjainak egyike, szül. Lucson; Baranya vmegyében, 1787., megh. Pesten, 1873 jun. 27. Előkelő földbirtokos családból származott; tanulmányai végeztevel 1804. Pestre jött, hol mintegy másfél évig jogot hallgatott. 1806. lépett a szini pályára, Pesten a dunaparti ugynevezett «rondellá»-ban, ahol akkor magyar és német szinészek váltakozva működtek. Mint szinész és szinműiró a magyar szinművészet kezdetleges állapotában fölötte élénk figyelmet keltett maga iránt, annyira, hogy ugy a napi sajtó, mint társai biztatására nem sokára társulatot állított. Az a mód, mellyel B. szintársulatának elhelyezésében eljárt, jellemét sajátságos világításba helyezi. Ugyanis társulatával nem kereste föl Magyarország főbb városait, hanem inkább a másod-, harmadrendüeket, sőt a népesebb falvakat is. Midőn ezért ismerősei, pályatársai interpellálták, sőt nagyobb városokban működő társulatokhoz kivánták szerződtetni, mindig ez volt válasza: «Nem megyek, a főbb városok lakói úgy is műveltek, az alsóbb rendüeket kell művelni». A 40-es években a nemzeti szinházhoz szerződtették és szerepkörében mindig becsületesen megfelelt állásának. 1854. nyugdijazták s így egyike volt azoknak, kik a nemzet kegyéből először élvezték a szinészi nyugdljat; mint nyugdíjazott, a másod-jegyátadói állást foglalta el. 1856. pedig a szinház 52 éves szinészi pályáját ünnepelte meg. B. mint iró, kivált mint szinműiró nem csekély érdemeket szerzett magának. Mátyás diák c. bohózata még ma is egyik kedves darabja a játéksornak. A nevezett bohózat s a Ludas Matyi c. volt az első ilynemü kisérlet a magyar szinpadon, melynek nyomán Gaál és Szigligeti bohózatai keletkeztek. 1856. tartá meg félszázados szinészi pályájának jubileumát, midőn Cserni György c. szinművében virágok, koszoruk és örömkönnyek közt, a szinpadtól bucsut vett. A magyar szinészetnek egyik pályatörője lévén, magától értetődik, hogy fejlődési korszakának minden mozzanatát ismeré s úgy sötét, mint derüs részleteiről számos adomában s leirásban emlékezett meg, hol élőszóval, hol pedig a Hölgyfutár-ban. A régibb irók közül különösen a Bánk-bán halhatatlan szerzőjével állott benső barátságban.
1. Ágost Flórián (nagy-tapolcsányi és nemcsici), nyitrai tiszt. kanonok és felső-kocskóci plébános, szül. Melcicen (Trencsénmegye), 1821 szept. 20. Teologiai tanulmányait 1840-44. Nyitrán végezvén, 1844 dec. 8. miséspappá szentelték, és mint székeskáptalani diakonus nyert alkalmazást; 1845. Kisuca-Ujhelyen, 1846. Kosecen káplánkodott és azon év juniusban kocskóci plébános lett, hol jelenleg is működik. Mellékesen a kertészettel is foglalkozik s ide vágó cikkei a következő szaklapokban jelentek meg: Kerti Gazdaság (1862. 1865), Falusi Gazda (1863, 3. sz.), Kertészgazda (1865-66); 1876 óta a Gyümölcsészeti és Konyhakertészeti Füzetek munkatársa. Történelmi és egyháztörténelmi cikkei a Pressburger Zeitung (1852 aug.), Katholischer Christ (1858 jul.) s M. Sion (1864-66) c. folyóiratokban jelentek meg. Munkája: Beatissima Virgo Maria Mater Dei, quae Regina et Patrona Hungarorum. Agriae 1873.
2. B. Andor, országgyülési gyorsiró, ügyvéd, egyetemi magántanító, szül. Soókuton, Zemplénmegyében 1846 szept. 5., megh. 1886. Tanulmányai végeztével elsajátítván a gyorsirást, abból jogászok számára tanfolyamot nyitott. A gyorsiró körökben főkép tankönyvével, számos szakbeli és polemikus cikkeivel szerzett nevet. Sok évig buzgó tanítója volt a gyorsirásnak Budapesten, hol Gabelsberger-egyesület néven külön gyorsirókört is alapított Ez egyesület tagjainak számára rövid életü hivatalos lapot is szerkesztett: Gyorsirási munkája: A magyar gyorsirás rendszere. Budapest 1875.
3. B. Ferenc, ref. teol. tanár, szül. Nagyváradon, 1836 márc. 28. Tanult szülővárosának ref. és kat. gimnáziumaiban, azután Debrecenben, hol 1854-1858. a teologiát végezvén, a kollegiumnál különféle tisztségekben még öt évet töltött. Külföldi tanulmányait Párisban, Londonban és Edinburgban végezte; 1865 szept. hazatérvén, debreceni teol. tanár lett s azóta ott működik, mint egyik vezérférfia mérsékelt teologiai iránynak, valamint a tiszántuli egyházkerület presbiteriánus pártjának. A «közpapok» mozgalmában is résztvett, küzdve azoknak némely jogos követelményeiért. Egyházkerületi tanácsbiró 1883 óta; tagja volt a debreceni zsinatnak. Dolgozatai főleg a hazai egyházi lapokban és folyóiratokban jelentek meg, de azokon kivül több francia és angol lapban is. Jelentősebb munkái és tanulmányai: Melius Péter hatása. Debrecen 1866. (Németül is megjelent.) Keresztény egyház-történelem. U. o. 1872-1890. A magyar prot. egyháztörténelem részletei. U. o. 1872. Tájékozó pontok a teologia terén. U. o. 1877. Hitintézetek történelme. U. o. 1878. Kálvin János, az ujkori szabadság egy alapítója. (Merle d'Aubigné után ford.) U. o. 1878. A magy. protestáns egyháztörténet irodalma. U. o. 1879. History of the creeds and confessions of the Hungarian reformed church. (Report of the Presbyterian Alliance. 1880.) Vasárnapügy külföldön és hazánkban. Debrecen 1881. Egyházi tanulmányut francia földön. (Protestáns Szemle. 1891.)
4. B. György, kalocsai tiszteletb. kanonok és bécsi apát-plébános, szül. Kapuszinán, Bácsmegyében 1817 ápr. 16., megh. Bácson 1889 jul. 4. Pappá szenteltetett 1841 aug. 16.; káplánkodott Bikityen, Almáson, Szontán, Szabadkán és Zomborban. 1850. vajszkai, 1860. bácsi plébánossá nevezték ki; később szt. Margitról cimzett garabi apát és a kalocsai székesegyház tiszt. kanonokja lett. Tudósításokat küldött 1853-tól kezdve a Religióba. Munkái: Örömfüzér nagymélt és főtiszt. Nádasdi gróf Nádasdy P. Ferenc urnak kalocsaí s bácsi érseki székébe ünnepélyes beigtatásakor 1846. Szabadka. A bácsi r. k. plébánia száz éves emléke. Esztergom 1867. (Külön lenyomat a M. Sionból, hét képpel.)
5. B. Gyula (beödi), iró, Vas vmegye főlevéltárnoka, szül. Ihásziban (Veszprémmegye) 1837. 1856 óta nagyszámu tárcát, irodalmi és társadalmi cikket és költeményt közölt vidéki és fővárosi lapokban. Költeményei külön kiadásban is megjelentek (1870 és 1879); 1867-1884 szerkesztette a Vasmegyei Lapokat, 1870. megindította a Sopronmegyei Közlönyt; kiadott egy Emlékkönyvet Berzsenyi Dániel születésének százados évfordulójára. (Szombathely 1876.)
6. B. Gyula, iró, szül. Náprágyon 1832 jun. 8. s már 23 éves korában meghalt. Költeményei 1853-55. a Divatcsarnokban jelentek meg.
7. B. István (géresi), magyar jogász, született 1813., megh. 1887. Az osztrák rendszer alatt a pesti Landesgerichtnél tanácsos, később kir. tanácsos volt. Gyakorlati irányu munkái: Utmutatás a telek- és betáblázási könyvek megalapítása és gyakorlati vezetésére (1852). A nemesi fekvő birtoknak miként telekkönyvezését meghatározó 1853 ápr. 18. kelt l. f. n. nyilt parancs ismertetése (1853). Tájékozás korunk legegetőbb szüksége a hitel, illetőleg a hiteltelekkönynek a megyei alkotm. élettel összeillő egyszerüsítése felett (1861). E műveket azonban a későbbi jogfejlődés tulhaladta.
8. B. János (galanthai), szül. Podrecsányban, Nógrád vmegyében, 1759 okt. 12., megh. 1827 szept. 23. Tanulmányait Vácott, Nagyszombaton és Budán elvégezvén, 1780. ügyvédi oklevelet nyert. 1782. Barsmegye tiszteletbeli főjegyzője, 1790. pedig Komárommegye főjegyzője és táblabirája lett. A magyar nyelv ügyének lelkes barátja volt s nagy érdemet szerzett azzal, hogy mint főjegyző keresztülvitte a megyei jegyzőkönyvek magyarul való szerkesztését. 1792. Komárommegye országgyülési követnek választotta meg, s csakhamar az ellenzék egyik vezérszónoka lett. Az 1796., 1802., 1805., 1807. és 1808. országgyüléseken Komárommegyét, az 1811. és 1825-27. országgyüléseken pedig Barsmegyét képviselte. Ponori Thewrewk G. B. J. életrajza, 1830. Ismeretek tára.
9. B. János (galanthai) az eíőbbinek fia szül. Nagy-Endrődön 1796 február 22., meghalt Érsekujvárt 1872 jan. 11. Iskolái elvégzése után a katonai pályára lépett, de azt csakhamar elhagyta s Barsmegyében vállait hivatalt. Az 1832-1836. pozsonyi országgyülésen mint Barsmegye követe vett részt s a liberális párt egyik vezérférfiává emelkedett fel. Ékesszólása és szabadelvü eszméi nagy népszerüségre juttatták az ifjuság körében, de heves, szenvedélyes természete nem egyszer szélsőségekre ragadta. A kormány a főrendiház és az egész igazgatás ellen tartott heves beszédeiért, amidőn Wesselényi szatmármegyei beszédével teljes megegyezését mondta ki, még perbe is fogatta, de Barsm. magáévá tette követének ügyét és ujra megválasztotta. Az 1848-iki országgyülésen szintén Barsmegyét képviselte s a szabadságharc korának eseményeiben jelentékeny része volt:, Mint őrnagy harcolt a schwecháti ütközetben, később kormánybiztos lett s a szabadságharc leveretése után Bem csapatjaival Viddinbe menekült. A bécsi kormány azzal vádolta, hogy része volt Lambert meggyilkoltatásában s némelyek állítják, hogy ő maga dicsekedett ezzel Viddinben. Törökországból 1859. hazatért s ekkor elfogták, de rövid idő mulva visszanyerte szabadságát. Az 1861. országgyülésen mégegyszer képviselte Barsmegyét s azután visszavonult a nyilvános élet teréről. - Wurzbach, Biogr. Lexikon. Ismeretek tára. Vasárnapi Ujság 1872.
10. B. József; jezsuita, gimnáziumi igazgató, szül. Szombathelyen 1715 okt. 14., megh. Kőszegen 1771 máj. 26., 1732. a jezsuita-rendbe lépett; a bölcseletet és hittudományokat Kassán hallgatta. Tanított Kassán, Győrött és Kolozsvárt; Kálnoky lovas-ezrednél 3, Vécsey gyalogságánál pedig 6 évig volt lelkész. Ezután 1757. a magyar ajku győrieknek lett hitszónokává. Rendtársait Gyöngyösön 8 évig, a kőszegi középískolát pedig 6 évig igazgatta. Rendtársának Bourdalouenak 12 kötetnyi egyházi beszédeit magyarra fordította s már sajtó alá készíté, midőn a kiadásban közbejött halála megakadályozta. E műveinek kézirata a kalocsai főegyházi könyvtárban van.
11. B. József (szentimrei), szül. a Székelyföldön, nemes családból, de életéről csak keveset tudunk. Bécsben hallgatta az orvosi tudományokat, s itt Jaquin a botanikát is megkedveltette vele. 1779. Leidában orvosi diplomát nyervén, még abban az esztendőben hollandi ösztöndijjal utrakelt Guiana növényzetének tanulmányozására s Rio de Berbice vidékén megtelepedett. Benkő Józseffel levelezést folytatott. Mária Terézia a kolozsvári akadémia növénytani tanárának hivta meg, de Benkő már 1771. róla hirt nem vehetett. Munkája: Specimen inaugurale botanico-medicum sistens praecipuas plantas in M. Transsilvaniae principatu sponte et sine cultura provenientes ac ibidem usu receptas. Lugduni Batavorum 1779 40° d 37. és Usteri Delectus Opusculorum bot.-jában (l. Straszburg 1790). Ezt a munkát Erdély flórája kezdetének tekintették. (Term. tud. Közl. 1891. 166-67 1.) Endlicher: Prodromus Florae Norfolkicae (Norfolk sziget) c. munkájában, a 84. 1., 1883. Balogh J. tiszteletére nevezte el a Baloghia növényt. (L. o.)
13. B. Kálmán, egyetemi tanár, akadémiai rendes tag, született Szolnokon 1835-ben, meghalt Budapesten 1888 julius 15-én. A budapesti egyetemen tanult s ugyanitt avatták doktorrá 1859., 1860. az élettani tanszék mellett lett tanársegéd, 1863. magántanári képesítést nyert s még ugyanebben az évben a kolozsvári orvos-sebészintézetnél az élettan, kórtan és törvényszéki orvostan tanárává nevezték ki. A budapesti egyetemre 1867. hivták meg az elméleti orvostan tanárának; mely tanszéket 1872. a gyógyszertani tanszékkel cserélte föl. 1877. lett az akadémia rendes tagja. Tagja volt a közegészségügyi tanácsnak. A király a III. oszt. vaskoronarenddel tüntette ki. A budapesti orvosi kar több éven át dékánjává választotta. Nagyobb munkái: Az emóer élettana, 2 kötet. Az általános kór- és kórjelzéstan. Gyógyszertan. A magyar gyógyszerkönyv kommentárja. Kisebb dolgozatai magyar és német szaklapokban jelentek meg. Főmunkatársa volt több mint 30 éven át az Orvosi Hetilapnak. A magyar orvosi irodalom egyik uttörője volt, s az orvosi karnak egyik lelkes vezetője.
14. B. (vasadi) Lajos, ev. ref. lelkész. szül. Szabadszálláson 1847 márc. 3. Tanult szülővárosában, Nagykőrösön és Kecskeméten; a teologiát Budapesten és Sárospatakon elvégezvén, Pátkán segédlelkész s egyszersmind tanító lett. 1871: Vaálon lett káplán, 1872. rendes lelkész Gyúrón, Fehérmegyében. Különféle dolgozatait számos hirlap közölte. Több egyházi, iskolai és gazdasági művet irt. Öreg Jánossal a Gyakorlati Lelkészet-et szerkeszté, melyből három kötet jelent meg (Székesfehérvár, 1874-1877) 1882-től szerkeszti a Magyar Földmíves-t.
15. B. Miklós (galanthai), váci püspök, szül. Turócmegyében 1625., megh. a szepesi káptalanban 1689 okt. 6. Miután iskoláit hazájában elvégezte, a bölcselet és teologia hallgatására Rómába ment s ugyanott szenteltetett fel. Rómából hazatérvén, plébános lett és mint ilyen tíz évig müködött; azután esztergomi kanonok és e főkáptalan nagyprépostja lett; 1683-89-ig szepesi prépost volt és novii választott püspök is. 1685 ápr. 16. váci püspökké nevezték ki, ahova azonban részben azért, mert a törökök a várost feldulták. de még inkább azért, mert egészsége meg volt rongálva, B. nem mehetett. Pappá szentelése után 1652. megirta: Nucleus totius libri Job ex S. Gregorio papa excerptus c. művét Rómában, két kötetben. Az eredeti kézirat a nagy-szalóki plébániai könyvtár birtokában van.
16. B. Pál (almási), hasonszenvi orvos, szül. Nagy-Barcán (Borsod vm.) 1794., megh. Budapesten 1867. Pesten tanulta az orvosi tudományokat; 1823. avatták doktorrá. Utazott Németországban, s itt az épp akkortájt felszinre került hasonszenvi gyógymóddal megismerkedve, annak híveül szegődött. Hazatérve, ezen az alapon folytatta orvosi praxisát. A m. tud. Akadémia előbb levelező, majd: 1835. rendes tagjává választotta. A hasonszenvi orvos-egylet létesítése körül nagyon buzgólkodott, s később elnöke is lett. Az állatvédő-egyesület, s a pesti iparegylet létesítésében is nagy része van. Munkái: Dissertatio inaug medica de evolutione et vita encephali. - Rövid orvosi értekezés a cholera morbusról stb.
17. B. Pál, hirlapíró, szül. Győrött 1854 aug. 14. 1875. a Nemzeti Hirlap és a Fővárosi Lapokba kezdett írni (többnyire Orion álnév alatt); egy év mulva a Nemzeti Hirlap ujdonsági s kritikai rovatainak szerkesztője lett. 1878. egy kőnyomatu helyi lap alapításában működött közre. 1879-ben a Pesti Hirlaphoz szerződött, 1881. résztvett a Budapesti Hirlap alapításában. Ennek évekig országgyülési tudósítója, 1886-88. években helyettes szerkesztője volt s azóta rendes vezércikkirója.
18. B. Péter, a tiszántuli ev. ref. egyházkerület püspöke, szül. Nábrádon (Szatmár) 1792 febr. 12., megh. Debrecenben 1870 nov. 23. Polgári nemes csaladból származott; 1804. lépett a debreceni ref. kollégium alsóbb, 1809. felsőbb osztályaiba;.a tanszakok bevégzése után 1815. gimnáziumi köztanítóságra alkalmazták; 1818. a karcagi ref iskolába ment rektornak, 3 év után a jogi pályára lépett s Pozsonyban királyi táblai jegyzőnek esküdött fel (1821). De csakhamar visszatért az egyházi pályára s egy évig a bécsi protestáns teologiai fakultás hallgatoja volt. 1822. a nagyszalontai egyház hivta meg ideiglenes, egy év mulva rendes lelkipásztorának. A jeles szónokot a szalontai egyházmegye 1832. választá meg esperesének, mely hivatalt 33 éven át viselte. Jelen volt a helvét hitvallásu öt egyházkerület egyetemes értekezletén, melyet a közokt. miniszter 1848 szept. 1. Pestre hivott egybe, s annak jegyzőkönyvét 1867. Debrecenben kinyomatta. A ref. egyházra borult nehéz időben, Szoboszlai Pap István tiszántuli ref. püspök halála után 1855., mint a legidősb (63 éves) esperest őt tették meg helyettes szuperintendensnek, mivel rendes püspököt választani tilos volt. A vallásügyi pátens kiadatása után 1859 okt. 8. Debrecenben tartott egyházkerületi gyülésen bátran elnökölt, aláirta a kerület folyamodványát a felséghez, melyben a nyilt parancs visszavételét s az egyháznak az 1848 előtti törvényes állapotba való visszahelyeztetését kérték. Ő elnökölt az 1860 jan. 10-iki nevezetes egyházkerületi gyülésen is, melyet a kir. biztos félbeszakított s a jelenvoltakat a komoly következményekre figyelmeztette, mire B. így felelt: «éltem estéjén állok, s valamint eddig nem kiméltem semmit, ezután sem húzódom vissza». Tagja volt amaz országos küldöttségnek, mely 1860 jan. 23. Bécsben megjelent s melynek az a célja volt, hogy a közös kérvényt a trón elé terjessze. De a küldöttséget nem bocsátották a királyi felség elé. Később többekkel együtt a nagyváradi törvényszék élé idézték, de miután a pátenst visszavonták, B. megszabadult a zaklatásoktól, sőt közakarattal a tiszántuli egyházkerület püspökévé választották s 1860 auguszban székébe igtatták; a hazai alkotmány visszaállításakor pedig 1867. a Lipót-lovagrend keresztjével tüntették ki. Mint püspök a ref. kollégium megujításán fáradozott. 1861. a debreceni jogakadémia nyilvánossági jogát visszanyerte, 2 évi tanfolyammal, mely 1864. 3 évi tanfolyamra fejlett. B. indítványára 1865. a kollégium ujra felépítésére a kerület bizottságot nevezett ki. A teologia erősítésére 4-ik tanszék állíttatott; sőt az 5-ik teologiai tanszék felállításának szükséges voltát is hangsulyozta, mi később valósult is. 1868 szept. 16-18-ra értekezletre hivta a tiszántuli tanárkarokat. A gyűlést, melyen 15 tanárkar és iskola jelent meg, ő nyitotta meg s egyhangulag kimondották a debreceni főiskola egyetemmé fejlesztését, a teologiai és jogi tanszak mellé a bölcsészeti szaknak és tanárképzőnek szükségességét is. B. 1868 május 21. kibocsátott Adakozásra hivó szózatában a hiveket a főiskola külső és belső építésére áldozathozatalra hivta fel. Meg is érte az uj épület alapletételének fényes ünnepélyét, melyet 1870 máj. 5. tartott magasztos imával ő nyitott meg s ő helyezte el az alapkőbe az emlékiratot. Ez volt utolsó beszéde, mert ugyanebben az évben meghalt. Kéziratban maradt tőle Jób könyvére és Pál levelére irott magyarázata. Életnagysága olajfestésü képét a ref. kollégium nagy könyvtárába helyezték.
19. B. Péter (ócsai), főispán, szül. Bágyonban, Nógrádmegyében, 1748 aug. 14., megh. u. o. 1818 okt. 16. Tanulmányait Késmárkon és Pozsonyban elvégezvén, megyei szolgálatba állott s már 23 éves korában szolgabiró lett. Gyorsan emelkedett; 1787. udvari tanácsossá, 1791. Torontálm., 1802. Zólyommegye főispánjává nevezték ki. 1789-től a magyarországi ág. ev. egyház főfelügyelője volt s az 1790-91. országgyülésen tartott fényes beszédeivel nagyban hozzájárult a protestánsok jogainak törvényes megállapításához. Elnöke volt az 1791-iki első egyetemes protestáns zsinatnak. (Vasárnapi Ujság 1891. nov.)
20. B. (almási) Sámuel, ev. ref. lelkész, a m. tud. akadémia lev. tagja; szül. Nagy-Barcán, Borsodmegyében, 1796 jun. 6.; megh. Serkén 1867 okt. 15. Iskoláit Rimaszombatban, Késmárkon és Sárospatakon végezte. 1825-ben otrokocsi, 1826. sajókeszi, 1832. naprágyi, 1834. serkei pappá lett. Különböző tárgyu számos dolgozata jelent meg a legtekintélyesebb folyóiratokban és gyüjteményekben. A Közhasznu Ismeretek Tárába 174 cikket irt. A szépről és:fenségesről irt filozofiai pályaművét az akadémia 1842. száz arannyal és ezüstserleggel jutalmazta. 1858 dec. 18. az Akadémia levelező tagjává választotta. Munkái: Áhitatosság órái. Buda 1828-30. A különc; (Lafontaine után I.-III. köt.) Pest 1829. Az ezüst lakodalom. (Szinmű Kotzebue után.) Kolozsvár. 183l. Érzékeny történetek (Fordítva.) U. o. 1832.
21. B. Sándor, jezsuita és iró, szül. Kapuvárott a XVIII. század közepe táján; 1761. évben belépett a jezsuitarendbe, amelynek eltörlése után is tanítással foglalkozott. Sokat fáradozott a magyar tudós társaságnak megalapításában s gazdag könyvtárát és növénygyüjteményét is ennek szánta. Nagy nyelvismereteit költői és prózai irataiban is értékesítette, amelyek közül kiemelendők: Idyllion haliceution stb. (Győr 1777) és Augustae Theresiae, regi apostolico ob translatam Budam universarum scientiarum academiam eucharisticon sacratum ab H. B. instauratore hujus Universitatis. (Győr 1800). Meghalt Győrött. mint c. kanonok.
22. B. Tihamér (almási; irói nevén Almási Tihamér), almási Balogh Pál fia, drámaköltő és orvostudományi iró, szül. Pesten 1838 okt. 31. Középiskoláit Felső-Lövőn, Pesten az evangelikusoknál és Nagy-Kőrösön járta, hol Arany János buzdította az irói pályára. Orvosi tanulmányai közben látva atyja sikereit, meggyőződéssé érlelődött benne a homeopata alapelveknek igazsága. Mint gyakorló orvos előbb Aradon telepedett le, hol városi, később megyei főorvossá is megválasztották; 1870 óta azonban Budapesten működik mint homeopata orvos. Az áll. felsőbb leányiskolán az egészségtan tanára és a Magyar-Francia biztosító-társasag központi orvosa. Az irodalomban egy elbeszéléssel lépett föl az 1855. Hölgyfutárban s elbeszéléseit, tárcáit, tudományos dolgozatait azóta számos lapban olvasta a közönség. Nagy hajlamot érezvén a szinműirásra, néhány darabjával már 1861 óta szerencsét próbált a budai és kolozsvári szinpadokon; a nemzeti szinházban első darabja: Adieu, 1 felv. vigjáték 1868. került szinre s attól fogva mind a nemzeti, mind a népszinház műsorát számos darabbal gazdagította; főleg mint népszinműiró a jelesebbek közé tartozik. Szinművei: A miniszterelnök bálja, 1 felv. vigjáték 1869., Clarisse, a nemzeti színháztól 100 arannyal jutalmazott dráma 5 felv. 1875., A milimári a népszinház pályázatán 1000 frankos jutalmat nyert 3 felv. népszinmű 1880., először adták 1882., A Borzáné Marcsája, 3 felv. népszinmű 1880., Két év multán, 1 felv. vigj., Rendelő óra, 1 felv. vigj. 1881., A tót leány, 3 felv. népszinmű 1883. (először adták 1884.), Czigány Panna. 3 felv. népszinmű 1884., Arany lakodalom, dramolet 1885., Sári néni, 3 felv. népsz. 1885., Lakzi után, 3 felv. népszinmű 1888. Elintézetlen ügy, 4 felv. szinmű 1890.; Spitzer Régi, 4 felv. népsz. 1892. - Egyéb szépirodalmi munkái: Köny és mosoly, beszélygyüjtemény 2 köt., Pest 1859., A mit a szerek meg nem gyógyítanak, rajz az élet után, Pest 1861. - Ford. Moliée-től A botcsinálta doktor c. vigjátékot 1881. - Ezenkivül számos orvosi munkát irt részint tudományos, részint népszerü modorban: Párhuzam a homeopathia és allopathia közt 1865., A sajátságos roncsoló toroklob ellen alkalmazott gyógykezelő módszerek birálata 1876., (németül is megjelent egy lipcsei homeopat. szakfolyóiratban). A roncsoló toroklob (németül is) 1877. A parányi gombák jelentősége a fertőző betegségeknél 1890. Első segedelem hirtelen előforduló betegségek és baleseteknél a homeopaták eljárása szerint 1889., Egészségtan 1889., Magán egészségtan 1889. Egyéb munkái: Népisme 1862. és A halálbüntetés eltörlése, Arad 1869.
23. B. Vilmos (géresi), osztálytanácsos a földmívelési miniszteriumban, szül. Celnán, Alsó-Fehérmegyében 1851 szept. 9. Atyja B. József, Celnán, gr. Teleki Sándor örököseinek birtokán tiszttartó volt. Középiskoláit N.-Enyeden, a Bethlen-féle főtanodában végezve, Budapestre jött jogot hallgatni. A jogot 1874. elvégezvén, a kereskedelmi miniszteriumba lépett mint segédfogalmazó; később a kereskedelem és ipar osztályának titkára lett; 1885. mint az országos kiállítás titkára, jelentékeny bizalmi állást foglalt el, melynek derekasan megfelelt. 1886 jan. 1. a földmívelés-, ipar és keresk. miniszteriumban átvette az ujonnan fölállított vizjogi osztály vezetését. 1889. az ujonnan alakult földmívelésügyi miniszteriumban a dunai ügyosztály vezetésével bizták meg; ugyanazon év októberében val. osztály-tanácsosnak nevezték ki. Irodalmilag is működött s több kiállítási kézikönyvet szerkesztett.
24. B. Zoltán (almási), költő, szül. Pesten 1833 febr. 7., megh. Tokajban 1878. Gondos nevelésben részesült, tanult zenét és festészetet is. A szabadságharcban mint tüzértiszt vett részt; 1857. Bécsben festészeti tanulmányait akarta folytatni, de elbetegesedvén, hazatért falusi jószágára; majd (1861) Pesten telepedett le, hol főkép az irodalomnak élt. 1853-63 közt majdnem minden szépirodalmi lap közölt tőle költeményeket; 1861. maga is megindított egy szépirodalmi folyóiratot Uj Nemzedék c. alatt, melyet polítizálása miatt csakhamar betiltottak. Ezután szinműveket irt; van egy vigjátéka: Külföldi, és három történeti drámája: Apor vajda. Karaffa, Báthori Erzsébet. Hiresebb ezeknél Alpári c. költői beszélye, mely 1871. a Kisfaludy Társaság kiadásában jelent meg. Hőse a kalandos életü Alpári Béla, ki gondolkodása módjának és kedélyének sokféle változása után végre pesti gyáros lesz. A Byron és Puskin modorában irt regényes elbeszélésben nagy tért foglalnak el a lirai ömledezések és szatirikus kifakadások; egyes részletei sok melegséggel vannak irva. 1876. a Petőfi-társaság választotta tagjai közé a jónevü költőt, ki két évre ezután váratlanul meghalt.
(Baloghi) család, régi magyar nemes család, melynek tagjai a mult század végén és a jelen elején kiváló szerepet játszottak a közélet terén. B. Lajos az 1805. és 1812. országgyüléseken mint Nógrádmegye követe vett részt és a jelesebb szónokok közé tartozott.
Hunyad vármegye szászmarosi j.-ban, 820 (32 magyar) oláh lak. Az alkenyéri állomás közelében s a Kenyérmező szélén. A vasut építésekor (1867) több őskori edényt s ezek közt egy 3 lábut, malánder-diszítéssel küldtek innen a nemzeti muzeumba.
alkotmányunk visszaállításával az országgyűlési ellenzék neve, mely az elnöktől balra foglalt helyet; majd pedig az ellenzék megjelölésére használják általában. A mérsékeltebb ellenzék a balközép (l. o.), vezére Tisza, Ghyczy, a sajtóban Jókai, Csernátony; mig szélsőbb elemei, melyek különösen Ausztriához való viszonyunkban a negyvennyolcadik alkotmány alapelveit változatlanul óhajtották fentartani, a szélsőbalt; vagy szélbalt alkották.
1. kisközség Hunyad vm. algyógyi járásában 1168 oláh lak., Nagy-Ágtól É.-ra. A mellette elfolyó patakban többféle quarc fordul elő, u. m. kalcedon, karneol, achat, tűzkő. A patak innen Mádáig gyönyörü sziklaszorosban vezet. A bejárótól jobbra esik a Sinkosuluj mellékvölgyszoros hasonnevü barlanggal, melyben a kincskeresők bronzrégiségekre akadtak. A balparti Dosu Mezi mészsziklában jó magasan egy nehezen megközelíthető barlang. A Török-család 1404. Zsigmond királytól Aldyogh a. m. Algyógy királyi birtokkal együtt Balsát is megkapta.
2. B. nagyközség Szabolcsm. dadai felsőjárásában, (1891) 1343 magyar lak., szeszgyárral.