és zsinat. VI. Pius pápa 1789. állította fel az Észak-amerikai Egyesült-Államok első püspökségét: a baltimoreit, melyet VII. Pius 1808-ban érsekséggé emelt. Baltimoreban 1866 okt. 7-21. tartományi zsinat tartatott, melyen 7 érsek, 76 püspök, 4 apát és több szerzetesfőnök vett részt. E zsinatban az egyházi fegyelemre, az ünnepek és a böjtök megtartására, a papság nevelésére és a felszabadított négerek érdekeinek előmozdítására számos rendszabályt alkottak.
l. Azbeszt és Krizolit.
(Icterus Briss.), a verébalkatuak vastagcsőrüek (Magnirostres) csoportjába tartozó madárnem.
(oroszul Baltijszkij port), kikötőhely az orosz Esztonia (Esztland) kormányzóságban, a Finn-öböl partján, (1885) 960 lak. Kikötője ritkán fagy be; jelentősége mint a Balti-tengermelléki vasut végpontjának van. Kereskedelmi forgalma megközelíti a 3 millió rubelt.
(Balti) vagy Kis-Tibet tartomány India ÉNy-i részében, a Felső-Indus mellett, politikailag Kasmir része, brit fenhatoság alatt áll. Hossza 270, szélessége 80-100 km. A Karakorum nyulványai ágazzák be; mélyebb részeiben termékeny; leginkább búzát, árpát termel; állatai olyanok, mint Tibet egyéb részeiben. Lakosai (mintegy 60,000) tibetiek; főhelyük Iszkardo.
e néven nevezik a Keleti-tenger partján fekvő Esztonia Kurföld és Litvánia orosz kormányzóságokat. L. a fentebbi nevek alatt.
l. Keleti-tenger.
(növ., flora Baltica). Kerner Európa flóráját havasi, baltmelléki, pontusi, vagyis inkább magyar és mediterrán természetes flórára osztotta; a B., melyet főképen a magastörzsü fenyők és barkás fák jellemeznek, Észak- és Közép-Európának legnagyobb részét borítja. Határát a magyar flóra felé az erdei- és jegenyefenyő, valamint az erika-féle Calluna vulgaris masszavegetácziója szabja meg. Ennek a B.-nak tagosulásai monarkiánkban: 1. az erdélyi fióravidék (regio Dacica) Erdély keleti és déli hegységein, valamint a Hargitta, Ruszka és Bihar hegyein; 2. a nóri flóravidék (regio Norica) hazánk legnyugatibb részén, dél felé a mediterrán flóra határáig, felfelé pedig a Dunáig terjed. Itt kezdődik 3. a quád flóravidék (regio Quadica) a Kis-Kárpátokon a Vág folyóig; 4. a kárpáti fióravidék (regio Carpatica) a Vág völgyétől Bukovináig. Tagjai továbbá még hazánkon kivül a szarmát flóravidék (regio Sarmatica) Galicia dombos és lapályos vidékén s 6. a szubherein flóravidék Csehország közép és északi részén. Ez a két utóbbi vidék növényzeti jellegét tekintve leginkább megegyezik a Balti-tenger mellékén díszlő flóravidékkel, ellenben a többi négy növényzete jobban elüt a Flora Balticától. V. ö.: Az Osztrák-Magyar Monarchia irásban és képben, Bevezető kötet 220-233. 1. és Kerner, Florenkarte von Oesterreich-Ungarn.
a. m. «a bátrak», a nyugati gótok uralkoló családja, mely 531-ben Amalarich királlyal kihalt.
1. Rikhárd, német matematikus, szül. Drezdában 1818 jan. 27., megh. 1887 nov. 7. Előbb szülővárosában, a Kreuz-gimnáziumon tanított; 1869 óta a giesseni egyetemen volt tanár. Főműve: Theorie und Anwendung der Determinanten (Lipcse 1857, azóta ismételten). Magyar fordításban. A determinánsok elmélete, közzéteszi Farkas Gyula. (Genéve 1877. Taponnier et Stuber, Budapest, Kilián bizománya.) Irt továbbá számos értekezést, tankönyvet a matematika elemeiről (Lipcse 1867-72) s az analitikai geometriáról (u. o. 1882).
2. B. János Keresztély, szül. 1803 jul. 16.. megh. 1871 okt. 1. Ismert kat. teologus, ki Bonnban tanult Hermestől, hol aztán az ottani konviktusban repetitor lett. Spiegel gróf kölni érsek 1829 szept. 19-én pappá szentelte; 1830 márciusában Müncbenben doktorrá avatták. Még azon évben a boroszlói egyetem rendkivüli tanára, 1831-ben pedig az ágazatos hittan (dogmatika) rendes tanára lett. 1843-ban konzisztoriális ülnök, 1846-ban kanonok, 1857-ben a másodfolyamodásu főkonzisztórium tagja. B. művei nagyobbrészt bölcseleti és dogmatika-polemikusak. B. az 1870-i vatikáni zsinat alkalmával a pápai csalatkozhatatlanságnak dogmává való nyilvánítása ellen nyilatkozott.
3. B. Vilmos Eduárd. német teologus, a szabad egyházközségek. védője, szül. Hohenleine porosz faluban 1814 okt. 24. Lipcsében és Halléban végezte tanulmányait, mire 1841. szerpap és kórházi hitszónok lett Delitzschben, hol hat évig működött, de elmozdíttatott hivatalától, mivel a szigoru ortodoxia elleneinek, a «világosság barátjainak» pártjára állt. Erre 1847. szabad egyházközséget alapított Nordhausenben, melynek 1881-ig feje volt. Közben 1848. a frankfurti parlamentnek is tagja volt. Sok munkát irt teologiai álláspontjának védelmére; fontosabbak: Das sogenannte Apostolische Glaubensbekenntniss (1847), Alte und neue Weltanschauung (1850-59, 4 köt., Das Leben Jesu (1851), Allgemeine Religionsgeschichte (1854), Gott, Welt und Mensch (1879) stb. Ujabban a vegetarianizmus egyik főképviselője. E működésének fő gyümölcsei: Die natürliche Lebensweise (1867-72, 4 köt.) és Vegetarianisches Kochbuch (7 kiad. 1862).