Mihály, lengyel iró, szül. Krakóban 1837 szept. 29. Az 1863. lengyel fölkelésben való részvétele miatt egy évig fogva volt. Művei demokratikus szatirikus természetüek. Különösen mint regényiró népszerü, de színművei is tetszenek. Regényei: Kostyna (1861), A felébresztettek (1864), A prépost húga (1871), Fehér szerecsen, Cifra nyomoruság, Az utolsó betét, Nagyúri elődök, Regény szerelem nélkül stb.; vígjátékai: Polovanie na meza (Férjvadászat 1868), Radcy pana radcy (A tanácsos úr tanácsosai 1871), Emancypowane (Emancipáltak 1873) stb.; két kötet költeményt is adott ki (1872 és 1888), ezenkivül essayket is irt, melyek közt megemlítendő A lengyel írodalomról c.
Mihály, orosz szenátor, szül. Felső-Olsván Zemplénm.-ben 1769., megh. Szent-Pétervárott 1847 ápr. Középiskoláit Ujhelyen és Kassán végezte, a jogot Bécsben tanulta, hol vizsgálatait oly fényes sikerrel tette le, hogy II. József az alig 20 éves ifjut a nagyváradi jogakadémiára a politikai tudományok tanárává nevezte ki. Innen kapott meghivást 1803-ban Novozsilkov gróftól Szent-Pétervárra, az ott ujonan felállított akadémiához, az. államgazdászati és a pénzügyi tanszékre. 1813-17: Miklós és Mihály nagyhercegeknek is tartott előadásokat. Miklós cár utóbb szenátorrá és a kabinetiroda elnökévé nevezte ki.
l. Beludsisztán. Balugyánszky (Baludjansky) Endre, gör. kat. kanonok, az egyháztörténelem és egyházjog tanára Ungvártt; szül. Zemplénben 1800., megh. 1854 dec. 20. Munkája: Egyházi történetirat, Eperjes 1846. (E munka latin és orosz nyelven is megjelent több kiadásban; az orosz szöveg 3. kiadása Bécsben 1851-52.) A magyar egyházi jog történeteről irt munkája kéziratban maradt.
a bántukhoz tartozó afrikai néger nép neve. L. Bántu.
(franc.), báb. Apró függélyes támasz, oszlopforma vagy esztergályozott profillal, mely alul a talplemezen áll, fölül pedig a fedőlemezt tartja. A B. ritkán van egyedül, legtöbbnyire több van egymás mellett, mely esetben a talp- és a födőlemezzel együtt a balusztrádot (l. o.) alkotja. Magassága 0.40-0.70 m. között váltakozik. Az antik építészet a B.-nek egész rendes kis oszlopformát adott, arenaissance pedig azt többé-kevésbbé gazdagon tagolt, esztergályozott profillal váltotta fel (l. a mellékelt ábrát), mely profillal biró bábok súlypontja hol alul, hol közepütt, hol van. A kései renaissance és a XIV. és XV. Lajos korabeli stílus az egyes B.-eket még levéldísszel, gyöngysorral és több efélével díszítette és többször négyszögletes alakot is adott nekik. - A bútorokon alkalmazott B.-ek a legszeszélyesebb formákat is fölveszik.
[ÁBRA] Renaissance baluszterek.
(franc.) a. m. mellvéd. Könyökmagasságig emelkedő, többnyire áttört kő-, vas- v. fakorlát; mely a leeséstől óv. Teraszokon, erkélyeken, altánokon, lépcsőknél s a főpárkányok fölött az attika diszítésére alkalmazzák. Magassága 0.85 m. és 1.25 m. között váltakozik.
[ÁBRA] 1. ábra. Balusztrád.
A kő-B. három részből áll: a talplemezből, a fedőlemezből és az ezek által közbefogott baluszter-sorból, vagy bármily más, rendesen áttörtművü ornamentációból. A baluszter-sort vagy az azt helyettesítő díszítményt bizonyos távolságokra erősebb kőpillérek - posztamentek - szakítják meg. Az egyes posztamentek között levő ürt a csúcsíves stílus, mely először kezdte a B.-ot pazarul alkalmazni, kis arkaturákkal vagy valamely áttört, geometrikus díszítménnyel tölti ki (l. 1. ábrát), mig az olasz renaissance-építészet oda egyes apró támaszokat, balusztereket vagy bábokat használ (lásd 2. ábrát).
[ÁBRA] 2. ábra. Balusztrád.
Minthogy a kő kisebb kiugrással biró erkélyeknél sokszor igen sok helyet foglal el, már igen korán kezdették a kő-B.-okat eleinte kovácsolt, később öntöttvassal vagy mint a renaissance-ban gyakran gazdagon díszített bronzzal helyettesíteni. A fa-B.-oknak csak favázas, gazdasági vagy ideiglenes építkezéseknél van helyük. Bútorok díszítésére is használnak B.-okat, különösen a XVI. Lajos és az empire stilusban, de azok itt csak díszítményül szolgálván, alig pár cm. magasak és fából, bronzból vagy rézből vannak készítve.
l. Belutsok.
István, francia jogi iró, szül. Tulleban 1630 dec. 30., megh. Párisban 1718 jul. 28. 1667. Colbertnél könyvtárnoki állást foglalt el, melyet 15 évig viselt. 1707-ben XV. Lajos a Collége royal felügyelőjévé nevezte ki. Később a Histoire généalogique de la maison d'Auvergne c. munkája miatt száműzték. Száműzetéséből csak 1713. tért vissza Párisba. Kiváló érdemeket szerzett egyházjogi jogforrások s egyházi irók műveinek kiadása által. Így fűggeléket kezdett meg Labbé zsinatgyüjteményéhez Nova collectio conciliorum seu supplementum ad collectionem Phil. Labbei (Paris 1683, majd 1707) c. alatt, amelynek azonban csak első kötete jelent meg. Kiadásai továbbá: Epistolae lnocentii III. (Paris 1682); Reginonis Prumiensis libri duo de eccles. disciplina etc. (Paris 1671). Ebben, valamint az Ant. Augustinus De emendatione Gratiane müvének 1672. eszközölt kiadásához irt jegyzeteiben és Dissertatio de capitularium regum Francorum, nomine, dignitate, auctoritate et usu tam in rebus ecclesiasticis, quam politicis. Gallande Collectiojában megjelent művében gazdag adatokat szolgáltat az egyházjog s főleg az egyházjogi források történelméhez.
Borsodmegyében a Bükkhegység legmagasabb emelkedése, 957 m. magas; a Bükkhegység 15 km. hosszu és 4 km. széles. 700-880 m. magas fensíkjából É. felé nyúlik ki, meredeken ereszkedve Ny. és É. felé. Neve a pogánykorra utal, amint a közelében emelkedő Dédesvár eredete is a magyarok bejövetelére vezethető vissza.
B., bálványozás. Előbbi alatt mindazon teremtett dolog értendő, melyet az emberek isten gyanánt imádnak, illetve egyedül a legfőbbet, istent megillető tisztelettel vesznek körül. Bálványozás pedig az istentiszteletnek elfajult és helytelen módja.
B., Folyami fahajóinkon kis és nagy bálványt különböztetnek meg. Az előbbi az a vastag, rendesen domboru szegélyfa, mely a fahajó fedélzetét oldalról körülfogja, s ebben az alakjában bőrfának is nevezik. A nagy bálvány a fahajó oldalát kivülről a rendes mélyedési vonalban körülfogó gerenda, mely a hajót emelőképességében segíti s oldal-ütések ártalma ellen óvja.
B., az ácsmunkában a favázas szerkezetek közbenső vagy sarokoszlopa, szárfája. (L. Szárfa.) Helyzete szerint van a sarok-B., közbenső-B., stb.
(növ., Ailantus Desf. ailanto molukki szóból, Rhus Cacodendron Ehrh., Rh. Hypselodendron Moench), a Simaruba-félék (mások szerint Ptelea-félék) dél- és keletázsiai fái. Átellenes, páratlanul szárnyas levele nagy, gyakran 1 méternyi hosszu, levélkéje mirigyesen fürészelt; virága apró, poligám s ágtetőző, dusan elágazó fürtté egyesül. Himje 10. Termése egymagu, két oldalt zászlós. A sátoros B., (Ailantus glandulosa Desf:, sátoros felleng Diószegieknél) Keletindiában, Khinában és Japánban honos, Európába 1751. hozták. A talajban nem válogatós, gyorsan növekszik, ezért ligetben, sétatéren, kertben gyakran ültetik, ámbár kevés árnyékot ad, mert levelei a terebélyes ágaknak inkább a csucsaira szorulnak. Virága igen sok, zöld, bodzafaillatu. Fiatal korában könnyen elfagy; mintegy 20 m. magasra nő meg. Levele Khinában, Algériában és Franciaországban a Saturnia Cynthia nevü selyemhernyó táplálására, fája ipari célokra, kérgének gyantás nedve pedig a firnisz-olaj készítésére szolgál.