l. Ázsiai méhek.
1. ezelőtt birodalmi képviseleti joggal fölruházott püspökség, amelyet 1007. II Henrik császár alapított. A B.-i püspökök a német birodalom történetében több ízben jelentékeriy szerepet játszottak. A püspökséget (ter. 3508 km2; 207,000 lak.) 1802. a lunevillei béke értelmében világiasították és Bajorországhoz csatolták, 1877-ben érsekséggé emelték. - 2. Város a bajor felső frank kerületben, a Regnitz mindkét partján (1890) 35,815 lak. B. részben síkon, részben halmokon épül; a két részt 8 híd köti össze; a terek száma csekély; legnagyobb a Maximiliansplatz, monumentális kúttal. Legkiválóbb épülete a magaslaton álló pompás dóm, a késő román építészet egyik legkitünőbb műve (II. Henrik vetette meg alapját 1004-ben); főékességei a négy tornya, az északi oldalán fekvő ajtója, II. Henrik császár síremléke, és 22, szenteket ábrázoló dombormű. Jelentékeny épületei még: a Jakab-templom (1073 és 1109 közt épült), a Mária-templom, tiszta gót stilusban, a püspöki rezidencia, a régi városháza, az érseki palota stb. B. lakóinak főfoglalkozása gyapotfonás és szövés, fafaragás, szivargyártás, porcellánfestés, sörfőzés; régi és nagyon jelentékeny foglalkozás még a kertészet is. Tudományos és jótékony intézetei számosak: nevezetessége a csillagvizsgalója, gazdag könyvtára (több mint 5000 értékes inkunábulum), természetrajzi muzeuma. Környékén a legszebb helyek: a Theresienhain (park és fürdő), Bug falu és a Marquardsburg. B.-et a történelem már 902-ben említi; eleinte a Badenberg grófoké volt, később a bajor hercegek kapták. Fontossága a B.-i püspökség alapításával kezdődik. V. ö. Looshorn L., Gesch. d. Bisthums B. (1891-ig 3 köt. München). B. történetét megirta Jäck (1809. és 1815). Jaffé: Monumenta Bambergensia (Berlin 1869).
Félix, német publicista, szül. 1820. Unruhstadtban. Tanulmányait Berlinben és Párisban végezte. Egy ideig porosz, aztán északnémet konzul volt Párisban. Az 1870-71-ki francia-német háboru alkalmával, a versaiilesi főhadiszállás megbízásából a hivatalos értesítőt szerkesztette. Később mint német konzul működött Olaszország több városában. Művei: Qeber den Einfluss der Weltzustände auf die Richtungen der Kunst; Ueber die Werke Friedrich Hebbels (Hamburg, 1846); ő adta ki Hebbel naplóit is. Geschichte der Februarrevolution (Braunschweig, 1848). Főműve: Gesch. d. orientalischen Angelegenheiten im Zeitalter des Pariser u, Berliner Friedens. (Az Onckenféle vállalat egy része 1888. s köv.)
Constitutio Criminalis. A bambergi érsekség számára Schwarzenberg által készített büntető törvény (Halsgerichtsordnung) 1507. Utánzata az 1516-iki Brandenburgensis. Mindkettő V. Károly büntető törvénykönyvének (Carolina) képezi alapját, amiért amazt «mater Carolinae», emezt «soror C.» is nevezik.
Béla ügyvéd, nemzetgazdasági író, szül. Szegeden 1854 márc. 8. A jogot Budapesten és Bécsben hallgatta. Mint ügyvéd előbb szülővárosában működött, s aztán a fővárosban telepedett le. Több cikket írt a valutakérdésről. Önálló műve: Az északamerikai valutakérdés előzményei és; pénzügyi eredményei, Budapest 1890, melyet a m. tud. Akadémia pályadljjal jutalmazott.
1. Frigyes, német tájképfestő, szül. Würzburgban 1814., megh. Sodenben, 1873. Berlinben, Münchenben és Kasselben végezte tanulmányait. Sokfelé utazásai közben művészi egyénisége teljesen kifejlődött. Először Normandiában festett tengerparti képeket, járt Francia- és Angolországban is. Legnagyobb hatással voltak rá mégis apirenéi félszigeten tett utazásai, melyek sajátos stilre, a színellentétek merész, sokszor modoros alkalmazására vezették. E nemben legkiválóbb művei a Gibraltar- és az Alhambra-panoráma.
2. B. Henrik, bécsi orvostanár, született Prágában 1822., megh. Bécsben, 1888. Orvosi tanulmányait Prágában és Bécsben végezte. Asszisztense volt Bécsben Oppolzernek; honnan a. würzburgi egyetemre hívták meg a különös kór- és gyógytan tanárának. Oppolzer halála után ennek tanszékét nyerte el a bécsi egyetemen. Nagyon jelentékeny irodalmi működést fejtett ki. Főbb munkája: Lehrbuch der Krankheiten des Herzens és Handbuch der Krankheiten des chylopoetischen Systems. Wien, 1857.
3. B. Lajos, német politikus és nemzetgazdaságtani író, szül. 1823 jul. 22. Mainzban; három évet igazságügyi szolgálatban töltött; majd mint a Mainzer Zeitung szerkesztője, résztvett az 1848-49-i mozgalmakban, s a birodalom alkotmányáért küzdött. Ekkor jelent meg első műve: Die Flitterwochen der Pressfreiheit (Mainz 1848). Miután a pfalzi mozgalmat elnyomták, megírta ennek történetét Erlebnisse aus der pfälzischen Erhebung címmel, ezért menekülnie kellett; a mainzi bíróságok «in contumaciam» börtönre itélték, a rajnai törvényszék pedig halálbüntetésre változtatta át ezen itéletet; B. először Svájcban bujdosott, majd Angliában, Belgiumban, Németalföldön élt mint kereskedő; majd Párisban telepedett le, ahol 1853-67-ig egy nagy bankházat vezetett. Az 1866-i megkegyelmezés után ő is visszatért hazája földjére s már 1868-ban tagja volt a parlamentnek, 1873 óta pedig állandóan képviselő a birodalmi tanácsban. 1870-ben Bismarck B.-t a német főhadiszállásra hívta, hol mint író működött; később az elzászi kormányzót támogatta intézkedéseiben. 1884-ben ő is résztvett a német szabadelvü párt megalakításában, melynek azóta tagja s többször támadta Bismarcknak különösen gyarmatügyi politikáját. B. mint nemzetgazda a. tanszéki szocializmus ellen harcol, általán ismertek értekezései, melyekkel föltétlenül az aranyvaluta mellett foglal állást, és támadja a bimetallizmust. «A bimetallizmus meghalt» hirdeti hatásos, élces beszédeiben, így legutóbb 1892 dec. 12. a. birodalmi gyülésen tartott szónoklatában is. A már említetteken kívül politikai munkái közül még ezeket említjük: Monsieur de Bismarck (Páris 1868); Vertrauliche Briefe aus dem Zollparlament (1870); Zur Naturgeschichte des französischen Krieges. Nagyszámu nem nemzetgazdasági dolgozatai közül a következőket iktatjuk ide: Die Aufhebung der indirekten Gemeindeabgaben in Belgien, Holland und Frankreich (Berlin 1871); Zur deutschen Münzgesetzgebung (1872); Die Arbeiterfrage unter dem Gesichtspunkte des Vereinsrechtes (1873); Die Zettelbank vor dem Reichstage (1874); Reichsgold (3-ik kiad. 1876); Deutschland und der Socialismus (1878); Münzreform und Bankwesen (1880); Gegen den Staatssocíalismus (1884); Der wunde Punkt (1889, 4-ik kiadás). Külön említést érdemelnek a Deutsche Rundschau-ban 1876-77. megjelent s főleg Az ezüst detronizálásával foglalkozó értekezései is. Legujabb műve Silber címmel 1892. jelent meg.
Tibold komesz. Kézai szerint Géza vezér idejében Bambergből vándorolt be hazánkba, hol a Babocsay-nemzetség törzsapja lett.
(olasz, a. m. kisded), Rómában az Aracoeli templomban levő felöltöztetett, koronával ékesített Jézus-szobor, mely iránt a rómaiak s általában a hozzájutó katolikusok különös tisztelettel viseltetnek. Vizkereszt napján ünnepies körmenetben végighordozzák a városban.
a fejlábu lágytestüek (Cephalopoda) fején emelkedő, husos, ostorforma karok; rakva vannak ezek sorokban elhelyezett szivókorongocskákkal: segítségökkel az állat a különböző tárgyakra odaszivhatja magát. Számuk 8-10, ezért a fejlábuak egy részét nyolc- v. tizkaruakra is osztják. A B.-k különböző rendeltetésüek, majd úszásra, majd a zsákmány megragadására. Himeknél az egyik kar közösülő szervvé, u. n. hectocotylus karrá módosul. L. Fejlábu lágytestüek.
(fr., ejtsd: bámbosád), bohó, tréfás, tárgyu festmény vagy rajz. Pieter van Laer (ejtsd: lár) XVIII. századbeli németalföldi festő hozta divatba az efajta ábrázolásokat. E szó manapság nem igen használatos.