(ol.), selyemhulladék, florettselyem.
János (Banner v. Banier), svéd hadvezér a 30 éves háboruban, szül. a Stockholm mellett fekvő Djursholm lovagbirtokon 1596 jun. 30. Megh. 1641 májusban. Még gyermekkorában elveszté atyját, ki egyike volt azon tanácsosoknak, kiket IX. Károly 1600. Linköpingben kivégeztetett. Midőn ifjú korában a királyi udvarba került és a király azt kérdezte tőle, akar-e szolgálatába lépni, merészen következőkép felelt neki: « Az ördög szolgáljon téged, atyám hóhérát». S valóban csak IX. Károly halála után lépett hadiszolgálatba. Az Orosz és Lengyelország elleni háborukban több alkalommal kitüntette magát, amiért Gusztáv Adolf rövid idő alatt egyik fővezérévé nevezte ki. A 30 éves háború svéd korszakának folyamában kitünt Pomerániában és Mecklenburgban. A breitenfeldi ütközetben (1631 szept. 17.) a jobbszárnyon felállított lovasságot vezényelte és a klráylyal a Pappenheim felett kivívott győzelem dicsőségében osztozkodott. Ezentul mindenüvé követte a királyt, vele harcolt Donauwörthnél és Rain-nál, a Lech mellett, részt vett Augsburg és München elfoglalásában. Wallenstein táborának megtámadása alkalmával karján súlyosan megsebesült. Ennek dacára Horn Gusztáv segítségével Aldringer tábornokot Bajorország elhagyására kényszeríté. A király halála után a «svéd oroszlán» (mint kortársai nevezték) 1634., mint a svéd korona és az alsó-szász kerület táborszernagya, nagyobbrészt svédekből és brandenburgiakból álló 16,000 főnyi hadsereget gvüjtött, mellyel Csehországba tört, a hol a szász választófejedelem hadseregével egyesülvén Prágát fogta ostrom alá. De a szövetségesek késlekedése és a svédek Nördlingennél szenvedett kudarca meghiusíták tervét. A svédeknek Északra kellett visszavonulniok, B. azonban csakhamar az 1635. év végén és az 1636. folyamán kivívott diadalok, kivált a Wittstock melletti győzelem által (1636 okt. 4.) ismét Erfurt és Torgau-ig nyomult előre. Midőn Hatzfeld és Götz császári tábornokok őt Torgauban ostrom alá fogták, B. ügyesen megszökött a városból és Pomerániába menekült. 1638-ban azonban már megint dél felé nyomult és Chemnitz mellett 1639-ben október 4. pedig a 30 ezernyi császári ée szász hadak fölött megint győzelmet aratott. E gyözelmek folytán a svédek elárasztották Németország nagy részét Csehországig és Sziléziáig. 1641 elején B. a Regensburgban székelő birodalmi rendeket próbálta meglepni, a Duna jegének megindulása azonban kisérletét meghiusítá. Ezen hadjáratból a különben már régóta betegeskedő hadvezér teljesen kimerülve tért vissza és Halberstadtban meghalt. Fia, a «bolondos» B., mint Ingermannland katonai kormányzója halt meg 1677. (Jugman, Areminne öfver Johan B., Stockholm 1776., németül 1783. L. a «30 éves háborúról» és «Svédországról» szóló irodalmat.)
(Apetlon), nagyközség Mosonmegyének nezsideri j.-ban. (1891) 1745 német és magyar lak., póstahivatallal.
1. nagyközség Békésmegye urosházi j.-ban, (1891) 3282 magyar lak., takarékpénztárral és gőzmalommal. - 2. B., kisközség Sopronmegyének soproni j.-ban, (1891) 1684 német lak. Kies vidéken fekszik, hegyektől körülövezett völgyben. Azelőtt Sopron város birtoka volt. A XIII. században Zuán név alatt, mint a soproni vár tartozékát, még IV. László király adományozta Sopron városának, mely adományt 1291-ben III. András, 1317. I. Károly király megerősített. A falu fölötti dombon fekvő kolostort Sopron városa 1481. a pálosok számára alapította, maga az épület 1643. való. II. József (1786) a pálos-rendet eltörölvén, a kolostor és a hozzá tartozó birtok az országos vallásalap tulajdona lőn; utóbbi időben katonai kórházul szolgált, ezentul pedig apácák háza lesz. A kolostor alatt Lenk Samu nagy borpincéi vannak. B. és kies vidéke a soproniak kedvelt kiránduló helye (V. ö. Nagy Imre: Sopron multja. Századok 1883; soproni kirándulás, 31-33 l.). - 3. B. kisközség Borsodmegyében 676 lak. Itt élt az ötvenes években s ott is halt meg Kazinczy Gábor.
1. grófság Skócia középsői részében, Aberdeen, Inverness, Elgin grófságok és a Moray-öböl között. Területe: 1777 km2 (1890) 64,167 lak. Nagyobb részét a Cairngorm hegylánc ágai (a legmagasabb: Ben Mac Dui, 1309 m.) takarják; itt a föld csak állattenyésztésre és erdőgazdaságra alkalmas; az északi részen (a felület 27/%) igen jó rozsot és zabot termesztenek. Főfolyója a Spey, az Avonnal és Doverannal. A lakosok a földművelésen kivül leginkább halászattal és wisky-(szesz) gyártással (Glenlivet) foglalkoznak. - 2. B. grófság főhelye, a Doveran torkolata közelében (1890) 7578 lak., akik nagyobbára halászattal, vitorlavászon- és kötélgyártással foglalkoznak. Mellette van Duff-house, a Fife grófok kastélya.
Simon, kir. tanácsos, pécsi kir. köz. jegyző, szül. Szebényben (Baranyában) 1819 aug. 25. 1848. a közlek. miniszterium számvevőségében osztályfőnök volt, a szabadságharc után mint iró élt a fövárosban; 1861. képviselő, 1875. kir. közjegyző lett. Politikai és jogi munkákat irt.
-család. Magyarország történetében nagy szerepet vitt, ősrégi család; tagjai századokon át viselték a legelőkelőbb hivatalokat: érsek, nádor, országbiró, tárnok került ki közülök. Roppant terjedelmü birtokaik voltak Zalamegyében, később az egyik ágnak Erdélyben. Hahold orlamundeni gróf volt a család őse, ki nevét az Árpád-királyok alatt is megtartotta, később azonban a Buzárd nevet vette föl. Buzárd birtokos volt 1193 körül Bakony környékén, 1223. főispán, 1226. bán lett. 1241. a Budára betört tatárok, az oltár előtt imádkozó agg Buzárdot iszonyu kinok közt végezték ki. Testvére volt ennek Hahold vasvármegyei comes (1226-1272), fia István, 1278. szlavoniai bán, ki IV. Lászlótól Alsó-Lendvát kapta, hol várat épített. Ennek fia Miklós. Főlovászmester, Zalamegye föispánja 1343., később 1347. szlavoniai és horvát bán. Mint bánnak fia, ez vette fel először a Bánffy nevet. István és János fiai követték apjukat báni méltóságában. Fiaik után István és Páltól szakadt a család a XIV. század elején két ágra: az alsó-lendvai és a bolondócira.
Az alsó-lendvai ágból Bánffy István válik ki; előbb Zsigmond király ellenese, később buzgó híve, úgy hogy Zsigmond a bolondóci uradalmat neki igéri, ha annak tulajdonosa, Bánffy Pál, magtalanul halna el. 1439-ban részt vesz Albert királlyal a törökök elleni harcokban, ennek halála után Ulászló pártjához csatlakozott, mely őt lengyel segédcsapatokkal a Czilleiek és vezérük, a Fehérvárig előrenyomult Vitovec ellen küldötte, ki azonban B. seregét szétszórta, magát fogságba ejté, honnan azonban nemsokára megszabadult. A rigómezei ütközetben esett el 1448-ban Bánffy Pál, Neve Magyarország történetében meg van bélyegezve; Hunyadi János ellen ármánykodott, László kivégeztetésében része volt, Mátyás király ellen rút árulást követett el. Apja a kegyetlenkedéseiről híres Stibor vajda volt, ki őt Zsigmond részére nyerte meg. 1437. Hédervári Lőrinc helyébe nádorrá nevezte ki B.-t hűségeért Zsigmond s a bolondóci v. beckói uradalmat az összes hozzátartozó javakkal együtt neki ajándékozta. Dacára rendkivüli vagyonának s az ezzel járó kötelezettségeknek, nem vett részt Hunyadi János egyik ütközetében sem a törökök ellen, a Czilleiekkel szövetkezve Hunyadi János élete ellen tört, halála után pedig fiai ellen fondorkodott. Zsigmond halála után le kellett az általa viselt méltóságokról mondania, de Ulászlónál megint behízelegte magát s rávette, hogy a törökkel Szegeden 1444. kötött békét szegje meg. Annak gyászos következménye a várnai ütközet volt, melyben maga a király is elesett. B. volt az, ki Hunyadi Lászlót fontos királyi közlendők ürügye alatt Budára csalta negyedmagával, ott reárontott, elfogatta s a Hunyadi-ház ellenségeiből alkotott birósággal halálra itéltette. Mátyást csak ama feltétel alatt ismerte el királynak, ha a családja ellen vétetteket nem bosszulja meg rajta. Mátyás ezt megigérte neki, uralkodása elején mégis árulást forralt ellene, levelet irt Frigyes császárnak, hogy ne adja ki a koronát Mátyásnak, mert ők az országot úgyis neki szánták. 1459 febr. 14. a Frigyesnek magyar királlyá lett választásáról szóló oklevelet aláirta, esküvel megerősítette és míg Mátyás a felvidéket pusztító csehek ellen harcolt, B. Mátyás párthíveit üldözte, egyszersmind Podiebrád cseh király fiát, Viktorint, királlyá akarta választatni. Mátyás, hadjáratából hazatérvén, B-t megintette, mire visszavonult jószágára. Neje halála után 80 éves korában ujra megnősült. Meghalt 1468.
[ÁBRA] Bánffy (alsó-lendvai) címer.
Egész ellentéte ennek B. János, a B. család alsó-lendvai ágának legtisztább jellemü, legtiszteletreméltóbb, legfeddhetlenebb tagja. Folytonos pártviszályok közt élve, a Jagellók korában jelleme, önzetlen hazafisága által felülmulta kortársait. Hű embere Mátyásnak, halála után Korvinpárti, s midőn ennek ügye végkép elveszett, II. Ulászlóhoz szegődött. Részt vett az 1526. Mohácsi ütközetben, melyből csak úgy tudott megmenekülni, hogy alóla kilőtt lova helyébe Szentgyörgyvölgyi Bakacs Sándor a magáét engedte át neki. A mohácsi vész után lelkes híve az 1505. országgyülésen hozott ama határozatnak, mely szerint külföldi ember Magyarország királyává nem választható. Zápolyai János pártjára állott hát, kinek egyik hadvezére volt s akitől akkor sem pártolt el, midőn jószágait Ferdinánd pusztítani kezdte és neje térden könyörgött neki, hogy ne juttassa önmagát és gyermekeit jobbágyi állapotra. Az 1580. budai országgyülésen mint föispán nádorrá választatott de e hivatalát nem sokáig viselhette, mert négy év mulva szaporcai várában utolérte a halál.
B. Miklós, egyike ama 47 főurnak, kik Budán 1459. febr. 10. megesküdtek, hogy a pártütők ellen a királyt vagyonukkal, vérükkel és életükkel fogják védelmezni. 1465. kir. főpohárnok, két év mulva pozsonyi főispán, e hivatalát két évtizeden keresztül viselte. 1467. elkisérte Mátyást Erdélybe és Moldvába és a dec. 16. éjjel Moldva-Bányánál váratlanul megtámadott királyt 200 emberével megvédte és több a királynak szánt kardcsapást vitézül fogott fel. Ezért őt Mátyás több erdélyi faluval ajándékozta meg. Elkisérte a cseh háborúba is Mátyást, ki 1468. Gábor kalocsai érsekkel együtt őt küldé Ferdinánd nápolyi királyhoz, hogy annak leányát, Beatrixet, számára kérjék nőül. A Frigyes elleni háborúkban szerzett érdemeiért 1477. örökös grófi címet nyert. Mátyás halála után Korvin híve. 1498. Ulászló nevében szövetséget kötött Albert lengyel királlyal a török ellen. Megh. 1501. B. István, országbiró, szül. 1522 febr. 9., megh. 1568 jan. 28. Egy Calendarium historicum c. könyvnek a hónapok minden napjának üresen hagyott helyeire családi és történelmi jegyzeteket irt, melyeket utódai B. Miklós (szül. 1547. főpohárnok és zalai föispán) és B. Kristóf (szül. 1577. főpohárnok és tárnokmester), 1680. folytatták. (Megjelent a Bánffy-nemzetség naplója címmel a Tudománytár 1841. folyamában.) B. Kristófban 1644. ez az ág kihalt.
A B. család losonci. ágának egyik őse Dénes. ki II. Endre király alatt tárnokmester. Hűsége jutalmául Gertrud királyné egyik gyilkosának, Simon bánnak, erdélyi jószágait kapta. 1230. szolnoki főispán, majd nádor lett. Fia, Dénes. együtt nevelkedett IV. Béla királlyal, kit elkisért Németországba és ennek Frigyes elleni harcaiban oly vitézséget tanusított, hogy a tapolcsányi uradalmat nyerte adományul. Fia, Dénes bán, 1252. nádor, IV. Bélától Losoncot kapta, innen ez a család ágának előneve. Fiai közül Dezső állítólag a Dessewffy-család törzsapja. A mohácsi ütközet után a család szereplése Erdélyre esik.
[ÁBRA] (Bánffy (losonci) címer.
B. Dénes jeles államférfiú szereplése Erdély ama viharos korára esik, mikor a fejedelmek: Rákóczy György, Rédei Ferenc, Barcsai Ákos, Kemény János s Apafi Mihály egymást váltották fel a fejedelmi széken. 1666-74. Kolozsmegye főispánja, kolozsvári főkapitány, majd a törökök elleni védvárak seregeinek parancsnoka. A kolozsvári főkapitányságba maga Apafi igtatta be, s ekkor B. oly fényt és pompát fejtett ki, akár egy fejedelem. Részint gazdagságáért, részint gőgje és árulkodásai miatt az erdélyi főurak csakhamar ellenségei lettek és mindent elkövettek megbuktatására. Teleki Mihály törekvéseinek, miket a magyarországi bujdosók érdekében fejtett ki, B. titokban a legnagyobb ellensége volt. E miatt Teleki, akinek B. terveit keresztülhúzta, hogy őt láb alól eltehesse, felhasználta az országban a gőgös B. ellen uralkodó ingerültséget és az 1674. országgyülésen nyíltan azzal vádolta, hogy B. a bécsi udvar segélyével törekszik fejedelemségre. A vádpontok között volt, hogy a német császár bárói címmel ruházta fel. A B. ellen szövetkezett főurak voltak: Béldi Pál, ki esküdt ellensége volt azóta, hogy a végvárak parancsnokává az ő mellőzésével B.-t nevezték ki, Csáki László, Kapi György, továbbá Bánffy Zsigmond, a D. édes testvére, s még többen. Mindent megmozdítottak B. elvesztésére és kivitték, hogy B. cáfolatának elvetésével: magánosok károsítása, hivatalos hatalommal való visszaélés, hűtlenség és a fejedelemségre való törekvés indokai és tényálladékai alapján az országgyülés 1674 dec. 17. egyhangulag kimondotta Bánffyra a «nota infidelitatis»-t. A fejedelemné mindent elkövetett a B. megmentésére, de Teleki egy alkalommal az asszony távollétében rábirta a fejedelmet, hogy aláirja a B. halálos itéletét, melynek végrehajtásával Csáki Lászlót bízták meg. Mikor a fejedelemné ezt megtudta és könyörgéseivel Apafit sikerült a halálitélet visszavonására birni, akkor Csáki az itéletet már végrehajtotta volt; épp abban a pillanatban, mikor a fejedelemné futárja Bethlenbe, a kivégzés színhelyére, érkezett. A «Bánffy Dénes proskripciójáról» alkotott XXVIII. t. cikket később megsemmisítették. B. Györgyöt, a Dénes fiát, eleinte apja miatt üldözték, de az 1678. fejérvári gyülés feloldván a proskripció alól, szintén kolozsi főispán lett, 1696. pedig grófi rangra emeltetett. Apafi halála után (1690 ápr. 15.) B. kérte fel őt más erdélyi főurral az angol királyt és a brandenburgi választófejedelmet, hogy Lipót császártól eszközöljék ki az ifju Apafi fejedelem megerősítését. 1691. Erdély rendei a Leopoldianum-diploma értelmében B.-t választották meg országkormányzóul, de e hivatalának nem felelt meg, mert a történetiró Bethlen állítása szerint folytonos kártyázással tölté életét és «sok álommal mulatta el az erdélyi dolgokat». II. Rákóczy Ferenc 1703. erdélyi fejedelemmé választatván, B. a kormánytanáccsal együtt a választást érvénytelennek nyilvánította és a felkelők elől Szebenbe menekült, hol 1709. meghalt. Fiai voltak az elsők, kiket császári dekretum nevezett ki Kolozs- és Dobokamegye örökös főispánjává. B. György, főispán, 1651. szamosujvári kapitány, 1657. consiliarus. Több ízben volt követ a portán. Megh. 1659. Naplót hagyott hátra, melyet az Erdélvi Történelmi Adatok IV. kötetében gr. Mikó Imre adott ki Kolozsvártt 1862.
B. György, államférfiú, szül. 1747. Piskin. Tanulmányait a Theresianumban végezte; kir. kamarás, erdélyi kincstári tanácsos, majd kolozsi főispán és a kolozsi liceum igazgatója lett. József császár nagyon kedvelte kitünő tehetségeiért és 1783. alkancellárrá nevezte ki. 1786-ban mint kamarás kisérte a császárt erdélyi utjában. 1787. Erdély kormányzója lett s e hivatalában az 1790. országqyülés is megerősítette. 51 évi kitünő és fáradhatlan állami szolgálat után 1822. halt meg. B. Dénes, cs. És kir. Kamarás, a szabadságharc alatt Bécsben betegen feküdt, de élénken kisérte az események menetét s a forradalomrál emlékiratot is irt, melyet Marczali Henrik tett közzé: Gróf Bánffy Dénes emlékiratai az 1848. évi forradalomról (Bud. Szemle, 1889). B. László, szül. 1795. Az erdélyi ellenzéki párt vezére; az 1830-as években megyéről-megyére járva izgatott a kormány ellen. Ezért «vándor patriotának» nevezték. Az 1834. erdélyi országgyűlésen tartott hazafias beszédei által Erdély legnépszerűbb emberévé lőn, de mielőtt a tettek mezejére léphetett volna, májbetegsége miatt még abban az évben meghalt. B. János, szül. 1810. Beutazta Európa nagy részét és a gazdasági élet terén szerzett ismereteit lapokban tette közzé. B. Béla, szül. 1831. Részt vett mint nemzetőr, később mint tiszt a szabadságharcban. Annak leveretése után jószágára vonult vissza s az erdélyi ügyekről a bécsi Debatteba irott cikkei miatt üldöztetéseknek volt kitéve. 1876. tagja lett a képviselőháznak, mely 1884. alelnökévé választotta. Megh. 1888. Cikkeket irt több sport- és napilapba.
B. Dezső báró, szül. 1843. okt. 28. Tanulmányait a berlini és lipcsei egyetemeken végezte, hosszabb utazásokat tett külföldön. 1875. Szolnok-Doboka vármegye főispánja és a főrendiház jegyzője lett. 1891-ben a Lipót-rend lovagja, 1892. Péchy Tamás helyébe a képviselőház elnökévé választatott.
A B.-család tallóci ága dalmát eredetü. Mikor Zsigmond király a vesztett nikápolyi ütközet után 1396. menekülni volt kénytelen, akkor János raguzai polgár hajójával nagy szolgálatokat tőn neki. Azért Zsigmond Magyarországba hívta, itt neki és fiainak terjedelmes birtokokat adott és az ország legfőbb hivatalaira emelte őket.
[ÁBRA] Bánffy (tallóci) címer.
Birtokuk után irták tallóci előnévvel magukat. Kiválóbb tagjai: János, a hős vránai perjel. 1440-ben Murád szultán nagy seregét Nándorfehérvárnál győzelmesen visszaverte. Ferenc, részt vett a várnai (1444.) és a rigómezei (1448) ütközetekben, itt esett el Hunyadi János oldalán harcolva. Utódai, valószinüleg mert elődeik között bánok is voltak, felvették a Bánffy nevet. B. Boldizsár, egyik hadvezére I. Ferdinándnak, kit drága jutalomért szolgált bizonyára és kit 1526. ő s Báthory Istvánnal együtt még többen hivták meg magyar királynak. 1530-ban segítette Roggendorfot, hogy Budát vegyék el János királytól és akkor katonái serkentésére Nádasdyval bajvívásra állott ki, de egyikök sem győzött. 1535. elfoglalta Ferdinánd részére Szatmárt, azt kirabolta s félgyujtotta. Zápolya halála után B. arra buzdította Ferdinándot, hogy foglalja el az egész országot. Fels Lénárt seregéhez csatlakozott egy izben és részt vett Visegrád és Vác feldulásában. Midőn Fels Budát kezdte ostromolni, B. azt tanácsolta neki, hogy hagyjon fel az ostrommal, mert a jól felszerelt várat úgy sem lehet a téli időszakban bevenni. E tanácsért Fels B.-t hadi törvényszék elé állította és seregéből elkergette. Mi lett ezután belőle s hova lett, erre adataink nincsenek. B. János, 1848. Bem tábornok egyik legkedveltebb hadtestparancsnoka volt. Rendkivül erélyes, szigoru, gyors és ügyes tervező, a kivitelben merész, bizonyára a szabadságharc egyik legkiválóbb hőse lesz vala, ha betegsége a harctérről el nem vonja az ügy nagy kárára. Megh. 1852. A B. család egyes tagjairól nem tudhatni a hiányos történeti adatok miatt, hogy melyik ágba tartozik.
B. Gergely, erdélyi tekintélyes főúr volt János Zsigmond híve, kinek törökországi utjáról könyvet is irt: Második János, Magyarország választott királyának második Szulejmánhoz menetele rendje és módja 1566. (Megjelent Erd. Tört. Tárában.) B. Péter, brassói polgár és cserző-varga. Diarium, két ének, egy történet és naplójegyzetek maradtak utána. B. Márton, 1586-1626. történeti följegyzéseket irt, melyeket egy ismeretlen 1642-ig folytatott. B. László, szül. 1671. Krasznamegye főispánja volt. Történelmi jegyzeteket irt 1671-1740. (Megjelent a Történelmi Tárban 1882.)
Még két B.-ról tesz a történelem említést, de nem tudható, vajjon ebbe a családba tartoznak-e? Az egyik B. Lukács, 1151-1175. egri püspök volt, majd esztergomi érsek. Sokat tett arra, hogy a kormány megszüntesse a püspökségek betöltése körül támadt visszaéléseket, hogy a királyok lemondjanak a püspökök áthelyezésének jogáról és az egyház jószágainak világi célokra való fordításáról. 1169. a pápa és a király külön konkordátumban szabályozták a magyar egyház függő kérdéseit B. közbenjárásával. Egyik zászlóvivője volt a nemzeti politikának. Érdeme, hogy ő a Magyarországra vágyakozó Barbarossa Frigyes pápajelöltjével, Viktorral szemben, az olasz hazafiak által pártolt III. Sándort ösmerte el. Mikor II. Géza halálával III. István ellen, kinek gyámja volt, Manuel görög császár. a függetlenség veszélyeztetésével, II. Lászlót, majd IV. Istvánt tolta fel királyul, B. egyházi átokkal sujtotta a bitorlókat s nagy része volt abban, hogy a nemzet visszautasíthatta a bizánciak igényeit. Félt III. Béla görögösségétől is és semmiképen sem akarta fejére tenni Szt. István koronáját, ugy, hogy a koronázást ezuttal, a pápa felhatalmazásával, a kalocsai érsek végezte. 1175. a szentség hirében hunyt el; 1231-32. IV. Béla lépéseket tett szentté avattatása iránt s ha - ösmeretlen okokból - nem is ért el eredményt, az egyház ma is a boldogok közt tiszteli Bánffy Lukácsot. Bánffy aszkétaéletet folytatott ugyan, de kora legműveltebb férfiai közé tartozott, ki a párisi egyetemen végezte tanulmányait. Erkölcsössége és nagy tudománya által már ott magára vonta még egyes külföldiek, p. Mapes Valter figyelmét is. Albericus krónikája már életében szentnek nevezte őt. Becket Tamásnál nemesebb, mert tántoríthatlanabb, századának egyik legnagyobb férfia s kanonizáció nélkül is igazi szentje volt.
Baumg. (növ.). Bánffy-füve, az erdélyi havasok növénye; tulajdonképen a szegfűféle Gypsophila L., vagyis fátyolvirág algénusza, melytől gömbölyded és körülgallérozott virágzata különbözteti meg. 10 himje közül öt váltakozva gömbtelen vagyis meddő. Egyetlen faja a B. petraea Baumg. v. Gypsophila Transsilvanica Spreng. a mészhavasokon.
(Hogyinu), nagyközség a Kolozsm. bánffy-hunyadi j.-ban, (1891) 3666 magyar lak., Bánffy- és Barcsai-féle kastéllyal, jelentékeny marhavásárokkal. Szolgabirói székhely, van ott járásbiróság telekkönyvi hatósággal, közjegyzőség, polgári-iskola, felső leányiskola, kalotaszegi takarékpénztár, mészárszék-részvénytársulat, vasuti állomás, posta- és távirdahivatal. B. a Sebes-Körös völgyében fekszik, központja az u. n. Kalotaszeg-nek (l. o.), élénk, törekvő városka. Lakóinak egy része tatár eredetü, amit a szájhagyományon kivül nehány családnak tatár neve is bizonyít; igen életrevaló, ügyes nép, mely földmívelésen kivül különböző üzletekkel foglalkozik, főleg mint marhakereskedő tünik ki.
1. János, polg. iskolai igazgató, szül. 1851 szept. 8. Bazinban. A somorjai polg. fluiskolánál nyert először tanítói állomást. 1879. a pápai, 1882. az oravicai s 1885. a karánsebesi polg. iskoláknak igazgatója. A magyar nyelvet felnőtt korában tanulta meg. 1873 óta számos társadalmi, neveléstudományi s szépirodalmi cikket irt.
2. B. Sándor, zeneszerző, szül. Lovas-Berény-ben 1846 okt. 30., megh. 1890 szept. táján. Atyja. Deutsch Henrik, B. születésekor Lovas-Berény-ben tanító volt (a 80-as években az Orsz. Rabbiképzö tanára). Budapesten nevelkedett, jogi államvizsgálatot is tett csak ez után szentelte magát teljesen a zenének s az izr. tanítóképzőben ének- és ze netanár volt. A párisi Archives Israélites, a berlini Allgem. Deutsche Musikzeitung, a budapesti Gazette de Hongrie, Pester Lloyd, Harmonia s a Zenelap c. lapokba irogatott; önálló könyvecskéi: A zeneelmélet és az összhangzattan elemei (1884). Az énektanítás elmélete elemi iskolai tanítóképzőintézetek számára (1884). Zeneművei: a Hegyi Aranka, illetőleg Blaha Luiza révén országos hirü Lili és Ha ő nevet c. énekes keringők, - mint B. homályosuló elmével állította - magyar stílban alkotott dalok s Fanchon c. 3 felv. vig opera, 4 operette, 2 ballet.
3. B. Zsigmond, műtörténeti iró, szül. Gyomán, Békés vm. 1857 márc. 6. Felsőbb tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészeti karán s a párisi College de France-ban és az École pratique des Hautes Études-ben végezte; jelenleg bölcselettudor és főreáliskolai tanár Budapesten. Főleg a francia irodalomról irt tanulmányokat, melyek részint folyóiratokban (Budapesti Szemle, Fővárosi Lapok), részint önállóan is megjelentek, igy: Alceste és a mizantropia. Budapest 1890. és A francia dráma fejlődése a XIX. század első felében. U. o. 1892. Lefordította Lessing Laokoon-ját (Braun névvel) és Lindau Pál Moliere-jét (az Olcsó Könyvtárban).