l. Bán.
az ugyanily nevü kerületnek (ter. 8497 km2, 265,454 l.) főhelye Boszniában, a Vrbas balpartján 11,357 lak., akik közt 6879 mohammedánus; vasuti állomás. B. házai nagyobbára szétszórtan épültek; mecsetei (45) közt a legnagyobb a Ferhadia Dsamia, egész Boszniában egyike a legszebbeknek; citadellája hegyen épült; vannak azonkivül meleg fürdői, római régiségei, posztókészítése, közelében ezütbányái és egy trappista-kolostor. Itt állott a rómaiak Ad Ladios-a. A törökök idejében sokáig a boszniai pasának székhelye volt. 1688. badeni Lajos, a császáriak vezére, elfoglalta, de csakhamar megint török kézre került. 1737. a császáriak János, Hildburghausen hercegének vezérlete alatt ujra ostrom alá fogták, de csakhamar vereséget szenvedtek Bosznia okkupálásánál. 1878 aug. 14. a törökök itt vereséget szenvedtek.
(helyesebben bugio), a régi japáni évkönyvekben a magasabb rangu hivatalnokok és a kormányzók neve. - B., az amerikai négerek kedvenc hangszere, melyet Afrikából hoztak magukkal, ahol Bania név alatt ismeretes. A B. a gitárnak egy neme, hosszu nyakkal és dobhoz hasonló résszel (egy hátul nyitva levő karikára felhuzott bőr). A B.-nak 5-9 hurja van; a dallamos hur, melyen a hüvelykujjal játszanak, a többiek közt a legmélyebben hangolt hur mellett fekszik.
(Banjoemaas), Jáva hollandi sziget tartománya a D-i parton. Ter. 5561 km2 (1888) 1.159,591 lak. (köztük 684 európai, 5000 kinai. Nagyobbára sík; É-on és K-en hegyek takarják) amelyek közt sok a kráter, tó és szolfatara; nagyobb folyói a Tadiu és Szeraju; az éghajlat egészségtelen, földje azonban termékeny; sok rajta a régi hindu világból való rom. Főhelye B. 35 km-re a parttól.
A B. szót szűkebb és tágabb értelemben szokás használni. Általánosságban banknak szoktak nevezni minden oly pénzintézetet, mely mások számlájára fizetéseket teljesít és elfogad, mely aranyat és ezüstöt, váltókat és utalványokat, értékpapirokat, részvényeket és az állam, társulatok v. magánosok által forgalomba bocsátott kötvényeket mások számlájára, vagy a sajátjára ad és vesz. E szerint minden hitelt közvetítő és hitelforgalmu eszközök adásvételével foglalkozó nagyobb kereskedelmi intézet egy-egy B. Viszont szigorubban értelmezve a fogalmat s főképen angol felfogás szerint csak azokat az intézeteket kell B-nak nevezni, melyek csupán pénzzel kereskednek, vagyis pénzt kamatra elfogadnak és kiadnak; azok gyüjtvén és kamatoztatván egyfelől az összegeket, melyeket tulajdonosuk akkor hasznosan egyébként elhelyezni nem tudott, másfelől kamatra kölcsönözvén az összegeket olyanoknak, akiknek még éppen pénzre van szükségük, hasznos szolgálatot tesznek. Ugy a kamat mellett elfogadott, mint kiadott kölcsönök rendszerint csak rövid, 8 naptól 6 napig terjedő lejáratuak lehetnek.
A szó maga olasz eredetü. A középkorban az olasz városokban minden pénzüzérnek nyilvános helyen volt egy asztala vagy padja (banco), amelyen pénzt felvett és fizetett. Később, amidőn az üzérek kezdtek letéteket elfogadni, kölcsönöket adni, vagy az egyik helyen náluk befizetett összegeket a letevőnek kivánatára másik helyen tetszése szerint visszafizettetni, a banco szó az egész üzleti körre és általában a pénz-, váltó-, nemes fém- és hitelüzletre alkalmaztatott. Igy keletkezett a bankári-üzlet és később a B. elnevezés. Ma B.-k alatt oly jogi személyeket értünk, melyek bankári, vagyis pénz- és hitelüzletekkel foglalkoznak.
A banküzlet majdnem oly régi, mint a pénz. Amint a különböző népeknek különböző pénzeik voltak, a kereskedelni forgalomnak szüksége volt oly közvetítőkre, akik a különböző pénzek valódi értékét ismervén, azokat kicserélték. A régi görögöknél, sőt már az egyiptomiaknál szokásos volt, kincseket és nemes fémből vert érmeket a templomokban a papok őrizetébe helyezni. Ugyanezen fémekkel találkozunk a keresztény középkorban. Amig magánvállalkozók képtelenek valának a bankári szolgálatok teljesítésére, addig templomok, egyházak és zárdák pótolták. Hazánkban is a zárdákat loca credibilía-knak nevezi az akkori korabeli hivatalos nyelv. Gyakran pedig pénzverési jogánál fogva az állam volt előde a magánbankároknak. Mihelyt azonban a magánvállalkozásban, főkép Olaszországban, felébredt a bankár-üzlet iránti hajlam, egyház és állam e funkcióból kimaradt és készséggel engedte át a tért a magánvállalkozásnak.
A bankár-üzlet kifejlődésének tünetei a középkor elején kevéssé ismeretesek. Tény az, hogy a bankárok elfogadtak letéteket és adtak kölcsönöket, de a kamattilalom nyomasztó hatása alatt. Az első olasz bankok úgy látszanak keletkezni, hogy az állam hitelezőiből álló társaság összeáll a kielégítésére kijelölt államjövedelmek kezelésére és behajtására. Mások pedig kényszerkölcsönök szolgáltatására alakultak s pedig kamatélvezeti engedéllyel. A legrégibb ismert B.-t 1157. Vitalis Mihály herceg alapította Velencében. Ennek is egy állami kényszerkölcsön tette a tőkéjét, mely a signoria jövedelmei által biztosított járadékká alakult. A kölcsönzők társaságot alapítottak és bankszabadalmat nyertek. A B. magánosoktól letéteket fogadott el. Minden letéttulajdonos letétét részben vagy egészben átirathatta harmadik személyre. A velencei kereskedelem így megmenthette magát az arany- és ezüst-szállítástól, ami az akkori időkben gyakran veszéllyel járt.
A velencei B. még egy másik nagy szolgálatot teljesített. A forgalmi pénzek abban a korban nagyon egyenlőtlen sulyuak és finomsági tartalmuak voltak. Létrehozott egy eszményi pénzt, mely teljes súlyu és finomságu volt, s amely az egyes pénznemeket egymás közt csakis valódi súlyuk és finomságuk szerint mérlegelte. Később az ilyen pénzt bank-pénznek nevezték. Az ilyen bankpénzről szóló letéti jegyek gyakran 10-15 % felpénzzel fizettettek a kopott érmekkel, vagy az illető összegek váltóival szemben. Az ilyen B. pénzre szóló szerződések a szilárd és majdnem változhatlan értéknek előnyeit élvezték. Hasonló módon, mint a velencei, keletkezett később a genuai B. Ez és a többi kisebb olasz B.-ok a velencei B. utánzásai valának és lényeges ujításokat nem hoztak.
Nagy haladást köszönhetni az 1609. alapított amsterdami B.-nak. A B. a város jótállása mellett keletkezett, amely a letétekért kezességet vállalt. A letétekért kamatot nem téritett meg. A letétijegyek átruházhatók voltak és minden 600 frtról, vagy ennél magasabb összegről szóló váltó bankpénzben volt fizetendő. Az amsterdami B. volt az első valódi letéti és átruházási B. (giró-bank). A giró-B.-ok mindenütt ott keletkeztek, ahol nagyobb kereskedelmi piacokon a kereskedelem sokat szenvedett a rossz, csonka értékü és kopott érmektől. A B.-nál a befizetett érmek csak nemes fémtartalmuk szerint vétettek számításba és a B.-pénz mindenkor teljes értékü és súlyu volt. Az amsterdami bank mintájára kelletkezett 1619. a hamburgi, ugyanazon évben a velencei (össze nem tévesztendő az 1587. keletkezett velencei állam B.-kal, mely szintén giró-üzletet folytatott, de kezdetleges alakban), később a rotterdami, norimbergi, genovai, stb. Az angol B. sokkal később keletkezett és nem volt giró-B.
A főbb és legjobb B.-k a következő módon alapíttattak és rendeztettek be: Az illető város kereskedői letettek a B.-nál bizonyos mennyiségü (Amsterdamban legalább 300 ft) nemes fémet rudakban vagy érmekben, melyek azonban fémtartalmukra nézve megvizsgáltattak. E letét leltár szerint bármikor vissza volt vonható, mindaddig azonban az intézet könyveiben a letéteményezővel számla nyittatott, ahol a javára irt összeg nyilvántartatott. Ha valamely más számlatulajdonosnak fizetni tartozott, akkor az ő számlájáról annak számlájára egyszerüen átiratott. A B. költségei letéti-, átirati- és kiviteli díjakból fedeztettek. A B. kamatot nem térített meg.
A B. előnye egyfelől abban állt, hogy a magánosoknak nem kellett pénztári készleteket otthon tartani, nem kellett készpénzt szállítani és végre a bankpénz értéke független volt a pénzkopás és csonkítás folytán ingadozó váltóárfolyamoktól. A B. a tényleg letett fémpénzre vagy rudra alapított letéti jeggyel előkészítette a tért a banküzlet legmagasabb neme kifejlődésének: a jegy B.-knak.
Mielőtt azonban e fejlemény előállhatott volna, a B.-üzletnek két átalakuláson kellett keresztül mennie. Fel kellett szabadulnia a hatósági jellegtől és be kellett vezetnie üzletkörébe a kamatot. Ezt a két lépést előre az angolok és svédek tették. Az 1668. alakult stockholmi B. már a leszámitolásnak bizonyos nemével foglalkozott. De a modern B.-ok jellegét elsőnek az Angliában III. Vilmos és Mária uralkodása alatt keletkezett angol B. öltötte fel. Ez is, mint a velencei és genovai, annak köszönheti létrejöttét, hogy a kormánynak pénzre volt szüksége. A kölcsön ellenében B. kiváltság nyujtatott. A kiváltságlevél kijelenti, hogy azok, akik bizonyos meghatározott föltételek mellett III. Vilmos királynak 1.200.000 font sterlinget kölcsönöznek, tagjai leendnek egy társulatnak, amelynek neve lesz: «Az Angol B. társasága és kormányzata». Az uj intézménynek két, az államra és kereskedelemre nézve végtelenül fontos jog adatott. Még nem esedékes váltókat leszámítolhatott, levonván egy bizonyos összeget kamat, költség, behajtási, kiadás, stb. fejében. A második a jegykibocsátási jog volt. Az angol B. nem volt állami- vagy városi intézmény, hanem részvénytársaság. E példával megtöretett az eddigi hatósági jelleg s pedig az egész világra nézve irányadóan és döntő sikerrel. Megteremtetett továbbá a leszámítolási üzlet, a kereskedelmi forgalom növekedésének ez óriási emeltyűje.
A modern B.-ok alább vázolandó szétágazó és változatos üzletkörükkel, eltekintve a jegybankoktól, melyekről külön szólunk, mind a szabad társulás, a kamatélvezés és kamatfizetés elvére vannak alapítva, s épp e szabad formának köszönhetik virágzásukat. Az európai többi államokban a B.-ok a tizennyolcadik században nem tudtak még virágzásra jutni. A stockholmi B. óriási zavarokba sodortatott és hosszu küzdelmek után államilag rendeztetett. Franciaországban a Law-féle szédelgés megrontotta a B.-ok hitelét és csak a mult század vége felé keletkeztek szilárdabb hitelü B.-ok, melyek azonban később a nagy kiváltságolt francia B.-ba beolvasztattak. Az iberiai félszigeten a forgalom csak a jelen század második felében kezdett megbarátkozni szélesebb körü banküzlettel. Ausztriában 1703. jött létre a «Wiener Stadtbank». Történetirója (Biedermann) szerint a következő üzletköre volt: Ellátta az állami adósságok kezelését, kamatoztatását és törlesztését; elfogadott magánosoktól betéteket s ezeket kölcsön adta a kormánynak. Ez intézet tehát nem tekinthető B.-nak, később át is ment az állam kezelésébe, s ennek nevében papirpénzt bocsátott ki, mely 1811. devalváltatott. A B.-üzlet Ausztriában is csak később, az osztrák nemzeti B.-nak 1816. történt alapítása után fejlődött ki.
A modern B.-ok által folytatott üzletágak a következő csoportokba sorolhatók: 1. A váltóüzlet; a kereskedés érmekkel és nemes fémekkel; a kereskedés külföldi váltókkal; fizetések teljesitése mások számlájára a javukra irt összegek erejéig; a bizományi üzlet jutalék mellett. 2. A letétüzlet; értékek őrzése és kezelése idegen számlára. 3. A leszámítolási üzlet; váltók leszámítolása, előlegek értékpapirokra rövid, vagy hosszu lejárattal, felmondással, vagy a nélkül; előlegek árukra vagy letéti-jegyekre (warrantokra); folyó számlák nyitása cheque mellett v. anélkül, kölcsönzés ingatlanra jelzáloglevelek kibocsátása mellett v. anélkül. Kamatozó betétek elfogadása felmondási időre vagy anélkül, pénztári jegyek, stb. ellenében v. folyó számlára. 4. A tőzsdei üzlet; értékpapirok vagy egyéb áruk vásárlása megbizásbóli vagy saját számlára; az arbitrage (közvetítése az értékpapirüzletnek külföldi tőzsdék közt, v. kül- és belföldi tőzsdék közt); a report; kölcsönök közvetítése magánosok, társulatok, hatóságok vagy államok számára; részvénytársaságok alapítása és esetleg részvényeik kibocsátása.
A szerint, amint a B.-ok az üzletágak egyikét vagy másikát inkább mívelik, meg lehet különböztetni: leszámítoló B.-okat, kereskedelmi és iparbankokat, hitelintézeteket, tőzsdei bankokat, jelzálogbankokat, földhitelbankokat, B.-okat a földbirtokosok rövid lejáratu hiteligényei kielégítésére; népbankokat, és ahol gyarmatok vannak, gyarmati bankokat. Gyorsan épülő városokban keletkeztek külön építési B.-ok is. E B.-ok két főcsoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartozó B.-ok főkép az ingó hitellel foglalkoznak (crédit mobilier); a másikba tartozók főkép ingatlanra hiteleznek (crédit foncier). Ezek sorába tartoznak az ujabb agrárbankok, járadékbankok.
Külön felemlítendők még a leszámítolóbankok (clea-houseok; Ausztriában Giro- und Cassenverein). Ezek nem folytatnak tulajdonképen banküzletet, hanem az esedékes fizetéseket - a fizetési eszközöknél való takarékoskodás érdekében kincstári leszámolás útján kiegyenlítik, úgy, hogy csak a különbözet (saldo) fizetendő ki készpénzben, amely fizetést a felek számlájára a náluk letett összegekből s ezek erejéig teljesíti. Önálló üzletet azonban rendszerint nem folytatnak.
A középkortól egész a jelen század közepéig, habár, mint fentebb említettük, léteztek B.-ok úgy is mint városi vagy állami B.-ok, úgy is később mint részvénytársaságok, mégis a bankárüzlet főkép egyesek kezében volt. A kereskedelmi és pénzforgalom nem öltött volt mégoly óriási arányokat és nem mozgott oly rohamos gyorsasággal, hogy a feladatok teljesítésére a magántőke elégtelen lett volna. De századunkban, főkép pedig annak második felében, a világmozgató találmányok hatása alatt a tőketermelés oly mérveket öltött s mozgása oly gyorsaságra emelkedett, hogy a forgalom igényei mindinkább fölülhaladták egyes bármily gazdag emberek magántőke-erejét. Járult ehhez a nyilvános számadást igénylő nagy hitelfejlődés és a demokratikus társulati szellem megizmosodása. A bankárüzletnek meg kellett szünni a nagy, magántőke kiváltságának lenni és módot kellett keresni és találni arra, hogy a kisebb tőke is részt vehessen a bankár üzlet nyereségében.
E körülmények behatása alatt a B. üzlet mindinkább nagy részvénytársaságok kezébe került. Állnak fenn ugyan még jelenleg is igen jelentékeny bankházak és ugynevezett commandit-társaságok, de számuk évről-évre kisebbedik és a banküzlet jelenleg uralkodó szervezete: a részvénytársaság. A B.-okat szigoru kereskedelmi törvények szabályozzák, melyek igazgatóságát komoly anyagi felelősséggel terhelik, hogy a részvényeseket a kezelés becsületessége és alapszerüsége irányában lehetőleg biztosítsák. E szervezet és e törvényes felelősség mellett a B.-ok bukása sokkal ritkább, mint a mult századokban volt, ha egészen nem is kerülhető el.
A B.-ok nagy hitelt élveznek, úgy is mint kamatozó betétek elfogadói, úgy is mint nagykereskedelmi vállalatok. Hitelképességük és üzletvezetésük ellenőrizhetése érdekében kötelesek nyilvánosan számolni, és mérlegeiket közzétenni, közgyüléseiket nyilvánosan tartani s némelyek időszakonként állásukról még külön kimutatásokat közzé tenni. Ez a nagy nyilvánosság mindenesetre az ellenőrzés egyik leghathatósabb eszköze és gyakorlatilag is ilyennek bizonyult. L. Jegybankok.
A magyar bankok történelmi vázlata és statisztikája.
A B.-ok története hazánkban csak nagyon rövid időre nyul vissza. Gazdasági fejletlenségünk, szoros kapcsolatban az uralkodott kormányrendszer azon törekvésével, hazánkat Ausztriának gazdaságilag teljesen alárendelni s azzal mintegy gyarmati viszonyban tartani: nem engedte, hogy a hitel kifejlődjék s hogy annak ápolására önálló intézetek jöjjenek létre. A jelen század elején még Magyarországon nem létezett B. Az 1816-ban Bécsben felállított Osztrák nemzeti bank jegyei hazánkban is forogtak ugyan, de ez intézet, melynek hiteleszközeit a folyton pénzszükében levő osztrák állam vette első sorban is igénybe, a hitelnyujtást hazánkra egészen 1851-ig nem terjesztette ki. A századunk második negyedében felpezsdült gazdasági élet végre megérlelte a törekvést önálló magyar bank felállítása iránt. Ullmann Mór pesti nagykereskedő inditványára Pest városának legelőkelőbb kereskedői és polgárai állottak össze 1830-ban, hogy «Első magyar kereskedelmi bank) cég alatt az első hitelintézetet hazánkban létrehozzák. A 2 millió forint alaptőkére tervezett bank alapszabályai, melyeknél mintául az Osztrák nemzeti bank alapszabályai szolgáltak, akkori hiteljogunk és különösen peres és végrehajtási eljárásunk hiányait, illetve lassuságát megkerülendők, választott bíróságot kivántak a peres esetekre behozni, mely az alsó-ausztriai kereskedelmi- és váltójog értelmében itélt volna. Hosszas huzavona után 1841-ben megkapta a bank a szabadalom-levelet. Üzletkörét kezdetben a betét, a leszámítolási, a giró-, az előleg- és a kölcsönüzlet képezte; a leszámítolási kamatláb maximumát az ügyrend 6 %-kal állapította meg; előlegeket állampapirokon kivül árukra is nyujtott a B., nevezetesen gyapjura. Az uj B. hitele csakhamar megszilárdult s a pénzbőség nyomása alatt már 1843-ban életbeléptette az igazgatóság a jelzálogüzletet is, melynél eleinte csak pesti házakra szorítkozott. A Pesti magyar kereskedelmi bank szabadságharcunk történetében nagy szerepet játszott, amennyiben az önálló magyar kormány jegybankjává tette azt (l. Magyarország történetét). Századunk első felére esik még az első takarékpénztárnak keletkezése. Ez intézetek kezdetben többnyire humanisztikus jelleggel birtak, de csakhamar valóságos letéti bankokká alakultak át, ugy, hogy tulajdonképen csak elnevezésük különbözik a B.-októl. L. Takarékpénztárak.
[ÁBRA] I. vagyon
[ÁBRA] II. Teher
[ÁBRA] I. teher
[ÁBRA] II. vagyon
Az 1848-49-iki események hitelintézeteinket általában megviselték ugyan, különösen sokat szenvedett a magyar bankjegyek megsemmisítése s az ércalap erőszakos elvétele folytán a Pesti magyar kereskedelmi bank; de e veszteségeket csakhamar kiheverte. Szóban volt ugyan a P. M. K. B. feloszlatása s az Osztrák nemzeti bank fiókjával leendő helyettesítése, de az e tárgyban már létrejött egyezséget az igazgatóság, valamint a közgyülés elvetette s az önálló magyar B. fentartását elhatározta. Az Osztrák nemzeti bank 1851-ben 2 millió p. f. dotációval fiókot állított fel Pesten, mi azonban nem zavarta a P. M. K. B. fejlődését, mely utóbbi alapszabályait tökéletesítette s a bécsi Credit-Anstalttal alkudozásokat kezdett, hogy a B. vezetése alatt leszámítoló-fiókot nyisson Pesten. A bankfiók meg is nyilt, bár nem a P. M. K. B. vezetése alatt, 1856-ban. Az abszolut korszakra esik még az első földhitelintézetek létrejötte is (l. Földhitelintézetek) hazánkban. E korszakra esik még az Első magyar iparbank s a Kolozsvári hitelbank megalakulása; az előbbi 400,000, az utóbbi 200,000 frt részvénytőkével. Az alkotmány helyreállításával egyidejüleg megpezsdült gazdasági élet a B.-ok felállítása körül is lázas tevékenységet idézett elő hazánkban; az 1867-ben alakult Magyar általános hitelbank csak felében befizetett 30 millió frt alaptőkéjével már a banküzlet minden ágát körébe vonta; ugyanezen évben jött létre a Budai kereskedelmi és iparbank s a nagyobb vidéki városok is egymásután alapítottak bankokat, a fővárosban pedig a következő években egész sereg uj bank keletkezett. Az 1873. évi válság ez uj alapítások egy részét elseperte s a szilárd alapon állókat is megviselte s ez által jó időre megakasztotta hitelintézeteink fejlődését. Az Osztrák nemzeti bank átalakítása Osztrák-magyar bankká s a fiókok szaporítása hazánk területén nagy javára váltak hitelügyünknek és nem ártottak a hazai B.-ok fejlődésének sem, ami, bár a 70-es évek elején észlelt mozgalmasságtól távol maradt is, szilárd alapokon halad tovább. Legújabban a magyar állam, iparfejlesztési politikájának támogatására, a bankokat is felhasználandó, jelentékeny adókedvezményekben részesíti a hazai ipar emelésére alakult B.-okat az 1890. XIV. t.-c. értelmében; e t.-c.-nek köszöni keletkezését a Magyar ipar- és kereskedelmí bank részvénytársaság, mely 5 millió frt részvénytőkével alapíttatott. E mellett kormányunk ujabb gondot fordít arra, hogy a nagy állami hitelműveletekben (konverziók) hazai B.-jaink is részesíttessenek.
A B.-ok jogállását hazánkban az 1875-ik évi XXXVII. t. cikk szabályozza; külön jogállása van az Osztrák-magyar banknak (l. o.). A zálogleveleket kibocsátó B.-ok alávetvék még az ezen üzletágat szabályozó 1876. XXXVI. tc. határozatainak is: A mi hazai B.-jaink számának és üzlet menetének statisztikai feltüntetését illeti: a Pesti magyar kereskedelmi bank, melynek 1 millió p. frt alaptőkéje csak 1846-ban folyt be teljesen, a negyvenes években, mikor hazánk egyetlen bankja volt, következő évzáró mérlegeket mutatott fel o. é. frtokra átszámitva:
A szabadságharc éveinek zavarai már e mérlegekből is kiolvashatók.
Az ötvenes évek a B. üzletágainak csak mérsékelt fejlődését hozták magokkal, de megindult a verseny a fentebb jelzett 2 osztrák bankfiók megalapításával; rohamossá csak az alkotmány visszaállításával válik a fejlődés. Eltekintve ugyanis az Osztrák nemzeti bank fiókjaitól, volt hazánkban B., összes befizetett alaptőke kimutatásával.
B.-jaink rohamos lendületét az 1873. előtti években s aztán a válság hatását e kimutatás nagyon jellemzően tünteti fel; a B.-ok száma az 1873-ban elért magaslatra némi csökkenés után már 1886. ujra felemelkedett ugyan, de a befizetett alaptőke összege a mult évtizedben még nem nyerte vissza a régi magasságát.
B.-jaink főbb üzletágainak fejlődését az évi mérlegek alapján a következő táblázat tünteti fel 1873 óta o. é. forintban.
E hazai intézetek forgalmán kivül az itt ki nem mutatott Osztrák nemzeti, illetőleg most már Osztrák-magyar bank üzletének jelentékeny hányada is hazánkra esik. A nevezett B. által (l. o.) hazánkban évente leszámítolt váltók értéke az utolsó években állandóan meghaladja a 200 millió forint értéket, mig a kézi zálogüzlet forgalma a 30 millió frt körül jár; jelzálogkölcsöneinek állása a 90 milliót meghaladja.
(Banko). Árpádkori személynév, mely a Benedek név délszlávos kicsinyítéséből, a Benkobul van magyarosítva van a Benkő névvel együtt. A hires Bánk bánon kivül többeket találunk e néven igy p. 1240-ben a pozsonyi várjobbágyok Mogor nemzetségének tagjai közt fordul elő (Árp. Uj Okl. II. 102); 1252-ben a turóci apátság egy szőllősi vincellérje viselte a Bánk nevet (Árp. Uj Okl. VI. 72.); 1324-ben pedig azon Máté nevü előkelő csiki székely apját említik B. néven, ki tizenketted magával együtt ellenszegült az Apor családbeliek Lokkazun nevü birtokba való beiktatásának (Szék. Okl. I. k.); az ő birtoka lehetett a csikszéki Bánkfalva község.
a Szunda-szigetek egyike, DK-re Szumatrától, amelytől a 11-27 km. széles Bankaszoros választja el; hossza 170 km., szélessége 50-60. Billitonnal és több kisebb szigettel együtt az ugyanilyen nevü hollandi kormányzóságot alkotja, melynek területe: 12,681 km2. B. földje nagyobbára róna, csak egyes kuphegyek emelkednek ki rajta; a legmagasabb a Marasz (841 m.) Nagyobb folyója nincs. Éghajlata tropikus; az esős évszak nov.-febr.-ban van. A sziget termékenysége csekély; értékes fákból álló erdeit is irtogatják. Nagyobb vadállatok hiányzanak, faunája a malakkaihoz hasonlít. Legnagyobb kincse a sok gazdag és kitünő minőségü ércet szolgáltató cinbányája; a bányászat a hollandi kormány monopoliuma; évenként több mint 4 millió kilót bányásznak. A battákhoz hasonló bennszülött lakosság az erdőkbe szorult; a síkságon malájok és kinaiak laknak, akik a cinbányák fölfedezése (1710) óta vándoroltak be; ezek kizárólagos bányamunkások. Az összes lakosság száma: (1889) 77,837 (227 európai, 23,252 kinai). B. kormányzóság 10 kerületre oszlik. Fővárosa: Muntho v. Muntok. A sziget DNy-i végében, a Manumbing lábánál, 3-4000 lak. L. H. Croockewit: B. Malakka en Billiton Amst. 1852.
(Upupa L.), a kuszók (Scansores) rendjének a könnyü csőrüek (Levirostres) csoportjába, a bankafélékhez (Upupidae tartozó madárnem. A bankafélék csőre oldalt összenyomott, magasabb mint széles, hajlott és hegyes. A két káva belül nincs kimélyesztve, azért lappal fekszik egymáson. A nyelv rövid és háromszögletü. Szárnyaik tompák, középhosszússáguak, a fark 10-12 kormánytollu. 18 ismert faja van; az ausztráliai régióból teljesen hiányoznak. Európában csak a bubos, vagy a büdös B. (U. epops L.) fordul elő. Igen élénk szinezetü madár. Felül sárgásbarna, hasa fehéres, farka és evezőtollai feketék, fehér sávokkal tarkázva. Fején akarata szerint felmereszthető, legyezőszerü tollbóbitát visel. Csőre fekete. Rövid, erős lábain 3 ujj előre, 1 hátra áll. Az ujjak csak a tövüknél vannak egymással összenőve. 29 cm. hosszu; szárnyhossza 14 cm., farkhossza 10 cm. A büdös B. vándormadár, mely Európán kivül Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában fordul elő. Április hóban jön hozzánk és szeptemberben megy el. Az erdő ritkás helyein, vagy a mezőkön ott szeret tartózkodni, hol marhák legelnek, ahol a marhatrágyából vagy a nedves földből keresi ki a táplálékát képező rovarokat és férgeket, amelyeket nyelve rövidsége miatt előbb feldob és csak azután megkapva nyel le. Különösen a cserebogár-pajorokat szereti. Hangja sajátságos hup-, hup-, hup-szerü. Fészkét faodúkba sziklahasadékokba vagy a földre is rakja. 4-7 piszkos-zöldes vagy szürke szinü fehéren pettyezett tojást tojik, melyeket a nőstény 16 nap alatt költ ki. Fészeklakó, és minthogy a kicsinyek ürülékeitől nem tisztítja a fészket, azért sajátszerü ammóniákszagu, amely szag még később a költési időn tul is, érezhető (innét a neve is). Fogságban nagyon jámbor, költ is. Régi kortól kezdve előfordul a költészetben. A Koránban hud-hud név alatt jön elő (hangjától.) Húsa élvezhető, zsidók és mohammedánok azonban, mint a sertését, nem eszik.
mint műszó az osztrák államnak a nemzeti, most osztrák-magyar bank irányában fennálló adósságát jelenti. Ez a B. az 1863-ik évi január hó 3-ikán az akkori cs. kir. pénzügyminiszterium és a szab. osztrák nemzeti bank közt kötött 80 millió o. é. frtnyi osztrák államadósság, melyre az 1867: XII. t.-c. 53. §-a világosan kijelenti, hogy a magyar korona országait jogilag nem terhelheti és az adósság törlesztéséhez járulni kötelezve nincsen; mégis abból a célból, hogy a két állam között fűggőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések törvényes rendezése tovább ne késsék, az 1878: XXVI. és 1887: XXVII. t.-cikkek értelmében az osztrák-magyar bank évi tiszta jövedelmének 7 %-án felül a két állam javára eső rész és az 5 %-os jegyadó is e B. törlesztésére fordíttatik. Az osztrák-magyar bank szabadalmának lejártával a B.-ból még törlesztetlenül fennmaradt rész 30 százalékát 50 egyenlő évi részletben kamat nélkül való megfizetését vállalta magára a magyar állam. Az osztrák-magyar bank 1893 febr. 3-án tartott közgyülésén a 80 milliós B. még 77.350,872.66 frt volt.
Mátyás; l. Nagy-Bánkai Mátyás.