a neve azon törvénynek, melynek alapján az osztrák nemzeti bankügye, különösen fedezeti rendszere, viszonya az államhoz és készpénzfizetési kötelezettsége megállapíttatott. Ezen törvényt Peel-Plener-féle bankaktának szokták nevezni, minthogy Plener pénzügyminiszter idejében hozatott be és egyes intézkedésekben az angol Peel banktörvény példáját követi. L.: Jegybankok.
Központi Afrika egyik néptörzse.
helység Madura-sziget Ny-i végében, Madura hollandi helytartóság főhelye.
A Banka szigetén előforduló ónércekből olvasztott kitünő minőségü ón.
oly kereskedő, üzletember, aki saját számlájára folytatja mindazokat az üzletágakat, amelyek a bankoknál szokásosak, kivéve a bankjegykibocsátást és a záloglevél-üzletet. A B.-ok pénz- és hitelműveletekkel és értékpapirüzlettel foglalkoznak és a voltaképeni pénzváltóüzlet jobbára csak a kisebb B.-ok kezében van. Azelőtt a B.-oknak sokkal nagyobb jelentőségük volt, mint most, amióta a részvénybankok jobban elterjedtek, melyek, mint nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, több bizalmat is élveznek. A kölcsönműveleteket a B.-ok egy külön neme folytatja most, kiket magánleszámítolóknak (Privat-Escompteur) neveznek, míg a kisebb B.-ok csak értékpapirokra adnak zálogkölcsönt és tőzsdei műveleteket közvetítenek; jobbára pedig a váltóüzlettel, pénznemek adásával és vételével és különösen sorsjegyek kereskedésével, valamint az ugynevezett részletívüzlettel foglalkoznak. A közép és nagyobb B.-ok az iparnak és kereskedelemnek nem csekély szolgálatot tesznek azzal, hogy a váltókat forgalomképessé teszik és a nagy bankoknál közvetítik. A nagy B.-ok végre, kiknek vagyona egyes esetekben még a legnagyobb részvénybankok tőkéjét is meghaladja, főleg nagy értékpapirüzletekkel, kölcsönök kibocsátásával és konverziójával, részvénytársaságok alapításával, stb. foglalkoznak. Ezek gyakran képesek hatalmas befolyásukkal és nagy tőkeerejükkel a tőzsde irányát időnkint befolyásolni és ezért nagy biztonsággal működnek, míg a kisebb spekulánsok vakon követik az áramlatot. Nagyobb ügyletek keresztülvitelére gyakran több B. konzorciummá vagy szindikátussá egyesül. A magyar kereskedelmi törvény a B.-i ügyleteket a föltételes kereskedelmi ügyletek közé számítja és miután a B. működése lényegileg bizományosi, mint bizományost a kereskedelmi törvény értelmében zálogjog illeti megbizása tárgyaira, mely zálogjogát nem alterálják harmadik személyek jogai hacsak jóhiszemüleg jár el. - B. a kártyajátékban, rendszerint a hazárdjátékoknál az a játekos, aki az asztalra tett pénzösszeg erejéig a többi játékos (pointeur) tételei ellen játszik. A B.-nak a legtöbb játékban némi előnye van a játékos fölött, kárpótlásul azért, hogy a B. bármily kártya is jut neki, játszik a pointeurtetele ellen, míg a többi játékos csak akkor tesz nagyobb összeget, ha jó kártyát kapott. Igy a nasi-vasi-ban az a B. előnye, hogy előbb veti fel a saját nyerő kártyáját, a huszonegyben az, hogy apres (l. o.) esetén a bankadó nyert.
l. Banka.
l. Bángála.
(geol.), a nyugati Kárpátokban a felső triasznak legfelsőbb emelete. Tarka kender-márgának is nevezik, mert anyaga leginkább tarka márga és pala. Az Alpok raibli rétegeinek felelnek meg.
a Bor-nemzetségből, 1211 óta Magyarország nádora volt, A monda szerint neje becsületének megbosszulása végett összeesküvést szőtt s megölte II. Endre király feleségét, Gertrudot. Valóban tudott az összeesküvésről, melynek célja az volt, hogy a német kegyeltek uralmát megszüntessék; s midőn a vértesi hegyekben vadászgató királynét - II. András távollétében - 1213 szept. 28. táján valóban lekaszabolta Péter csanádi ispán, A részességről vádolt Bánk bánnak is meg kellett válnia a nádorságtól. 1216. azonban már ismét szolgálta a királyt, ki őt hű jobbágyának nevezte s drávántuli bánná tette, sőt - mikor 1217. a Szentföldre ment - János érseken kivül valószinüleg rábizta a kormányt. A visszatérő II. András ugyan, annyi panasz hallatára, másodszor is elmozdítá ettől, 1221. azonban ismét zászlósurrá tette s az ország birájává nevezte ki. 1222. a papság szabadalmait megerősítő aranybullában történik róla hivatalosan az utolsó említés; ugy látszik, akkortájban hunyt el. Az 1213. évi összeesküvés részeseinek, köztük Bánknak vagyonát csak 1228. koboztatta el Béla ifjabb király; azt, hogy ez az összeesküvés Bánk bán ismeretlen (a költőknél Melinda) nevü feleségének meggyaláztatása miatt történt volna, csak egy 1268 után irt osztrák krónika említi először. A bécsi képes krónika (1358) s utána a legtöbb feljegyzés ezt már mint tényt adja elő, holott alkalmasint csak Zách Felicián tragédiáját kenték reá, hogy az eseményt elburkoltan mégis elbeszéllhessék az Anjouk korabelí történetirók. A költők azonban kiszinezték az eseményt s Bánk bánt épp ugy Katona drámájából ismerjük meg, mint Tellt a Schilleréből. Kortársa volt Benedek vajda. L. Benedek. (V. ö. Valkay András: Bánk bán historiája, 1574. Katona József: Bánk bán. Dráma öt szakaszban, 1819. Grillparzer: Ein treuer Diener seines Herrn. Tragédia. Bécs, 1830. Pesty Frigyes: Chronol, Vizsgálat Bánk bán körül. Pesti Napló, 1856., 263. sz. Pauler Gyula: A történet Bánk bánja. Nemzet, 1883., ápr. 28 és máj. 3. és Budapesti Szemle, 1887., 123. sz. Huber Alfonz: Studien über die innere Gesch. Ungarns. Archiv für österr. Gesch. 65. kötet. Pór Antal: Bánk bán Melindája. Erdélyi Muzeum. 1890.)
német vásári dalos, aki piacokon vásárok alkalmával, rendesen egy kis padon állva (innen a neve) történeti eseményekről, gyilkosságokról s egyéb rémséges történetekről népies jellegü költeményeket elszaval, néha elénekel, rendesen pálcikájával egy festményre utalva, mely az előadott esemény főrészleteit feltünteti. A B.-k ma már nem igen divatosak, de még a mult században nagyon népszerüek voltak. Talán a régi mesterdalnokok utódjai. Az olasz cantambanco (azaz: énekelj a padon!) kétségtelenül a német B. ivadéka.