Bartay

1. András, zeneszerző szül. Széplakon (Abaujm.) 1798., megh. Mainzban 1856 okt. 4. Nemesi sarj; iskolái bevégzése után Budapest főv. pénztári tisztviselője lett; 22 év múlva (1843) a Nemzeti Szinház igazgatója lett. 1848 után Pozsonyban élt hangversenyeket rendezett; majd Hamburgba költözött, hol csak a zenének élt. Művei: Mise, V. Ferdinánd koronázására (1830); Eredeti népdalok zongora-kisérettel (Pest 1834, 2

füz.); u. ekkor Magyar Apollo c. első magyar zeneelméleti mű; Aurélia német dalmű (1836); Csel első magyar víg opera (pesti Nemzeti Szinház 1837); a József nádornak ajánlott Nemzeti örömemlék zenei része (az egész könyvet ő tervezte); majd a nádor névünnepére Nagy mise, halálának emlékére Oratórium (előadták Pozsonyban 1847);. később u. o. nehány ballet. - Fiai: Endre, ki mint zeneművész ifjan halt el Oroszországban, és Ede..

2. B. Ede zenész, Andrásnak fia, szül. Budapesten, 1825 okt. 6, hol aztán ügyvédségre készült. Rendszertelenül végzett zenei tanulmányainak első gyümölcse 1844. Kedvsugár c. körmagyar tánc-zenemű volt (megjelent Treichlinger cégnél). 1848-9. az első m. minisztérium közlekedési osztályában vállalt hivatalt, de azután zongoraoktatásból élt; műveltsége és vonzó egyénisége bizonyos kört csoportosított körüle, s ez tette lehetővé, hogy 1863. megalapította a Magyarhonban élő zeneművészek segély- és nyugdíjegyesületét, mely az ő lankadatlan buzgósága és okos számítása folytán mintegy 60,000 frt tőkével rendelkezik. Szerepelt az Orsz. dalegyesületben is; 1874. alelnöke lett. Résztvett az Orsz. Zeneakadémiát tervező értekezletekben, s miután a csakugyan létrejött intézetben számára hely nem jutott: a Nemzeti Zenedét, hol Rothkrepf-Mátray G. utódává lett, 1876. mint igazgató, emelte amannak versenytársává. Ez áldásos működési körén túl, mint zeneszerző, csak tiszteletbeli sikereket ért el.

Bartenev

Ivanovics Péter, orosz iró, szül 1829 okt. 1. (ó-naptár). Mint a Csertkov-könyvtár igazgatója Moszkvában élt. Különösen arról nevezetes, hogy ő indította meg 1863. az orosz történelmi irodalomra oly nagyjelentőségü: Orosz Archivum, valamint Voroncov herceg Archivuma folyóiratokat.

Bartenstein

város Königsberg porosz kerületben, az Alle partján (1890) 6442 lak., gépgyártással, vasöntőkkel, fűrészmalommal és élénk lenkereskedéssel. 1807 ápr. 26. Porosz- és Oroszország itt kötötték meg a B.-i szerződést.

Bartenstein

János Kristóf báró, osztrák miniszter, szül. Straszburgban 1689., megh. Bécsben 1767. aug. 6. Szülővárosában atyja gimnáziumi igazgató volt. Miután jogi és történelmi tanulmányait befejezte, művet irt Szász Móricnak elpártolásáról, Azután beutazta Franciaországot, 1715. áttért a katolikus vallásra és osztrák szolgálatba lépett. 1726. az udvari kancellária tanácsosa, 1727. pedig a titkos államtanács jegyzője lett. Tehetségével, munkaerejével, a császári házhoz való ragaszkodásával nagy befolyásra tett szert VI. Károly és utóbb Mária Teréziánál, ki mint kitért protestánst is megkedvelte. Ő lett idővel a külügy vezetője és ő utasítá vissza (1740) II. Frigyes ajánlatait aminek következménye aztán az első sziléziai háboru lett. Az angol kormány iránt is ellenszenvvel viseltetett. Később, miután politikája nem vezetett eredményhez, elbocsátották (1753) és Kaunitz utóda lett volt, B. pedig a directorium in publicis et cameralibus helyetteskancellárja s utóbb az illiriai udvari bizottság elnökévé lett. Ide szóló feljegyzései fontos történeti anyagot szolgáltatnak a dél-magyarországi szerbek történetéhez; 1802. e feljegyzések: Kurzer Bericht von der Beschaffenheit der zerstreuten illyrischen Nation c. alatt Lipcsében megjelentek. Azonkivül József trónörökös nevelésével is foglalkozott és számára egy rengeteg nagy műben Ausztria történetét irta meg. Megirta továbbá ama fontosabb világtörténeti eseményeket is, amelyekben neki magának is része volt. V. ö. Arneth: B. J. Ch. und seine Zeit, Bécs 1871. Wurzbach, Biogr. Lexikon I. Allgemeine Deutsche Biogr. II. 87-93 (Arneth tollából), ki a többi irodalmat is felsorolja.

Bártfa

(Bartfeld, Bardijov), rendezett tanácsu város sz. k. v. cimmel, Sárosmegyében a Tapoly völgyének egyik tágulatában; fallal kerített régi, de elég csinos város; legérdekesebb piaca, melynek közepén a XIII. v. XIV. századból való gótikus Szt.-Egyed plébániatemplom (számos értékes műkinccsel) s a XVI. századból való s eredeti állapotában fenntartott, tulnyomóan fából épült városháza (nevezetes levéltárral) áll; a piac számos más épülete is a hajdani műépíteszet és kézműipar magas fokáról tanuskodik. B.-nak (1891) 727 háza és 5069 lakosa van, köztük 358 magyar, 1188 német és 3294 tót; vallásra nézve 3075 róm. Kat., 684 ág. evang. és 1125 izraelita.

[ÁBRA] Bártfa címere.

Székhelye a szekcsői járási szolgabiróságnak, közjegyzőségnek, járásbiróságnak, telekkönyvi hatóságnak, adóhivatalnak, sóhivatalnak és pénzügyőrbiztosi állomásnak. Van gyermekjátékgyára és állami gyermekjátékműhelye (Maugsch Nándor vezetése alatt évenként 50,000 frt értékü játekszereket állít elő), fadobozgyára, műfűrésze; kat. algimnáziuma és tanonciskolája. B. állítólag már Szt. István ideje előtt is fennállott, mások szerint a XII. században a hajdani cisztercita apátság körül támadt. A tatárok 1241. a várost feldulták, Róbert Károly 1324. a római származásu Lőrincnek adományozta, aki azt ujra felépíté. B. ekkor mezőváros volt. I. Lajos idejében gyors virágzásnak indult s ekkor kőfallal kerítették körül, 1376. pedig a király szab. kir. várossá emelte. A későbbi királyok közül Zsigmond 1406., 1.412. és 1430., I. Ferdinánd 1549. és Rudolf 1599. nevezetes kiváltságokkal látta el a várost, melynek lakói kereskedelmi összeköttetésben állottak Lengyelországgal, a hová főkép bort, vásznat, csipkét és fonalat szállítottak. Legnagyobb fényét a város a XVI. században érte el, amikor a tanácsurak római köntösben jártak a városházára. A hitujítást Stöckel Lénárd terjeszte 1539 óta, aki B.-n virágzó evang. gimnáziumot is alapított; a város ekkor majdnem kizárólag evang. vallásu volt, 1590. itt tartották a magyar protestánsok első általános zsinatukat és számos száműzött lutheránus itt biztos menedéket talált. A vallási villongások alatt B. is sokat szenvedett; 1680 szept. 3. a kurucok Petneházy Dávid alatt, a követeik iránt tanusított méltatlan bánásmód miatt a várost felgyujtották; utóbb Lengyelország feldarabolása lehetetlenné tette B. virágzását. Kereskedése megszüntével a város mindinkább hanyatlott s ma a közlekedéstől egészen távol áll. 1848 dec. 6-án a császáriak megszállták a várost. Régi dicsőségéről, a templomon és városházán kivül még érdekes bástyatornyai, kapui, körfalai s sáncárkai tanuskodnak. 1877. majdnem az egész város a lángok martaléka lett. A város tulajdona a B.-i fürdő (l. o.). V. ö. Myskovszky Viktor: Bártfa középkori műemlékei (Magyarorsz. régészeti emlékek, IV. k. Budapest 1879-80). Siegmeth Károly: Sárosmegyei kirándulás.(Magy Kárpátegyl. Évk. VI. 1879. 36-58.) Ábel Jenő: Szinügy Bártfán a XV. és XVI. században (Századok 1884. 22).

Bártfai fürdő

Sárosmegyében Bártfa várostól egy órányira fekvő s ennek tulajdonát képező fürdő, hazánk egyik elsőrangu s leglátogatottabb fürdőhelye; északi szelek ellen teljesen védett völgykatlanban, páratlan szépségü fenyvesek közt 310 m. magasságban fekszik s izléses villáival pompás sétányaival s kitünő berendezésével a modern igényeknek megfelel. A fürdő 52 épületében 416 lakószoba s 69 fürdőszoba van. Forrásai (összesen 15) égvényes konyhasós, vasas savanyuvizek s alkotó részeik dr. Ossikovszsy József elemzése szerint 1000 rész vizben:

[ÁBRA]

E vizeken kivül, melyeket ivásra és fürdésre használnak, alkalmaznak még balzsamos fenyőlevélfürdőket, hidegvizgyógymódot, vaslápfürdőket és juhsavót. A fürdőt különösen vérhiányban, gyomor- és bélbántalmakban szenvedők és idült méhbajok ellen, a légutak s hólyag hurutjai és ideggyengeségek ellen sikerrel használják. A B. már több mint 300 év óta van használatban, de csak 1787 óta ismeretes általánosan; főforrásából évenként félmillió palackot küldenek szét s a fürdővendégek száma meghaladja a kétezret. V. ö. Dr. Mihalovics Sándor: Rövid közlemények a B.-i gyógyfürdőről (Budapest 1880). Eugen Janota: Historisch-topogr. Skizze des Bades Bartfeld (Bécs 1861), Kol. Tarczay: Der Curort Bartfeld (Kassa 1877). Carl Ritter von Hauer: Über die Mineralquellen von Bartfeld (Jahrb. der k. k. geol. Reichsanstalt, Bécs 1859). Dr. Emanuel Pollacsek: Gesammelte Erfahrungen über die Mineralquellen von Bartfeld (Budapest 1880).

Bártfai

János, könyvmásoló. A XV. században atyjával, Schwartz Antallal Bártfáról, valószinüleg a Boroszló mellett fekvő Seitschba, a leubusi cisztercita rend egyik birtokára költözött, hol atyja később községi soltész (scultetus) volt. Ennek 1741. bekövetkezett halála után még ugyanez év febr. 27. a leubusi cisztercita kolostorba lépett, hol mint szerzetes 1480. még élt. Ez időből a boroszlói könyvtár egy aszketikus, legendai, részben verses tartalmu könyvet bir tőle, melyet 1471-1480 között másolt és melyben következő munkák foglaltatnak: Planctus s. Bernardi Clarevallensis abbatis ... 1472. Additio super planetum pii patris nostri Bernardi ... 1472. Desolatio coenobii Camenicensis ... 1472. Questio doctoris Jacobi de esu carnium ... 1472. Tractatus b. Bernardi de monastica disciplina stb.

Bártfay

László (irói nevén Vándorfy), iró, szül. Felső-Vadászon (Abauj m.) 1797 máj. 6., megh. Pesten 1858 máj. 12. Tanulmányait Kassán végezvén, 1817. Pestre jött kir. táblai jegyzőnek, 1819. a gr. Károlyi ház titkára, miután pedig 1823. ügyvédnek felesküdött, Károlyi György központi ügyésze lett. 1819. megismerkedett Kisfaludy Károllyal, 1822. pedig Kazinczyval kezdett levelezni, majd barátságot kötvén Vörösmartyval, Kölcseyvel, Virággal, Helmeczyvel, Toldival, Bajzával és Zádorral, háza mindinkább gyülőhelyévé lett a magyar szépirodalom idősb és ifjabb munkásainak. Maga is irt néhány verset (Aurora 1822-1824), novellát, vjgjátékot, és utirajzot, de legnevezetesebb műve kéziratban maradt naplója (fele a muzeumi kézirattárban, fele pedig a Károlyiak budapesti levéltárában). 1831. az akadémiának levelező, 1836. pedig a Kisfaludy-Társaságnak alapitó tagja lett.

Barth

város Stralsund porosz kerületben, a Barthe torkolata közelében, (1890) 5578 lak., akik jobbára hajóépítéssel, marhatenyésztéssel és kereskedéssel foglalkoznak.

Barth

János, hirneves nyomdász, a Nagy-Szebenben - rövid megszakításokkal több mint 100 éven át fennálló Barth-féle nyomdának megteremtője, szebeni szász szülők gyermeke volt és Jüngling István ottani műhelyében sajátította el a nyomdászat mesterségét; 1693. már vezetése alatt jelent meg Hermann Andrásnak (édes atyja Hermann Lukács berethalmi lelkész és erdélyi evang. szuperintendenshez ajánlott) Dissertatio Theologica c. 7 levélnyi füzetkéje. Ezen nyomda neve alatt állott fenn 1693-1744-ig, majd fia (János) neve alatt 1776-1779-ig, kit 1780. Péter, majd 1801. ismét János váltott fel. A Barth-féle nyomdában jelent meg évtizedeken át a szászok között általánosan elterjedt Hermannstädter Neu- und Alter Kalender is, melynek az amateurök által keresett példányai ma a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak.


Kezdőlap

˙