Battement

(franc., ejtsd: báttman), a sima csövü lövőfegyverekben (ágyukban és puskákban) a golyó mert átmérője kisebb volt mint a cső átmérője a csőben való mozgása alatt előbb a cső felső, azután alsó falához csapódott, ezt nevezték B.-nak, csapódásnak. A tőrvívásban B: (ol. battuta) alatt értik az ellenfél pengéjének félrevezetését,. aminek végrehajtása után rögtön előtörés intéztetik a pillanatig fedetlen ellenfél ellen.

B. (ol. battimento), egy régi gyöngytrillához (l. o.) hasonló zenei ékesítés, mely csak az által különbözik az utóbbitól, hogy segédhangja nem a főhangra következik, mint a valódi gyöngytrillánál

[ÁBRA]

(l. az a példát), hanem a főhang előtt hangzik (l. b-nél). Külön jelt a battement jelzésére nem használtak, tehátkis hangjegyekkel mindig ki kellett irni.

Battenberg

igen régi város Wiesbaden porosz kerületben az Eder mellett, (1891) 1000 lak. Mellette a Kellerbergen Kellerburgvár, a B. grófok egykori lakóhelye, amelyből már csak egy torony áll. A B. grófi család a francia forradalom idejében kihalt. Ujabban Hauke Julia grófnő, midőn Sándor hesseni herceg nőül vette, B. grófnője, illetőleg hercegnője cimét kapta.

Battenberg hercegek

hesseni Sándor hercegnek s osztrák tábornoknak (1823-1888) Hauke Julia lengyel grófnővel 1851. kötött morganatikus házasságából származott fiai:

1. B. Sándor herceg, I. S. Bulgária fejedelme, szül. Veronában 1857. ápril 6. A bolgár nemzetgyülés egyhangulag fejedelemmé választá, a hatalmak pedig megerősítették e méltóságában 1879 ápr. 29. Midőn Bulgária Keletruméliával egyesült (1885 szept. 18.), Szerbia, tartván a fiatal bolgár állam tulsulyától, mint a berlíni szerződés védője, hadat izent Bulgáriának. I. Sándor bámulatos erélyt fejtett ki az ifju és gyakorlatlan bolgár hadsereg szervezésében, s rútul megverte a szerbeket Szlivnicánál 1885 nov. 18. E győzedelmével a szlivnicai hős melléknevét vivta ki. Két napdal a csata után S. már a szerb Pirotban ütötte fel hadi szállását. Csak monarkiánk közbelépése állítá meg előnyomulásában. A győzedelmes háboru után S. ismételten biztosítá a portát felségjogainak tiszteletben tartásáról, az európai konferencia pedig Keletrumélia kormányzójának elismerte őt csupán Oroszország éreztette vele haragját. A bolgár nép rajongásig megszerette fejedelmét, egyuttal pedig mindjobban elhidegült a fondorktodó oroszoktól. És ekkor bekövetkezett az u. n. szófiai államcsiny (1886 aug. 20.), melyet az oroszoktól megvesztegetett Gruev őrnagy és Benderev kapitány hajtottak végre; éjjel meglepték a fejedelmet és lemondásra kényszerítették. Utóbb ugyan a bolgárok hivásának engedve, S. visszatért, s kisérletet tett a cár kiengesztelésére. Miután törekvése sikertelen maradt, a bolgár trónról 1886 szept. 7. leköszönt Frigyes német császár leányával tervezett házassagát Bismarck akadályozta meg. S. utóbb közös hadseregünkbe lépett, felvette 1889. a Hartenau gróf cimét, 1889 febr. 6. pedig nőül vette Loisinger Luiza pozsonyi születésü szinésznőt (szül. 1865 ápril 18.) s jelenleg mint vezérőrnagy és a XI. dandár parancsnoka Grácban él. Egy fia született. Lajos, 1890-ben január 16-án (Grácban).

2. B. Henrik herceg, angol tengerészeti tiszt, született 1858-ban, Viktoria angol királynőnek légifjabb leányát, Beatrixet vette nőül (1885.). Gyermekei 1. Sándor, 2. Viktoria, 3. Lipót. 4. Móric.

3. B. Ferenc József, szül. 1861 szept. 24. Egy ideig bátyjánál, Sándornál tartózkodott Bolgárországban. Kiadta: Die volkswirtschaftliche Entwicklung Bulgariens von 1879 bis zur Gegenwart ( 1891).

Batterie

(franc ), l. Üteg. Ütegsánc, Lövegfödélzet, Telep és Cukorgyártás.

Battersea

(ejsd: betterszi) egykor külön helység Surrey angol grófságban, a Themse partján Chelsea-val szemben; ma London (l. o.) része, (1891) 194,156 lak.; benne van London egyik legszebb parkja.

Batteux

(ejtsd: battő) Károly, francia filozofus és esztétikus, szül. 1713., megh. 1780. Pappá szenteltetése után Párisban tanított; az Académie française 1761. tagjává avatta. Filozofiai munkái közül a legnevezetesebb: Histoire des causes premieres (1789), melyben értelmes áttekintését adja a filozofia történetének. Nevezetesebbek széptani munkái: Les Beaux-Arts réduits á un méme principe (1746), mely később bővítve e címek alatt jelent meg: Cours de la líttérature, 6 kötet. E mű Németországra is hatott, amennyiben Sulzer műve ezen alapszik és Gottsched, Ramler,..meg Schlegel:J. E. sokat foglalkoztak B: vel, fordítván műveit. B. esztétikai műveiben az utánzást mint a művészet főelvét követi. A természet utánzása minden művészet lényege. Csakhogy nem másolni kell a természetet, hanem kiválogatni belőle, ami szép, nem az igazat, amely van, hanem az igazat, amely lehet, a szép igazat kell feltüntetni, mintha valóban léteznék, mind azokkal a tökéletességekkel, melyeket befogadhat». Az izlés pedig megérezteti velünk, vajjon a mű a szép természetet jól v. rosszul utánozta. Nem nagyon mélyreható tanítás; de B. elveinek fogyatékosságát a maga jó izlésével némikép pótolta, s habár ma elavult, a maga idejében nagy hatással volt az izlésnek, valamint az esztétikai gondolkodásnak fejlesztésére.

Batthyáneum

a gr. Batthyány Ignác erdélyi püspök által 1781. Gyulafehérváron alapított gazdag könyvtár, régiségtár és ásvány-gyüjtemény, mely 1785-ig, amig t. i. II. József a trinitárius rendet fel nem oszlatta, a trinitárius templomban és kolostorban volt elhelyezve. Jelenleg a könyvtár a régi épület első és második emeletén van, a II. József rendeletére épült csillagvizsgáló pedig a legfelső emeleten. A könyvtár kéziratokban és inkunabulumokban gazdag; összesen 40,000 kötet könyv van benne. A B. az erdélyi püspök felügyelete alatt áll.

Batthyáni

1. Régi fehérvmegyei család, mely Battyán községet birta. Tagjai közül B. Péter 1393. királyi ember Füzítő és Bille statutiójánál (Haz. Okl. III, 247); B. István 1437. fehérmegyei alispán (Cod. Dipl. X 7. 904); B. Miklós mester fia. János ezé ifjabb János, ennek leányát Katalint (élt 1376 körül), Kővágó-Örsi Miklós mester vette nőül s fiuk György 1398. megszerzi Battyánt, melyről gyermekei László és Albert fölveszik a Battyáni nevet; Albert lesz őse 2. a hercegi, grófi és nemesi ágon virágzó németújvári Batthyány-családnak (l. o.); Lászlónak egy fia, János (Miklós és Lénárt apja és egy leánya Margit maradt, ki Alapy Andrásnak v. Jánosnak v olt a felesége 1460 körül; az utóbbiaknak a fiai voltak István és Benedek (1460), kik 3. alapi Battyáni (vagy battyáni Alapy) nevet viseltek. Ebből az ágból való B. Benedek, 1506-1514. kincstartó és budai várnagy, aki talán egy személy a föntebbi Benedekkel. 4. A Hunt-Pázmán nembeli Bucsányi család a középkorban szintén előfordul B. néven. L. Bucsányi és a Batthyany család eredeti c. cikket.

Batthyány

-család eredete. Ezen ősrégi magyar család előbb a zalavmegyei Kővágó-Örsről nevezte magát.

[ÁBRA] Batthyány.család címere.

Miután pedig Kővágó-Őrsi Miklós mester a XIV. század második felébon a fehérvmegyei Batthyáni-családba házasodott (l. o.), ivadékai ezt a nevet vették föl. A család eredete felől eltérők a vélemények. Régebben összezavarták a Bucsányi-családdal, melynek nevét a középkori oklevelek Bottyáninak és Battyáninak is irták a Hunt-Pázmán nemzetségből származtatták. Újabban az Őrs vagy Ursuur nemzetséggel hozzák kapcsolatba. E nemzetség őse Ousad kun-kabar vezér fia Ursuur volt, ki Anonymus szerint (cap. 32) a Nyárád vize torkolatánál Kács mellett Borsod vmegyében várat épített, a mely vidék az Ursur vagy Urusur nembelieknek (tibold;daróci Tibold, Daróczi, Sályi, Váraljai s Geszti csaiádoknak) a későbbi századokban is birtokukban volt. Hagyományaink másik változata ugyanezen vidékre telepíti Urs vezért, ki mint Kézai irja - a Soio vize környékén ütötte fel sátorát (Lib. II. cap. 1. 3.); a Sajót Thuróczi Seyonak irta (Lib. II. cap. 9.) s ezt aztán némelyek a Sióval hozták kapcsolatba és Örs vezérrel a Balaton vidékét foglaltatták el, hol Kővágó-Örs tartotta volna fel emlékét s nemzetségéből származott volna az Örsi család. De az oklevelek sohasem mondják a Batthyányak őseiről, hogy az Örs nemzetségből (de genere Eörs) valók mindig csak Örsieknek (de Eörs) nevezik őket. Úgy látszik tehát hogy az Ursuur nemzetségből való származásnak semmi alapja sincs; sőt mivel több oklevélben azt találjuk, hogy Örsi Renold ispán fia Miske és ennek a fiai, Kővágó-Örsi Pál és Jakab a Rátolt nemzetségből valók voltak (igy 1302 Ratold nembeli Renold ispán fia Myske Ha Okl. VII. 346. 1.: 1315. Rathold nembell Reynold a, Myksee mester. Hont m. Okl. 61., Ratold nembeli Őrsi Renold fia Myske s ennek fiai, Pál és Jakab. Zal. Okl. L 168) a Renoldfiak pedig osztályos atyafiak Örsi Mátyás ispánnal, a Batthyányak ősével (v. ö. Zal. Okl. I. 115 379. 1.; egy 1342-iki oklevél szerint Örsi Mihály fia, Miklós, Örsi Mátyás unokája vérrokona, «proximusa» Myske fia Pálnak. Zal. Okl. I. 390): könnyen arra a nézetre jutunk, hogy Örsi Mátyás, kővágóörsi nemes ugyanazon családból való. melyből a Rátolt nembeli Örsi Rénoldfiak, akik szintén kővágóörsi nemesek voltak. E föltevéssel szemben nagy nehézséget okoz az, hogy valamennyi Rátold nembeli család cimerében meglevő hársfalevél nem található fel a Batthyányak ősi cimerében, ellenben a zöld halmon arany fészekben három fiát etető pelikán a királydaróci Daróczy-családnak is a cimere, tehát egy oly családé, mely az Ursuur nemzetségből származott. Annak is fennmaradt emléke egy oklevélben, hogy 1292. az Vrusor nembeli Miklós fia Mihály ispán és fia, Aba, a borsodvmegyei Bikk és Hejőtő nevü birtokaikat a többi rokon Urusuri nemes és aztán szomszédaik, a Rathold nembeliek beleegyezésével adják el. (Haz. Okl. VI. 394.) Ebből az tünik ki, hogy az Ursuur nembelíek házasság által rokonságba jöttek a Rátolt nembéliekkel s ez magyarázná aztán meg, hogy a kővágóörsi nemesek közül az egyik rész határozottan Rátólt nembeli, a másik rész a Batthyány-ősök cimerük után ítélve az Ursuur nemzetséghez tartoztak. Egy 1155-iki oklevél, melyben Gerson nádor bizonyítja, hogy Ürs nembelí Buhna fia Ugra fia Belus ispán fia Miska a testvérével Suinmúrral Uran és Urs birtokok fölött kiegyezett. a közüs őst is kijelölné Miska ispánban, aki a föntebbi oklevelet 1205. az egri káptalannal átiratta. (Cod: Dipl. VII. 1, 148, 149.) Ez az állítólagos 1155-iki oklevél azonban sok tekintetben gyanus; annyi azonban bizonyos, hogy az ott említett Miska ispán örsi birtokos volt, de nem a XII. század közepén, hanem a XIII. század első felében (v. ö. Árp. új Okl. VI. 315, 447.) s neje Rusa asszony és az Örsi nembeli Péter István leánya Margit volt. (U. o. II. 93, 312. Haz. Okl. V. 54.) Miska ispánnak három fiát, Rénoldot, Ábrahámot és Pált s egy leányát, Gyöngy (Gyung, Gung) asszonyt, a Boroch nembeli Barleus nejét ismerjük, akik az 1258-76 közti években szerepelnek (Árp. Új Okl. II. 312.; Haz. Okl. III. 48. V. 54.). Miska ispán említett Renold nevü fiát már úgy említi egy 1274-iki oklevél (Árp. Új Okl. IX. 100.), mint aki Veszprém vmegyében Jutason osztályos atyafiságban volt Örsi Mátyás királyi prisztaldussal, a Batthyányak ősével. Az a kérdés már most, egy személy-e ezen Rénold a Rátold nembelí Miske hasonnevü apjával? Wertner M. (A magyar nemzetségek. Temesvár 1892, II. köt. 228. és 300. l.) külön személynek veszi s az utóbbit azonosítja a Rátolt nembell Olivér fia Reynolddal, Miklós testvérével, ki 1283-ban Somogy v megyében volt birtokos. (Cod. Dipl. V. 3. 165, 166, 207.) De sem arra nincs egyenes adatunk, hogy Ollvér fia Reynoldnak ki volt a fia, sem arra, hogy Renold fia Miskének hogy hivták a nagyapját. A valószinüség a mellett szól, hogy ezen Örsi Rénold fia Miskének Örsi Miska ispán volt a nagyapja s nem Olivér, igy Miska ispán is a Rátolt nemzetséghez tartozott s közelebbi rokonságban volt a dunántuli Rátoltókkal, akikből valók voltak: Roland bán, IV. Béla nádora, aztán Olivér fia Rénold, Balduin ága (a Gyulay-család) és a Paksy-, meg a Ráday-család ősei. Már most az a kérdés, a Batthyányak ősei miféle rokonsági viszonyban voltak ezen Miska ispánnal, ha már nem tekinthetők egy nemzeknek. Erre nézve van egy nyomat Örsi Mátyásnak a neje Örsi Pálnak a leánya volt (Árp Új Okl. VIII. 408.), ezen Örsi Pál pedig egy személy lehet Miska ispán fiával, Pállal, kit egy 1275-iki okmány említ, mint Gyöngy asszony testvérét (Haz. Okl. V. 54.). Ha azonban az örsi nemesek közt az első birtokosok Ursuur nembeliek voltak s erre utalna a község neve, az Őrs, kapcsolatban a Batthyányak ősi cimerével: akkor Őrsi Mátyás nem a Miska ispán családjába valb házasodás által került Kővágó-Örsre, hanem ezt a rokonsági köteléket egy másiknak kellett már megelőznie, amidőn vagy maga Miska ispán (Rusa asszony személyében) vagy valamelyik előde vette nőül valamelyik Őrsi nemes leányát. Ezek után így állítható össze a családfa:

[ÁBRA]

Ami Orsi Mátyás elődeit illeti, azokról nincsenek adataink. A győri káptalan 1238-iki oklevelében említett örsi nemesek, Tivadar, Tamás és Thyuka, kik egy örsi szőllőt az Osl nembeli Osl ispánnak, Miklós győri várispánnak, Herbordnak és Jánosnak eladnak aligha tartoznak a kővágóörsi nemesek közé. (Árp. Új Okl. VH. 64. Haz. Okl. I. 20.) Örsi Simon ki 1263. említtetik (Árp. Új Okl. VIII. 78.) s vejé, Örsi Jakab, Henrik fia és István apja (1157-63. u. o. és II. k. 93.), az Örsi Mátyást megelőző nemzedékhez tartoztak ugyan, de nem voltak elődei. A Wertner által (A magyar nemzets. II 227.) az 1205-35. évekbe helyezett Örsi Cibrián fia Mihály, Crisius, Domokos, Lőrinc. Miklós, Buzád, Fábián, György, Bugen és János, kiket az almádi konvent egy év nélküli oklevele említ (Árp. új Okl. X. 439) nem a XIII. század elején, hanem a végén éltek. Örsi Ciprián ispánt egy 1287-iki oklevél említi (Árp. új Okl. IV. 307.) a fiát Mihályt pedig sógorával Örsi Othmár fia Péterrel együtt egy 1303-iki (Anj. Okl. I. 82.) Örsi Ciprián fiának, Mihálynak a fiai, Péter és Lőrinc, az almádi konvent egy 1338-iki oklevelében fordulnak elő (Zal. Okl. I. 331.) s ugyanezen Lőrinc meg az unokaöccse, Péter fia Pál 1351-ben (u. o. 506.); ugyanezen oklevél említi Othmár fia Péternek Balázs, Miklós és János nevü fiait, mig a negyedik fiu, az 1330. ismert László úgy látszik ekkor már nem volt életben. Az itt elsorolt Őrsi családbeliek közül egyik-másik a Rátolt nemzetséghez is tartozhatott nem a Batthyányak vérségéhez, különösen gyanítható ez Örsi Othmár ágáról, kinek Balázs nevü unokája meglehet egy személy a Raday-család ősével, az 1348-ból lsmert Balázzsal.

Batthyány

1. Ádám, horvát bán, szül. 1662 szept. 13. megh. 1703 aug. 26. A báni méltóságot I. Lipót korában 1693-1703. viselte. Érdemdús férfiu volt, kinek már ősei viselték a báni méltóságot és kinek nagy és fontos birtokai voltak Horvátországban. A törökök ellen hősiesen harcolt a báni hadsereg élén. Mennyire tisztelték őt a horvátok, kitünik abból, hogy halála után 1703. a karok és rendek fölkérték a királyt, tegye az ország bánjává azt a férfiut, akit a boldogult B. ajánlott, Országbiró is volt, val. b. titkos tanácsos, vasvmegyei főispán, egy gyalogezred ezredese, dunáninneni főkapitány.

2. B. Alajos (németujvári gróf), született 1750. Polgárdiban, Fehér vmegyében, megh. Debrecenben, 1818 máj. 2. 1767-1769-ig jezsuita pap volt, azután katonává lett. Az 1791. országgyülésen a főrendek tábláján néhány szabadelvü beszédet mondott. Több latin, magyar és német nyelven irt politikai röpiraton kivül 1791. kiadta négy füzetben Magyar- és Erdélyországnak rövid ismertetését, mely a két országnak világi és egyházi állapotát vázolja.

3. B. Boldizsár (németujvári báró), megh. 1590. Korának egyik nevezetes törökverő tábornoka volt. 1578. Kanizsa mellett, 1580. a gábornoki vár omladékánál fényes győzelmet aratott Skander bégen. 1587 aug. 13. Zrinyi Györggyel és Nádasdy Ferenccel Sásvár basa ellen vívott kemény csatát Kanizsa mellett s az öldöklő harcban Szinán mohácsi, Mahmud pécsi és Hasszán koppányi bégek is elestek. A harctéren szerzett érdemeiért zászlós urrá és főasztalnokká neveztetett ki. Feleségül birta Zrinyi Dórát, a szigeti hős leányát, kitől Ferenc kir. főlovászmester s a dunántuli részek kapitánya származott.

4. B. Elemér, németujvári gróf, született 1847. Fia az 1.848. évi első magyar miniszterium elnökének, a gyászos végzetü gr. Batthyány Lajosnak; anyja, a fenkölt szellemü gr. Zichy Antónia. A magyar főrendiház tagja, s 1891 óta a «Magyar lovaregylet» elnöke, miután 1881 óta igazgatósági tagja volt. Kiváló sportsman, hires lótenyésztő és versenyző; telivér ménese dákai birtokán van; 1892. elnyerte az ausztriai derbyt (50 000 frt) Gaga nevü ménjével. B. és társai különösen gróf Festetich Tasziló és báró Üchtritz Zsigmond a lótenyésztés és turf terén uj korszakot hoztak létre hazánkban: Átalakították nevezetesen a verseny feltételeket s megszaporították a rövid távolságu versenyeket, mely reformmal a telivér lótenyésztést addig sohasem tapasztalt fokra emelték. Egy évtized alatt megtizszereződött a versenyanyag s a félvér lótenyésztés nagy virágzásnak indult. B. az 18 7-78. években körülutazta a világot s Kelet Indiában tigrisekre és elefántokra vadászott.

5. B. Ferenc (németujvári báró), megh. 1566., II. Lajos alatt zászlósur, kir. főpohárnok és horvát bán. 1514. a fellázadt pórok ellen küzd. 1522. kir. adományul kapja a magvaszakadt Ujlaky Lőrinc németujvári birtokát s Török Bálint javait. 1523. Jaica váránál Usref bég felett győzedelmeskedett. A mohácsi ütközetben 3000 lovassal és 1000 gyalogos dandárral vett részt, s jobb szárny vezénylete reá bizatott. A bekövetkezett szomoru napokban előbb a nemzeti párton találjuk; nemsokára urat cserélve harcol hol Zápolya, hol a török ellen. Érdemei jutalmául 1528. kir adományul Liptó-Ujvárát kapta; nemsokára Szolnok várát is birtokában találjuk. 1563. Miksa koronázásán, mint a magyar mágnások legelőkelőbb s legkorosabb tagja, széken vitette magát, tartotta a szent koronát. Utódja nem maradt.

6. B. Ignác gróf, erdélyi püspök, kitünő egyháztörténész született. Németujváron 1741 jan. 30., megh. 1798 nov 17. Kolozsvárott. A nagyszombati egyetemen kezdte tanulmányait, azután Rómába jutott a collegium Apollinarebe. A hittudomány mellett nagy előszeretettel foglalkozott a történelemmel; buzgón kutatta az örök városban a hazai történet emlékeit. Hazatérve előbb egri kanonok s nagyprépost majd 1780-ban erdélyi püspök lett. Első munkájában a pannonhalmi apátság alapító oklevelének hitelességét vitatta annak megtámadói ellen, Agamantes palladius álnév alatt (1779). Azután leginkább a magyar egyházitörvények összefoglalásával és kiadásaval foglalkozott. Gyüjteménye: Leges Ecclesiasticae Regni Hungarise 3 kötetben fol. mai napig is igen becses munka. A József reformjai által előidézett egyházi mozgalmakban, mint a magyar egyház egyik legtekintélyesebb és legtudósabb tagja részt vett ugyan, de egyenes összeütközésbe az állami hatalommal nem jutott. Az 1790-1. országgyülés vallásügyi tárgyalásainál egyike volt a kat. egyház vezérférfiainak. Különösen az aposztázia kérdését taglalta, melyről külön névtelen röpiratot is adott ki (Declaratio Sincera). Ugyanezen időben adta ki Szt. Gellért csanádi püspök hittudományi s filozofiai iratait. (Acta et scripta S. Gerhardi.) Legméltóbb emléke működésének a gyulafehérvári könyvtár, melynek kéziratait mindenünnen nagy költséggel szerezte össze (l. Batthyaneum). Ugyanott csillagászati tornyot is alapitott és szerelt fel gazdagon, melyet első csillagásza Mártonfi Antal a következő cimü munkában ir le: «Initia astronomica specnae Batthianae Albensis in Transsylvania» (Altae Carolinae). Az alkotmányos állapotok visszaállítása után mint erdélyi püspök a guberniumban az első polcot akarta elfoglalni és ebbeli jogait külön röpiratban vitatta. Több munkája, mely Szapolyai, János Zsigmond és Martinuzzi történetével foglalkozik, kéziratban maradt.

7. B. Imre (németujvári gróf született Polgárdiban, Fehér vármegyében 1791. Megh. 1874 szept. 16-án. Jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezte s miután az ügyvédi vizsgát letette, a hétszemélyes tábla birájává, majd főlovászmesterré és Zala vmegye főispánjává neveztetett ki hol még ellenfelei rokonszenvét is birta. Mint főlovászmester két koronázásnál szerepelt; 1830-ban, midőn V. Ferdinánd, és 1867-ben, midőn I. Ferenc József koronáztatott meg.

8. B. István (ifj.), németujvári gróf, született 1812., megh. 1880. A pesti lovaregylet néhai alelnöke s a hazai telivértenyésztés egyik buzgó hive; a 40, 50 és 60 évtizedekben mint telivérsportsman és a legjobb urlovasok egyike volt ismeretes. Lovai mindenütt futottak, még a nagy Széchenyiével s maga együtt lovagolt még a hires Sándor gróffal. A régi pesti gyep látogatói a hatvanas évekből jól ismerték a már őszfejü, de fiatal tüzü urlovast ki lovaival győztesen járta be a német pályákat Hamburgig és Doberanig, honnan a magyar névnek becsülést és polgárdi kastélyá nak számos tiszteletdijat hozott haza. 1849. Fehér vármegye országgyülési képviselője, majd kormánybiztosa lett s a horvát felkelő sereg ellen harcolt, lement az országgyüléssel Debrecenbe s a világosi katasztrófa után Törökországba menekült. Az ötvenes években kegyelmet nyervén, hazajött s egész eréllyel látott gazdaságának rendezéséhez, e mellett kedvenc szakmájának, a lótenyésztésnek s a sportnak élt; kitünő lovas volt s lovai egy részét maga idomítá; gr. Zichy Aladárral szövetkezve legnagyobb istállójuk volt a 60. években Magyarországon. Gr. B. is, mint egykor gr. Széchenyi, irogatott néha a lóversenyzését idomitásról Chifney név alatt a Vadász- és Versenylapba. Közel 30 évi munkássága alatt több mint 200 versenylovat nevelt fel s mint urlovas közel 300 versenyben lovagolt. (Lovainak s versenyzéseinek bő leirása a Vad. és Vers.-lap 1880. évi folyamában olvasható.)

9. B. József gróf, Magyarország hercegprimása, született Bécsben 1727 jan. 30., meghalt 1799 okt. 23. Iskoláit Nagy Szombatban végezte, és nagy műveltségénél, valamint családi összeköttetéseinél fogva -atyja nádor volt gyorsan emelkedett az egyházi pályán. Harminckét éves korában erdélyi püspök lett, egy évvel később kalocsai érsek. Ez állásában nagy egyházitevékenységet és jótekonyságot fejtett ki, és Mária Terézia, valamint Albert kir. helytartó leginkább az ő tanácsára hallgattak, különösen midőn az esztergomi érsekség 1765 óta több mint tíz éven át üresedésben volt. Ez a férfiu rendkivül ragaszkodott királynőjéhez, írja Albert herceg, és a közügyekben neki vehettem legnagyobb hasznát. Különös, hogy e mondjam komikus külseje alatt, helyesen müködő ész, igaz és beható szellem rejlett, és mivel ezzel nála nagy természetes ékesszólás vala összekötve, szava igen nyomatékos volt, annál is inkább, mert az országot teljesen ismerte. A királynő kegye 1776-ban őt emelte a primási méltóságra, miután beleegyezett több uj püspöki megyének alakításába, melyeket az érseki megye kerületéből szakítottak ki. Bölcsesége és mérséklete a magyar areiopagos Dionysos-ának nevét biztosították részére. Kiváló tulajdonai még jobban kitüntek József császár uralkodása alatt, midőn az uralkodó reformjai rendkivül megnehezítették a magyar egyház fejének helyzetét. Nem szünt meg felterjesztéseket tenni az ujítások ellen de midőn a fejedelem akarata megmásíthatatlanul mutatkozott, nem vonta meg közreműködését az egyházat illető intézkedések végrehajtásától. Midőn VI. Pius pápa bécsi utazása forrongásba hozta a kedélyeket, B. oly ügyesen és lojálisan szolgálta mindkét részt, hogy a pápa személyesen tette fejére a bibornoki birétumot, a császár pedig 1782 apr. 24-én sajátkezü kézirattal jelentette ki teljes megelégedését B.-nak és püspöktársainak magatartásáért. Mint a margyarországi egyházi bizottság elnökének, különösen nagy része volt a lelkészségek rendezésében. Befolyása még magasabbra emelkedett, midőn az alkotmány helyreállott. Az 1790-91. országgyülésnek egyik vezetője volt. Bár hivatásához képest kötelességének tartotta a protestánsok javára hozott törvények ellen felszólalni, tényleg mindent megtett tulajdon pártjának mérséklésére. A francia háborukban nagy áldozatokkal szolgálta hazáját és királyát. Egyházi és politikai gondjai mellett nem szünt meg érdeklődni az irodalom iránt sem; különösen a hazafias kat. történetírókat, Katonát Kovachichot buzdította és támogatta. Nagy zenész és zeneértő hirében állott. Egy oly író, ki mindenkép szerette kimutatni az egyházi fejedelmek gyöngéit, Gorani, nem bir mást szemére vetni, mint előszeretetét a sakkjáték iránt. Marczali: M. O. története II. József korában.

10. B. Károly József; gróf, később herceg, horvát bán tábornagy, született 1698 ápr. 28-án, megh. 1772 ápr. 13. B. Ádám és Strattmann Eleonóra fia, kora ifjusága óta katonáskodott és már az 1716-18-iki török háboruban, a péterváradi és belgrádi csatákban méltóvá tette magát Savoyai Eugén figyelmére. Részt vett az 1734-iki és az 1737-38-iki török háborukban is és 1739. mint követ ment a berlini udvarhoz. A háboru kitörésekor ismét szolgálatba lépett és különösen a véres chotusitzi csatában (1742 máj. 15) tünt ki a magyar gyalogság élén. Később a Bajorországot megszálló seregnek lett vezére és 1745 ápr. 22. a pfaf fénhofeni csatában legyőzte a számra sokkal nagyobb francia-bajor sereget és átüzte azt a Rajnán. Az örökösödési haboru végén Belgiumban verekedett de itt csak a lawfeldi vesztett csata után eszközölt visszavonulása által tünt ki. Érdemeit Mária Terézia tábornaggyá való kineveztetése által ismerte el, a békekötés után pedig őt bizta meg a trónörökös, József főherceg nevelésének és udvarának vezetésével. B. kinevezését e fontos bizalmi polcra nagy megelégedéssel fogadta a magyar nemzet, de a hadsereg is. Igazi hatást azonban B. hires növendékének lelkére alig tett. A körmendi levéltárban őrzött levelek és emlékiratok inkább azt bizonyítják, mennyire törődött B. az udvari külsőségekkel. József császár később, különösen atyja halála alkalmával, kifejezte ugyan háláját nevelője iránt, kinek férfias, katonás erényeit tisztelte, de műveltség dolgában keveset köszönhetett neki. Mária Terézia a fő állami ügyekben, különösen a katonai szervezkedés kérdésében, szivesen hallgatott B. tanácsára, kit mindenkép kitüntetett kegyével és kit trautmannsdorfi birtokán többször meg is látogatott. Midőn József római királlyá választatott, B. a birodalmi hercegi rangot nyerte, mivel egyenes örököse nem volt; e rang halála után, birtokaival együtt, bátyjának, Lajosnak utódjaira szállott át.

11. B. Kázmér gróf, a szabadságharc külügyminisztere, szül. 1807 jun. 4., megh. Párisban 1854 nov. 4. Ifju korában ő is egészen a külföld magyarjaihoz tartozott, nagy utazásokat tett nyugaton és műveltségéből hiányzott minden nemzeti vonás. Magyarul csak a 30-as években tanult meg. A politikai élet csakhamar őt is körébe vonta és már az 1839-40. országgyülésen ellenzéki szellemben szólott a főrendeknél. Az ellenzéket vagyonával és összeköttetéseivel is szolgálta. Élére állott a nemzeti védegyletnek és annak megalakulása óta mindig hazai kelmében járt. Vörösmarty Mihálynak kis szabad birtokot ajánlott fel. A védegylet elvei miatt párbajt vívott az aulikus gróf Zichy Ferenccel. Leginkább az anyagi kérdések iránt érdeklődött, az úrbérváltság ügyében pályadijat tüzött ki. E mellett azonban a szellemi érdekekről sem feledkezett meg; jószágain, Kis-Béren és Bicskén iskolákat és óvodákat alapított. Nagy része volt az országos ellenzék szervezésében és abban, hogy Kossuthot Pest vármegye követének választották. Mint Széchenyi emlékirataiból kitünik családi viszonyai is hozzájárultak, hogy mindjobban elidegenedjék rangtársai nagy részétől és mind élesebb ellentétbe jusson a kormánnyal. Az első miniszterium alatt mint főispán és kormánybiztos szolgálta a hazát. Nagyobb hatáskört 1849 februáriusban nyert, midőn Szegednek és egész vidékének teljes hatalmu kormánybiztosává neveztetett ki A függetlenség kinyilatkoztatása után mint külügyminiszter belépett a kormányba, ideiglenesen a kereskedelmi minisztériumot is vezette. Nagyobb befolyásra soha sem tett szert, mindig inkább a mérsékeltebb árnyalathoz szított. Kossuth leköszönése után ő is Törökországba menekült honnét Párisba költözött. Nagy jószágait lefoglalták. Jelleme tisztasága, áldozatkészsége és következetessége méltó tiszteletet biztosítanak emlékének. (L. Tóth Lőrinc felolvasását a Kisfatárs. 1893 febr. 22. ülésén).

12. B. Lajos (németujvári gróf), szül. 1696., megh. 1765 okt. 26. Magyarország utolsó nemzeti nádora. Kancellársága alatt történt Mária Terézia koronázása s a nevezetes 1741 szept. 11-iki pozsonyi országgyülés, amelyen először B., azután a királynő ecsetelte érzékeny szavakban a haza szomoru helyzetet. 1751 máj. 4. a pozsonyi gyülésen nádorrá választatott. Mint hű s hazája érdekeit mindenben előmozdítani törekvő férfiu az egész országban köztisztelet és szeretet tárgya volt s hogy mily szilárdan gyökerezett szivében trón iránti törhetetlen érzület, igazolja azon esemény, hogy midőn dinasztikus hűsége kétségbe vonatott s a királynő előtti kegyvesztése tudomására jutott, e feletti bánatában elhalt. Nejétől, Kinszky Teréziától származott gyermekei közül József bibornok tünt ki.

13. B. Lajos gróf, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke. Született Pozsonyban 1806., kivégeztetett Pesten 1849 okt. 6. Tizenhat éves korában a hadseregbe lépett és csak olaszországi garnizon-élete alatt mint huszárhadnagy pótolta nevelésének hiányait. Jogi vizsgát is tett a zágrábi akadémiánál. Huszonegy éves korában nagykorúnak nyilváníttatott és átvette birtokai igazgatását. Ezen időtől fogva nemcsak gazdasági, hanem politikai és tudományos ügyekkel is tüzetesebben foglalkozott. Legnagyobb befolyással egy német nevelője volt reá, ki, mint Széchenyi naplójában megjegyzi, az akkori radikális iskolának volt hive. Nagy utazásokat tett külföldön és ott gyüjtött ismereteit és tanulmányait igyekezett birtokain és a hazai gazdaság terén meghonosítani. Részt vett az országos gazdasági egyesület munkáiban egyik alapítója volt a vasvármegyei gazd. egyesületnek felkarolta a lónemesítés a futtatás, általában az állattenyésztés ügyét. Az ilynemü társulati szerepléssel, a kor szelleméhez képest, együtt járt a politikai életben való részvétel is. B.-t különben is oda vonta ambiciója és házassága a lelkes Zichy Antónia grófnéval még inkiább odakapcsolta őt a hazafias nemzeti törekvések táborához.

Midőn az ellenzék a főrendeknél is szervezkedni kezd, Széchenyi pedig a kormányhoz közeledik 1839-40-ben, B. lép fel mint annak vezére. Nem annyira szónoki tehetsége jelölte őt e polcra, mint társadalmi nagy állása és jellemének határozottsága. Pesten összeköttetésbe lépett Kossuth-tal, háza fő gyülőhelye lett az ellenzéknek. Főúr létére szerette a pompát és fényüzést, és lényéből nem hiányzott a « sardanapalí vonás» (Széchenyi). Sokat áldozott az új egyesületek és vállalatok alapítására, különösen az iparegyesületre és a cukorgyár-egyletre. Midőn az ellenzék a közigazgatás kérdései miatt megoszlott és az adminisztrátori rendszer következtében több vármegyét elvesztett, B. lépett az 1847-iki választások előtt alakult országos ellenzéki párt élére. Küzdelme Apponyi és kormánya ellen némileg személyes élü is volt. Ő vitte keresztül, az ellenzék egy részének tartózkodása ellenére Kossuth jelöltetését és megválasztását Pest vármegyében. Az utolsó diétán is mint a főrendi ellenzék vezére működött, részt vett a március 15-iki nagy deputációban és márc. 17 és ő jelöltetett, mint az országos ellenzék feje, a kormány elnökéül. A miniszteri névsort március 23. terjesztette föl, de a kormányt csak a márc. 31-iki leirat után foglalta el, mely véget vetett a bukott rendszer szívós ellenállása által előidézett akadályoknak.

B. nehéz helyzetében, midőn Jellachich és a szerbek fegyverkeztek, az udvar magatartása egyre kétségesebbé vált és az országban mély gyökeret vert a bizalmatlanság a törvény teljes keresztülvitelében találta az egyedüli mentő eszközt. E célból több izben utazott Innsbruckba, hogy Ferdinánd királyt rábirja Jellachich eljárásának elítélésére és hogy Budára, a kir. székvárosba hivja a nemzet nevében az uralkodót. Mint Ausztriával szemben, úgy tartotta fenn e lojális álláspontot magában a kabinetben is, különösen Kossuth-tal szemben. De bár a kormány nagy többsége B.-val tartott, a miniszterelnök éppen a leglényegesebb kérdésben, az Olaszországba küldendő hadi segítség ügyében kénytelen volt engedni és a kormánypárti többség is mindinkább Kossuth befolyása alá jutott. Bár így politikája, melyet a legnagyobb nehézségekkel szemben következetesen akart végrehajtani, teljesen zátonyra jutott, B.-nak igen nagy része van a szabadságharc és különösen a hadsereg szervezésében. Mint helyettes honvédelmi miniszter, Mészáros Lázár távollétében, ő szervezte a nemzetőrséget és különösen a honvédséget. Midőn az országgyülés követsége Bécsben nem nyert kielégítő választ és Jellachich szept. 9-én betört az országba B. lemondott. Uj kormány alakítása volt szándéka, melyből Kossuth kimaradt volna és a nádor csakugyan őt bizta meg a kabinet alakításával. De Bécsben már nem erősítették meg Budapesten pedig, mint a szept. 11. és 13-iki határozatok mutatják, egészen Kossuth kezébe jutott a hatalom. B. mindazonáltal a két véglet közt ragaszkodik ideiglenes állásához, hogy hazáját a teljes anarkiától megvédení segitse. Csak Lamberg kinevezése alkalmával mentette őt fel a király hivatalától. B. azalatt, mig Lamberg Budapestre jött és itt szörnyü halált szenvedett, Jellachich táborában járt és annak ellenében, a martonvásári táborban megütközésre igyekezett birni a magyar seregnek még habozó tisztjeit. Csak Bécsben értesült lemondása elfogadásáról és okt. 2-án elienjegyezte B. Vay Miklós miniszterelnöki kinevezését. Nem is ment vissza Pestre, hanem jószágaira. hol tisztjeit és volt jobbágyait a Theodorovics alatt dúló horvátok ellen vezette. Okt. 11-én szerencsétlenül járt: lebukott lováról és keze kitörött. Betegen irta meg a Kossuth Hirlapja okt. 18-iki számában közölt levelet, melyben eddigi eljárását magyarázta és igazolta.

Felgyógyulása után Pestre ment és ott ismét a béke érdekében igyekezett működni. Ellene volt az országgyülés Debrecenbe költözésének, pártot igyekezett szervezni és midőn Windischgrätz herceg a fővároshoz közeledett, tagja volt a küldöttségnek, melyet az országgyülés alkudozás végett a csász. fővezérhez küldött. A herceg nem alkudozott, B.-t maga elé sem bocsátotta és őt néhány nappal később, 1849 jan. 8. Pesten elfogatta. B. mint magyar főúr csak országos biróság előtt akar felelni, mint miniszter a törvény értelmében csak az országgyülésnek volt felelős. Annyira bizott ártatlanságában, hogy midőn Laibachba vitték és Sárváron, majd Cilliben a nép fel akarta őt szabaditani, ő maga csendesítette le az érte buzgólkodókat. Laibachban Deák Ferencet kérte magának ügyvédül, de midőn ezt nem engedték, maga irta meg védő iratát. Azt a vádat, mintha előidézője lett volna a bécsi forradalomnak és Latour megöletésének, oly tökéletesen megcáfolta, hogy azt a hadi törvényszék maga is elejtette. Még akkor is felajánlotta szolgálatát a győztes, függetlenségét kimondó nemzetnek kibékítésére. Laibachból Olmützbe vitték és ott több évi hadi fogságra ítélték, azután Schwarzenberg Felix herceg felszólítására halálos ítéletet mondottak ki fölötte, de egyuttal kegyelemre ajánlották, mivel tetteit a sulyos körülmények igazolták. A rendes eljárás szerint ez az itélet megkegyelmezését vonta volna maga után. E helyett azonban Pestre hozták, hol julius óta Haynau parancsolt mint a császár alteregoja. Komárom kapitulációja után, okt. 5-én kihirdették előtte a halálos itéletet. Bűnei gyanánt a pragmatika szankció megsértése, az alkotmány felforgatása, a felkelők sorában való harcolás, az országgyülésbe való visszatérése voltak felsorolva. Mint felségsértő elveszti egész vagyonát és kötél által való halálra itéltetik. E borzasztó itélet annyival sujtóbb volt B.-ra nézve, mert bizton várta szabadulását és neje és gyermekei az utolsó napokban gyakrabban meglátogathatták. A büszke főurat különösen sértette a halál lealázó neme. Egy rejtett kis tőrrel okt. 5-ének éjjelén mély sebeket ejtett nyakán és mellén, úgy hogy majdnem elvérzett. Bágyadtan, de törhetetlen lélekkel ment a vesztőhelyre, (az ujépület ötödik szárnya előtt,) maga szólt a vadászoknak, hogy tüzeljenek (1849 október 6.).

A szabadságharc minden áldozata közt az ő sorsa keltett legnagyobb részvétet az egész művelt világon. Benne nem a forradalmárt sujtották, hanem a lójális, de hazája törvényes jogáért élő-haló föurat. Mint Andrássy Gyula neki még 1848 decemberben megjövendölte, a nemzetet legkiválóbbjaiban akarták sujtani. úgy mint Alba herceg a belga szabadságot Egmóntban. Halálát sokan egyenesen údvari ármánynak, személyes gyülöletnek tulajdonították. bár fényes és felelős szerepe magában is eléggé világossá teszi annak okait. Határozottságra, jellemre nézve sokban hasonlít az angol szabadság XVII. századi nagy előharcosaihoz. Személyes szeretetreméltósága boldog családi élete még tragikagabbá tette sorsát, Özvegye holtáig (1888 okt. 1.) gyászt viselt érte. Holttetemeit a ferenc-rendi templomból a nemzet nagy részvétele mellett 1870 jun. 9-én átvitték a főváros által emelt mauzoleumba.

14. B. Tivadar (németujvári gróf), született 1729 okt. 16., megh. 1812. Gépészettel foglalkozott s 1790. 20 évre szabadalmat nyert saját találmányu hajójára, mely a viz ellenében is jár. 1797 szept. 17. Bécs mellett a Dunán kisérletet is tett e hajóval s egykoru tudósítások szerint a kisérlet fényesen sikerült. Találmányának későbbi sorsáról mitsem tudunk. Dunai utjának leirása, valamint tervei a Dráva, Száva s Kulpa hajózhatóvá tételét illetőleg kéziratban megvannak gr. Apponyi Sándor levéltárában.

15. B. Vince (németujvári gróf), szül. Grácban 1772 febr. 28., hol atyja kamarai tanácsos volt, megh. Bécsben 1827 dec. 3. lgen művelt és sokat utazott férfiu volt, ki több előkelő tisztséget is viselt, Hont vmegye és Esztergom főispánja, az udvari kamara alelnöke s a magyar udvari kancelláriánál tanácsos volt. Német nyelven irt dolgozatai közt nevezetesebbek: Ueber das ungarische Küstenland. Pest 1805. Reise nach Constantinopol in Briefen. Pest 1810. Reise durch einen Theil Ungarns, Siebenbürgens, der Moldau und Bukovina im Jahre 1805. Pest 1811. Ez utóbbi magyar fordításban is megjelent 1818.


Kezdőlap

˙