(ejtsd: bics), sir Henry Thomas de la B., angol geologus, szül. Londonban 1796-ban, megh. u. o. 1855 ápr. 13. 1819-ben kezdte meg Svájc, Olaszország, a francia tengerpart, Nagybritánnia több kerülete stb. geologiai viszonyainak tanulmányozását. Conybeare társaságában nyilvánosságra hozta a plesiosaurus felfedezését a bristoli liaszmészben, 1825-ben pedig Jamaika geologiai viszonyairól értekezett. Több éven át vett részt Cornwall, Devonshire és nyugati Somerset geologiai és háromszögelési felvételein, megkapta a Director of the Geological Survey cimet és 1848. lovagi rangra emeltetett. Ő volt a gyakorlati geologiai muzeum megalapítója Londonban. Művei: Geological notes (London 1830); Sections and Views of geological Phenomena (u. o. 1830), Geological Manual (u. o. 1831); Geological Observer (u. o. 1851) stb.; ezenkivül B. számot földtani térképet is adott ki.
Alfréd Gyula, az 1848-ki bécsi forradalom egyik vezére, szül. Manchesterben, megh. Bécsben 1848 nov. 23. Jogot tanult Heidelbergben, Göttingában és Berlinben, ahol demokratikus üzelmek miatt fogságba is került. Később az atyja által alapított Handelszeitungot szerkeszté Kölnben; azután művészi hajlamait követve, Düsseldorfba ment, ahol Mendelssohn, Immermann, Üchtritz és különösen Grabbe társaságában élt s 1838-ban a zeneelmélet tanára lett. 1840-ben Londonba költözött, ahol zeneakadémiai tanár lett. De perbe keveredvén, Bécsbe költözött át, hol a zenészeti lapokba éles birálatokat irt négyeseket szerzett. Ezt követte: Monologe ay Klavier: ezt pedig Jenny Lind, eme Skizze ihres Lebens (Bécs 1847) c. irata. Az 1848-iki márciusi napok őt is a politikai áradatba sodorták. Tagja lett a demokrata középponti bizottságnak és szerkesztője a «Der Radikale» c. forradalmi irányu lapnak. A felkelés sikertelen kimenetele után elfogatott és Jelinekkel együtt Bécsben a Theuthor előtt főbe lövetett. Wurzbach, Biograph. Lexikon I. 208.
1. János Joakim, mainzi orvos és tanár, szül. 1635., megh. 1682. a közt a kápráztatóan sok tudományág közt, amelyekkel B. foglalkozott, ott szerepel a nemzetgazdaságtan is 1664 óta, s kalandos életében nemsokára ez játssza az egyik főszerepet. Ebben az évben a pfalzi választóval tárgyal a kereskedelem emelése tárgyában s nem sokkal később Münchenben telepedik le, hol a fejedelemnek Unvorgreifliches Bedenken wegen Auffnehmen der Commerzien-Sachen c. emlékiratában adott merkantilista tanácsokat, s evvel annyira, magára haragította az ottani kereskedőket, hogy el kellett hagynia a várost. 1666-ban Bécsben császári tanácsosi minőségben fejti ki programmját, erősen merkantilista tanait, amelyekben ajánlja, hogy az egész gazdasági életet az állam vezesse s regáljogainál fogva ragadja magához az ipar és kereskedés vezetését; állítson állami műhelyeket, áruraktárakat, bankot stb., a forgalmat pedig hatóságilag megállapított árszabályokkal szabályozza. Mind a mellett B. sem a pénzt nem becsüli túl, sem a földmivelést nem nézi le, mint más merkantilista. Ide vágó művei: Politischer Discurs von den eigentlichen Ursachen des Auff- und Abnehmens der Städte, Länder und Republiken. (1667.) 1759-ben hatodik kiadását érte; emlitésre méltók ebben B.-nek a népességről való merkantilista tanai is), Gedanken und Verlauf über das Confiscations-Werck der Französischen Waaren u. Manufakturen in Teutschland stb. Korának legmunkásabb alkémistái közé tartozott. Mainzból Münchenbe, majd Bécsbe költözött, hol addig kutatta, kereste a bölcsek kövét, mignem teljesen hitelét vesztette. Ekkor ipartelepeket akart alapítani előbb Hollandiában, később pedig Angliában; a halál éppen akkor érte utói, midőn hasonló célból Ny.-Indiába akart utazni. Alkémiára vonatkozó műve: Physica, subterranea és Supplementum m Physicam subterraneam.
2. B. Szigfrid, osztrák statisztikus, született Planban (Csehország) 1806 febr. 28-án meghalt 1873 márc. 4. 1831-ben államszolgálatba lépett, 1835-ben a bécsi műegyetemen foglalta el a történelem és a kereskedelmi földrajz tanszékét; 1848. az osztrák kereskedelmi miniszteriumba nevezték ki s itt rövid ideig a miniszter távollétében ő vezette a folyó ügyeket. 1852-ben nyugalomba vonult. Főműve Das österr. Münzwesen 1524-1838 in historischer, statistischer und legislativer Hinsicht (2. kötet, Bécs 1838), melyet több kisebb statisztikai értekezése követett, főként Ausztria kereskedelmére vonatkozók.
(gör.-lat.), köptető, köhögtető orvosságok, melyek a légutak hurutját, a nyálkaelválasztás fokozása és a kiköhögés elősegítése által gyógyítják. Ilyenek az ammoniumsók, a konyhasós vizek, a saponintartalmu növények (senega, quillaja stb.), ipecacuanha, apomorfin, antimon-sók, benzoésav stb.
(borocalcit, hayesin, ásv.), viztartalmu mészborát (CaB4O7+4H2O). Toszkána bórsavas lagunáinak partjain találta Bechi 1853. s tőle kapta nevét; hayesin azért (Dana szerint), mert Hayes vizsgálta először (1848.).
(csehül: Bechyné), város Csehországban, Mühlhausen kerületi kapitányságban, a Luschnitz közelében (1890) 2118 lak., sörgyártással, cserépárukészítéssel, vastartalmu ásványvizforrással, a Paar grófok kastélyával. Közelében vannak a B.-i sziklák.
a mai Trapezunt (Fekete-tenger) vidékén élt régi nép neve.
növénynevek mellett Bechstein János Máté (1757-1822) szász-meiningeni kamara és erdőtanácsos s a dreissigackeri erdész-akadémia igazgatója nevének rövidítése (Forstbotanik. Erfurt 1810).
1. Frigyes Vilmos Károly, német zongorakészítő, szül. 1826 jun 1. Gothában. Szakképzettségét több jeles német zongoragyárban s londoni és párisi tanulmányutjain nyerte - 1856. nagyon szerény eszközökkel zongoragyárat alapított Berlinben, mely nagyszerü lendületet vett; ujabban több mint 300 munkást foglalkoztat s évenként vagy 1000 zongora kerül ki belőle a szakértők összhangzó itélete szerint jeles szerkezettel. Első díjakat nyert a londoni (1862), a párisi (1867) sidney-i (1880) világkiállításokon. Zongoráinak billentése könnyed s mindegyik oktávában teljes és érces hangot ad.
2. B. János Máté, német zoologus született 1757 jul. 11. a Gotha melletti Waltershausenben. 1778-80-ig Jenában teologiát tanul, de kiváló gondot fordított a természettudományokra is különösen az erdészetnek szentelte tehetségét. 1822. mint a Meiningen melletti dreissigackeri erdészeti akadémiai tanára halt meg. Munkáiban az erdőkre nézve kártékony hatásu rovarokkal, továbbá madarakkal és emlősökkel foglalkozott. Egyik munkája a többek közül: Forstinsektologie. 3 kötetben 1818.; továbbá Abbildungen naturhistorischer Gegenstände. 8 kötetben 1796-1810. 2. kiadása 1816-27.
3. B. Lajos, német költő, született Weimarban 1801 nov. 24., megh. 1860 máj. 14. Meiningenben, hol udvari tanácsos és könyvtárnok volt. Sokoldalu tehetség volt, mely a költészet és tudomány számos ágában érvényesült, de tulságos termékenysége nem engedte, hogy tartalom vagy alak tekintetében kiválóbb, maradandó becsü műveket hozzon létre. Költői művei közül említést érdemelnek: Die Halmonskinder (1830), Der Todtentanz (1831), Faustus (1883) Luther (1884) stb. Regényei: Das tolle Jahr (1833), Der Fürstentag (1834), Fahrten eines Musikanten (1836), Grumbach (1839) stb. regényes tárgyuak de a földolgozás sokszor köznapi. Maradandó becsüek a népköltészetre vonatkozó dolgozatai, melyek közül gyermekek számára irt két népmesegyűjteménye még ma is igen népszerü.
4. B. Reinhold, B. Lajos fia, német filologus, született Meiningenben 1833 okt. 12., 1869 óta a német filologia egyetemi tanára Jenában, 1871 óta Rostockban. Kiváló kutató a germán filologia terén. Főművei: Aussprache des Mittelhochdeutschen (1858), Zum Spiel von den zehn Jungfrauen (1866), Tristan und Isolt in deutschen Dichtungen der Theuzeit (1876) stb. Jelesen adta ki (bevezetésekkel jegyzetekkel) Beheim Mátyás Evangeliomát (1867), Gottfrid Tristanját (2. kiad. 1873), Freibergi Henrik Tristanját (1878) ó-német meséket, mondákat s legendákat (1863, 2. kiad. 1877) stb. Irt több tankönyvet is.
1. Fülöp Kristóf báró, tábornok szül. Spengelbergben Hessenben 1747., megh. Kőszegen 1815. Mint közember kezdette meg katonai pályáját egy vértes ezredben s legelőször 1788. Belgrad ostrománál tüntette ki magát amikor századossá neveztetett ki. A francia háborukban 1792-1809-ig vett részt s rettenthetetlen vitézségének több izben fényes jelét adta. 1795. bárói rangot kapott, 1799. őrnagy, 1807. alezredes s 1808. ezredes lett. 1811. táborneki ranggal nyugalomba vonult.
2. B. Fülöp báró, altábornagy, az előbbinek fia, született Pere-Mártonban, Veszprém vmegyében, 1786. Mint 15 éves ifju lépett a 4. számu vértesezredbe s a francia háboruk folyamán századosi rangra emelkedett. 1816. őrnagy, 1823. alezredes, 1828. ezredes és 1833. vezérőrnagy lett. Az 1848-1849. magyarországi hadjáratban, mint altábornagy vett részt és egy ideig ő vezette a cs. kir. sereget a szerbek ellen, kevés szerencsével. A szőregi csata után nyugalomba lépett. Katonai munkái közül kiemelendő: Militärische Handbibliothek. (Bécs 1836-40. 9 köt.)
Bechtolsheim Antal báró, osztrák tábornok, szül. Würzburgban 1834 dec. 13. (Atyja Fülöp, bajor kamarás. 1848. halt meg.) 1852. belépett az osztrák hadseregbe, 1866. kiérdemelte a custozzai csatában a Mária Terézia rendet, 1869. pedig a császár szárnysegédévé lett. Mint katonai meghatalmazott Szt.-Pétervárott járt s az orosz-török háboruban (1877-78.) az orosz főhadi szállásban tartózkodott. 1889. kinevezték Galicia katonai főparancsnokává; 1890 dec. óta tulajdonosa az ujonnan felállított 15. dragonyosezrednek.